https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/files/original/6c15b7de25327752a6026a0389a53d01.jpg 57b1fde49c21daa4ffafe7967b9922c6 https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/files/original/18e70019b174b3cd31af184ebd46addd.pdf 1bf9345eb77f0973a67a5a35f535720f PDF Text Text III. évfolyam. 1928. julius 15 13-14. szám. A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Gazdasági Szövetségének Hivatalos Közlönye. Felelős szerkesztő: CSÓKA VENDEL Kiadó: FAJD PÁL. Telelőn szám : 46. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Vasut-utca 4. szám. Megjelenik minden hó 1. és 15-én. Előfizetési ár: 1 évre 1/2 240 P. 9.60 P. 1/4 évre 4.80 Egyes szám ára 40 f. A szénbányászatban foglalkoztatott munkások helyzete. Magyarország szénbányaiparában kö­ rülbelül harmincezer bányamunkás van foglalkoztatva, akik csak a szorosan vett bányaüzemekkel kapcsolatos mun­ kálatokat végzik. Ez a nagytömegű munkástábor már évek óta küzd a nyomorusággal, akik az évnek ugy­ szólván csak 3-4, esetleg 5 hónapjá­ ban tudják a rendes havi műszakokat teljesíteni. Az év legnagyobb részét kényszerű munkátlansággal töltik, ami által azután a nyomoruság korbácsa sujtja őket. A mintegy harmincezer dol­ gozó a családtagokkal együtt jóval felül­ mulja a 100.000 tehát 100.000 ember kénytelen életét tengetni heti 3-4 na­ pos munka után járó silány díjazásból. Ha figyelembe vesszük a béreket, ugy akkor azt találjuk, hogy csaknem az Összes iparok között, a bányaiparban foglalkoztatott munkások bére a leg­ alacsonyabb. Szivszomoritó az a látvány, amikor az ember azt látja, hogy családok, amely családnak egyetlen dolgozója 5—6 apró gyermekkel kénytelen ten­ getni életét havi 50 és 70 pengőkből, sőt helyenkint még ennél is keveseb­ ből. Vajjon el tudják-e képzelni azok a hivatalok és vállalotok, akik a mun­ kásság ügyeinek az intézését oly mos­ tohán végzik, hogyan néz ki az az élet, amit ezen összegből kénytelenek foly­ tatni, jobban mondva tengetni? Állandóan azt hangoztatják, hogy a rossz gazdasági élet az okozója mind­ ennek, továbbá azt hangoztatják, hogy ezen a válságon keresztül kell ver­ gődnie az országnak és csak lassan, fokozatosan következhet be a gazda­ sági élet javulása. Tény, hogy ezen a gazdasági válsá­ gon keresztül kell vergődni, azonban ezt a vergődést nagyon sokban lehet enyhíteni s ugyancsak röviditeni azt az időt, amely ezen a válságon keresztül vezet — Magyarország széngazdasági helyzete tényleg nagyon szomoru ké­ pet mutat mert ha a telepeken végig nézünk, szívfacsaró látvány tárul az ember szeme elé, amikor látja a nagy nyomoruságban vergődő férfiak, aszszonyok és gyermekek szenvedéseit. Ha a dolgok mélyére nézünk, akkor szinte megmagyarázhatatlannak tartjuk és összehasonlitva a statisztikával, se­ hogy sem tudjuk megérteni, miért vannak az állandó szünnapok, hetenként 2—3 és miért vannak azok a nyomo­ ruságos keresetek, ez semmiben sem leli magyarázatát, mert az élelmiszer árak és az egyéb szükségleti cikkek árai egyáltalán nem alacsonyabbak, sőt a legtöbb helyen emelkedést lá­ tunk ugy, hogy pl. ha a bányamunkás bére a mai áralakulásokhoz igazodna, akkor a mai átlagos bérek alig tesznek ki annyit, hogy a munkás csak a legnyomoruságosabb életmódot folytat­ hatja. Vagyis 39 százalékkal alacso­ nyabb életnívón kénytelen vergődni, mint amelyet a hivatalos index előír. Ez már-már- azzal a veszéllyel fenye­ geti a bányaipart, hogy elveszíti mun­ kaerejét, elveszíti azt a törzset, amely törzsnek a magyar bányaipar fellen­ dülését köszönheti. És a legnagyobb kétségekkel látjuk, hogy miként pusz­ tul az a tábor, amely hivatva volna a jövő generációjának a bányaipart át­ menteni. A rossz munkaviszonyok következ­ tében előállott táplálkozás hiányos volta legjobban visszatükröződik, ha figyelembe vesszük a munkásság lét­ számához arányitva a betegműszakok számát. Példaképen az egyik szénvi­ dék ezen állapotát mutatjuk be, neve­ zetesen a salgótarjáni szénmedencé­ ben 3 év munkáslétszámát összeha­ sonlítjuk a betegműszakok számával. Kimutatjuk mennyi esik egy munkásra. Beteg­ Egy munkásra Létszám Év műszak eső betegműsz. 1925. 5121 61.411 10 1926. 5393 70.324 13 1927. 5687 89.284 153 A fenti számokból látható, hogy dacára az évről-évre csökkenő mun­ káslétszámnak, a betegműszakok szá­ ma óriási módon emelkedett. Ez hova­ tovább oda vezet, hogy az egész bányászgenerációt tönkre teszi. Különö­ sen sulyos ez épen a bányaiparban, ahol a munkás annyi veszéllyel és az egészségre káros hatással járó munkát folytat. Szemléltetőül bemutatjuk Magyar­ ország széntermelését ugyancsak 3 év­ ben, mely szerint 1925-ben 63,236,572 métermázsát, 1926 évben 66,492.110 métermázsát termeltünk, ezt is felül­ multa az 1927 évi termelés 70,304.000 métermázsában. Ezzel szemben a fo­ gyasztás szénben 1925-ben 68.588.000 métermázsa volt és 1926-ban 69,198.000 métermázsa, már most ha figyelembe vesszük és összehasonlítjuk a szénfo­ gyasztást a termeléssel, ugy alig vala­ mivel volt kevesebb a termelés a fo­ gyasztásnál. Azon a címen, hogy a magyar szénnek feljavításához szüksé­ ges a külföldi szén, behoztak Magyar­ országba 1925-ben 11.927,110 méter­ mázsát, bár csak 5,000.000 métermá­ zsára volt szükség, 1926-ban behoztak 12,249.090 q., bár csak 3,000.000 mé­ termázsára volt szükség, 1927-ben be­ hoztak 15.174.458 métermázsát, holott termelésünk 4,000.000 métermázsával felülmulta az 1926 évi termelési is, tehát 8-10 millió métermázsa szenet hoztak be külföldről, amellyel a magyar bányaiparban foglalkoztatott munkások pusztulását idézik elő. Ezek az áldatlan állapotok a legna­ gyobb lelketlenségre vallanak, lehetet­ len helyzet elé állítják a munkást és kizsákmányolt páriává süllyesztik az ország legtekintélyesebb iparának dol­ gozó munkásait. Ezen adatok Magyarország teljesen rendezetlen széngazdálkodását jelzik Szabad kezet engednek mindazon ke­ reskedelmi és iparlovagoknak, akik a munkásság kizsákmányolása árán akar­ ják az ipart fellendíteni. Mert minda­ zok dacára, hogy a fent kimutatott adatok szerint ezen rossz széngazda­ sági helyzet van az országban, a szén­ bányavállalatok virágoznak, sőt meg­ engedhetik maguknak azt, hogy expo­ nált igazgatósági tagjaiknak horribilis tántiémeket fizessenek, akik hátborzongatás nélkül rakják zsebre a guruló pengőket, tekintetnélkül arra, hogy mennyi véres verejték tapad hozzá. Már nem is csodálkozunk a vállala­ tok lelketlenségén és kapzsiságán, mert ez a tőke természetrajzához tartozik, azonban itt már az államnak kell az ő tekintélyével és sulyával megálj-t kiáltani, közbevetni magát és ezen lel­ ketlenül rendezetlen állapotot rende­ zés alá venni és határt szabni a ki­ zsákmányolásnak, védelmet nyújtani a kiuzsorázottaknak. Az államnak módjában volna külön­ féle eszközökkel, ha nem is gyökere­ sen megváltoztatni, azonban bizonyos átmenettel teljesen szabályozni és elviselhetőbbé tenni a munkásság hely­ zetét Nevezetesen a fölöslegesen be­ özönlő külföldi szeneket megakadályozni a bejövetelben, vagy ha ezt bizonyos gazdaságpolitikai szempontból �"A Bányász“ 2 nem állna módjában, ugy akkor olyan vámot reá kivetni, hogy azok, akik külföldi szenet akarnak használni ma­ gyar szén helyett azok fizessék meg annak az árát oly módon, hogy elmen­ jen a kedvük és gondolkodóba esse­ nek, amikor idegen szenet akarnak beszerezni. Szükséges-e az, hogy pl. az uradalmakban a cséplésnél, szántá­ soknál és egyéb gazdasági munkálatok­ nál külföldi szenet használjanak ? Szűkséges-e az, hogy a városokban a házi­ tüzeléseknél magyar szenek helyett külföldi szenet használjanak ? Nem-e méltányos követelése a munkásságnak az, hogy mindaddig, amig a magyar szénnek piacot nem tudnak teremteni a külföldön, vagy egyéb helyeken, mindaddig az ország határain belül csakis a magyar bányák által termelt szeneket használhassák és ez által a magyar bányaipart képessé tegyék arra, hogy munkásait tisztességes, em­ beri mivoltához mérten dijazhassa és elérje a munkásság azt a szükséges életnívót, amelyet mint dolgozó ember magának megkövetel. Abban az esetben, ha az állam ezen rendszabályokkal lehetővé tenné a magyar szénnek az elhelyezését, ugy a munkásság sokkal könnyebben vivná meg harcát a munkáltatókkal, mert akkor az évnek nemcsak 3-4 hónap­ jában lenne munkaalkalom, hanem az egész éven keresztül rendes üzemek­ kel folytathatnák a munkát, nem len­ nének a munkások hetenként 2-3 nap munkátlanságra ítélve. — Mindaddig azonban, mig ezen gyökeres változta­ tások meg nem történnek, már addig is kötelessége az államnak gondos­ kodni arról, hogy a vállalatok ne él­ hessenek vissza a munkásság munkátlansága következtébeni erőtlenségével. Meg kell akadályozni azt, hogy az egyes vállalatok azt a lelketlen üzemi politikát folytassák, hogy mig az üzem­ redukciók következtében a munkásság egyrésze csak 17, esetleg 18 műszakot teljesíthet, addig a munkásság egy­ része 30, sőt 35—36 műszakot is kény­ telen teljesíteni, mert ha nem, akkor előtte van a szanálás réme, vagyis a munkából elbocsátják. Kell, hogy az államhatalomnak anynyi ereje legyen, hogy törvényes ke­ retek közé kényszerithesse a vállala­ tokat és lehetetlenné tegye a mun­ kásság ilyen lelketlen kizsákmányolá­ sát. Égetően sürgős és fontos ez a kérdés. Az illetékesek sürgősen intéz­ kedjenek és tegyék lehetővé a mun­ kásság rendes munkálkodását és ezen kizsákmányolást megakasszák. Hogyan oldotta meg Amerika a munkabér kérdését ugy, hogy egyformán eleget tesz a munkaadók és a munkások érdekeinek. Irta: Charles Schwáb az amerikai acéltröszt elnöke. Az alábbiakkan az acélkirálynak a munkáskérdésről szóló fejtegetéseit közöljük. A világ leggazdagabb emberének, az amerikai acéltröszt vezetőjének nézetei nagyon tanulságo­ sak. Megértetik velünk, bogy miért verhetet­ len az amerikai nagyipar, de megértjük azt is, hogy a földkerekség legnagyobb ipari osztá­ lyában miért nem tudott gyökeret verni a forra­ dalmi szociálizmus. "Gépember" vagy „i p a r p o l i t i k a" — ez a két jelszó a legfontosabb a nemzet jövőjének kialakulásában. Nem beszélhetünk az ember géppé válásának kérdéséről, annélkül, hogy számot ne vessünk azzal a szörnyű felelőséggel, amely az ipar vezetőire hárul az emberiség sorsának irányításában. Azt hisszük, hogy a kérdés megoldása az iparpolitikai hi­ vatáskörébe vág és rendkívül nagy jelentősége van Amerika anyagi boldogulása szempontjá­ ból. Az amerikai ipari vezetőségek érdeme, hogy ezeket az elvi meggondolásokat egész terjedelmükben felismerték és Amerikában az iparban érdekeltek az ő felelősségüknek és kötelességeiknek tudatára ébredtek. Melyek a muunkások jogos követelései? Melyek a munkások jogos kívánságai? Mi az, amivel jogosan megelégedhetnek, már amennyire azt az ipar helyzete megengedi ? Azt hiszem, ezek: Tisztességes munkabér fi­ zetése végzett szolgálatokért állandó, megnem szakítható alkalmazás; gondoskodás életükről és egészségűkről; egészségi szempontból jó munkafeltételek; lehetővé tenni számukra a takarékosságot és hogy ily módon mint részvényesek részesei legyenek az üzletnek; végül biztosítani nekik a pénzügyi függetlenséget öreg korukra. Ami most már a munkabért illeti, azt hiszem, hogy a munkások kivánságát legjobban ugy teljesíthetjük, ha embereinket az üzlethez való hozzájárulásuk és sikereik szerint jutalmazzuk. Emberi természetűnk alapvető jellemvonása, hogy egyéni elismerést követelünk és hogy tehetségeink és sikereink szerint jutalmazzanak bennünket És ez a munkabér kérdésben a bök­ kenő. Mert mennél inkább megközelítjük azt a kívánságot hogy az egyéni érdemet egész­ séges és igazságos alapon elismertük, annál inkább meg kell győződnünk arról, hogy egy messze vágó bonyolult kérdést kell megolda­ nunk. Mi messze eljutottunk, amikor a szolgálatok megjutalmaznának alapvető kérdéséről gon­ dolkoztunk. Odáig értünk hogy a bérfizetést illetőleg van egy uj szempontunk. Viszonyaink megjavulása egyre jobban megértette velünk, hogy a nemzeti jólét és jófizetett munkásosz­ tály között kölcsönhatás van, mert a munká­ sok fizető ereje elegendő arra, hogy az ipar tömegtermelését fenntartsa. Ambíciónk azt látni, hogy munkásaink illő bért kapnak, olyan bért, mely elegendő arra, hogy magát a munkást és családját tisztességes életnivón fenntartsa, s amellett még félre is tehessen. Gazdasági teó­ riáknak nem vettük hasznát, ellenben, nem tévesztettük szem elöl azt az alapvető törvényt hogy a kifizetett munkabérért teljes ellenszolgál­ tatást követeljünk. A világtörténelem nagyobb munkabérei. Munkásaink gazdasági helyzete valósággal világcsodája lett A bérmunkások bérei ahoz képest, amit vásárolhatnak rajta ma nagyobbak, mint az amerikai történelemben bármely ezt megelőző időszakban és bizonyára jóval na­ gyobb mint a munkások bére bármely ország a világon. Külföldi kartársaink csodálkoznak azon, hogy ilyen nagy munkabérek mellett nálunk alacsonyabbak az előállítási költségek. A 1928. julius 15 magyarázat ez: az amerikai munkások elérték, hogy a munkabért és a profitot ugyanabból a zsebkönyvből fizessék és hogy a szolgáltatás­ nak egyenlőnek kell lenni a kifejtett munkával A nagy munkabérek nem használtak annak akinek nincs módja arra, hogy azt megszólgólja, óra és napibér kereset használ az olyan munkásnak, aki csak néhány napot dolgozik egy hónapba, vagy néhány hónapot egy esz­ tendőben. Az állandó munkaalkalom ennélfogva rendkívül fontos szükséglete a munkásnak. Ami ipari vezető embereink az elmult esztendőkben sokat gondolkodtak azon a kérdésen, hogy mi módon lehetne kiküszöbölni a munkanélküliség veszedelmeit Megállapították, hogy az ipari tevékenység tetőpontja és mélypontja, amely időszak alatt a lázas termelést a pangás és a bénulás váltja fel, nem csak a munkások szem­ pontjából nem kívánatos, hanem az iparra és a társadalomra is, mint egészre káros és pusz­ tító hatású. A csucspont és mélypont elsimí­ tására sokat tettek az ipari vezetőség tudatos erőfeszítései, de még talán többet tett a nagy munkabérekre alapított vásárló erő és a kö­ zönség vásárló módszereinek megváltozása. Az egyesült államok ipari szervezetének si­ kerét mutatja az a fontos haladás, amelyet ezeknek a csucspontoknak és mélypontoknak csökkentésében megtettünk. A munkaalkalom tetőpontja és mélypontja néhány ével ezelőtt átlag 50 %-os ingadozást mutatott az elmult esztendőkben, ez az ingadozás egész 1926-ig állandóan csökkent s a munkaalkalmak tető­ pontja és mélypontja évenként nem mutatott többet átlag 8 %-os különbözetnél. A munká­ nak ez a szabályozása nem csak az alkalma­ zottakra nézve életbevágó kérdés, hanem a jó üzletmenetre is roppant fontosságú. A vállalatban való részesedés ösztönzőleg hat. A rendes munkabér és az állandó alkalma­ zás mellett van még egy tényező, amely fontos, hogy a munkás az őt alkalmazó vállalatnál kifejtse teljes erejét Ez a tényező az, hogy tulajdonos legyen a vállalatban. A tulajdonban való részességnek az az értelme, hogy hatal­ mas ösztönző erő, mert a munka végzésében felkelti az érdeket Ennek az elvnek elhatározó befolyása van azokra, akik hajlandók részt venni az összes üzletek kockázatában. Az elmult esztendők azt mutatják, hogy az ipari alkalmazottaknál növekvőben van a részvénye* sek száma. Én nem akarom kicsinyelni azt a veszélyt sem, amit ez a szokás rejt magában, és nem is akarok minden részvénytársaságot arra kényszeríteni, hogy bérmunkásait felvegye a tulajdonosok közé, tekintettel saját értékpa­ pírjainak természetére. Annyi bizonyos, hogy kedvező körülmények között, a saját érdekei­ nek a spekuláció és a lehetséges vesztességek ellen való megőrzésével, az alkalmazottak részvénytulajdonos volta egyik legerősebb ösztönző, a vállalat életbevágó érdekelnek előmozdításában. Az ipar sikeres irányítása a jövőben mind­ inkább az emberekkel való bánásmódtól függ, nem annyira a gépektől és ettől függnek az egyéb problémák is a gyakorlati üzemvezetés területén. Azt mondhatjuk, hogy az üzemveze­ tői hivatás nagyrészében s általánosságban, megoldotta vagy legaláb is lerakta technikai téren a lényeges problémák megoldásának alapelveit. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az ipar feladata most a nagyhorizontu termelés napjaiban, az emberekkel való bánásmód emberi alapra való helyezése. Az ipari politika és az ipari szervezés to­ vábbi kiállításai valóban megmérhetetlenek. Nem értük el a tökéletességet, de nagy hala- �1928. julius 15 3 A Bányász dást tettünk és igazi sikereket arattunk. Ennek tudata megkeményitheti szivünket folytathatjuk s kiterjeszthetjük az emberi viszonyok emez uj rendjének alapelveit, amely oly dicsősége­ sen kezdte meg pályáját s akkor lesz egy törekvő, önmagát megbecsülő munkásokból és polgárokból álló nemzetünk, egészséges, virágzó, haladó, az egész társadalom érdekeit szolgáló iparunk. Törhetetlen hitem az ameri­ kai nagyipar jövőjében azon a meggyőződésen alapul, hogy a kérdés megoldását hova-tovább megleljük. A fenli megállapításokat átvettük, vajha mi itt Magyarországon is ott tartanánk és a mi üzemvezetőink is megértenék, hogy miként kell bánni a munkássággal. Villannyal varr Ön? — Singer-motor megkíméli önt a fáradságtól, hogy varró­ gépét lábbal hajtsa. Sziveskedjék valamelyik Singer fióküzletben a Singer-motor bemu­ tatását kérni. Vételkényszer nincsen. Magyarország kőszénbányásza­ tának történetéből A magyar széngazdasági helyzet megvilágltására érdekesnek tartjuk a „Magyar Statiszti­ kai Szemle f. évi 4. számában megjelent cikket, az ország bányamunkásságával megismertetni. Szükséges, hogy a munkásság ezen nagyfon­ tosságu kérdést megismerje, mert a mozgalmat csakis ugy tudja eredményesen folytatni, ha tudatában van iparának történetével. A kőszénbányászat a bányaművelésnek egyik fiatalabb ága, mert amig az ipar nem volt ki­ fejlődve. a gőzgépek, a vasút, a gőzhajózás meg nem indult, addig tüzelő szükségletét fá­ val eléghette ki az országok népessége, ugyan­ így hazánkba is. A XIX. században, amikor az ipar bizonyos fellendülésnek indult, ugyszin­ tén a közlekedési eszközök is tökéletesebbekké váltak, ekkor kutattak azután nagyobb fűtő ér­ ték után. Igy jutottak a kőszén alkalmazására és igy hozták létre a nagy és hatalmas tőke­ befektetést igénylő kőszénbányászatot Magyarországon 1750 körül fedezik fel elő­ ször a kőszenet a sopronmegyei Brennbergen, 1780-ban a Komárommegyei Zsemlyén (ma Vértessomló) 1790 körül Resicán és Steierlakon, 1807. körül pedig Pécsett állapították meg a szénjelenlétét Az 1807. évvel tehát felfedez­ tettek Magyarország legfontosabb feketeszén telepei, az oraviczai bányakapitánysághoz tar­ tozó Krassószörény megyei telepek valamint a Pécsvidéki szénterület. Az ország harmadik leg kissebb feketeszén területei, a Brassó vi­ déki jóval később állapíttatott meg. A Krassószörény megyei telepek Berzáska, Drenkova, Ressica, Domán, Steierlak, Auina községek, a Brassóiak Keresztényfalva és Fe­ ketehalom községek határába terülnek el. Ezeket a szénterületeket a Trianoni béke Ma­ gyarországtól elszakította s Romániának jut­ tatta. Egyetlen megmaradt feketeszén területünk a Pécsvidéki szénmedence. Ezért behatóbban ezzel a területtel foglalkozunk, mert ezen szén­ területnek a termelése kimeriti Magyarország feketeszén termelését. A Pécsvidéki szénme­ dence három részre tagozódik: A déli szén­ területre Pécs város, Mecsekszabolcs, Somogy, Vasas és Hosszuhetény községek határai az északi szénvonulatra: Baranya és Tolna vármegyék érintkező határvidékén Magyareg-re gy, Kárász,Vékény, Császta, Váralja, Kis- és Nagymányok községek területe. E két nyugat-keleti irányú szénvonulat között Elárusító helyek : Bogenglück Ignác vas-, bőr- ás festékárukereskedése, Salgótarján. — — Kun Testvérek épületfa- és építőanyagok raktára, Kisterenye. fekszik a harmadik szénterület Komló és Budafa községekben. A legrégebben észlelt lelőhelyek közül a brenbergi szénmezők rendszeres bányászása indult meg, de egyúttal Pécs környékén is 1765-ben. Azonban a felvevő ipar hiánya a szállítás nehézségei és költségek volta miatt a gyéren kibányászott szén csak a helyi szük­ ségletre számíthatott, ezért csak nagyon kez­ detleges formában és kis arányokban folytat­ ták a szénbányászatot Az ipar fejlődése, amit gr. Széchenyi István látott meg először, ugyancsak az ő istápolása és az ő tevékenységének hatása alatt végre 1836-ban megnyitották az első vasutat, létre jött az első gőzmalom, megindult a dunai gőz­ hajózás. Az ország gazdasági vérkeringésének megindulását jelentik ezek a tények és csak ettől kezdve volt várható, hogy a magyar szén­ nek. mint a Magyar gazdasági organizmus táp­ lálékának kelete lesz. A Pécs vidékén 1840-ig a kincstár bányászkodott kezdettől fogva. Az ezideig kibányászott szén mennyiségét 1,409.500 métermázsára becsülték. Ettől az időtől kezdve magánosok gazdálkodtak, termelésük azonban egészen jelentéktelen volt (Amit az alábbi táb­ lázat mutat.) A bányák belterjes Üzeme csak akkor indult meg, amikor az első Dunagőzhajózási Társa­ ság a kettős monarchiának jóidéig legnagyobb szénfogyasztója 1852-ben megvásárolta első bányatelkét s a következő évben, 1853-ban művelni kezdte. E hajóstársaság életrekeltésében Széchenyinek oroszlánrésze volt, de kü­ lönösen fontos volt a szerepe az Al-Duna és a Vaskapu szabályozása révén a vállalat fel­ lendítésében, mert igy vált lehetővé, hogy a társaság hajói Régensburg és a Dunadelta, Galac közt bonyolíthassák le a forgalmat, mi által nagy mennyiségű szénre volt a társaság­ nak ugy, hogy — mondhatjuk — Magyaror­ szág legnagyobb szénfogyasztója — abban az időben — ez a társaság volt A hajók fűtéséhez a társaság kezdetben részben brenbergi, részben délmagyarországi (Oravicza) szenet használt. Ez utóbbi szénnek legnagyobb a fűtőértéke az összes magyar­ országi szenek között, de a Dunához való szállítása nagyon költséges volt Vasutvonal hiányában a társaság figyelme a Pécsvidéki bányák felé irányult mert a hajózási vonalnak mintegy a közepén, közel a Dunához feküsznek s amellett termékük kalorikus érték tekin­ tetében is rögtön a délmagyarországí szén után következik. A széntermelés Intenzív megindítása azon­ ban itt is csak abban az esetben lehetett ren­ tábilis, ha a bányákat vasútvonallal lehet öszszekötni a Dunával. A társaság 1855-ben ki­ építi a bányatelep—üszögi szárnyvonalat — 1857. május 2-án pedig az Üszög—mohácsi fővonal nyílott meg. (Folyt köv.) A bányamunkasság országos mozgalmat indít helyzete meg­ javítása érdekében. Szövetségünk központi vezetősége, látva azt a szomoru helyzetet, ami a bányatele­ peken uralkodik elhatározta, hogy mozgal­ mat indit a bányamunkásság gazdasági hely­ zetének az enyhítésére. A vezetőség mér­ legelte a sulyos gazdasági helyzetet, mér­ legelte azt a válságot amelyben a bánya­ ipar vergődik, azonban mindezek dacára látva azt hogy ugyanakkor, amikor a mun­ kásság gazdasági leromlása napról-napra fokozódik, ugyanakkor a vállalatok üzleti mérlegei állandóan nyereséget mutatnak ki, sőt ezen nyereségek évről-évre szaporod­ nak, tehát ennélfogva lehetőnek tart egy bizonyos javítást a munkásság helyzetén. Tekintettel arra, hogy ismét küszöbön van, amikor a szénkampány megindul, továbbá számítva arra, hogy szövetségünk azon el­ járása, amelyet az állam illetékes tényezői­ nél folytat az iránt, hogy a Magyar szenek elhelyezését biztosítsa, már most beadványnyal fordulnak az összes telepek munkásai a vállalatokhoz és a kampány idejére béreik feljavítását kérik. Szövetségünk ezen eljá­ rása és ezen mozgalom megindítása alkal­ mával tekintélyének egész súlyával oda fog hatni, hogy a munkásság ezen jogos kíván­ ságai teljesüljenek. Számítunk arra, hogy ezen mozgalmunkat ismét lesznek, akik ki­ akarják sajátítani, vagy lekicsinyleni, azonban mi a lehető keretek között mozogva mindent el fogunk követni, hogy ezen akción­ kat siker koronázza. Már most felhívjuk a munkásság figyelmét arra, hogy foglalkoz­ zanak a kérdéssel és a lehető keretek kö­ zött foglaljanak állást s ezen állásfoglalásuk­ ról szövetségünket értesítsék, hogy minél rövidebb időn belül mindenütt a viszonyok­ hoz képest, de mégis lehetőleg egységes be­ adványokat elkészíthessük és a munkástár­ sakhoz eljuttathassuk benyújtás végett Nyilatkozat. A Pécsvidéki bányatelepeken az utóbbi idő­ ben több oldalról azt az alaptalan rágalmat terjesztik, mintha engem szövetségünk közben­ járására bocsájtották el Pécsbányatelepről To­ vábbá feszegetik és különféle rágalmakat fűz­ nek ahoz, hogy miért tartózkodtam Pécs szerb megszállása alkalmával Komlón, ugyancsak ezt feszegetik, hogy most miként kaptam munkát ismét Komlón. A fenti kérdésekre nem reagálnék, ha ezt nem abban a formában terjesztenék a munkás­ ság között, mintha én a munkásság árulója­ ként működtem volna a múltban Pécs szerb megszállása alatt, ugyszintén most ismételten Komlón. Éppen azért kötelességemnek tartom, hogy a munkásságot tájékoztassam ugy akkori, mint mostani viselkedésem, valamint alkalmaz­ tatásomról. Amikor Pécs, ugyszintén vidéke a szerb megszállás alatt szenvedett, akkor én számta­ lan munkástársammal, ugyszintén a polgárság- �1928 julius 15 A Bányász nak tekintélyes részével kötelességünknek tar­ tottuk magyar érzésünknek és országunk iránti kötelezettségünknek oly formán eleget tenni, hogy PécsvidékérŐl a szerbek átvonulását szerény tehetségünkhöz képest minél gyorsabbá tegyük. Ezen munkánk végzése közben egy szép napon a szerbek összeláncoltak és többedmagammal végig hurcoltak Pécs város ut­ cáin, hogy ez által is a többi jóérzésű mun­ kástársaimat, váratni a polgárságot elriasszák a magyarirányu mozgalomtól. Hosszas meg­ hurcoltatás után a demarkációs vonalon átlöktek, igy jutottam el annakidején Komlóra, ahol folytattam munkámat tovább és ekkor tudtam meg, hogy a szerbek árulás következtében fogtak el és ezt az árulást exponált szociálista követte el. Ettőlfogva megundorodtam a munkásmozga­ lom szociálista irányba való fejlesztésétől. Mert, amikor vezetőemberek arra vetemednek, hogy egy ország területének ellenséges csapatok által történt megszállása alkalmával elárulják azokat, akik a magyar érdekeket szolgálják, akkor nem tartom alkalmasnak azt a munkás moz­ galmat Természetesen, hogy én akkor, amikor Kom­ iéra átjöttem, ott minden erőmmel azon dolgoz­ tam, hogy a munkásság, a magyar érdekek szolgálatába álljon. A legalaptalanabb rágalom az, mintha Pécsbányatelepről engem szövetségünk közbenjárá­ sára bocsájtották volna el. Ennek igazolására kijelentem, hogy a mostam komlói- elhelyezke­ désem is szövetségünk Pécsvidéki titkárának közbenjárása segitségével történt, amit ez uton köszönettel jelentek ki. És egyben adom tu­ domására a munkásságnak, hogy ez által is ismerjék meg, milyen eszközökkel dolgoznak ellenfeleink, nem törődve az igazsággal csu­ pán azzal, hogy a munkásságot alaptalan rá­ galmak terjesztésével a munkásmozgalom he­ lyes irányától eltereljék és a maguk részére elkönyvelhessék. Megnyugtatom ellenfeleinket, hogy ezen tervük nem fog sikerülni, mert a munkásság hamarosan reá jön arra, hogy de­ magógiával nem lehet munkásmozgalmat irá­ nyítani és bizom benne, hogy a munkásság rövidesen teljes tömegével áll zászlónk alá és segiti a munkásság ügyét győzelemre. Komló, 1928. junius 2 Hock János s. k. Helyicsoport alakítás Tokod-Altárón. Junius hó 29-én, Péter-Pál napján impozáns gyűlésen nyilatkozott meg a Tokod-altárói munkásság, amely gyűlésen lelkesedéssel csat­ lakozott szövetségünk mozgalmához és egy­ hangú határozattal mondotta ki, hogy TokodAltárón helyicsoportot alakit. Nagy sürgés-forgás volt Péter-Pál napján a Tokod-altárói telepem Már a kora reggeli órák­ ban jártak-keltek az emberek, tárgyalták a nap eseményeit, készültek a délutáni alakuló gyű­ lésre. A telepen, az uccákon embercsoportok gyűrűztek, vitatkoztak és készítették egymást elő a délutáni gyűlés ipmozáns lezajlására. — Lélekemelő látvány volt, amikor délután pont 3 órakor az Osvald-féle vendéglő tágas udva­ rán tömörültek az emberek és Réz József az egybehivók nevében üdvözölte a megjelente­ ket és átadta a szót a központ kiküldötteinek. Először Batta Gyula Salgótarjánból Ismer­ tette a szervezet szükségességét, ugyszintén a bányamunkásság gazdasági helyzetét Reá mu­ tatott ázott lehetetten állapotokra, amelyek a "Turul"-nyomda r.-t, Salgótarján. munkásság szervezetlensége következtében ne­ hezedik a munkásságra. Utána Csóka Vendel, a szövetség titkára ismertette azokat a körülményeket, amelyek szükségessé tették szövetségünk megalakítását, Reámutatott azon fontos teendőkre, ame­ lyek halaszthatatlanul sürgetik, hogy a mun­ kásság szövetségünk keretén belül mozgalmat indítson a bányamunkásság gazdasági helyze­ tének megjavítása érdekében. A gyűlés hallgatósága mindkét előadót nagy érdeklődéssel hallgatta és az elmondottak ha­ tása alatt lelkes elhatározással mondotta ki, hogy a bányamunkásság gazdasági helyzeté­ nek megjavítása érdekében a Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Gazdasági Szövet­ ségének zászlója alatt folytatja a megalkuvás nélküli harcot mindaddig, mig ezen harcot győzelemre nem juttatja. Nagy lelkesedéssel és egyhangúlag választották meg a vezetősé­ get, mely szerint elnök: Nagy Imre, másod­ elnök : Mihály György, jegyző : Laki Sándor, pénztárosok: Balig István és Kapa József, ellenőrök: Réz József és Vakán Márton. Vá­ lasztmányi tagokká Budai István, Vasvári Imre és Béró András szaktársakat választották meg. A gyűlés után még sokáig együtt maradtak a szaktársak és a központi kiküldöttekkel tár­ gyaltak a helyicsoport ügyeinek a viteléről, ugyszintén az országos mozgalom fejlesztésé­ ről és csak hosszas beszélgetések után a késő esti órákban oszlott szét a munkásság azzal az elhatározással, hogy a munkásság ügyét lelkesedéssel szolgálja Helyicsoportok hirei. Pécskerületi szaktársak Híreimé­ be. Közöljük, hogy kerületi ügyvédünk dr. Ligeti Kabos, Pécs, Mindszent-u. 24. Oly ügyekben, melyekben a szaktársak­ nak ingyenes jogvédelem jár, a kerületi titkárság utján, egyéb ügyekben pedig közvet­ lenül fordulhatnak fenti ügyvédhez. Mecsekszabolcs. Beiratások és befize­ tések az otthonban bármikor eszközölhetők. Az otthon naponta d. e. 8—12-ig és délután 2—10 óráig van nyitva. Könyvtárórák : csü­ törtökön délelőtt 10—11-ig, d. u. 5—6-ig és vasárnaponként délelőtt 10—11-ig. Ajka. Szövetségünk ajkai tagjai érrezsé a beiratkozások és tagjárulékok befizetésé­ nek kezelésével a vezetőség végleges megválasztásáig Ifi. Papp Imre szaktársat bíztuk meg. Felhívjuk ajkai tagjainkat, ugyszintén az ajkai munkásságot, hogy jelentkezzenek Papp szaktársnál beiratkozás, illetve a tagjárulék pontos befizetése céljából. Ugyan­ csak az esetleges panaszokkal is oda for­ duljanak. Fel a munkára, tömörüljünk győzelmünk biztos tudatában ! Egy évtizedek óta jól bevezetett, nélkü­ lözhetetlen háztartási cikk elárusitására, mely cikk kedvező részletfizetési fel­ tételek ellenében kerül forgalomba, jelen­ tékeny részv.-társaság állandó alkalmazásra jó beszélőképességű urat keres magánvevők látogatására. Csak olyan urak jelentkezzenek, akik legjobb refe- rentiák felett rendelkeznek, jó beszélőképességgel bírnak és ügyes elárusitók. Részletes írásbeli ajánlatok az eddigi tevékenység megjelölésével "Jó jövede­ lem“ jeligére e lap kiadóhivatalába kéret­ nek. — Az anyagi gondok nehéz napjaiban, amikor úgy szólván senkinek a keresete nem födi a kiadásokat szép pénzt kereshet mint fő- vagy mellék- foglalkozással, ha érté­ kes, érdekes könyveink részletfizetéses ter­ jesztésére vállalkozik. Mi ugyanis megtanítjuk hogyan kell eladni könyveket részletfizetésre. A mi kiadványaink mind márkás, irodalmi művek, amelyeknek terjesztésével tehát tisz­ tességes megélhetést vagy minden esetre szép mellékjövedelmet biztosíthat magának. Még ma Irjon dijtalan ismertető nyomtatványokért, amelyeket szívesen megküld a „PALLADIS“ könyvosztálya Ugyancsak e helyütt ajánljuk szaktársaink figyelmébe Mácsai István tagunkat, ki egy nagy cég megbízásából elfogad rendeléseket kedvező részletfizetési feltételek mellett a következő cikkekre : Kaiser varrógépek, Waffenrad kerékpárok, Harley-Davidson motorkerékpárok, gramofonok, lámpacsillárok és az összes villanybeszerelési cikkek. Lakcíme: Szabolcsbányatelep 69. szám. Budapest, V., Alkotmány-utca 4. Pécsbányatelep. Beiratások és befize­ tések Line János pénztáros szaktársnál esz­ közölhetők. Minden hó első előlegfizetést követő va­ sárnap d. u. 3 órakor a Troli-féle vendég­ lőben. minden hó második előlegfizetést kö­ vető vasárnap d. u. 3 órakor pedig Kassi­ ánban özv. Régemé vendgélőjében a cso­ port tagösszejövetelt tart Tatabánya-Felsőgallai titkárság. Hivatalos helyisége Felsőgallán Schalkhamerféle vendéglőben van. Hivatalos órák he­ tenként hétfőn, szerdán és pénteken d. e. 9—12-ig és délután 2-—7 óráig. Minden panasszal^és felvilágosításért ide forduljanak a varrógép RÉG BEVÁLT JÓ MINŐSÉGBEN SINGER VARRÓGÉP RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Fő-utca 75. szám. alatt a róm. kath. teplommal szemben. Nagymányok. A tolnai kerületi tit­ kári iroda Nagymányokon, a Finta-féle házban van. Minden panasszal, felvilágositásért a szaktársak forduljanak Bernhardt Henrik kerületi titkárhoz. A pénztár kezelésével, tagjárulékok be­ szedésével és tagok felvételével id. Heim Ferenc van megbízva. Nyomdavezető: Friedler Samu. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource A bányász Szöveg Főként olvasásra szánt szöveget tartalmaz. Ilyenek például a könyvek, levelek, disszertációk, versek, novellák, újságok, cikkek, archivált levelezési listák. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource A bányász 3. évfolyam 13-14. szám (1928. július 15.) A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Gazdasági Szövetségének Hivatalos Közlönye. Subject The topic of the resource Bányászat Kohómunka Közlöny Helyismeret Description An account of the resource Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én kétheti lapszám Creator An entity primarily responsible for making the resource Csóka Vendel Fajd Pál Salgótarján Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1928-07-15 Rights Information about rights held in and over the resource Creative Commons 2.5 Nevezd meg! Ne add el! Így add tovább! https://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/2.5/hu/ Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource image/jpeg mikrofilm (35 mm) Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource periodika Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context M/60/A Bányászat Csóka Vendel Fajd Pál Helyismeret Kohómunka Közlöny periodika Salgótarján