https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/files/original/2656a7d02c69b09c9854a251ce1a2f5b.jpg 20c2e6b1592c9cc7b6971d27c22b07ba https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/files/original/013f9f85b1de3343c059bb9b2e203496.pdf 5ea9d07345adbcfd96b7cb2883cb45f6 PDF Text Text III. évfolyam. 1928. március 15 6. szám. A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Gazdasági Szövetségének Hivatalos Közlönye. Felelős szerkesztő: CSÓKA VENDEL. Kiadó: FAJD PÁL. Telefon szám : 46. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Vasut-utca 4. szám. Megjelenik minden hó 1. és 15-én. Előfizetési ár : 1 évre 1/2 9.60 P. 4,80 1/4 évre, 2.40 P. Egyes szám ára 40 f. Akik a Bányamunkásotthon r. t. kamatmentes kölcsön elismervé­ nyeket még nem adták le, haladéktalanul jelentkezzenek a helyicsoportok vezetőségénél. 1848.-1928. március 15. Nyolcvan esztendővel ezelőtt március 15-én lobbant lángra a magyar sza­ badságharc. A századok óta bilincs­ ben szenvedett magyar nemzet felegyenesedett és lerázta bilincseit. A magyar nemzet egyetemes meg­ mozdulása oly kitörő lelkesedéssel in­ dult, hogy ellenálhatatlanul nyomult előre. Magával ragadta az egész ma­ gyar társadalmat, rang és cimre való tekintet nélkül, mindenki előtt egy cél lebegett a szabadság. A magyar szabadságharc arany be­ tűvel íródott a világ történelembe. A jobbágyság felszabadult több százados rabságából, vissza kapta szabadságát Ugyan csak meg kapta magyarország önálló felelős minisztériumát. A magyar szabadságharc megindítá­ sához megvolt minden rugó, mert ma­ gyarországot az uralmon levő Habsburg dinasztia, mint ausztria tartományát kezelte. Magyarországon osztrák csá­ szári rendeletekkel kormányoztak. A rendeletek végrehajtása alkalmával, te­ kintettel arra, hogy a rendeletek vég­ rehajtói az osztrák császári ház ke­ gyeltjei voltak, tehát minden érzék nélkül, sőt a magyar nemzet ellenére hajtották végre. Ezen rendeletek végrehajtása alkal­ mával a kezdő időben a nemeseknek kedveztek, mert ezáltal akarták a nemeseket a maguk pártjára állítani. Ez részben sikerült is, ugyancsak kedvez­ tek az arisztokráciának is, ezzel ma­ guk mellé állították az akkori magyar társadalom tekintélyes részét. Amikor sikerült nekik ilyen formán maguk mellé állítani a magyar társadalom egy bizonyos részét, akkor azután neki fogtak Magyarország teljes elnyomásásához. Ekkor azután nem tettek kivé­ telt sem nemes, sem arisztokrata kö­ zött, ha ez az ő érdekeiket szolgálta, vagy ha azokról volt szó, akik ellent álltak és mégtartották magyarságukat. Igy jutott az ország a teljes elnyoma­ táshoz. Ez az elnyomatás 1830-as 40-es években a tetőfokára hágott. Az egyik oldalon a nemesség és az arisztokracia csak dőzsölt, maga a magyar nép vi­ szont a szó legszorosabb értelmében nyomorgott. A nemesség és az arisz­ tokrácia dőzsölésében nem gondolt az ország sorsával, a jobbágyság viszont elnyomatásában nem tudott gondolni az ország sorsával. Igy foly ez évtizedeken keresztül, a nemzet lelkében ott lappangott a pa­ rázs, a vágy a szabadságért. Azonban nem volt meg a lehetősége, hogy gon­ dolatát és akaratát érvényesítse. Eb­ ben az időben a rendek és követek között akadtak egy néhányan, akik síkra szálltak, ezeket támogatta az if­ juság, akik akkor az elnyomott népnek a szócsövei voltak. Az ifjuság mindlelkesebben folytatta a harcot, szinte fá­ radságot nem ismerve, állandóan ott állott azon rendek és követek háta mögött, akik megértették az idők je­ lét. A harcuk lelkesedése fűtötte eze­ ket a rendeket és ugyancsak harcuk hevessége magával sodorta azokat, akik bár megértették az idők jelét, de nem volt elég bátorságuk a harcban való részvételre. Ez a harc az 1840-es évek vége felé annyira megerősödött, hogy 1848. március 15-én a hamu alatt lappangó parázs lángra lobbant. Oly hatalmas érővel csaptak fel a lángok, hogy elsöpörtek maguk elől mindent és ellenálhatatlanul nyomultak előre. A magyarnép szabadság vágyának a lángj a megvilágította az egész orszá­ got és ettől a világosságtól megdöb­ bent az osztrák császári kamarilla. Ezen megdöbbenésében engedett makacs és merev álláspontjából és el­ fogadta a magyar nép által felállított 12 pontot, amelyben a legfontosabbak a sajtó szabadság, a gyülekezési sza­ badság és a jobbágyság felszabadítása, továbbá a politikai foglyok szabadon bocsájtása volt. A magyar nemzet lel­ kesedésében és a siker felett való örömében mámorban uszott, azt hitte, hogy végleg sikerült szabadságát ki­ vívnia. Az osztrák kamarilla azonban se­ hogy sem tudott megnyugodni ebben a vereségben, amit szenvedett és csel­ hez folyamodott. Tudta azt, hogy a nemességnek és az arisztokráciának nem egészen tetszik a teljes szabadság, különösen az egyenlőség, ezért tehát magaköré vonta az elégedetlenkedő arisztokráciát és a nemesség egy ré­ szét. Ennek a tábornak azután ígére­ tet tett és biztosította az ő részűkre a szabadságokat, sőt anyagi javakat is, ezek azután csatlakoztak az osztrák kamarillához és hátba támadták a ma­ gyar nemzetet A magyar nemzet ezen árulói szövetkeztek a horvátokkal, rá­ cokkal és muszkákkal, akik hátba tá­ madták a magyarokat és 1849-ben sikerült leverniök a magyar szabadság­ harcot. A magyar szabadságharc leverését a legvéresebben és lealázóan hajtották végre. Az osztrák császári kamarilla Haynau tábornokot küldte magyaror­ szágba teljhatalommal, aki azután állati bestialitással állította bitó alá és gyilkoltatta le a magyar szabadságharc legjobbjait. Oly szomoru tragédiája játszódott le 1849-ben magyarországon, hogy pél­ dául október 6-án az aradi 13 hős kivégzése alkalmával az ég is a felhők sötét fátyolával burkolta be magát és sűrü könnyekkel eső alakjában mosta le a legyilkolt hősök lealázott arcát. A becsületes harcosok száz és szá­ zait gyilkoltatta le a győzelmi mámo­ rában tobzódó osztrák császári kama­ rilla. — Ugyancsak tiz és tízezreivel száműzte mindazokat, akik nem akar­ tak meghajolni és a szabadságharc le veretesét tudomásul venni. A magyar szabadságharcosok ezrei bujdostak a világba, hontalanul és ették a szám­ űzetés keserű kenyerét. Ezek közé a hontalanok közé tar­ tozott Kossuth Lajos, a magyar sza­ badságharc lángelméjű vezetője is, aki 45 évi száműzetés után, hontalanul halt meg az olaszországi Turin ban. — Kossuth Lajos nem tudta megérni, hogy életében vissza jöhessen hazá­ jába. Csak halála után, akkor is nagy harcok árán, amit az akkori ifjúság és a 48-as eszmék ápolói folytattak. — sikerült kihült tetemét hazája földjébe örök nyugalomra helyezni. Haynaut Bach váltotta fel a magyar nemzet elnyomatásának munkájában. �1928. március 15 A Bányász 2 aki kegyetlenségben nem maradt Haynau mögött, sőt ő már nyelvében is lehetetlenné akarta tenni a magyar nemzetet. Megtiltotta az összes köz­ hivatalokban a magyar nyelv haszná­ latát, csak németül volt szabad be­ szélni, azonkívül az elnyomatás száz­ száz válfaját alkalmazta. Szomoru idők voltak azok, amelyek az 1867-es kiegyezéshez eljuttattak a nemzetet. Ezen szomorú időkben is voltak szerencsére lánglelkű, államférfiúi hivatásra termett kiváltságok, mint Deák Ferenc és gróf András sy Gyula, akik létre tudták hozni az 1867. évi kiegyezést Ezután kezdő­ dött Magyarország alkotmányos kor­ mányzása és ezután kezdődött fej­ lődni Magyarország a többi nyugati államok mintájára. Korunkban, vagyis 1928. március 15-én vissza kell emlékeznünk a 80 évvel ezelőtti történelmi időkre, pél­ dát kell venni arról a lelkesedésről, arról az Önzetlenségről, amely akkor fűtötte az embereket Ugyan olyan lelkesedésre és harc­ készségre van ma szükség mint 80 évvel ezelőtt, mert akkor az osztrák kamarilla volt, aki a magyar nemzetet elnyomta, ma pedig a szerencsétlen Trianoni békeszerződés nyomja el a magyar nemzetet. A mai elnyomatá­ sunk ugyan olyan sulyos, sőt bizonyos tekintetben még sulyosabb, mint volt 80 esztendővel ezelőtt, mert ma az elnyomatáshoz hozzá járul az is, hogy országunk területét megnyirbálták. El­ rabolták országunk legjavát a kárpá­ tokat, erdőségekkel, érceivel Erdélyt, Nyugatmagyarországot a Bácskával, a legszebb búzatermő rónaságaival, vi­ zeivel, bányáival, só és érckincseivel. Megfosztották az országot a megélhe­ tés lehetőségeitől, a nyomorba való fetrengő vergődést és lassu, kínos éh­ halált szántak nekünk, hogy ebben pusztuljunk el nyomorultul. Kiáltsuk hangos szóval, hogy az egész ország visszhangozzék tőle: Csatasorba minden ember, akiben emberi lélek lakozik, meg kell menteni az or­ szágot, vissza kell szerezni az elsza­ kitott részeket, hogy megélhetést biz­ tosítsunk az ország minden lakosának. Ebben a munkában össze kell fogni mindenkinek társadalmi állásra való tekintet nélkül, mert ez mindannyiunk kenyere. Amikor ezt a munkát meg­ kezdjük, mondjunk: Jó szerencsét! Készül a bányamunkások nyugdiját módositó rendelet A munkaügyi és népjóléti miniszter 1926. karácsonyán 4400 eln. szám alatt rendeletet bocsájtott ki, amely rendelettel a bánya­ munkások nyugbérét szabályozta. Ez a ren­ delet 1927. január 1-én lépett életbe. A rendelet kibocsájtása előtt szövetségünk erélyes akciót folytatott, hogy a készülő rendeletet a munkásság kívánalmainak meg­ feleljen. A minisztérium által kidolgozott rendelettervezet ellen sulyos és megdöntő érveket hoztunk fel, azonban a bányaválla­ latok képviselőinek ferde beállításával szem­ ben nem tudtuk elérni azt, hogy a rende­ letben oly Összegű nyugbéreket állapítsunk meg, amely nyugbérek a nyugdijba vonuló munkásságnak még a legszükösebb megél­ hetését is biztosíthatta volna. A bánya válla­ latok képviselői amikor a nyugbérbiztositó rendeletet, illetve tervezetet tárgyalták, annyi sok kedvezményt állítottak be, amit a nyug­ díjasoknak nyújtanak, hogy hiába volt min­ den erőfeszítésünk, nem sikerüli a tervezet­ ben a nyugbérösszegnek a felemelése. A rendelet kibocsájtása előtt, amikor a vállalatok azt látták, hogy a rendelet telje­ sen elkészült s az ő szájízüknek megfelel, röktön hozzáfogtak az általuk nyújtott ked­ vezményeknek a visszavonásához. Ugy, hogy még a rendelet megsem jelent, máris elvonták többek között a szénjárandóságot a nyugdíjasoktól. A rendelet kibocsájtása után bevezették a lakbérfizetést, amelyet addig díjtalanul használtak. Ugyancsak megfizet­ tették a világítást, ugyannyira, amikor a ren­ delet értelmében az első magasabb nyug­ bérösszeget a nyugdíjasok kézhez kapták, akkorra az összes addigi kedvezményeket elvonták és megfizetették a nyugdíjasokkal. Szövetségünk azt a küzdelmet, amely küz­ delmet megalakulásakor erélyesen folytatott a rendelet kibocsájtása után mondhatjuk az első órákban elsőnek emelte fel tiltakozó szavát s reá mutatott arra a lelketlen álla­ potra, amely nyomorban tartja a szerencsét­ len nyugdíjasokat és a rendelet a nyugdíja­ sok nyomorát tovább tűri. A rendelet ki­ bocsájtása óta a beadványok százait küld­ tük el illetékes helyekre és több ízben a szövetség vezetői személyesen jártak el ille­ tékes helyeken, azonkívül az év folyamán számtalan alkalommal hívta össze a nyugdíjasok nyomorral küzködő táborát, akikkel egyetemben dolgoztak ki memorandumokat, amely memorandumok a nyugdíjasok szivettépően fájdalmas nyomorát festették le. — Ezeket a memorandumokat mind eljuttat­ tuk az illetékes minisztériumhoz, ahol végre azt az igéretet kaptuk, hogy az első év le­ zárása után, amikor világossá válik a nyug­ bérpénztár helyzete, megfogják változtatni a nyugdijak összegszerűségét A nyugdíja­ sok csak keserűséggel eltelve tudták tudo­ másul venni, hogy egy egész évig várakozni kell és nyomorogni. Mégis bizonyos remény­ séggel tekintettek a jövő elé azzal a bizako­ dással, hogy nyomorúságos nyugbérüket föl fogják emelni Amint most értesülünk a munkaügyi és népjóléti minisztérium vezetője Vass József népjóléti miniszter utasítást adott az illeté­ kes ügyosztálynak, hogy végezzen számitá­ sokat hogy nem volna-e lehetséges a bá­ nyászok nyugbérét méltányosan felemelni? Az ügyosztáty már meg is kezdte erre vo­ natkozólag a számításokat és ha az adatok felülvizsgálása elkészül, ujabb rendeletter­ vezetet készítenek, amellyel módosítják az 1926-ban kiadott rendeletnek azokat a pa­ ragrafusait amelyek- a mai viszonyok között módosíthatók. A népjóléti miniszter ezt a rendeletet ki­ adása előtt meg akarja vitatni az érdekelt­ ségekkel Értesülésünk szerint még husvét előtt el akarja végezni a nyugbérjáradék ujabb megállapítására vonatkozó számításo­ kat és husvét után már megtárgyalhatják az érdekeltségek az uj nyugbér rendeletet — Nagyon soká tartott, mig a népjóléti minisz­ tériumban a szerencsétlen nyugdíjasok ügyére gondoltak. — Ők nem érzik a szerencsétlen bányászok nyomorát sőt abban a kedvező helyzetben vannak, hogy nem is láthatják, mert hiszen Budapesten nincsen nyugdíjas bányász. Égető szükségük van a szerencsétlen nyugdíjasoknak arra, hogy a nyugbérüket felemeljék, mert a jelenlegi nyugbérek mel­ lett csak a legnagyobb nyomorban képesek élni, ha csak koldulással nem gyarapítják nyomorúságosán kevés nyugbérüket. A leg­ felháboritóbb dolog az, amikor becsületes, munkában megöregedett bányamunkás, aki égte életét a föld gyomrában töltötte, öreg­ ségére, amikor már dolgozni nem tud, akkor kolduljon ugyanazoktól, akik kezéből a szer­ számot kivették, hogy folytassák azt a munkát, amelyet ő már nem bír folytatni. A legfőbb ideje, hogy a nyugdíjas bányászok­ nak emberi megélhetést biztosító nyugdijat állapítsanak meg. A nyugbérek megállapításával kapcsola­ tosan revízió alá kell venni a fentnevezett nyugbérrendelet több paragrafusát is, mert azok között több olyan van, amely nem fe­ lel meg az emberi követelményeknek. Ren­ dezni kell a várakozási, illetve várományi időt, rendezni kell továbbá, illetve leszállitani a szolgálati időt, amely úgyszólván el­ érhetetlen. De rendezni kell azt az állapo­ tot is, amelyet a rendelet teremtett az által, hogy a bányamunkás elbocsájtható, mert a megszerzett éveit nem veszítheti el az által, ha más telepen vállal munkát. Ez a gyakorlatban azután azt eredmé­ nyezte, hogy a bányamunkásokat 25—30 évi szolgálat után, sőt vannak esetek, hogy 36 évi szolgálat után elbocsájtanak. Ezek a munkások azután más bányatelepen munkát már nem kapnak, öregségük folytán, az orvos nem fogadja el munkaképességének 50 szá­ zalékos csökkenését, tehát sem munkát, sem nyugdijat nem kap. Tekintve azután, hogy munkát nem tud kapni, nem képes fentarteni tagságát, mint önkéntes tag sem és mint­ hogy az elismerési díjat is csak három évig fizetheti, igy elveszti összes megszerzett éveit és dacára 35 évi munkájának, vég­ eredményben öregségére minden nyugdíj nélkül kerül ki az uccára koldusbottal és tarisznyával. Ezek és ehez hasonló sérelmek vannak a nevezett rendeletben, amelyet már jóelőre az illetékes előkészítő osztályoknak figyel­ mébe ajánljuk és majd annakidején, amikor az érdekeltségek elé tárják tárgyalásra, ak­ kor mindezeket a sérelmeket ott szóvá is fogjuk tenni és törekedni fogunk azon, hogy ezen rendkívüli sulyos sérelmek orvosolva legyenek. Orvosi hír. Dr. Kardos Adél orvos, mű­ ködését Fő ucca 320. szám alatt megkezdte. Rendel délelőtt 9—11-ig és d. u. 2—5-ig. A Singer-varrófény — bármely varró­ gépre utólag felszerelhető — praktikus és kí­ méli a szemet! Kérje annak gyakorlati bemu­ tatását — Singer vérrógép fióküzlet Salgó­ tarjánban a kath. templommal szemben. Kivándorlási láz a bányatelepeken. Az egyes bányatelepeken és a bányate­ lepeket környező községekben az utóbbi időben kivándorlási láz ütötte fel a fejét Az egyes községekből tömegével csoportosulnak az emberek és vándorolnak ki az országból A kivándorlóknak egyrésze Németországba a nagyobb zöme azonban Kanadába gravitál Az egyes községekből 30-40-90-100 és 120-as turnusokban indulnak különösen Ka­ nadába azzal a jó reménnyel, hogy Kana­ dában sikerülni fog nekik vagyont gyűjteni Ezen vagyongyűjtési tudatban a kivándorolni kívánók a legtöbb esetben minden méglétező értéküket eladják, sőt vannak, akik földjei­ ket, házaikat adják el azért, hogy a szük­ séges útiköltségeket megszerezhessék. Egy másik része viszont Kanadában levő isme­ rőseik utján kölcsönt szereznek abban a tudatban, hogy kiérkezésük alkalmával vis­ szafogják fizetni az utazásra kölcsönözött összeget A kivándorlóknak egy tekintélyes része, söt mondhatják azt, nagyobbik része bányamunkás, akik vándorbotot vesznek és el­ hagyják az országot Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben mind nagyobb arányokat öltött a kivándorlás, utána jártunk a dol- �1928. március 15 goknak és tapasztalatainkról a következők­ ben számolunk be. Az évek óta tartó nagy válság, amely a bányaiparban dul, a bányamunkásságot nagy nyomorba döntötte s a munkásság ezen nyomorában mindenre gondolt és igyeke­ zett valamiként életfentartását biztosítani. A munkásságot ezen nyomorában felkeresték külföldi ügynökök — legnagyobbrészt azo­ kat, akik teljesen munkanélkül voltak — és elmondották, hogy Kanadában milyen nagy szükség van munkásokra, biztatták a mun­ kásságot jó fizetésekkel, amelyből az itthon hagyott családjaikat is tudják támogatni, sőt vagyont is tudnak gyűjteni és egy pár évi távollétük után hazatérve nyugodt és gondtalan életet folytathatnak. Ezen kecsegtetésekre az a munkás, aki a legnagyobb nyomorral küzdött kapva ka­ pott az ajánlaton és megkezdődött az után­ járás az utlevél, a hajójegy és az egyéb szükségesek beszerzése végett. As utlevél és az egyéb a kivándorlással kapcsolatos ügyeknek elintézését vállalta azután az ügy­ nökség, amelyet a kanadai kormány Buda­ pesten Canadian Pacific Railvay Company elnevezésen tart fenn. Ez a vállalat jár el a belügyminiszteriumban az utlevél meg­ szerzése, továbbá a kanadai bevándorlási engedélynek a megszerzése érdekében. Ugyancsak ez a vállalat nyujt mindennemű felvilágosítást az utazásra és az elhelyezke­ désre vonatkozólag. Egy ilyen felvilágosítást nyujtó levél jutott a kezeinkhez, amelyből megállapítottuk, hogy a levélben bennfoglaltátik, hogy Kanadában csak mint földmives munkás nyer bebocsájtást és aki megérke­ zése után vonakodik földmunkával foglal­ kozni és munkahelyét elhagyva bányákban, gyárakban vagy máshol akar elhelyezkedni, avagy pedig az egyesült államokba való átszökést kisérelné meg, azt Kanadából ki­ utasítják és hazatoloncolják. A kivándorló tehát csak a számára előre biztositott munkahelyen dolgozhat és ezért kiérkezése után más helyre, mint amelyet a társaság megjelölt, nem utazhat — Közli továbbá a fenti vállalat az érdekeltekkel, hogy az összes utiköltség személyenkint 200 dollár, vagyis 1140 pengő. Ennyi pénzzel kell rendelkeznie annak, aki Kanadába indul. Tekintettel arra, hogy a kivándorlók nagyobb része bányamunkás, felhívjuk a kivándorolni szándékozók figyelmét hogy vegyék figyelembe a fenti vállalat által küldött értesítésben foglalt kitételeket — ugyanis a telepeken és a községekben el van terjedve annak a hire, hogy amikor kiérkeznek, akkor bányába mehetnek dol­ gozni. Sőt ugy kecsegtetik egymást hogy az évnek csak hat hónapjában kell dolgozniok és a hat hónapi munkának az ered­ ménye elegendő az egész évi ellátásra, sőt az itthon maradt családoknak a támogatá­ sára is jut A hat hónapig való munka és az a kecsegtetés, hogy csak hat hónapig kell dol­ gozni az a legjobban elárulja, hogy az ér­ tesitések, amit kintről kapnak nem őszinték. Mert Kanadában a bányákban nemcsak hat hónapig tart a munka, már csak azért sem, mert Kanadában kimondottan hat hónapig tart a legszigorubb tél, amikor nagyrészt a hideg meghaladja számtalanszor az 50 fo­ kot tehát ezek azt igazolják, hogy a kiván­ dorlók igenis csak földmunkára lesznek alkalmazva és ez tényleg csak hat hónapig tart mert a farmerek télidőben redukálják a farm-munkásokat Kanadában törvény tiltja, hogy olyan munkást alkalmazzanak, A Bányász 3 Elárusitó helyek: Bogenglück Ignác bőr- és festékáru kereskedése, Salgótarján. — — Kun Testvérek épületfa és építőanyagok raktára, Kisterenye. aki nem angol, de az ipartelepek és gyárak sem alkalmaznak olyan munkást aki nem tud tökéletesen angolul, még az ideiglenes városi napszámos munkánál és a vasúti munkálatoknál is ez a helyzet Ha szükség­ ből mégis felfogadnak egy középeurópai bevándoroltat abban a pillanatban, amikor egy angolul beszélő egyén jelentkezik fel­ vételre, a bevándoroltakat irgalmatlanul el­ bocsájtják. Kanadában ugyanis nincs semmi­ féle fórum, mely a munkást a felmondás, vagy elbocsájtástól megvédené. Ugyanis ott az ugynevezett „kvitt“ rendszer divik, ami abból áll, hogy minden munkást azonnal ellehet bocsájtani minden indokolás nélkül, viszont a munkás is kérheti azonnali elbocsájtását Egy Kanadából származó levélből idézzük a következőket: "A farmmunka kezdődik május hóban, havi 30 dollár fizetéssel, ez május és junius hóra 60 dollár, juliusban alig van munkaalkalom, amit tehát keresett annak felét el kell köl­ tenie megélhetésre s igy ha két hónapig dol­ gozott, marad 30 dollárja. Augusztusban megindul a szénagyűjtés, amit már jobban fizetnek. Ezért napszámban napi 2 dollár jár. Ez ha 25 munkanapig dolgozhatott 50 dollár. Szeptember hónapban megkezdődik az ara­ tás, napibér kéve akkordszedés 4 dollár, cséplőgépnél napi 6 dollár, átlag tehát napi 5 dollár. Az aratás elhuzódik a hó leeséséig azaz november közepéig. De tekintettel arra, hogy az ősz itt eléggé bővelkedik csapadék­ ban, igy minden munkanapon nem lehet dolgozni Legfeljebb 30 munkanapot vehe­ tünk alapul, ez alatt az idő alatt megkeres körülbelül 150 dollárt. Aratás végeztével, tehát november végével a munkás elvonul téli munkára az erdőkbe és ha 4 hónapot, vagyis 100 munkanapot tud dolgozni, ami a legritkább esetben sikerül megkeres kb. 100 dollárt. Tehát egy egész munkaévben egy farmmunkás, aki folyton kap munkát, megkeres 280 dollárt, mig ha az egész évre szegődött be a farmra ugy 300 dollárt kap. Ezzel szemben mi a kiadása ? A téli ruhá­ zat beszerzése legalább 40 dollárba kerül, másik levél szerint 100 dollárba, az erdővidékre való utazás pedig 80 dollárba. Ugy, hogy keresetének nagyobik része ruhára és utazásra szükséges. Hol vannak az egyéb szükségletek ?’ Egy másik levélrészlet, amelyet az illető Edmondtomból irt „1927. május 18-án ér­ keztem Kanadába, hogy valamire vergőd­ jem 1300 pengőt vettem fel a Nemzeti hitel­ szövetkezettől, azonkívül van 700 pengő adósságom. Itt csupa küzdelem az élet a családom pedig otthon küzködik. Csak az adósságomat ki tudnám fizetni, az útiköltsé­ get valahogy megvonnám a számtól, de mi lesz otthon a váltómmal ? Itt most a leg­ nagyobb hideg van, vagyis 54 fok, nem le­ het dolgoznunk, mert nem bírjuk ki az er­ dőben, de azért küzdőm, holott már a fülem és az orrom kétszer elfagyott De muszáj, mert másképen itt veszünk el. A fizetésem havonta 24 dollár, többet nem lehet itt ke­ resni, mert igen sokan vagyunk és máshová nem mehetünk csak erdőre, mert máshová nem vesznek fel Kérem a magyarok Istenét, hogy minél előbb láthassam az én szeretett szép magyar hazámat!“ Egy másik levélből következő részletet közöljük. „Itt Edmondtomban az hallatszik, hogy most 1928. márciús havában több ma­ gyar ember fog kivándorolni Kanadába Én pedig csak annyit tudok, hogy itt nagyon sok ember munkanélkül van, én most itt vagyok Saskatomban, de innét is muszáj tovább vándorolni, mert a munkaviszony itt is a legszomorubb. Most egy tehervonaton lopva megyünk munkát keresni, mert sze­ mélyvonatra nem telik. Ha engem a jó Isten haza segit, mindent el fogok követni, hogy sok száz magyar testvéremet megmentsem " Nem folytatjuk a levélrészletek közlését, mert teljesen elegendő képet mutatnak a fenti levélrészletek. Ezek a levelek elárulják, mennyi fájdalom, mennyi nyomor és meny­ nyi szenvedésen kell keresztül menni azok­ nak, akik a lelketlen ügynökök kecsegtető szavainak felülnek. Ezen szerencsétlen kívándoroltaknak a szenvedéséhez hozzájárul még az a keserű tudat, hogy ugyanakkor, amikor ők a nyomorral, fájdalommal és a vedésekkel küzködnek, ugyanakkor itthon hagyott családjaik is a legnagyobb nyomo­ rúságban vergődnek, mert hisz mielőtt elin­ dultak a nagy utra, mindenüket, amijük volt el kellett pocsékolni és az útiköltségre ál­ dozni. Ajánlatos, hogy a kivándorolni szándékozók, amielőtt utrakelnének, illetve mi­ előtt az itthon keservesen szerzett kis ér­ tékeiket elpocsékolják, szívleljék meg és gondolják meg, ne induljanak a nagy nyo­ morúsággal farkas-szemet nézni és nehagyják itt családjaikat a nyomorban fetrengeni. Ugyancsak felhivjuk a magyar kórmányhatalom figyelmét ezen jelenségekre, mert ezek szomoru jelenségek amikor embercso­ portok akik duzzadó munkaerővel és mun­ kára való ambícióval fűtve vesznek vándor­ botot a kezükbe és hagyják el az országot és mennek a nagy bizonytalanságba azzal a reménnyel, hogy esetleg két kezük mun­ kájával az idegenben sikerűl nyomorgó csa­ ládjaikat megmenteni és ehelyett ugy ők maguk, mint családjaik még nagyobb nyo­ morba kerülnek. Az államhatalomnak legfőbb köteüessége arról gondoskodni! hogy a magyar munkás boldogulását idehaza ta­ lálja meg és ez által hazája boldogulását is biztositsa. �1928. március 15 A „Bányász" A bányász az életét kockáztatja. Salgótarján egyik bányájában, a Teréztárón halálos kimenetelű baleset történt f. hó 1-én. Az egyik munkahelyen a tetőzet leszakadt, ahol több métermázsa kő hullott alá. Ezen munkahelyen a jelzett időben három munkás dolgozott, akik közül kettőnek sikerült kiugrani, a harmadikat azonban, névszerint Kazinczi András 45 éves vájárt a föld odaszoritotta a sínek közé. Még élet­ ben volt, azonban nem lehetett hozzáférni teljesen el volt zárva a külvilágtól és csak 16 órai megfeszitett munka után sikerült öt eletveszedelmes helyzetéből kiszabadítani. Kórházba szállították, sajnos azonban nem sikerült Őt az életnek megmenteni és E hó 4-én kiszenvedett. A szerencsétlen munkástársunk után felesége és 8 gyermeke ma­ radt, részben neveletlenül. A szerencsétlen áldozatot f. hó 6-án he­ lyezték örök nyugalomra Salgótarjánban, a Forgáchtelepi temetőben, ahol szövetségünk vezetősége és a központi dalárdánk, vala­ mint munkástarsaink százai kisérték utolsó útjára. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Kisterenyén, a Chorin főtáróban folyó hó 10-én ugyancsak halálos kimenetelű bal­ eset történt A munkahely beomlása maga alá temette Szabó Mihály 40 éves vájárt, aki a helyszínen meghalt. Mindkét baleset tárgyában a bányaható­ ságok megindították a vizsgálatot. Elszakadt a lift kötele, két bányász meghalt. A herrschels-maldani szénbányában, amint Bresiauból jelentik, hasonló liftszerencsétlenség történt, mint néhány nappal ezelőtt Neurodcban. Az egyik liftkezelő túlságosan nagy sulylyai terhelte meg a liftkosarat, ugy, hogy a kötél elszakadt és a lift az aknába zuhant A liftkosárban tartózkodó liftkezelő súlyosan megsebesült Segélykiáltásaira két bányász uj liftkötelet szereit föl. amellyel felhúzták a le­ zuhant liftkosarat majd a megjavított liften maguk is leszálltak az aknába, hogy segítse­ nek sebesült társukon. Eközben azonban az uj liftkötél is elszakadt és a liftkosár másod­ szor is a mélységbe zuhant Mind a két bá­ nyász azonnal meghalt Nyilatkozat. A „Bányamunkás" f. évi február 18-án kiadott számában nevemmel kapcsolatosan olyan állításokat közölt, amelyek dennunciáló jelleggel birnak. A „Bányamunkás" célját teljesen ismerem, tudom azt, hogy a dennunciálással mit akarnak elérni, azért nem akarok vele bővebben foglalkozni. Hogy mennyire rosszhiszemű a „ Bányamunkás"-nak azon beállítása, amely szerint a kommunban viselt dolgaimért nem azért voltam lecsukva, mert a munkásság érde­ keiben jártam volna el, hanem azért, mert állítólag valami bútorfélét csináltattam volna az üzem terhére, a saját részemre. Tehát én nem tagadtam soha és nem tagadom ma sem, hogy bútort csináltattam, azt azonban annak a rendje és módja szerint ki is fizet­ tem, amelyet az alábbi igazolvánnyal iga­ zolok. M. kir. Kőszénbánya Hivatal mellé rendelt műszáki hivatal Komló. 128/928. szám. Hivatalos igazolvány: Alulírott hivatal igazolja, hogy Bern­ hardt Henrik által 1919. évben rendelt és a kőszénbánya műhelyében készült bú­ torok ára fejében 1068 kor.-t készpénzben fizetett, a komlói m. kir. Kőszén­ bánya hivatal pénztárába. Komló, 1928. március 5-én. (P. H.) Kollár s. k. "Turul"-nyomda r.-t, Salgótarján. Tehát amint látja a „Bányamunkás“ cikk­ írója én a bútoromért járó összeget meg­ fizettem, még pedig nem két-három évvel később, mint ahogy azt a "Bányamunkás“ felelős szerkesztője Peyer tette és nagyon üdvös lenne, ha Peyer ur is leközölné azt a számlát, amelyet a szőnyegek és egyéb bútorokért, amelyet a szövetségtől vett meg — kimutatná, természetesen kimutatná azt is, hogy mikor is fizette ki a butor árát Ezek után azt hiszem a cikk irója be­ fogja látni minden további bizonyitás nélkül, hogy cikkével dennunciálni akart, lehetet­ lenné akart tenni működésemben ahelyett, hogy inkább a saját maga cselekedeteit nézné. Bernhardt Henrik. Kitört a bérharc a berlini fémiparban. A berlini vas és fémiparban foglalkoztatott munkások bérkövetelésük elutasítása miatt beszüntették a munkát s ennek következményeképen a vas és fémgyárak tulajdono­ sai a meghiúsult tárgyalások után mintegy 75.000 fémmunkást zárt ki a gyárakból. A sztrájk kapcsán előállott helyzettel bér­ egyeztető biróság foglalkozott, aki március 8-án meghozta a határozatát, amely szerint egy kissebb béremelést itélt meg a munkás­ ság javára. A biróság itéletét a munkaadók tudomásul vették, mig a munkások elutasisitották. Egyenlőre az a látszat, hogy a bé­ kéltető biróság határozatát kötelezőnek mondja ki a munkásokra nézve is. Hogy mi lesz a harcnak a befejezésével még tel­ jesen bizonytalan. Tizenkét halott bányalégrobba­ nás következtében. Neúrode mellett lévő bányában légrobba­ nás következtében 12 ember veszitette éle­ tét. Egy bányamérnök és három bányakerületí tisztviselő, valamint 8 munkás. Az áldozatokat óriási részvéttel temették el a bányakerület tisztviselői és munkásai. Véget ért a cseh-szlovákiai bányász sztrájk Lapunk február 15. és március 1-i számá­ ban már beszámoltunk a cseh-szlovák terü­ leten beállott bérkonfliktusról. E beszámoló­ inkban igyekeztünk objektívek maradni, de objektivitásunk mellett is megállapítható volt, hogy cseh-szlovákia bányamunkásainak bérharca nem is annyira anyagi kérdés, mint inkább a szociáldemokrata párt és a komunisták erőpróbája. Most, amidőn a harc már befejeződött, világosan megállapitható, hogy a harcok alatt lefolyt taktikázások világosan a két párt közötti harcot domborították ki. Végeredményben a két párt között való dulakodásból a munkásság nagy tömege húzta a rövidebbet Ugyanis a cseh-szlová­ kiai bányamunkásság bizalmiférfi testületé 20 %-os bérkövetelést állitott fel, amelyre a munkaadók válaszukban körülbelül 5 %-os béremelést ajánlottak fel a munkásság be­ adványára. A két hadakozó párt közül ezen 5 %-os béremelést egyik sem merte vállalni, mert a szociáldemokrata párt attól félt, hogy ha ezt elfogadja, akkor a bolsevisták kerül­ nek fölénybe, a bolsevisták pedig ugyan­ csak azért nem merték elfogadni, mert attól féltek, hogy akkor pedig szociáldemokrata párt arat felettük győzelmet Igy azután feb­ ruár 13-án Brükszben, mint egy 30,000 bá­ nyamunkás lépett sztrájkba, mig egy pár nappal később csatlakozott hozzá a handlovai szénmedence bányamunkásai számsze­ rűit mintegy négyezren. A cseh-szlovák munkaügyi miniszter nyomban megkezdte a békéltető tárgyalásokat amelyre a bányatulajdonosok mintegy 7, 7 és 1/2%-os béremelést ajánlottak fel a munkásoknak. A munkásság a felajánlott 7 1/2 %-os béremelést elutasította, mig végül is március 5-én 5, 5 1/2 és 6 %-os béreme­ lésben, azonkivül 100 csehkorona gyorsse­ gélyben egyeztek meg a tárgyaló felek. Ez a megegyezés a handlovai bányászokra ter­ jedt ki, mig a brükszi bányamunkásság ré­ szére 3 %-os béremelést és 80—180 korona közötti gyorssegélyt állapítottak meg. Ezen megállapodások alapján valamennyi bánya­ kerületben, ahol bérémelési mozgalom volt helyreált a béke. A brükszi kerületben a béregyezményt a szociáldemokratapárt és a bolsevisták is aláírták. Helyicsoportok hirei. Mecsekszabolcs. Beiratások és befize­ tések az otthonban bármikor eszközölhetők. Az otthon naponta d. e. 8—12-ig és délután 2—10 óráig van nyitva. Könyvtárórák: csü­ törtökön délelőtt 10—11-ig, d. u. 5—6-ig és vasárnaponként délelőtt 10—11-ig. Pécsbányatelep. Beiratások és befize­ tések a Kassián környékén lakók részére Line János pénztáros szaktársnál, a Pécs­ bányatelep környékén lakók részére Máhr Adolf másodpénztáros szaktársnál eszközöl­ hetők. Minden hó első előlegfizetést követő va­ sárnap d. u. 3 órakor a Troll-féle vendég­ lőben, minden hó második előlegfizetést kö­ vető vasárnap d. u. 3 órakor pedig Kassi­ ánban özv. Régemé vendgélőjében a cso­ port tagösszejövetelt tart, Tatabánya-Felsőgallai titkárság. Hivatalos helyisége Felsőgallán Schalkhamerféle vendéglőben van. Hivatalos órák he­ tenként hétfőn, szerdán és pénteken d. e. 9—12-ig és délután 2—7 óráig. Minden pa­ nasszal és felvilágositásért ide forduljanak a szaktársak. Nagymányok. Nagymányoki helyicsoportunknál beiratások és befizetések további intézkedésig Falcz Ádám, id. Heim Ferenc, Studer Péter és Patmert István szaktársak­ nál eszközölhetők. varrógép RÉG BEVÁLT JÓ MINŐSÉGBEN SINGER VARRÓGÉP R ÉS ZV É NYTÁRSASÁG Salgótarjánban, Fő-utca 75. szám, alatt a róm. kath. templommal szemben. Nyomdavezető: Friedler Samu. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource A bányász Szöveg Főként olvasásra szánt szöveget tartalmaz. Ilyenek például a könyvek, levelek, disszertációk, versek, novellák, újságok, cikkek, archivált levelezési listák. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource A bányász 3. évfolyam 6. szám (1928. március 15.) A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Gazdasági Szövetségének Hivatalos Közlönye. Subject The topic of the resource Bányászat Kohómunka Közlöny Helyismeret Description An account of the resource Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én kétheti lapszám Creator An entity primarily responsible for making the resource Csóka Vendel Fajd Pál Salgótarján Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1928-03-15 Rights Information about rights held in and over the resource Creative Commons 2.5 Nevezd meg! Ne add el! Így add tovább! https://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/2.5/hu/ Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource image/jpeg mikrofilm (35 mm) Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource periodika Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context M/60/A Bányászat Csóka Vendel Fajd Pál Helyismeret Kohómunka Közlöny periodika Salgótarján