https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/files/original/3c1b9ddabed81f0bfb4bce23ae6a6bf5.jpg bd9ac45e848342db668c8a275d0844e0 https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/files/original/f40dd648c9363c001065850dd5ae89ed.pdf 7d4c349f92a3ab292071a7ab03b29148 PDF Text Text II. évfolyam. 1927. március 1. 5. szám. A Salgótarjáni Szénmedence Bánya- és Kohómumkásai Gazd. Szakegyesületének Hivatalos Közlönye. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: CSÓKA VENDEL. Kiadó: FAJD PÁL. Telefon szám : 46. Salgótarján, Vasut-utca 4. szám. Előfizetési ár 1/4 évre 80 fill (10.000 K.) Egyes szám ára 16 fillér. (2000 K.) Megjelenik minden hó 1. és 15-én, Munkaalkalmat. Lapunk legutóbbi két számában ir­ tunk arról, hogy a bányaiparban dol­ gozó munkások részére munkaalkalmat kell teremteni. Most folytatjuk további megállapitásainkat. Előbbi számunk egyikében a válla­ latokat szóllítottuk fel a takarékosságra, amit a vállalatok egyrészt végre is haj­ tottak. Ezzel a takarékossággal kívá­ nunk foglalkozni. A vállalatok ugy ér­ telmezték a takarékosságot, hogy szám­ talan helyen, ahol napibérben dolgozó munkások voltak foglalkoztatva, a kény­ szerű szünet napokon havidijas alkal­ mazottakkal pótolták. Ez a takarékos­ ság nem alkalmas arra, hogy a mun­ kásság között megnyugvást teremtsen, mert ebből a munkás azt látja, hogy az, aki napibérben dolgozik, az nem dolgozhatja ki a hetet és ezáltal elesik napikeresetétől, mig ugyanakkor az ő munkáját havidíjasokkal végeztetik Nagyon nehezen értik meg a válla­ latok azt, hogy a takarékosság nem­ csak a munkásság rovására történhetik, hanem a vállalatnak is kell áldozatot hozni. — A vállalatok hozzá vannak szokva, hogy a takarékosság folytonos hangoztatásával a munkásságot állan­ dóan féken tartsák, nehogy eszébe jusson a munkásnak egy falat kenyér­ nek a kisürgetése. A munkásság már tisztában van azzal, hogy a vállalatok nem akarnak az ő profitjukból engedni, hanem a munkanélküliség folytonos hangoztatásával igyekszik a munkás­ ságot féken tartani. Azért a munkásság nem hajlandó azt türni, hogy a munkáltatók mint egy mumust mutogassák a munkanél­ küliséget — A munkásság nem riad vissza attól, hogy az ő szervezeti ere­ jével oda hasson, hogy a vállalatok abból a haszonból, amit a jobb kon­ junkturába kerestek, abból engedje­ nek. A munkásság abban az időben, amikor a szénkonjunktura javuláskor rendes munkaidőt, sőt pótműszakokat teljesít, csak annyi keresetre tud szert tenni, amiből a legszükségesebb létfentartási cikkeket tudja beszerezni. Amikor azután bekövetkezik a mun­ karedukció, nem tudja megkeresni még a legszükségesebb dolgokat sem, úgy, hogy nem tud kikerülni a folyto­ nos adósságokból. Ezért oda kell hatni a munkáltatók­ nak, hogy a munkaalkalmat ugy ossza be, hogy az necsak a munkást sujtsa, hanem ő maga is vegye ki a részét. Azt látja a munkásság, amikor a vál­ lalatok havidíjas alkalmazottakkal vé­ geztet olyan munkákat, amelyeket ren­ des körülmények között napibéres munkások végeznek, hogy ezáltal a napibéres munkásokat elüsse a kere­ setétől. Lássák be a vállalatok, hogy ez nemcsak, hogy nem takarékosság, hanem egyenesen az üzemnek fölös* leges megterheltetése, pl. oly munkák elvégzése, amely munkát üzem közben nem lehet folytatni, mint javitási mun­ kálatok. Ugyanis, különösen különféle gépek és egyéb eszközöknek a javí­ tása mindig helyesebb, ha azt a javí­ tási munkát azzal a munkással végez­ tetjük, aki azzal dolgozik, mert az is­ meri a hibáit és sokkal rövidebb idő alatt tudja elvégezni. Meg kell barátkozni az illetékesek­ nek azzal a gondolattal, hogy a mun­ kásnak egész évre lehetővé kell tenni a tisztességes keresetet, mert nem elegendő az, ha csak az év egy pár hónapjában van rendes keresete. — Végre egyszer el kell következni an­ nak az időnek, amikor visszatérhetünk a béke ideiben volt állapotokhoz. A munkáltatók már nagyon hozzá szoktak ahhoz, hogy állandóan azzal térnek ki a felelősség alól, hogy nin­ csenek most azok a normális viszo­ nyok mint voltak. Eljutottunk odáig, hogy a munkás teljesítménye nemcsak, hogy elérte a békebeli teljesítményt, hanem már felül is multa. Ezzel szem­ ben a munkás keresete messze alatta maradt a békebeli kereseteknek. Ha figyelembe vesszük, hogy békében is a munkás csak annyit keresett, amely a szűkös megélhetést biztosította, el­ képzelhető, hogy milyen önsanyarga­ tást követel a munkástól, a mai kere­ setnek a beosztása. Azt hallja a munkásság állandóan, hogy nem lehet ma ugy biztosítani a megélhetést, mint a béke éveiben, mert a háboru és az ezt követő for­ radalmak lerombolták a háború elötti állapotokat Ezzel szemben azt látjuk, hogy minden visszatér, ami a háboru előtt volt, sőt a terhek még fokozato­ sabban súlyosodnak a munkásság vállaira. Csupán a munkásság kereseti lehetősége nem akar visszatérni ugy, mint a béke éveiben volt. Elég volt már abból a hitegetésből, amiben a munkásságnak eddig része volt, most már el kell következni a tettek idejének. Ennek pedig abban kell megnyilvánulni, hogy a munkás­ nak tisztességes munkaalkalmat te­ remtsen és emberi megélhetést bizto­ sítson. Ebben a munkában ki kell venni a részét a kormányzatnak és ezt várja a munkásság, A bányaiparban kétsze­ res fontossága van ennek, mert a ma­ gyar bányaiparban foglalkoztatott mun­ kások a legnehezebb helyzetben van­ nak. Amikor a bányaiparban a legjobb konjunktúra volt, akkor a bányamun­ kás munkahelyhez volt kötve, nem változtathatta a munkahelyét két ok­ ból. Először azért, mert katonai fel­ ügyelet alatt állott és rendelettel kényszeritették arra, hogy ugyanazon a munkahelyen dolgozzon, ahol nem tudta megkeresni a legszükségesebb élet­ szükségleti cikkeket sem. Ha mégis eltávozott, katonai és csendőri fede­ zettel hozták vissza előbbi munkahelyére és kénytelen volt tovább dol­ gozni. Amikor a katonai felügyeletet meg­ szüntették, akkor még mindig vissza­ tartotta a társpénztári állapot, amely szerint, ha eltávozott munkahelyéről azért, hogy magának tisztességes ke­ resetet biztosítson, vagy szerezzen, akkor elvesztette a társpénztárnál szerzett jogait. Ezen kívül még mindig van egy nagy akadálya annak, hogy a bánya­ munkás a munkahelyét váloztassa, ez pedig a lakáskérdés. Ugyanis a bánya­ telepeken levő lakások rendszerint a vállalatok tulajdona. Ez azután azt eredményezi, hogy a munkás, amikor munkahelyet változtat, ugyanakkor la­ kást is kell változtatnia. Az alatt az idő alatt mig munkanélkül van, állan­ dóan a kilakoltatás veszélye fenyegeti és ez nagyban hozzá járul ahoz, hogy nem tudja megválogatni a munka­ helyét. Tehát amikor a bányamunkások ér­ dekében szót emelünk, ezt ugy tekint­ sék az illetékes tényezők, hogy egy olyan munkáscsoportról van szó, mely esen más elbírálást igényel Ezt az intézkedést várja a bánya­ munkásság. �2 „A bányász“ Deutscher Károly. A Salgótarjáni Vas- és Fémmunkások, valamint a Szociáldemokrata párt egyik kimagasló vezető tagját temette el a salgórészvét mellett feb­ ruár hó 27-én, Deutscher Károly munkástársunk személyében. — A halottat nagy számban kisérték el ismerősei, jó barátai és munkástársai utolsó útjára, mert életében mint puritán, önzetlen, becsületes embert mindenki szerette. Benne azt az embert ta­ lálták, aki önzetlenül dolgozott munkástársai érdekében, örült, ha segithetett a segítségre szorulókon. Életpályáját a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű r.-t salgótarjáni acélgyárában kezdte, mint vasöntő. Hosszú betegeskedése után a társulat nyugdijazta és mint nyugdíjas került a Vas és Fémmunkások salgótarjáni helyi­ csoportjának titkári állásába. Ezzel a kine­ vezéssel egyidejűleg a Szociáldemokrata párt megbízta a kerületi titkárság teendői­ vel is. Ezen megbízatásában mindig azon igyekezett, hogy a szegények segítségére legyen. Sokan voltak, akik ezen pozicióját irigyel­ ték, állására törtek, nagyon sokszor szivós és nehéz küzdelmet kellett vivnia azokkal szemben, akik az utolsó darab kenyerére is aspiráltak. — Emlékezünk még azokra az időkre, amikor a pártvezetőségben helyet foglaló bányamunkások keltek védelmére és védték, mint szegény beteg embert, hogy állásából el ne mozdíthassák. Pedig ha va­ laki megérdemelte azt a pozíciót, ugy az Deutscher Károly volt, azért, mert a reábizott kötelességét mindig híven teljesitette, de azért is, mert már egy elgyöngült ember volt, aki fizikai munkával kenyerét megke­ resni képtelen volt. Talán ő maga is érezte, hogy ha az állását elveszti, nem lesz hova menekülnie, ez az érzés adta neki azt a nagy erőt, mint beteg embernek, hogy sok­ szor magas lázakkal, igazán szólva betegen ment éjjel-nappal, hogy eleget tehessen kö­ telességének, hogy munkaadója ésmunkás­ társai bizalmát továbbra is biztosíthassa. Geológia. Mostyenán József. Földünk ősállapota. Irta: (Folytatás.) Földünk a kozmikus fejlődési folyamat ötö­ dik állapotába jutya szünetnétkül állandóan vál­ tozásokon megy keresztül A szilárd kéreg összehúzódása, gyűrődése folytán keletkezetmélyedésekben a lecsapódó vízgőzből össze­ gyűlt a víz, a gyűrődéseken keletkezett töré­ seken a Fők! mélyébe jutott, ott ismét gőzzé válva — feszítőerejével segített az izzó mag­ mának a föld kérgét megemelni, — így óriási hegyek keletkeztek földrengések kíséretében, — áttörve a szilárd kérget: kőóriásokat messze elvetett, nagy területeket teleszórt apró kő­ törmelékkel, melyből egész rétegek képződtek, majd a keletkező nyíláson (kráter) kiömlött a folyékony láva és kötőanyagul szolgáit a tör­ melék köveknek, — kihűlve megszilárdult és ujabb réteget alkotott a Föld hátán. De a tengerek — az óriási terjedelmű mé­ lyedésekben összegyülemlett vizek — sem maradtak tétlenül, a feltornyosuló hegyek folytán keletkezett mélyedésekbe átömlöttek. A vizár az elragadott kövekkel útközben lecsiszolta. felőrölve a tengerek fenekén. — sok Voltak azonban, kik nem értették meg Deutscher Károly betegségét, mindig több­ munkát vártak tőle, nem egyszer panaszko­ dott, hogy a központi pártvezetőség elégedettlenségét fejezte ki iránta, pedig tudták, hogy beteg és gyógykezelésre, pihenésre, ápolásra van szüksége, a szanatóriumi ke­ zeltetés helyett munkával halmozták el. — Deutscher a reábizott kötelességét teljesi­ tette mindaddig, mig össze nem esett, mert tudta, hogy csak addig tarthatja állását, mig kötelességét tudja teljesíteni. Ilyen körülmények között pusztult el az az ember, aki még fiatal volt, akinek még élni kellene, hogy özvegy édesanyját eltart­ hassa és hogy kis árváját felnevelhesse. — Kiesett a toll a kezéből, vége, vége minden­ nek, itt maradt az anya, a testvér, a kis­ gyermek és mindenki. Deutscher Károlyt, mint jóbarátunkat és munkástársunkat utolsó útjára egyesületünk dalárdája, az acélgyári olvasókör dalárdája és zenekara kisérte el szeretetének jeléül, mi pedig megőrizzük emlékét mindörökre. 1927. március 1, Beküldetett. Tisztelt szerkesztősig : Lapunk febr. 15-iki számában részletesen foglalkoztunk a Bányamunkás Otthon r.-thoz befizetett összegeink visszaperlésére. — Azóta alig két hét telt el máris megállapít­ hatjuk, hogy minden ellenagitáció dacára is kb. 1000—1200 ember adta le kölcsönszelvényeit, az összegek visszaszerzése végett. Egyesületünk titkársága még mais állandó ostromnak van kitéve, a szelvények leadása végett. Nagyon sokan vannak a szaktársak között olyanok, akiknek a kölcsönszelvényük hiányzik, kik vagy elveszítették, vagy pedig annakidején a szövetségtől nem kap­ ták meg. Azok a munkástársak, akik fize­ tési cédulával, vagy az üzemvezetőségtől beszerezhető egyéb okiratokkal tudják iga­ zolni, hogy teljesítették az akkor kivánt műszakot, azok is jelentkezhetnek az előbb említett okmányokkal. A megkezdett akció a közeli napokban befejezést nyer, ennek megtörténte után egyesületünk titkársága feldolgozza az anyagot és továbbítja az ille­ tékesekhez. Az érdekelt szaktársakat pedig felhívja, hogy lapunkat állandóan kísérjék figyelemmel, ahol részletes és kimerítő tudó­ sításokat közlünk az ügy mikénti állásáról. Kérem alábbi soraim közlését: Amióta kiváltunk a „Magyarországi Bá­ nya és Kohómunkások Szövetségé"-ből, állandóan figyelem az egyesület hivatalos lapját a „Bányászt“. Megállapítom, hogy nem elég erélyesen utasítják vissza Peyerék mocskolódásait, pedig nem érdemli meg azt a kíméletet, amelyben részesül, mert Peyer nem kimél senkit, hanem a legdrasztikusabb formában támad mindenkit, aki az ő érde­ keit veszélyezteti Nem átalja az emberek becsületébe gá­ zolni és igyekszik mindenkit tönkre tenni, ezért ugyanazokkal az eszközökkel keli védekezni, amelyekkel ő dolgozik. Ebben a munkában kivánok segítségükre lenni azzal, hogy leirom az 1925. december 6., 7. és 8-án megtartott országos közgyűlésen történt eseményeket. Ezen közgyűlésen egy bizottság küldetett ki, amely bizottság hivatva volt Csóka Ven­ del és Fodor József között felmerülő ellen­ tétek békés elintézésére. Ezen ellentéteket már előzőleg 3 fórum igazolta, azonban sem Fodor József, sem Peyer Károly nem tar­ tották kielégitőnek ezen fórumok elintézését, mert ők úgy szerették volna a dolgot elin­ tézni, hogy Csókát tönkre tegyék, ezért ezen közgyűlésen újra bizottság elé vitték az ügyet. Ebbe a bizottságba én is be lettem választva, így alkalmam volt az egész ügyet közelebbről megismerni és most meg akarom ismertetni szaktársaimmal is. Ezen bizottsági ülésen láttam világosan, hogy az egész ügy nem egyéb, mint Peyer Károlynak az a törekvése, hogy Csókát mindenáron lehetetlenné tegye. Ez alkalom­ mal is úgy, mint már több esetben, mindig másokkal kívánta keresztül vinni. Most Fodort használta fel. Ezen bizottságot is igye­ kezett befolyásolni úgy, hogy személyesen bement a bizottsághoz és minden áron arra akarta bírni a bizottság tagjait, hogy ítéljék el Csókát. Azonban minden erőlködése da­ cára nem használt még az sem, hogy Tata­ bányáról beküldte Javorek Pált a bizott­ ságba tudva azt, hogy ez Csókának a leg­ nagyobb ellensége. Javorek kijelentette, ha a bizottság nem úgy határoz, ahogy ő kívánja, akkor a bi­ zottság határozatát nem veszi tudomásul. A bizottság hosszas vizsgálat után az összes érdekelteket és tanukat kihalgatta és azután meghozta határozatát, amely szerint Csókát felmentette. Amikor Peyerék látták, hogy igy nem tudják Csókát lehetetlenné tenni, esetben kötőanyagként — lesüppedve ujabb rétegek képződtek. Az eső sem hagyta sértetlenül Földünket, évmilliókon át végezte romboló és épitőmunkáját A nap melegének hatása alatt a tenge­ rek vize állandóan párolog, a vizpára a széltől messze kontinens fölé hajtva, a hidegebb légrétekben felhőkké tömörülve végre csepekben lehűlt a Földre. A cseppek összegyűlve roha­ mok a mélyebb helyekre, közben egyrésze a főidbe szivárog, másik része megduzzasztja a patakokat és a folyton erősbödő, tovább ro­ hanó vizár völgybe érve, erejétől fogytán le­ rakja a magával ragadott föld és kőtörmelé­ keket, a kisebb kavicsokat tovább sodorva a folyamoknak adja át, hogy azok folytassák a megkezdett munkát, a legfinomabb anyag a tenger fenekén megülepedve újabb réteget alkot. A Nap sem hagyja pihenni a Földet, a fagy és nedvesség segítségével elmálassza a kövek felületét azt por, vagy homok alakjában átadva a szélnek, az az eredeti helyétől elszállítja és nagy homoktengereket alkot, mint a közép­ árjai sivatag, Szahara, arábiai sivatag, de nem kell oly messze mennünk hazánk Alföldje is homok tenger, mely a jégkorszakban és az azt kővető Időkben keletkezett. Földrengések, hegycsuszamlások, tűzhányók, viz, szél és a Napnak 800—900 millió év együttes, romboló és alkotó munkájának ered­ ménye Földünk mai arculata. Az organikus molekulukban az átalakulás csirái és a szerves lények egymástól való le­ származásának folyománya a növény és állat­ világ és utóbbinak koronája az ember. — Az állatvilág családfájának segítségével az élet fejlődésének utján képzeletben haladva, párhuza­ mosan a Föld fejlődésének sorrendjét kötve, a szerves élet: növény és állat kövesült ma­ radványai, mint útjelző határkövek jelzik a Föld fejlődésének korait és korszakait A Föld fejlődésével az élet is fokozatosan fejlődött. A földtudósok, földünk fejlődését kor és korszakokra osztották: őskor, ókor, Közép­ kor, és Újkor. A geológia őskor: Földünk legrégibb kép­ ződménye az al pformáció; az izzó Földgömb megmerevedett kérgének maradványa. Az alapformációra telepszik az Őshegység. Ezt a formációt csillámpalák, gránitok és gneiszek alkotják A kristályos palák között található konglomerátok, régi kőzetek görgetegei arról tanús­ kodnak, hogy a viz is megkezdte romboló munkáját (Folyt. köv.) Részt kívánunk a Bányamun­ kás Otthonból. �1927. március 1. 3 bányász" "A ujabb cselhez folyamodtak és igyekeztek a jelölő bizottságot kapacitálni és ugyancsak a szavazatszedő bizottságot igyekeztek reá birni, hogy a szavazatokat sikasszák el. Ezen rajta kapták Ocskovszky János borsodi titkárt, amiből nagy felzúdulások voltak és már-már botrányba fulladt az egész köz­ gyűlés, csupán Csókának a rábeszélésére csillapult le a hangulat. így néz ki az a szakszervezeti demokrá­ cia, amelyet Peyer folytat az ő csatlósaival, Fodor, Javorek és társaival. Ezt a műkö­ dést folytatták akkor, amikor a bányamun­ kások a legnagyobb nyomorúsággal küzdöt­ tek nem törődtek a munkásság érdekeivel. Most, amikor a bányamunkások kiábrándul­ tak és ott hagyták Peyeréket, ők kiabálnak és verik a mellüket, hogy ők a munkásság ügyét szolgálják és ugyanakkor az egész működésűk a legperfidebb ember hajszában nyilvánul meg. Most a szanálás küszöbén állunk 3—4 napokat dolgozunk, azonban Peyerék jelen­ leg is csak a piszkolódásokra pocsékolják egész energiájukat. Minden eszközt fel használnak, nem átallották felhasználni azt az összeget, amelyet a Braziljai munkások köldöttek a Salgótarján vidéki bányamun­ kások nyomorának az enyhitésére, ezt az összeget is agitációs eszközökre hasz­ nálták fel. A fentieket azért irtam le, hogy lássák a szaktársak, milyen eszközökkel dolgozik Peyer, ő sohasem válogatós, soha sem törő­ dik a bányamunkások nyomorúságával. Ez megnyilvánult a mult évben, amikor a tag­ járulék leszállítását kértük. Nem járult hozzá, mert veszélyeztetve látta az ő fizetését, azért meg követelte a 30.000 koronás tagjárulékokat Már csak rövid idő kérdése, hogy a bányamunkásság teljes egészében hátat for­ dít a Peyerféle szervezetnek. Mátranovák, 1927. február hó. Gasparin János Peyernek egy volt hű birkája. A fenti levelet leközöltük teljes egészében és csupán csak azt fűzzük hozzá, hogy tisz­ tában vagyunk azzal, hogy Peyerék milyen eszközökkel dolgoznak és hogy mi nem azzal a hanggal válaszolunk, ez a mi jobb érzésünket igazolja, mert mi azt tartjuk, könnyebb a hazug embert utólérni, mint a sánta kutyát Ennek igazolására leközöljük Peyernek a január 9-én tartott, úgynevezett országos közgyűlésen tett következő kijelentését szó­ szerint: „Válaszolnom kell azonban arra a szemrehányásra, hogy a titkárság miért nem bocsájtotta el már előzőleg Csókát. A hely­ zet nem olyan egyszerű. Csóka eltávolítása a vezetőség, illetve a közgyűlés hatáskörébe tartozott. A legutóbbi közgyűlés elkövetett mulasztásai fölülvizsgálására kiküldött egy fegyelmi bizottságot, mely fegyelmi bizott­ ságba sikerűit Csókának emberét bejuttatni és igy elérte, hogy ítélet nem volt egészen lesujtó. A közgyűlés elmozdította az elnök­ ségből és a salgótarjáni kerületbe küldte ki tisztviselőnek, ami büntetés jellegével bírt.“ Ahány szó, annyi hazugság, ezt igazolja a fenti levél is, de igazolja ezt azon a köz­ gyűlésen volt küldöttek többsége is. Elis­ merjük azt, hogy Peyeréknek fáj a mi működésünk és most igyekeznek úgy fel­ tüntetni a helyzetet, hogy ezt egy pár em­ ber önzése teremtette, hát van valami igaza, mert tényleg egy pár embernek az önzése okozta. Azonban ezek között elsősorban Peyer áll társaival, mert az ő erőszakossá­ gainak következménye, ezért az odiumát neki kell viselni. Mi pedig haladunk tovább megkezdeti utunkon, minden rágalom, min­ den gáncs dacára, mert a mi oldalun­ kon van az igazság és erőt ad a további munkára. A szanálás tetőfokán. A Bányász február 15-én megjelent szá­ egyéb illetékkel tud csak eljutni külföldre. mában kimerítően foglalkoztunk azokkal az Innét keletkezik azután a két szén ár kö­ intézkedésekkel, amelyek munkástársainknak zötti diferencia, amely differenciában terméa további munkaalkalmat biztosíthatták. — szetesen a gyengébb marad alul. Előbb a központi vezetőség, utána a kerü­ Ezen hibákat kell kiküszöbölni, hiába let összvezetősége vitatta meg azokat az in­ itt minden kísérletezés, csak ezeken a mó­ tézkedéseket, amelyeknek segítségével a kü­ dokon lehet a magyar szénnek biztos és szöbön levő elbocsájtásokat meg lehetne állandó piacot biztosítani — A megoldási akadályozni, vagy legalább is a legminimá­ kulcs a kormány kezében van és ezért a lisabbra csökkenteni. kormánynak minden tétovázás nélkül meg Örömmel állapítjuk meg, hogy intézkedé­ kell értenie, hogy nagyon sok ezer bánya­ seinknek és közbenjárásunknak ha nincs is munkás és azok lerongyolódott családtagjai száz százalékos eredménye, de kétségtelen, sorsáról van szó és ha a magyar munkás­ hogy pár száz embert sikerült a munkájá­ tól megkövetelik, hogy szeresse hazáját, mint ban visszatartani és részére egyelőre mun­ azt hazafinak dukál, akkor a magyar mun­ kaalkalmat teremteni. kás megkövetelheti a magyar kormánytól, Az eddig elért eredmény egyesületünket hogy sorsa fölött őrködjön és minden ren­ a további szivós munkára serkenti, mert delkezésre álló eszközzel törekedjen oda, hiszen még mindig vannak elbocsájtások, hogy a fentebb említett módok a magyar vannak kihagyott munkanapok az egész ke­ bányaiparban rendet, a magyar szénnek rületben, sőt az egész ország területén. — pedig piacot teremtsen. Ezek a körülmények arra késztetik egye­ Négyéve tart már a bányaipar válsága, sületünk vezetőségét, hogy tovább küzdjön, ez a szomorú négy év már annyi áldozatot mép pedig küzdelmét oly irányban fejtse szedett a munkástársak soraiból, amely ki, amely végre olyan stádiumba juttathatja idestova veszélyezteti a magyar bányászok a magyar szénbányákat, amely szilárd és jövőjét, amely szintén a nemzet megerősö­ tartós munkaalkalmat biztosíthat az erre a dése szempontjából parancsolóan hat, mind munkára szorult munkástársaknak. azon államférfiakra, akik a kezükben tart­ Az intézkedések között szerepelnek első­ ják az ország vezetését sorban a külföldi szénbehozatal csökken­ Az egyesületünk közbenjárására, mint már tése, mert a hozzánk eljutott hiteles adatok előbb is leszögeztük a február 15-én fel­ azt igazolják, hogy 1926-ban, tehát az el­ mondott munkástársaknak közel 80%-át mult évben nagyobb mennyiségű szén futott viszavették. Ezt azért szögeztük le, hogy a be az országba, mint az azt megelőző évek­ munkástársak netétovázzanak, hanem jöjje­ ben. Magyarországban még nagyon sok üzem nek segitségünkre, mert abban biztosak van, amely belföldi szén helyett külföldi vagyunk, hogy senkinek sincs tétovázni való szenet fogyaszt, többnyire arra való hivat­ ideje, a spájzok üresek, a gyerekek rongyo­ kozással, hogy a külföldi szén olcsóbb a sak és még itt a tél is a nyakunkban, amely magyar piacon, mint a magyar szén. még inkább megnehezíti helyzetünket, Ezen állításokat kétségbe vonjuk, anélkül Az előbb elhangzott kifogásokkal a muntermészetesen, hogy a magyar bányatulaj­ kásság sem érheti be, hanem neki is saját donosok érdekeit akarnók védeni, de az maga és családja érdekében követelnie kell igazság kedveért mégis egyet meg kell álla­ a sürgős intézkedéseket, ne nyugodjanak pítanunk, még pedig azt, hogy ha a magyar bele a folytonos ígéretekbe, hanem nézzenek szén drága Magyarországon a külföldi szén­ tovább és cselekedjenek, mert az egymás nel szemben, akkor ennek sulyos nemzet­ közötti panaszkodás nem viszi előbbre fáj­ gazdasági hátrányai vannak. dalmas ügyeiket, de a csüggedéssel és a A legnagyobb baj a vámtarifák megálla­ nemtörődömséggel sem lehet előbbre jutni, pításánál keresendő. Ugyanis a hozzánk el­ tehát csak egy mód kínálkozik a munkásság jutott adatok szerint a külföldi szén az Számára a szivós, kitartó küzdelem, amely összes terheket megússza 5-—5 és félezer egyedüli biztosíték a jövő munkaalkalmak papirkoronával, mig a magyar szén a leg­ megteremtésére. jobb esetben 10—12.000 koronás vám és Még egy levél egyesületünknek. Lapunk legutóbbi számában egy nyugdíjas asszony levelét közöltük le, amelynek kap­ csán az alábbi levelet kapta az egyesületünk: Salgótarjáni Szénmedence Bánya és Kohó­ munkások Gazdasági Szakegyesületének. Salgótarján. Tisztelt szaktársak! A „Bányász“ február 15-én megjelent számában egy nyugdíjas özvegynek a leve­ lét olvastam, amelyet nem hagyhatok szó nélkül. Engedjék meg bevezetésül elmondani, hogy én is tagja voltam a Magyarországi Bánya és Kohómunkások Orsz. Szövetséségének még 1924-ben, amikor a 40.000 koronás járulékot állapította meg a Szövet­ ség, akkor maradtam el a járulék fizetésemmel. Elvileg a szövetségbe tartozónak vallot­ tam magamat, bár nagyon sok kifogásom volt, de azt gondoltam, hogy talán a foly­ tonos hibák egyszer majd csak jóvá lesznek téve és akkor esetleg újra be fogok irat­ kozni a szervezetbe. Amikor az önök egyesülete megalakult ugy éreztem, hogy most nekem is az Önök egyesületébe lesz a helyem, de olyan sok rosszat halottam önök egyesületéről, elha­ tároztam magamat hogy várakozó állás­ pontra helyezkedem, amig meg nem látom, hogy mindaz amit önökről mondottak meg­ felel-e a valóságnak. Most amikor már meg­ győződtem róla, hogy azok nem födik a valóságot de különösen, amikor meggyő­ ződtem arról is. hogy önök az elbocsájtott munkástársak érdekében mindent megmozgattak, eltökéltem magam, mint szanált munkás, hogy még akkor is Önök szervezetébe, ha esetleg nem sikerülne a felmondott munkástársak visszavétetni, mert teljesen elegendő volt az egyesületük részéről megnyívánult jóakarat �1927. "A bányász" 4 Most amidőn tudomásunkra hozták, hogy a felmondásukat visszavonták, arra kérem az egyesület vezetőségét, hogy szíveskedje­ nek közölni velem, hogy a régi tagságom elismerésével utána fizethetem-e a lemara­ dott tagsági járulékomat Amennyiben igen, úgy szíveskedjenek sürgősen értesiteni és ha esetleg nem fizethetném utána az el­ maradott járulékomat, ugy a legközelebbi bizalmiférfitől belépési nyilatkozatot kérek és befogok lépni az önök egyesületébe. Szaktársi üdvözlettel: (aláírás.) A Nemzetközi Munkaügyi Hi­ vatal igazgatója Albert Thomas Budapesten. Az erőszakos békekötésnek egy olyan intéz­ ményének a képviseletében jelent meg Albert Thomas, amely némiképen enyhíti a békeszer­ ződések borzalmait A népszövetség nemzetközi gazdasági kon­ ferencia összehivását tervezi. Ezen konferencia előkészítési ügyében tanulmányai kiegészítése céljából jött Magyarországra. Ezen konferenci­ ának legfontosabb célja az egységesebb euró­ pai és világgazdasági lehetőségének meg­ teremtése. A munkásosztályt ebben a kérdésben különősen az érdekli, miként alakul a munkásosz­ tály élet színvonala a gazdasági válsággal összefüggésben. A munkabérek vásárló ereje országonként nagyon jelentékeny eltérést mutat Az európai munkásoknak vásárló értékében kifejezett bére általában sokkal alacsonyabb mint az amerikai munkásoké. Ennek megálla­ pítása a munkásságot arra a meggyőződésre juttatta, hogy ha a vámokat és a karteleket terorszerű szabályozásnak vetnék alá, komolyan hozzálehetne látni az európai munkásság életszinvonalának érdemleges megjavításéhoz. A munkáltatók legutóbb ugyancsak fölvetették azt a gondolatot, miként lehetne a mezőgaz­ dasági termelés kapacitását olyan mértékben fokozni, hogy a városok ipari munkásainak reálbére ezen a néven emelhető legyem Mindezeken a kérdéseken kivül napirendre kerül a konferencián, a termelő és elosztó tényezők egymáshoz való viszonyának a kérdése. A gazdasági és szociális vonatkozá­ sai között fönnálló nagyarányú kölcsönösség miatt vesz részt a Nemzetközi Munkaügyi hivatal a gazdasági konferencia előkészítő munkájában. Ezen kérdések a magyar munkásságot külö­ nösen, — a bányaiparban foglalkoztatott mun­ kásságot — mert ez fogja lehetővé tenni a magyar bányák termékeinek az értékesítését Ez egyúttal azt fogja jelenteni, hogy a bánya­ munkások munkaalkalmat fognak találni. Albert Thomas ezen tanulmányi kőrútjában jött ma­ gyarországra és itt meghallgatta az érdekelt feleket. Ezen érdekeit felek között szerepelt a munkásság képviselőin kívül a magyar kormány ekszponált képviselői is. Albert Thomas vendége volt a magyar kormánynak, a székesfővárosnak és a szak­ szervezeti tanácsnak. Részt vett a magyar kormány és a székesfőváros által adott ebé­ deken és a szaktanács által adott tea délutánon. Mindenütt beszédet mondott, sőt február hó 26-án délután a régi képviselőházban nagy­ arányú előadást tartott Ezen beszédekben el­ ismerte, sőt meggyőződésében erősítette meg, hogy Magyarországot a békeszerződés folytán ért méltánytalanság égetően szükségessé teszi gazdasági vonatkozásban a nemzetek közti megértés felé haladni Megállapította Albert Thomas, hogy Magyarországon ugyanazon gazdasági és szociális vonatkozású akadályokkal kell megküzdeni a munkásmozgalomnak, mint külföldön. Azért, mert látja azt, hogy a polgári társadalom nem kedvez a szocialista munkásmozgalomnak, azt a tanácsot adja a magyar munkásságnak, igye­ kezzék a nemzeti és nemzetközi törekvések közötti harmóniát megtalálni. Ha sikerül hozzá­ járulnia ahoz, hogy a magyar munkásmozga­ lom iránt idehaza és a külföldön nagyobbfoku megértés jöjjön létre, útját eredményes­ nek találja. A fenti megállapításokat teljes mértékben magunkévá tesszük. Mi már megindulásunk óta állandóan hangoztattuk, hogy a nemzeti irány és a nemzeti védekezés nem ellenkezik azzal a nemzetköziséggel, amely a munkás­ mozgalom javát szolgálja. A nemzetközi tőké­ vel nemzetközileg, a nemzeti tőkével viszont nemzetileg kell a harcot megküzdeni. Mit szólnak azonban azok a «munkásvezérek«, akik magukat a munkásság vezetőinek tartják, ezek bennünket, a mi állásfoglalásunk­ ért árulóknak neveztek és most Albert Thomas ugyanazokat állapítja meg, amit mi már elő­ zőleg hirdettünk. Férfias jellemvonás az, amit a nemzetközi munkaügyi hivatal igazgatója hangoztatott, lássák be a magyar munkások, hogy a munkásmozgalom helytelen utakon jár és igyekezzék azt helyes irányba terelni. Le­ gyen bátorságuk bevallani, hogy azt a tempót nem lehet tartani, kell egy uj, egy helyesebb cél felé törekedni. Tatabányai szanálás. Lapzártakor kapjuk a bírt Tatabányáról, hogy a február 15-én felmondott munkástár. saknak március l-ével kiadták a leszámolást. A leszámolásban körülbelül 400 olyan mun­ kástársunk eseti bele, akik hosszú évek, sőt mondhatnánk hosszú évtizedek óta dolgoztak a társulatnál Az ügy lényegére még visszatérünk, most csupán azt kívánjuk megjegyezni, hogy a tata­ KESZLER ÁRPÁD ÓRÁS ÉS ÉKSZERÉSZ Veszek törött aranyat és ezüstöt a legmagasabb árban. Minden nálam vásárolt óráért 5 évi irásbeli jótállást -------------- Órajavitások műhelyemben pontosan "Turul-nyomda" r.-t., Salgótarján. bányai elbocsájtások sokkal sulyosabben érintik az abba belekerült munkástársakat mint bárhol másütt, mert hiszen mind kolonizált, teljesen nincstelen munkástársunkról van szó, akiknek elbocsájtásukkal egyidejűleg sem laká­ suk, sem pedig kenyérkeresetük nincs. A felmondások, illetve elbocsájtások a munkástársaink között óriási elkeseredést váltottak ki. nemcsak azért, mert a felmondások, illetve az elbocsájtások megtörténtek, hanem azért is, mert a mindenható vezér, aki minden esetben, ugy, mint jelenleg is, a munkásság kétségbe­ esését külföldről, jelenleg Párizsból szemléli, mert kényelmesebb külföldön díszes szónokla­ tokat elmondani, mint idehaza a nyomorban fetrengő bányászok és azok családtagjai érde­ kében eljárni. Mi, akik ismerjük a volt vezér kényelmes álláspontjait, nem ütközünk meg ezen a tényen, mert hiszen 1925. februárban, amikor látta, hogy a tatabányai sztrájk elkerülhetetlen, akkor is külföldre utazott és csak a sztrájk kitörése után tért vissza, amikor már a felelősséget másra háríthatta. így néz ki tehát az a munkásvédelem, amit a nagy vezér nyujt... Bejelentési kötelezettség. A m. kir. belügyminiszter a bejelentési köte­ lezettséget Salgótarjánban és annak környékére is kiterjesztette. Ennek végrehajtására a salgó­ tarjáni m. kir. államrendőrség kapitánysága b. 8636 1926. kig. kiadott hirdetményével hívja fel a lakosság figyelmét be és kijelentési kö­ telezettségre. E helyen is felhívjuk szaktársaink figyelmét, hogy a hirdetményben foglalt ren­ delkezéseket olvassák át és annak megfelelőleg járjanak el a város és környékén lakó szak­ társak, nehogy ebből keletkező mulasztásokért zaklatásnak legyenek kitéve. A hirdetmény szerint mindenki, aki Salgó­ tarján r. t. város bel- vagy külterületén lakik, köteles magát 1927. évi május hó 16-lg be­ jelenteni. Farsangi mulatságok Az egyesületünk központja, valamint egyes helyicsoportjai f. hó 19-én és 20-án jól láto­ gatott farsangi mulatságokat rendezett 19-én Salgótarjánban a «Vigadóban« nagyszabású álarcos bál volt, ahol óriási tömegekben vettek részt az érdeklődők. 20-án zagyvápál falvai helyicsoportunk rendezett műkedvelő előadással egybekötött jól sikerült mulatságot. Műsoron volt "A tartalékos férj" című vígjáték, amelyet óriási sikerrel adott le a műkedvelő. A baglyasaljai helyicsoportunk a »Tolonc« című népszínműt adta elő, amely sikerhez az egyesületünk részéről gratulálunk. Ha v aIamit SALGÓTARJÁN. Fő-utca 480. A legolcsóbb bevásárlási forrás arany, ékszer különlegességekben és órákban Kedvező részletfizetés március 1. bérelni vagy eladni, bérbeadni akar hirdessen „A BÁNYÁSZÁBAN. Nyomdavezető: Friedler Samu. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource A bányász Szöveg Főként olvasásra szánt szöveget tartalmaz. Ilyenek például a könyvek, levelek, disszertációk, versek, novellák, újságok, cikkek, archivált levelezési listák. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource A bányász 2. évfolyam 5. szám (1927. március 1.) A Salgótarjáni Szénmedence Bánya- és Kohómunkásai Gazdasági Szakegyesületének Hivatalos Közlönye. A Salgótarjáni Szénmedence Bánya- és Kohómunkásai Gazd. Szakegyesületének Hivatalos Közlönye. Subject The topic of the resource Bányászat Kohómunka Közlöny Helyismeret Description An account of the resource Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én kétheti lapszám Creator An entity primarily responsible for making the resource Csóka Vendel Fajd Pál Salgótarján Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1927-03-01 Rights Information about rights held in and over the resource Creative Commons 2.5 Nevezd meg! Ne add el! Így add tovább! https://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/2.5/hu/ Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource image/jpeg mikrofilm (35 mm) Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource periodika Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context M/60/A Bányászat Csóka Vendel Fajd Pál Helyismeret Kohómunka Közlöny periodika Salgótarján