<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<item xmlns="http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5" itemId="4426" public="1" featured="0" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:schemaLocation="http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5 http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5/omeka-xml-5-0.xsd" uri="https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/items/show/4426?output=omeka-xml" accessDate="2026-04-22T13:37:34+02:00">
  <fileContainer>
    <file fileId="4377">
      <src>https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/files/original/6b3c2b9d0e7ace1c98d7b5d02fb2ee84.jpg</src>
      <authentication>0e24be29b13365d19bbe04307b807939</authentication>
    </file>
    <file fileId="4378">
      <src>https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/files/original/a37b606b188475db46df1a987d6e3196.pdf</src>
      <authentication>f129fd25519461992ffc584f8658028d</authentication>
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="4">
          <name>PDF Text</name>
          <description/>
          <elementContainer>
            <element elementId="92">
              <name>Text</name>
              <description/>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="116503">
                  <text>B.-Gyarmat. — Tizedik évfolyam.

Vasárnap, 1882. november 12,

46-ik szám.

NÓGRÁDI LAPOK
H I RADÓ.

és HON TI

Politikai, társadalmi s közgazdászati hetilap.
Előfizetési feltételek: Egész
évre 6 frt. Fél évre 3 frt. Évnegyedre 1 frt. 50 kr.
Egyes szám ára 15 krajczár. Előfizetni
csupán a kiadóhivatalnál lehet B.-Gyarmaton.

Hirdetések díja: Öt hasábos
petitsor 5 kr. Bélyeg minden beiktatásnál 30 kr.Nyilttér
garmond sora 20 kr. - Nagyobb és többszöri hirdetések
jutányosan eszközöltetnek.

A közerkölcsiség nevében.
Minden államnak egyetlen biztos alapja
a keresztény közerkölcsiség, mely Jézus ta­
naiból meríti vallási kenetét és szellemi vi­
gaszait. A társadalom alapjai ily lényeges té­
nyezők nélkül fen nem tarthatók. Igen helye­
sen mondá egy tapasztalt vitéz hadvezér,
hogy semmiféle ágyú vagy szurony sem éréi
odáig, a hova az Isten igéje. Tehát erkölcsi
világrend nélkül csakhamar összeomlanak a
gazdagok márványpalotái s megüresülnck a
társulati kincstárak is, melyeket a fegyver
megőrizhet bizonyos igéig, de a hitetlen gaz­
ságnak előbb utóbb zsákmányul esnek, mint
a mai események tömegesen bizonyitják.
A kér. vallás eszerint, mely nemcsak
positiv parancsokat oszt ki híveinek, de szük­
séges tilalmakkal is él a közbiztonság érde­
kében ; általánosan minden józanul gondol­
kozó ember által el van ismerve a közerköl­
csiség fótényezőjénck. Ha maga a vallás nem
is czél, de mindenek fölött első emeltyűje a
társadalom összetartó érdekeinek. A ki azt
megsérti, kigunyolja, rossz példaadással az
ártatlanok botrányára sárba tapossa s vad
állatként megy rajta keresztül, hogy erkölcsi
romlást idézzen elő: az a társadalomra nézve,
mely a lételemi tényezők nélkül fen nem áll­
hat, veszélyes ember, s a becsületesek sorá­
ból erőszakkal is eltávolitandó.
Inhen származik az engedelmességnek fo­
galma, mely erős arányokban terjeszti ki ha­
tását különösen a műveletlen vagy ál mű­
veltséget negélyezö emberek között, kik egy­
általán nemcsak hogy nem akarnak engedel­
meskedni, de mindentől megtagadják a kellő

és viszonos tiszteletet, mely civilizált állam­
ban vagy községben a kölcsönös létérdekek
központját képezi. Meglehet ugyan, hogy né­
melyek a kűlmázt szemlátomást alkalmazzák,
de ez veszélyesebb, minél inkább hiányzik
belőle a valódi becs, a szellemi érték.
'* Az Összes társadalom megállapított osz­
tályokban érvényesíti polgárosító erejét; mely
osztályoknak föladata, úgy kezelni a hatal­
mat, felebaráti szeretetet és béketürésl: hogy a
közrend soha meg ne zavartassák akár viszszaélés, akár pedig éretlen túlkapások által
a közbecsület rovására. A községben vannak
példáéi az értelmiséghez tartozó alsóbb fel­
sőbb birtokosok, haszonbérlők, iparosok, földészek egy vagy két lelkészszel élükön, ha
még ide értjük, hogy helyben tisztviselők iá
laknak a rend fentartásu végett. Mi itt a min­
dennapi teendő, hogy a kölcsönös ügyszeretet
áldásosán működjék nagyobb eredmények
létrehozására?
A sajtó is telve van botrányokkal. So­
kan már azért nem tartanak napilapokat,
mert végkép megundorodtak a tömérdek ocs­
mányság olvasásától, melyek a hírlapokat elbo­
ntják. Már az is divattá lett, hogy a rablógyil­
kosságot részletezve illustrálva s a legnagyobb
furfangok leírására fősülyt fektetve adatnak
elő. Egy német zsidó lapban olvastunk nem
rég papnyúzásról. Egy másik német ezen
czim alatt: „Valér unser4 oly iszonyatos ké­
pet közölt, hogy a becsületes emberben min­
den erkölcsi érzés fellázadt.
A községi hatóságok nincsenek úgy szer­
vezve, hogy azok a modern kor követelmé­
nyeinek megfeleljenek. Ritkán találhatók eré­
lyes, keresztény hitelű elöljárók, kik állásuk
Testem, lelkem fásult, és beteg,
A midőn est elmondom neked,
Te csak daloln nerelmesen hőn:
. Sitire t után less as esküvőm!
*

A „NÓGRÁDI LAPOK" TÁRCZÁJA.

III.
A róxaa nem oly szép
Mint ax u orczája,
Nincs oly kék nefelejcs
Mint két szeme párja.

Halottak estéjén.
FJvigyom én, de nem tadom, hogy hova.
Tán a bonnit viaeiatérée einca ioha ?
Ottan volna énnekem csak jó helyem.
Oda len mér nem binlana semmi nem.

A hó nem
Mint plexi
A kő nem
Hej, mint

■seretném kérdexni a holtakat:
Felnyíljék.e nekem is tanyájukat?
Boldoga&amp;gom árán van ott birtokom,
Temetőben egy aóldeU Bírhatom I

fehérebb
két kese,
keményebb
as fi szive!

Oyfilfilni akarlak —
R csak jobban szeretlek,
Átkokat szórnék rád —
S áldom lépteidet

II.
Feledni óhajtlak
R képed szivemben él;
Nem tudom elhinni,
Hogy soh’ nem szerettél!
''
Vilma.

Maros v l a • . . 4 . .
Ha te tudnád, hogy fájt a aiivrm,
A midőn est daloltad nekem.
Laasé hangon, bésan, kedvesen;
.Maros vlse folyik csendesen.
*

Ottan álltam hosssé estéken
As ablakod alathsetétben,
Hangzott a dal mélán édesen:
.Borulj a keblemre kedvesem."
Ob, ha mostan is ott Adhatnék,
Fájó saivvel reád hallgatóik^
H te dalolnál olyan bósan epedén:
aNem borulok, van már nékem nevetőm.
*

• • .A. vadász.
A

,

Előfizetési pénzek, reclamatiók és hirdetések
a kiadóhoz intézendők.

tekintélyét érvényesíteni tudnák. Itt vannak
a kezem alatt nem nagyon régmúlt időnek
Írásbeli hagyományai, melyekből borzadva
olvasom az úri betyárok hőstetteit, a szent
vallás gunyolásában, melyeket már nem a
köztörvónyhatóságok, de maga a király inté­
zett el legfelsőbb kegyelme utján. S hol van­
nak ők? Vessünk rájok egy marék port, hadd
aludjanak ott lenn a sírban, hova koldusként
jutottak; míg a kigunyolt vallás folytatja
diadalait a földön és az égben.
Nem szabad a köznépet sem ki feledni a
számításból, midőn a rossz példák uralmát
ostozozzuk. Köztudomású dolog, hányadán
vagyunk mostanában az czcrfélckép kifosztott
földművelő néppel. Nagyon helyesen jár cl
a magas kormány, midőn az itt ott feltüne­
dező népz^vargásokra fölhívja a megyei kö­
zegek figyelmét. Nincs bizonyosabb, minthogy
a féket szakitolt tömeg nem állapodik meg,
ha szabad példával élni, a zsidók üldözésénél;
bizonyosan oda nyomul, a hol annyit,
vagy még többet vél találni, mint a zsidók­
nál. A proletár nem vallásüldörö, a nihilista
vagyont keresd A socialismus, mit mi annak
czimezünk, azon elvből indul ki, hogy,
elég volt már nekik, kell, hogy a sora
valaha ránk rs kerüljön. Íme! itt vannak a
gazdag papok cipő serban; legalább ez a föl­
kapott' szójárás, — nincs könnyebb dolog,
mint u papok ellen lazítani, kiket a nép fizet;
lázitan; azok részéről, kik a pap eltartásához
egy kis fillérrel, vagy egy.marék gabonával
sem járulnak. Ez már aztán annyit jelent,
hogy tulchassal buzdítanak a böjtre. A köz­
mondás pedig azt tartja, hogy minden far­
sangnak van böjtje. Óvakodni kell a corrupKinézése (eljescn megfelel cinizmusának. Magas
vállas alak, nagy keféletlen bajtiszszal, összekuszált
baj 8 szakálla! és mereven nézó szemekkel.- Térdig
felgyürt fakó nadrág, kopott kabát, oldalra fordáit
ócska nyakkendő, beütött kalap és sáros csizma, eza&lt;
hétköznapi Oltóiét; Ünnepnap annyit változtat rajta
*
hogy lehajtja felgyUrt nadrágját, kikefélteti, kabátját &gt;
s bajából kiszedi az egész héten belebttilolt szérű pely­
vát s ezzel kész ax egész disz.
így mutatkozik ő Ünnepnap, így jelen meg a
városban; nem tusirozza semmi, ő maga legjobban
tudja, mit ér.
Mukt gazdaember. Szőlői után,, szép vagyont örö­
költ; ebben 6li csendes, nyugodt napjait. E birtok jö­
vedelme épen elég, hogy megélhessen belőle a hogy
különös passióinak eleget tehessen. Vagyona a régi
ulliagú, nem szerzett hozzá semmit, de adósságot' nem
csinált, a mi már magában rendkívüli érdem s prak­
tikus gazdálkodást módszer.

Dalok.
1.

A lap szellemi részére s a nyilttérre vonatkozó minden
közlemények a szerkesztőség küldendők.

•

*

(Elbeszélés.)
Irta: Mauksa Endre.

Benedek Múld cinikus ember, nem törődik som
mivel, él magának ftlujábao, mint a Petőit által meg
éuckott l’aló PA! ur.

Benedek Muki bizonyod fokig embergy kiölő, nem
szereti a csúszó mászó szolga népet, gyűlöli a hízel­
gőt s irtózik féltudósoklól; ennélfogva a várost is igen
gyéren, csak a legfontosabb ügyei elintézése alkakaával keresi fel, a faluból meg éppen kiköltösködött
tanyájára, hogy minél kevesebbszer kénytdenitteeaók
falusi notabilitásokkal találkozni.
.Mintegy 33—35 éves férti lehet, tehát nenv gyer­
mekes szeszély e cinizmus, hanem mély meggyőződés.
A félsxrg emberektől! irtózás annyira vitte, hogy t
nŐNÜlni som mert, pedig lehel, hogy valaha voltak ily'
gondolatai, de nem birt oly nőt találni, kiben mind-azon tulajdonságok meglettek volna, melyeket ö loea-

�NÓGRÁDI
tio aljas mQveitC’ ajknak, akiknek még va­
lamijük van. A papaág sem ólbet szóiból;
de a világ történelem tanítja, hogy minden
forradalom után a vallás szolgái szedték ősz*
sze magukat egyedül, hirdetvén a világnak:
„Nem csak kenyérből él az ember.u
Elborul a jó hazafi lelke és egész mé­
lyében megrendül, ha a mostani ifjúságra ve­
ti tekintetét minden rangkülömség nélkül. Az
úgynevezett iparosok nagyréáze annyira el
van sülyedve, hogy megbízható .mesterember
kivétellé lett már az egykor legerősebb pol­
gári osztályban. A tanonezok, segédek úgy
szédelegnek köröskörül, mint az Őszi legyek.
A paraszt ifjúság vad, mint a féktelen állat
az erdőben. Valóban ellehet mondani, hogy
Isten irgalma csak, hogy élünk**)
Sántha Mihály.

Mozgalom-e már, vagy még csak akar leimi ?
(T.) A magyar katholikus klérus tudja, hogy
mit akar, én nem tudom, hogy axonban valamit akar,
ast tudom; mert ha nem akarna két oly nagy tekin­
télyé tagja, mint amilyen Hajoald Lajos bibornok és
Schlauch Lőrinci püspök, nem léptek volna sorompóba.
Álért tették-e vájjon, hogy a protestáns egyházak je­
len mozgalmai kőit síin lén életjelt adjanak magukról
megmozdulván az ő, különben nyugodt fészkében ez
as óriási phalanx is, mondván, hogy: itt vagyok! Vigyánatok és úgy működjetek, hogy ne érjetek hoz
iám, mert ax én testemnek minden része dárda pik­
kelyekkel van fedve, és megszórjátok magatokat. —
Olyan vagyok mint a villanyos hal: hogy minél erő
sebben nyúl hozzám valaki, annál jobban fáj neki.
Hát est akarja-e vájjon a katb. klérus a világ tudo­
mására hozni, avagy hogy fellépésével mást is akar,
a a mit penget, nem csak pengeti de keresztül is
akarja vinni, — mondom, nem tudom; de hogy vala­

mit akar, annyit tudok. És miután nem azért vagyok
újság iró, hogy a mi érdekes dolog utamba akad, azt
meg no vizsgáljam és a felmerülő kérdésekhez hozzá
no szagoljak, bátorságot veszek magamnak arra, hogy
ezzel a kérdéssel is foglalkozzam.
Először is, — ha bár mondom, — nem tudom
hogy a magas klérus mit akar, de mégis koczkáztatni morém ama szerény véleményemet, hogy ha sem­
mit sem akar, miután mindene megvan, a legokosab­
ban caelókazi. Még akkor se lesz jó ezt a helyzetet
megbolygatni, ha renoválási szándékból teszik, mert
nagyon régi épület már, s akadhat benne olyan zár,
kő, oszlop, boltíveset vagy valami, hogy nem jó lesz
kimozgatni az ő helyéből. Egyébiránt, hogy ott nagy
eszű emberek vannak, azt elismerem, ámde a saját
•) Ex«a álUliaoa ptnmokbaa tok van a ni való. De néaettak auriat — a téraadalotn erkölcai életéért a papaég faletóa. 8*ark.

dö nejétől megkívánt, tehát ex ideig legény maradt —
jelenleg pedig nem igen foglalkozik ily nemű gondo­

latokkal.
Midőn a falut elhagyta, lakbázat éppittetott bir­
toka kellő közepén, egy kiemelkedő dombtetőn, nem
messze as erdőtől. A lakbás teljesen az ő cinikus Íz­
lése szerint készült, mind négy oldalra ablakokkal,
magas ajtókkal s padlózatlan fenékkel.
Itt éli csendes napjait, ablakaiból sxéttekint gaz­
dagságán, minden lát, minden tud, mi körötte történik,
a nélkül, hogy fáradságos mászkál ássál kellene e meg­
győződést szereznie. Busája ott terem ablakai alatt,
repcseföldjo bcszögellik kapujába s a kukorieza tábla
határos kertjével.
Maki barátunk minden cinismusa dácsára is bir
azonban némi passiókkal, melyek őt bizonyos fokig
gyönyörködtetik.
Foglalkozik méhészettel, és tanulmányt fejt ki
e munkás sereg tenyésztésében, alkalmas mindenféle
rendszert az oláh vájtköpütől kezdve, Zirson üveg retoezee köpüjeig, minden fajtából feltalálható nála egy

kettő.
Méhese, vagy is inkább mébtelepe valami remek,
teljesen uj, as Ö fantáziája után összeállítva. Minden
köptt számára külön kis méhes, csinosan kiállított
odúk, ily fabódé kertjében széjjel szórva van számta­
lan; lehet, hogy ez eszményi falu által Kárpótolja visznavonultságát, mert as tény, hogy e kis házak lakói
a legbecsületesebb szomszédok s a mellett békés, sze­
líd polgárok, melyek teljesen megegyeznek nyugodt
kedélyével — Avagy pedig lehet, hogy nem ezen
Mempoutből indulva, hanem as életével összeforrt

lapok.

álláspont iránt a legnagyobb ész is elfogult lehet, a
talán nőm restik rósz néven még se, ba mint hazafi,
ki a magyar társadalomnak nem csak politikai, de
vallási belnyugalmáért is remegek, e megindult, avagy
megindítani szándékolt mozgalom •felett komoly aggó
dalmakat nyilvánítsak.

A

Talán a kórmány miatt, azt hiszik ? Oh nem!
kórmány uak lesz annyi megguadottsága, bogy e

pánja — comese — volt. A tudós felolvasó idézett
okmányaival kétségtelenül bebizonyító, hogy a mon­
dott időben egy Toldi Miklós csakugyan élt, a ki fő.
ispán is volt; do arra vonatkozólag, hogy az 1320-82
között élő Toldi Miklós, a nagy erejű és a vitéz Toldi
Miklós lett volna, arra a feltevésen kívül egyebet nem
hallottam. Ezt bizonyító adat vagy okmány nem lé
tezik ; 8 valószín0lég feltevésen alapuló állítás marad
az örök időkig.
Szilády Áron felveti a kérdési honnan való
Toldi Miklós? Érte fa vetekednek. Vájjon a bihari

kérdésből politikai kérdést ne csináljon, banem meg
oldását egyenesen a katbolikus társadalomra bizza, a
mely katbolikua társadalom vallási bel viszonyai pedig,
a protestáns társadalom vallási belviszonyaival alig . Nagyfalu, avagy a nógrádi Told község volt e hazá­
hasonlíthatók össze valamiben e mai napig; minden ja? Arany, Toldi ős fészkét Biharba, Nagyfaluba he­
világi befolyástól menten rendelkezett, holott a pro­ lyezi; Szilády Áron azonban a Laczfy András seretestáns egyházak autonómiája egyházat és híveket gének utjából Ítélve, úgy látszik, nem hajlik e nézet
azonképog tartott össze, bogy ott egyik a másik nél
bez s igy Toldi Miklósnak talán inkább nógrádi szár
kül nem igen tehetett semmit Az érdekek egyek va
mazását hajlandó elfogadni. Meglehet, sőt valószínű,
Iának, a vagyon a közös czél előmozdításának alap­
hogy mindkét nézet ismét csak feltevés marad. De az
jául szolgált, és sóba protestáns embernek nem jutott utóbbi nézet mellett egy figyelemreméltó körülmény
és juthatott még eszébe az, bogy a vagyont, a hatal­ szól, az t. i.. hogy a uógrádmegyti Toldon, Toldi em­
mat, vagy a befolyást, az egyháztól irigyelje, holott léke a mai napig is a legélénkebben él A toldiak
a katholikásóknál, a hol ex a közösség nem volt meg, még most is büszkeséggel matatják a rét közepén
a közös érdek nem fejlődhetett ide, azaz bivek és fekvő kápolna alatu épület — ma is néhol l öl ma­
egyház az anyagi kérdések mozzanatainál nem tar­ gas — falait, mint „Miklós44 templomát; közel ebhez
tották magukat egyeknek, sőt nem egyszer merültek
az öblös kutat, Toldi Miklós kútját, melynek nehéz
föl e téren a legelkesercdettebb súrlódások.
kőlapját csak ő birta felemelni; s ott látszik még
Mondom tehát, én nem tudom, bogy a magas romjaiban a felső toldi völgy bozótjai között, falai után
klérus mit akar, de annyi való, bogy akár mit akar­ ítélve egy kis, de erős kástély, a Toldi Miklós „por­
tája44. És ba a nép itt oly szívósan ragaszkodik a
jon is, ez a kérdés nyilvános diszkusszió nélkül letár
gyaltatni nem fog, s így minden esetre jobb, bogy a
kellő higgadtság és megfontolással, addig szólunk

közvetlen előtte lévő s előtte pusztuló emlékekhez,
lehet c állítani, hogy tradicziói csak a képzelet vilá­

hozzá a míg cl nem későnk.
Én tehát csupán azt az egyetlen egy kérdést
merném koczkáztatni; Vájjon nem tart e attól a katb.
klérus, bogy azon a téren, melyre lépni akar, mindé
nek előtt nem saját híveivel jönne összeütközésbe, hol
ugyanis, az autonómia utáni vágy ezeuképen feltámad

gába tartoznak ?

ván, a többség azonképen talál tömördlni, hogy a
klérusnak eddigi befolyását ne tágítsa, banem megszo­
rítsa, kezéből mindazokat az intézkedéseket, melyek
nem pusztán vallásiak, hanem felekezetiek is, — ki­

gyományait a reudkivüliség
burkolni. —

élt, hogy Heves, Szabolcs, majd Bibarvármegyék főis­

a dúló toldiak ?

Hogy Toldi Miklós létezett, s hogy Toldon élt,

arra egy további adatot vélek következtetni abból,
hogy a f. toldi mondák szerint, Toldi Miklós alakja
nem mythikus, de emberi — gyarlóan emberi A kö­
zelség még az idők traoszparentjén sem engedi ha

és litokszerűség ködébe

Felső Tqldou a falu vénei, részleteiben sokféle
. változatbáu beszélik „Toldi44 Miklós történetét. Ama
vegye?
névtelen iró hírlapi közleménye a „Toldi legendáról44,
Még egyszer mondom: a magas klérus .benső
melyet értekezésében Szilády úr is felemlített, csak
czéljainak lényegeit nem ismerem, gondolatát nem tu­
egy kis, kiszakított epizodeterű része a mondának,
dom, s igy lehet hogy egészen eltérő irányban tapo­
melynél sokkal teljesebb s összefüggő „legendák44 él­
gatózom, de ha netalán közel járnék ezen kérdé­
nek a nép száján.
semmel a tűzhöz, akkor azt hiszem, bogy mielőtt a
A két Told község — alsó és felső — -egy szűk
dolog nyilt akozióvá fejlődnék, jó lesz még egyszer
völgyben, mindenütt erdőkkel kerített begyek között
meggondolni.
fekszik, melyek csak nem régen is rengetegek voltak.
Nógrádmegye néhány öreg táblabirájánál máig is
fenmaradt a tradiczió,. hogy Told községének lakói
Az „Egyetértésben
*
4 dr. Jeszenszky Sándor me
igeu veszedelmes emberek voltak, kik gyakori össze­
gyénk fia,.következő érdekes adalékot közöl a.Toldiütközésbe jöttek a tekintetes vármegye büntető hatal­
mondához.
mával. Történt volna a régi időkben, hogy a várme­
Érdemes tudósunk Szilády Áron, a m. t. akadé­
gye már egyszer mégis megsokalván a folyton dúló
mia tegnapelőtt tartott felolvasó-ülésén, a Toldi montoldiak garázdálkodását, minthogy semmiképen sem
dáról értekezett.
bírt velük, elrendelte a falu széthányatását. Az állí­
Értekezésének czélja volt bebizonyítani, hogy az
tólag igy megsemmisített falu két végén épült azután
lllosvay és Arany által mcgénekelt Toldi Miklós nem
mythologiai alak — mint Toldy Ferenci állitá — ha­ később Alsó és Felső Told. A roppant erejű és vitéz
nem hogy Toldi Miklós létezett, hogy 1320—82 között Toldi Miklós nemzetségének leszármazol lehettek talán

coelibatus eszméje után rekesztett

el

minden

egyes

munkás családot.
Másik kedvencz foglalkozása a vadászat. Hátára
vetett fegyverrel be be járta az erdőt, mezőt;
azért, hogy vadat lőjön, nem szeret vért ontani,
godt természete nem vérszomjas, annyira nem,
az elejtett vadat, ha még kis élet van benne,

nem
nyu
hogy
haza

viszi s felgyógyitja — de szeret vadászni azért, mert
barangolásaiban még inkább visszavonulhat az embe­
rektől s zavartalanul átadhatja magát gondolatainak.

Ilyenkor, a mint hátára vette fegyverét, lehajtott
fővel s majdnem behunyt.szemekkel bejárja az erdőt,
azt hinné az ember, hogy valami rejtély a múltból,

avagy mély fájdalom, keserűség foglalja el keblét s
az űzi a magányba; mert ily alkalommal szaba
dón megeresztvén googolatait, a képzelő erő al­
kotta ideális képek által veszi magát körül, kárpóto­
landó az elhagyott gyűlölt társadalomért.
Ez az ő egyedüli boldogsága; ábrándjának él,
ez vezeti lépteu nyomon, ide megy ki minden cse­

lekedete.
*
„Ábránd.
4 — Vannak pbilozophusok, kik azt állitják, hogy áz ábránd szülöttje a szerelemnek; lehet
— de én nem hiszem, mert Benedek Muki barátunk
a világ legábrándosabb vén gyereke, pedig legkevésbbé
♦sem szerelmes, legalább eddig nem volt soha. — Az
ő ábrándozása valami különös lelki állapot, oly vala­
mi, a mely az embcrgyülölet s poezis között áll; mert
az tény, hogy Makiban minden cinismusa daczára is
nagy költői lélek lakik; verset ugyan soha sem ír,
de ex nem tesz semmit, nem feltétlen kellék, hogy a
költői lélek mindjárt papiroson nyilatkozzék.

*

Benedek Muki o passióinak hódolva él évek óta
minden napja egyforma, egyik olyan, mint a másik.
Jelenleg, midőn meglessük, vadászatra indul. —
Vállára akasztja fegyverét s ballag az erdő felé; nyu
godt, egykedvű mint miudig, nem néz sem jebbra sem
balra, csendesen halad előre mindaddig, mig elén
azon pontot, mely határát képezi. Eddig 6 az úr, ed­
dig mehet, tovább egy lépést sem tesz, nem akar ide

gén főidre lépui.
Külseje a szó szoros értelmében a hétköznapi.
A miut mondottuk, a határon megállt, körülné­
zett s midőn meggyőződést szerzett magának arról,
hogy egyedül van, leült pihenni egy terebélyes tölgyfa
alá. —
A hely, melyet pihenőül választott, nagyszerű a
maga vadregényes pompájában.
Óriási fák, melyek koronájáról századok néznek
alá. Átellenben a helytől, hol muki leült, meredek he

terülnek el, kiülő gránit sziklákkal s csörömpölve alá
bulió kristálytiszta patak nagyságú hegyi forrásokkal,
melyekben a leáldozó -nap sugarai ezerféle színváltó
tatban megtörve, vetik minden felé szivárvány szín
változatukat; szóval mindazon költői fenséggel bir,
mely Benedek lóikét képes megragadni; s mindenekfelett annyira ment az emberi kéz segédkezésétől,
hogy az emborgyülölő élvezettel gyönyörködhetik a
természet e remekén.
Vadászunk pár pereznyi pihenés utáu vadásztátkájáhői elővesz egy darab sajtot és kenyeret «amúgy
pásztor módra uzsonnát rögtönzött magának.
,

(Folytatása következik.)

�N Ó G R Á D I
Nem tncMio Toldiin
*

*
esi

rí u» község i&lt; Tárók

LAPOK.

ezek nem hogy emelték volna reményeinkéi, hanem
azt még inkább leapadták ; ugyanis egyik hó is, má­

riné történőiének bice jár olt még mai napig i«. Sót
sik ho is 13—13 szőri esőzéssel örvendeztetett meg
3 Tarok mi h előszeretetül koreutcltetik fiaikit LAbonuUnkct, bogy részint az érést akadályozza, részint
rinczuek. Néhány év elöli is élt még Taron egy, Tar
hogy n zöld és némileg az érési rothadást előidézne.
Lőrinci, ügy nagy on
*jű
férfiú hírében álló ember, a
lii erejéhez való mesterséget xálasitotl, mert kőfar .gó t Lett ia mindezek folytán savanyúságokban oly gaz
volt Nem leheteti Toldi Miklós e vidék, utódaiban is dig, és ezukor anyagban, Ízben és zamatban oly szó
gény borunk, bogy az méltán nevezhető „korpnnai
**
szertelen egyéneinek egy kiváló alakja"es őse?
bornak
—
Egy öreg gazdától hallottam elbeszélni F. TolDtczára az elég késői szüretnek, az én vegyes
dón, hogy a község, a fentebb említett aréthinyás
mustom II—12 mig a Rizlingcru 16 fokú volt. Már
előtt nagy falu volt. Vájjon nem itt kell é keresnünk
hogy milyen bor lesz, az ily mustból, az könnyen el­
Toldi „Nagy faluját
*
4?
képzelhető, bál még a nép által szokás szerint meg­
Elég legyen tőlem o mozzanatokra és tradiczi
rontott p rockból ? Mennyiségre nézve egy magyar hold
ókra felhívni a hivatottak figyelmét.
mintegy 9 hccfolitcrt adható!
*.
Érdekes volna tudni, hogy él é a bibanuegyci

Nagyfaluban annyira a Toldi

Miklós

emléke,

mint

Nógrádiján ?
Néhány év előtl F.-Toldun, Toldi Miklós törté­
netének több variánsát hallottam, melyek egyikére

még ma is emlékezem
A monda a következő:
Épen szénahordás volt, a mikor az ecscgi várból
katonák vonultak át a Toldi-völgyön; és a csapat
vezére, — a „király44 — azt kérdezte a munkásoktól,
hogy merre fekszik Hollókő vára. Miklós felkapta a
kezében levő csallórudat s kifeszitett karral mutatta
meg az irányt. Miklós nagy ereje feltűnt s bár legott
katonának hívták, de még sem ment cl.
Az öreg Toldiuénak két fia volt, Lőriucz és Mik­
lós. S az anya minden kegyét óm szereidét Lőrincire
pazarolta, ki nagy úr is lett; mig Miklós! csak pa­
raszttá nevelte. Miklóst bántotta e különbség, mig
egyszer összeveszett bátyjával a nigy haragjában meg­
ölte Toldi Lőrincz kedves embere volt a királynak,
Miklóst tehát börtönbe vetették.
Történt azután, hogy nagy veszedelembe esett
az ország A királynak erős emberekre volt szüksége,
s visszaemlékezett a nagy erejű Toldi Miklósra. Nyom­
ban „stafétát44 is küldetett érte Tóidra, de Miklós cem
volt már ott. Kerestette azután őt a király mindenütt,
mig végre rájutottak, hogy Toldi Miklós a budai bör­
tönben sinlődik. Legott magához hivatja a király s
kérdi tőle, vájjon meg van-c még nagy ereje és tud­

na e még nagyokat cselekedni ? Toldi azt válaszolta,
hogy a börtön átcsigázta ugyan, de ba jól táplálkoz­
nék, még egyszer próbára merné tenni erejét. A ki­
rály rendelést telt és Toldi Miklós egy kondér kását
kért. A király másnap ismét megkérdezte Toldi Mik­
lóst, hogy vissza jött e már az ereje ? De Toldi taga­
dóiig válaszolt. Így folyt ez hat napig; mig a hete­
dik napon azután Toldi maga jelenté, hogy a bő táp­
lálkozástól már megjött a régi ereje. S ekkor felkapott
a mindig börtöne körUl élősködő lovára, mely olyan
fajta „vén gebe
*
4 volt, hogy más ember rá se t!U volna;
do a mikor Toldi Miklós Ült reá, mindjárt olyan pa­
ripa lett belőle, bogy álltából ugratott keresztül rajta
egy kaput.

Itt végcszakad az egyik mesének. Sok hason
része van annak Illosvay krónikájával. Vájjon melyik
kölcsönözte azt, a krónikás é, vagy a nép?
Avatott kezekben az összes mondák ismerete,
azoknak egymással való egybevetése, a pusztuló em­
lékek, falán bírnának oly erővel, bogy hivatottjaink
megállapíthatnák a nemzeti bős honosságát.

Tolmácson 1882 oki. 3! én;

Tisztelt Szerkesztő úr ’.
Vidékünkön az időjárás valódi inúvégzetet fejtett
ki, hogy minél roszahb, és kcvoaebb borunk legyen,
8 leszámítva a jégesőt, mindennemű csapás megkereste
szőllőinkel. Már a nagy héten előfordult fagyok az
alacsonyon fekvő stAllőkben sok kárt tettek ; de azért
jeléül a rendkívüli tenyéaz esőnek, mely bennük rej­
lik, hoztak annyit, hogy mégis jó közép termésre volt
kilátás.
•’
Sokkal több kárt okozott a szőllővirágzás alatti

«

hűvös esőn időjárás, mert o miatt sz elrúgáara
nagyon hajlandó, do a legjobb bort adó öreg
milyenek a veres dinka, bálintkn, sárga gohér,
alig tartottak meg valamit. Már ekkor lehetett
hqgy jó bor alig, sok dig
**
p
épen nem lehet.

úgy is
fajok,
margit
tudni,

Előfordult — eddig bizonyára kevesek által
észlelt
ama tünemény, hogy a július bő 8-ki és
9-ki igen meleg — 31 és 33 fokú - napok az elég
díszesen kinéző tőkék levélzetét nagy mérvben leper
zsdték. Sokan tévedésből o tüneményt a később bö­
kő vet kozó ragya eredményének tartották. Az így el­
pusztult, vagy megcsonkult hiányos levélzet aztán
egyik okául szolgált annak, hogy á bogyókban czit
korány ig alig fejlődött, a lolovclezéat tehát kissé ko
rán eszközölte a gondviselés.
Következett a várandó bor mennyi
**
és minő
légét befolyásoló augusztus és szeptember hó, -- de

A Tolmácson megjelent egyetlen borkereskedő
5 írt 75 krt kínált egy hectoliterért elszállítva. — A
Nógrádiak, Berkenyeiek 5 fton, a Pencxick 0—II lton
adták boraikat.
Valóban mindjobban közeledik az uz idő, mely­
ben nem is tekintvén azőllőbirtoklds egyéb nyavalyáit,
milyenek a pbyloxera, dézsmaváltság stb. legmegretettebb és legmcguuottabb dolog lesz a szőllő, a tőle
lehetőleg mindenki igyekszik szökni.

Perémy Gábor

Kiváló hazafiúi tisztelettel

Hírek.

.

Hymen. Kövy Zsigmund ministori számtiszt
e hó 11 én vezette oltárhoz B Gyarmaton Horváth
Mariska kisasszonyt, Horváth Danó e lapok szer­
kesztőjének kedves nővérét.

Nógrádmegye eszi közgyűlése nov. hó 30-án f..g
megtartatni.
B-Gyarmat város képviseli testületé nov. bő
4-én ismét közgyűlést tartott, melyen kél fontos tárgy
lett elintézve, t. i. a városi orvosi választás és kisded­
óvó Ügye. A városi orvosi állásra Dr. Hcks József és
Kohn Kálmán gyakorló orvos pályáztak. — A qualificátió tárgyalása után megtörtént a szavazás, s Baintner Olló szavazalszedő elnök jelentene, bogy Kohn
Kálmán 15 Dr. Heksll szavazatot kapott. így orvosul
Kohn Kálmán jelentetett ki. — Mielőtt a kisdedóvó
ügyére tért volna át a közgyűlés, — Elbcuiczky Fló­
*
rt
ur a kiküldött bizottság nevében jelentést tett arr
ról, bogy a pótadó az 1883 ik évre mily arányban
vettessek ki Eszerint tekintve azt, bogy a város 9904
frt szükségletet pótadó utján kénytelen fizetni, s ren­
delkezésre 39,015 frt egyenes adó áll, — a városi
pótadó egy adó ft után 26 krbzn alapiltatolt meg. —
Ugyancsak Elheoyiczky Flórt
*'
ur,’ mint a világítási
bizottság elnöke azt referálta, bogy a városi világítás­
ra — 13 métermázsa petróleum kell, melynek értéke
300 frtr.i lőhető. A mellékköltségek 100 frtra számít­
hatók. És így a világításra 400 frt
*
elégséges. Ezen

javaslatot a aépv. testület elfogadta, mivel azonban
a világítás ellenőrzésére vonatkozó szabályokat a kül­
döttség javaslatba nem hozott, a küldöttség ennek
pótlására utaMÍltatott. A kisdetóvó Ugye, mely oly buszszánt vájudik o közgyűlésen teljesen megoldatott.
Ugyanis, főleg Baínlner Ottó ur javaslatai alapján cl
határozlatntt, hogy a mostani kisdedóvó helyiség, mely
rendőrileg betiltatott, 3000 fit kikiáltási ár mellett el
fog árvereztelni. — Kísdedóvó helyiségül a N. Tabán
utczában lévő Ad ám Fülöp fele ház, mely most a ta­
karékpénztáré, meg fog vétetni, ■ kisdedóvóul béréndeztetni. Addig is, mig ezen ház bercudeztctik, félévre
kibéreltetik a Lzngué-félo volt nevelő intézet alkalmas
tanterme. Természetes, bogy ezen törzsvagyon váltó
zások előzőleg a törvényhatóság által jóvábagyandok
lesznek. Egy indítvány folytán pedig a kisded óvói ál­
lás szabályszerű betöltésére 1883 ik évi máj I ig pá­
lyázat hirdottolik. — Erők elintézése után tárgyaltatolta Straisiuger Lipót és Kobn Mór által beadott kér­
vények, meljben nevezettek, faraktáraik tüzmeute
*
átigazitása czéljából halasztást kémen. Reményi Ká
roly ur nem hajlandó a halasztást megadni Tekintet­
től azonban arra, hogy az építkezés a fagyos hónapok
bau úgy sem eszközölhető, — u halasztás ily értelem­
ben megadatott, azonban Harmos ur indítványa foly­
tán a tervezet 30 nap alatt beterjesztendő. A jegyzői
lakás is szóba jött Barmon ur indokolt felszólalása
szeriül azon nézet emelkedett túlsúlyra, hogy a jegy­
ző lakása a városházán biztosittassék. Ily irányú ja
vnslal elkészítésére az e tárgyban kiküldött bizottság
utasítva lön. Végül á városi vagyon leltárának meg
állapítására, és a gazdának leendő átadására bízott
ság kűldett- ki. Gyűlés vége d u. fél egykor.
Észrevételek a nevek megmagyaroeitáeának dol­
gában. A „Nógrádi Lapok44 múlt heti számában Kerti
úr tollából egy czikkccske jelent meg, mely megér­
demli, hogy vele bővebben foglalkozzunk. Kerti úr
uzt óhajtja, hogy a városunkból! német nevek megmagyarosítására vonatkozó álma.-megvalósulpio Mi

szivünkből üdvözöljük a czikk írójának felszólalását,
ne ró mulaszthatjuk el azonban azt sem. hogy a nevek
megmagyarosilasára vonat kozol ag néb-iuy észrevételt
ne legyünk A nevek mrgaiagyarosiiása fölötte kívá­
natos; az is kívánatos azumbaii. bogy nyelvünk gé­
niuszát * a grammatikát &gt;e dobjuk a tűzbe, mikor a
német nevet magyarral cseréljük tel. Következéskép
pen uem helyeselhetjük az olyan névmagyarositáaokat,
minők a Kerti úr ajánlia Bangonyi, Sxiviclcndi, Tudori és masok. A magyar nyelv igen gazdag képzők
dolgában. Mlruvaló tehát az effajta képzés, mint
llaugo-ny i, melyben az uy nek létezésé kétes ? És
miretaló rosszúi képzett szavakból újakat gyártanunk
mint a mire a Tudori ckklatáns példa? Hiszen a tu­
dor szó mag
*
is helytelen képzésű, minthogy a tud
igéből csak létező képzővel formálhatunk uj szót pld.
tud-ás, tud ni, tud a t; de or képzőről a magyar nyelv
semmit sem tud. Azt is tudjak, bogy nyelvünk a fosztó
képzővel (tálán, leien, tlan, tlem ellátott főnevekből
nem szokott mellékneveket képezni, következésképpen
bü a Szív telen-i, se a Szív felen d i meg nem állják
a sarat. A neveket úgy kell magyarosítanunk, hogy
nyelvünk géniuszát meg ne sértsük. Ez az első regula
melyet u uévmagyarositó társulatoknak követniük kell.
Van azomban más regula is, az t. i, mely a szavak
összetételére vonatkozván, azt mondja: kerülni kell a
szóról szóra való fordítást'. Következésképpen uem
belyeselhetők az ilycnszőrű magyarositatok sem:
Scbőnbergcr—Szépbegyi, Weinbcrgcr—Borbegyi, Fel
»enburg—.Sziklavári s b. Vagy megegyeznek-é az ilyen
magyarosit isok is a magyar nyelvérzekkel ? Ha igen,
akkor ezek is jók: Goldstein —Aranykövi, Tulpentbal
—Tulipánvölgyi, Birubaum—Körtefái stb'. A nevek
megmagyarositására nézve igen könnyű és racziónális
eljárással élhetünk. Ha valamelyik helynévhez odaragaszijuk az i melléknévképzőr, készen van a helyes
név, píld. Gyarmat i, Kutas i, Feled i, Pest i, Vácz-i.
A keresztnevekből is lehet neveket képeznünk, úgy
bogy azuk mellé a fi főnevet tesszük, igy lesz a Já&gt;
*
nos-ból Jánoaíi, a Miklós ból Miklócfi, vagy pedig
csak i képzőt .teszünk a keresztnevekhez: János i,
Miklósi, sót maguk a keresztnevek is igen czél irányosak arra, hogy őket vezetéknevekül használjuk: Já­
nos, Pál, György. —' Az i n kivül leginkább az s és
az ó ő képzőket használhatjuk: Szitá s, Erdős,Vágó,
Vigyáz ó, Nzök ő. -- A nevek magyarosításának más
módja is van Igeu czélirányos az is, ba a foglalko
zást jelentő főneveket vesszük elő; ilyenek például
Szabó, Várga, Mészáros, Kerekes; vagy pedig a tu­
lajdonságút j-lentő mjlléknevcket, péld. Barna, Kövér,
Veres. Nagy, Kis; továbbá a nemzetneveket is hasz­
nunkra fordíthatjuk, péld. Magyar, Német, Horvát,
Tót, Olák. Ezeket a regulákat tartsa szem előtt ki ki,
ki névmagyarosításra adja fejét’ Különösen a nevek
képzésénél kell vigyáznunk, bogy a nyelv géniuszát
agyon ne üssük. S midőn Kerti úr nemes törekvését
örömmel üdvözöljük, jelenleg való észrevételeinkkel
nem azt moudjuk, hogy- a hazafias irányról letegyen.
Vegye az egészet jóakarata figyelmeztetésnek Mi nem
akarjuk, nem akarbajuk, hogy a magyar nyelv fatytyúbajtasainak számát növeljüK. Egyébként az is igaz,
bogy Kerti úr helyes névmagyarosításokat is ajánl;
ilyenek péld. a következők : Weiss—Fehér (v. F
*jér),
Scbwarz—FAetc, Műnk—Munkás, Silberer—Ötvös,
Scblesinger—Dailo
*
(v. Dalos), Taub—Galambos. Bér
czeller —Berczeli, Stillcr—Csöndes, Hutnik-Kalapos,
Kőnig—Király, Ebcnführer—Rónai, Makoviczky—Mákus stb. Éi osztozunk Kerti úr abbeli óhajtásában is,
vajba megvalósúlua az ő álma. Chopin attól tartunk,
bogy az az álom jámbor óhajtás marad, jóllehet arra,
hogy megvalósulása el fog maradni, szintén nem es­
küdhetünk meg. Mert igaz, hogy az olyan is lehet jó
magyar ember, a kinek német neve van, de a német
névhez vakon ragoszkodni és a magyarsággal kérkedni
össze nem fér. — (Bayard) .
Rendőri hírek. Csúcsén és Palotáson nagyobb
mérvű lopásokról tudósítanak. Palotáson a templomot,
a parocbiát. a magtárt kirabolták. Ugyanazon éjjel
npv. 4 én Héhalomban Világby Mihály pincsijét fel­
törték, s olt a rablók egészen komót reggelig iddogáltak. Az ott hagyott cirarclta végekről azt lehet
következtetni, bogy a rablók a quaiifikáltabb osztály­
hoz tartoznak. — Lőrincziben pedig egy lelkes gaz­
dától 4 lovat vezettek ki. — a nép itt azon hiede­
lemben él, bogy a rablásokat Harna Sugár József, a
hírhedt rabló több czinkoHtáranal űzi. Sugár csak 2
esztendeje szabadult ki illavárol, hol lő évig volt
elzárva. Most 42 éves, daliás alak, hozzá még meg ia
nőiült Csécséu, s egy ideig tiszteségesen élt. — Nem
rég lopás miatt le volt tartóztatva, a mikor a pandúr
a sziráki járásbíróságtól a gyarmati lörvényazékhüi
kisérte, — a pandúr előtt megszökött; azóta üldözik
őt, de még eddig nyomára nem akadtak.
i Műkedvelők előadása. A b.-gyarmati iparos ifjú,
sági egylet állal mai napra jelzett azinielőadáa esteli
7 órakor a polgári iskola rajztermében fog megtartatni.
Ajánljuk a n é. közönség pártfogásába.
Jeruzsálem Gyarmaton. Egy vidéki izraelita fiatal
ember a vásár alkalmával bevetődön egy izraelita
szabó kereskedésbe ruhát vásárolni. Midőn távozni
kéazttl, egy ott lévő fiatal izraelita reárivall, hogy mi­
kéül merészel és nem e szégyen! zsidó léiére magya­
rul beszélni. Persze az önérzete
*
fiatal ember jól meg­
adta a feleletet. Éi ez arezpiritó eset városunkban
történik, hol annyi küzdelem folyik a magyarosodás
érdekében. Ezen urak kollégáikkal azt hiszik, hogy
a tnsgyar ember türelmének nincs határa Elvárjuk,
hogy az isr. hitközség megadja az elégtételt ily dol­
gok iránt. (BekttldctetL)
Az elburjánzott zuglrkászatot a b gyarmati ügy­
védi kamara erélyesen üldözi Legközelebb Is Szirá- kon Pálos Mór'on irodáját tiltotta be Balá
*
József
kamarai Ügyész közbejöttével Kun Barna sziráki kir.
járásbiró.

�NÓGRÁDI

álláspont iránt a legnagyobb ész is elfogult lobot, ■
talán nem veszik rósz néven még se, ba mint bazati,
ki a magyar társadalomnak nem csak politikai, de

tio aljú müveitől azoknak, ekiknek még va­
lamijük van. A papaág sem Ölhet szélből;
de a világ történelem tanítja, hogy minden
forradalom után a vallás szolgái szedték öazsze magukat egyedül, hirdetvén a világnak:
„Nem csak kenyérből él az ember."
Elborul a jó hazafi lelke és^egész mé­
lyében megrendül, ha a mostani ifjúságra ve­
ti tekintetét minden rangkülömség nélkül. Az
úgynevezett iparosok nagyrésze annyira el
van sül y ed ve, hogy megbízható .mesterember
kivétellé lett már az egykor legerősebb pol­
gári osztályban. A tanonczok, segédek úgy
szédelegnek köröskörül, mint az Őszi legyek.
A paraszt ifjúság vad, mint a féktelen állat
az erdőben. Valóban ellehet mondani, hogy
Isten irgalma csak, hogy élünk'*)
Sántha Mihály.

vallási belnyugalmáérl is remegek, e megindult, avagy
megindítani szándékolt mozgalom felett komoly aggó

dalmakat ryilvániUak.
Talán a kórmány miatt,* azt
A

lesz annyi

hiszik ? Oh

nem !

meggoodoltsága, hogy o

világi befolyástól menten rendelkezett, holott a pro­
testáns egyházak autonómiája egyházat és híveket
azon képen tartott össze, hogy ott egyik a másik nél­
kül nem igen tehetett semmit Az érdekek egyek vaIának, a vagyon a közös czél előmozdításának alap­
ján! szolgált, és soha protestáns embernek nem jutott
és juthatott még eszébe az, hogy a vagyont, a hatal­
mat, vagy a befolyást, az egyháztól irigyelje, holott
a katholikusoknál, a hol ez a közösség nem volt meg,
a közös érdek nem fejlődhetett ide, azaz bivek és
egyház az anyagi kérdések mozzanatainál nem tar­
tották magukat egyeknek, sőt nem egyszer merültek

föl e téren a legelkeseredettebb súrlódások.
Mondom tehát, én nem tudom, hogy a magas
klérus mit akar, de annyi való, hogy akár mit akar­
jon is, ez a kérdés nyilvános diszkusszió nélkül letár
gyaltatni nem fog, s igy minden esetre jobb, hogy a
kellő higgadtság és megfontolással, addig szólunk

megmozdulván as ő, különben nyugodt fészkében ez
az óriási phalanx is, mondván, hogy: itt vagyok! Vi­
gyázzatok és úgy működjetek, hogy ne érjetek hoz
zám, mert az én testemnek minden része dárda pik­
kelyekkel van fedve, és megszúrjátok magatokat. —
Olyan vagyok mint a villanyos bal: hogy minél erő
sebben nyúl hozzám valaki, annál jobban fáj neki.
Hát ezt akarjs-o vájjon a katb. klérus a világ tudo­
mására hozni, avagy hogy fellépésével mást is akar,
s a mit penget, nem csak pengeti de keresztül is
akarja vinni, — mondom, nem tudom; de hogy vala­

mit akar, annyit tudok. És miután nem azért vagyok
újság Író, hogy a mi érdekes dolog utamba akad, azt
meg ne vizsgáljam és a felmerülő kérdésekhez hozzá
ne szagoljak, bátorságot veszek magamnak arra, hogy

ezzel a kérdéssel is foglalkozzam.
Először is, — ha bár mondom, — nem tudom
hogy a magas klérus mit akar, de mégis koczkáztatni merem ama szerény véleményemet, hogy ha sem­
mit sem akar, miután mindene megvan, a legokosab­
ban caelekszi. Még akkor se lesz jó ezt a helyzetet
megbolygatni, ha renoválási szándékból teszik, mert
nagyon régi épület már, s akadhat benne olyan zár,
kő, oszlop, bolti vezet vagy valami, hogy nem jó lesz
kimozgatni az ő helyéből. Egyébiránt, hogy ott nagy
eszű emberek vannak, azt elismerem, ámde a saját
•) Ex«n klUlinoi paauxokban «ok van a ni való. De néMttak axarínt — a tAraadalom erkölcai életéért a papéig fele­
lőn. Sxerk.

dó nejétől megkívánt, tehát ez ideig legény maradt —
jelenleg pedig nem igen foglalkozik ily nemű gondo­
latokkal.
Midőn a falut elhagyta, lakbázat éppittetett bir­
toka kellő közepén, egy kiemelkedő dombtetőn, nem
messze az erdőtől. A lakház teljesen az ő cinikus Íz­
lése szerint készült, mind négy oldalra ablakokkal,
magas ajtókkal s padlózat lan fenékkel.
Itt éli csendes napjait, ablakaiból széttekint gaz­
dagságán, minden lát, minden tnd, mi körötte történik,
a nélkül, hogy fáradságos mászkálással kellene e meg­
győződést szereznie. Busája ott terem ablakai alatt,
repeseföldje beszögellik kapujába a a kukoricza tábla

határos kertjével.
Muki barátunk minden cinizmusa daczára is bír
azonban némi passiókkal, melyek öl bizonyos fokig
gyönyörködtetik.
Foglalkozik méhészettel, és tanulmányt fejt ki
e munkás sereg tenyésztésében, alkalmaz mindenféle
rendszert as oláh vájtköpülő! kezdve,/ Zirson üveg re
*
teezee köpüjeig, minden fajtából feltalálható nála egy

kettő.
Méhese, vagy is inkább mébtelepe valami remek,
teljesen nj, az ő fantáziája után összeállítva. Minden
köpi számára külön kis méhes, csinosan kiállított
odúk, ily fabódé kertjében széjjel szórva van számta­
lan; lehet, hogy ez eszményi fáin által Kárpótolja viszszavonultságát, mert az tény, hogy e kis házak lakói
a legbecsületesebb szomszédok s a mellett békés, sze­
líd polgárok, melyek teljesen megegyeznek nyugodt

kedélyével. — Avagy pedig lehet, hogy nem ' ezen
■támpontból indalva, hanem az életével összeforrt

kórmánynak

kérdésből politikai kérdést no csináljon, hanem meg
oldását egyenesen a katbolikue társadalomra bízza, a
mely katbolikue társadalom vallási bel viszonyai pedig,
a protestáns társadalom vallási belviszonyaival alig
basonlitbatők össze valamiben e mai napig; minden

Mozgalom-e már, vagy még csak akar lenni ?
(T.) A magyar katbolikus klérus tudja, hogy
mit akar, én nem tudom, hogy azonban valamit akar,
ast tudom; mert ha nem akarna két oly nagy tekin­
télyű tagja, mint amilyen Hajnald Lajos bibornok és
Schlauch Lőrinci püspök, nem léptek volna sorompóba.
Asért tették-e vájjon, hogy a protestáns egy hátak je­
len mozgalmai köti szintén éleseit adjanak magukról

LAPOK.

hozzá a mig cl nem késünk.
Én tehát csupán azt az egyetlen egy kérdést
merném korzkáztatni: Vájjon nem tart e attól a katb.
klérus, hogy azon a téren, melyre lépni akar, mindé
nek előtt nem saját híveivel jönne összeütközésbe, hol
ugyanis, az autonómia utáni vágy ezenképen feltámad
tán, a többség azonképen talál tömörülni, hogy a
klérusnak eddigi befolyását ne tágítsa, hanem megszo­
rítsa, kezéből mindazokat az intézkedéseket, melyek
nem pusztán vallásiak, hanem felekezetiek is, — ki­
vegye?
Még egyszer mondom: a magas klérus .benső

czéljainak lényegeit nem ismerem, gondolatát nem tu­
dom, s így lehet hogy egészen eltérő irányban tapo­
gatózom, de ha netalán közel járnék ezen kérdé­
semmel a tűzhöz, akkor azt hiszem, hogy mielőtt a

dolog nyilt akczióvá

fejlődnék, jó lesz még egyszer

meggondolni.

Az „Egyetértésben" dr. Jeszenszky Sándor me
gyénk fia, következő érdekes adalékot közöl a Toldimondához.
Érdemes tudósunk Szilády Áron, a m. t. akadé­

mia tegnapelőtt tartott felöl vasó-ül énén, a Toldimondáról értekezett.
Értekezésének czélja volt bebizonyítani, hogy az
lllosvay és Arany által mcgénekelt Toldi Miklós nem
mytbologiai alak — mint Toldy Fcrencz állitá — ha­
nem hogy Toldi Miklós létezett, hogy 1320—82 között
élt, hogy Heves, Szabolcs, majd Bibarvármegyék főis­

coolibatus eszméje után rekesztett

el

minden

egyes

munkás családot.
Másik kedvencz foglalkozása a vadászat. Hátára
vetett fegyverrel bébe járta az erdőt, mezőt;
azért, hogy vadat lőjön, nem szeret vért ontani,
godt természete nem vérszomjas, annyira nem,
az elejtett vadat, ha még kis élet van benne,

nem
nyu
hogy
haza

pánja — comese — volt. A tudós felolvasó idézett
okmányaival kétségtelenül bebizonyitá, hogy a mon­
dott időben egy Toldi Miklós csakugyan élt, a ki fő-,
ispán is volt; de arra vonatkozólag, hogy az 1320-82
között élő Toldi Miklós, a nagy erejű és a vitéz Toldi
Miklós lett volna, arra a feltevésen kivfil egyebet nem
hallottam. Ezt bizonyító adat vagy okmány nem lé
tezik ; s valószínűleg feltevésen alapuló állítás marad
az örök időkig.
Szilády Áron felveti a kérdést, honnan való
Toldi Miklós? Érte is vetekednek. Vájjon a bihari

Nagyfalu, avagy a nógrádi Told község volt e hazá­
ja? Arany, Toldi ős fészkét Biharba, Nagyfaluba he­
lyezi ; Szilády Áron azonban a Laczfy András sere­
gének Htjából Ítélve, úgy látszik, nem hajlik e nézet
bez s igy Toldi Miklósnak talán inkább nógrádi szár mazásál hajlandó elfogadni. Meglehet, sőt valószínű,
hogy mindkét nézet ismét csak feltevés marad. De az
utóbbi nézet mellett egy figyelemreméltó körülmény
szól, az t. i.. hogy a uógrádmegyei Toldon, Toldi em­
léke a mai uapig is a legélénkebben él. A toldiak
még most is büszkeséggel mutatják a rét közepén
fekvő kápolna alaau épület — ma is néhol I öl ma­
gas — falait, mint „Miklós4 templomát; közel ebhez
az öblös kutat, Toldi Miklós kútját, melynek nehéz
kőlapját csak ő bírta felemelni; s ott látszik még
romjaiban a felső toldi völgy bozótjai között, falai után
ítélve egy kis, de erős káslély, a Toldi Miklós „por­
tája4. És ha a ncp itt oly szívósan ragaszkodik a

közvetlen előtte lévő s előtte pusztuló emlékekhez,
lehet e állítani, hogy tradicziói csak a képzelet vilá­
gába tartoznak ?

Hogy Toldi Miklós létezett, s hogy Toldon élt,

arra egy további adatot vélek következtetni abból,
hogy a f. toldi mondák szerint, Toldi Miklós alakja
nem mytbikus, de emberi — gyarlóm emberi. A kö­
zelség még H7 idők Iraoszparentjén sem engedi ba
gyományait a reodkivüliség és titokszerűség ködébe
burkolui. —
Felső Toldou a falu vénei, részleteiben sokféle
változatban beszélik '„Toldi4 Miklós történetét. Ama

névtelen iró hírlapi közleménye a „Toldi legendáról4,
melyet értekezésében Szilády úr is felemlített, csak

egy kis, kiszakított epizodszerű része a mondának,
melynél sokkal teljesebb s összefüggő „legendák4 él­
nek a nép száján.
A két Told község — alsó és felső — egy szűk völgyben, mindenütt erdőkkel kerített begyek között
fekszik, melyek csak dem régen is rengetegek voltak.
Nógrádmegye néhány öreg táblabirájánál máig is
fenmaradt a Iradiczió, hogy Told községének lakói
igeu veszedelmes emberek voltak, kik gyakori össze­
ütközésbe jöttek a tekintetes vármegye büntető hatal­
mával. Történt volna a régi időkben, hogy a várme­
gye már egyszer mégis megsokalván a folyton dúló
toldiak garázdálkodását, minthogy semmiképen sem
birt velük, elrendelte a falu széthányalását. Az állí­
tólag igy megsemmisített falu két végén épült azután
később Alsó és Felső Told. A roppant erejű és vitéz
Toldi Miklós nemzetségének leszármazni lehettek talán
a dúló toldiak ?

Benedek Muki o passióinak hódolva él évek óta
minden napja egyforma, egyik olyan, mint a másik.
Jelenleg, midőn meglessük, vadászatra indul. —
Vállára akasztja fegyverét • ballag az erdő felé; nyu
godt, egykedvű mint miudig, nem néz sem jobbra sem
balra, csendesen balad előre mindaddig, mig eléri
azon pontot, mely határát képezi. Eddig ő az úr, ed­
dig mehet, tovább egy lépést sem tesz, nem akar ide

viszi a felgyógyitja — de szeret vadászni azért, mert
barangolásaiban még inkább visszavonulhat az embe­ gén földre lépui.
Külseje a szó szoros értelmében a hétköznapi.
rektől s zavartalanul átadhatja magát gondolatainak.
A
miut mondottuk, a határon megállt, körülné­
Ilyenkor, a mint hátára vette fegyverét, lehajtott
zett s midőn meggyőződést szerzett magának arról,
fővel s majdnem behunyt.szemekkel bejárja az erdőt,
hogy egyedül van, letilt pihenni egy terebélyes tölgyfa
azt hinné az ember, hogy valami rejtély a múltból,
avagy mély fájdalom, keserűség foglalja el keblét s alá. —
A hely, melyet pihenőül választott, nagyszerű a
az fizi a- magányba; mert ily alkalommal szaba
dón megeresztvén gondolatait, a képzelő erő al­ maga vadrrgényes pompájában.
óriási fák, melyek koronájáról századok néznek
kotta ideális képek által veszi magát körül, kárpóto­
alá Átollenben a helytől, hol muki leült, meredek be
landó az elhagyott gyűlölt társadalomért.
Ez az ő egyedüli boldogsága; ábrándjának él, terülnek el, kiülő gránit sziklákkal s csörömpölve alá
ez vezeti lépteu nyomon, ide megy ki minden cse­ hulló kristálytiszta patak nagyságú hegyi forrásokkal,
melyekben a leáldozó nap sugarai ezerféle színváltólekedete.
„Ábránd.4 — Vannak philozophusok, kik azt ál­
lítják, hogy az ábránd szülöttje a Morelemnek; lelhet
— de én nem hiszem, mert Benedek Muki barátunk
a világ legábrándosabb vén gyercko, pedig legkevésbbé
sem szerelmes, legalább eddig nem volt soha. — Az
ő ábrándozása valami különös lelki állapot, oly vala­
mi, a mely ax embergyülölet s poezis közöli áll; mert
az tény, hogy Makiban minden cinismusa daczára is
nagy költői lélek lakik; Verset ugyan soha sem ir,
de ez nem tesz semmit, nem feltétlen kellék, hogy a
költői lélek mindjárt papiroson nyilatkozzék.

tatban megtörve, vetik minden felé szivárvány szin
változatukat; szóval mindazon költői fenséggel bir,
mely Benedek lelkét képes megragadni; s mindenek
felett annyira ment az emberi kéz segédkezésétől,
hogy az emborgyülölő élvezettel gyönyörködhetik a
természet u remekén.
Vadászunk pár pereznyi pihenés utáu vadásztás­
kájából elővesz egy darab sajtot és kenyeret s amúgy
pásztor módra ozsonnát rögtönzött magának.
(Folytatása következik.)

�LAPOK

NÓGRÁDI
A tilrikl tó.
MrlÖüo a unit bélen vizaváltatott meg Dr. Meiió^r rerenez kin ügyész Által.
A börtön rendben találtatott.
A községi előirányzatokat e héten vitegáliák
meg B megy*’ •‘zámvizsgáló bizottságok két szakosz­
tályban az alispán é» főjegyző elnöklet alatt.
’ 7 A pártolótagok tiszteletére a b gyarmati dal­
egylet által nov. 4 én rendezett dalestély tekintve a
kezdet nehézségeit, eléggé sikerült. Szokatlan még vá
Fosunkban, hogy ily daloetélyofc sörbár.ban tartassanak
meg és igy a közönség csekély számban vett részt.
Egyrészt nem is csoda, mert sörbázaink nincsenek
kellőkép berendezve s figyelembé véve még az itteni
társadalmi felfogásokat, hölgyeink tartózkodnak — a
eörbázban rendezett dalcstélyek látogatásától. Pedig
ez a legolcsóbb élvezet, ide nem kell fényes toalett.
— Nagy baj volt ezen estélyen az, hogy a dalárok
és a közönség — térszüke miatt — kél szobára től­
ük utalva, és igy elvoltak egymástól választva. Ez
egy kis differentiára is adott alkalmat a hevesebb vó
rúek részéről. Az estély azonban vig hangulatba volt
egész éjfél után 2 óráig, s daláraink 12 darabbal lép­
tek fel. — Toaszlok is voltak, Bodnár István éltette
Garam Jenő elnököt, Garam Jenő a pártoló tagokat,

Horváth Diinó pelenka János karnagyot, Zeleuka Já­
nos a dalegylet összes tagjait, majd Horváth DadóI
Oa Elbenicz.ty Flórist, többen éltettek Reményi Károly
urat mint a dalugylel tevékeny pártoló választmányi
tagját, kinek ekkor névnapja is volt. — Alikor aztan
hazafelé omladozott a publicutu, egyik is másik is
kérdezte egymást; mibe kcrtill a muri ? Egy frtba,
mondák többen ? Hogyan? Vacsora úgy cauverl ÍXJ
*
kr, 4 pohár sör 36 kr., czigány 10 kr., egy szivar
4 kr., összesen I frt. - - Akik pedig sör helyett illák
a jó zsélyi bort, azok sem panaszkodhatnak drágaság
miatt, mert Reményi Károly barátunknak t. i. a ter
melőnek, volt rá gondja, hogy az drága ne legyen.
— Mint bulijuk a dalegylct ez évben még egy ily
kedélyes estélyt fog rendezni a Smidl Torbicza-félu
sörcsarnok helyiségében, 8)1véstér napján ; a midőn
is okulva a mostani tapasztalásokon, a rendezés több
czélszcrú reformot fog létesíteni a dalegylct működő
és pártoló tagjai, valamint as ijtclligcns vendégek
érdekében.
Kéményseprő üzlet B - Gyarmaton. Magasbázi Mi
báty, belátván annak szükségét, hogy B. Gyarmaton
egy kéményseprő üzlet az itteni igényeknek megfelel
ni képtelen, felsőbb hatósági engedély mellett kémény­

seprő üzletel nyitott — Eddig a kéméeyseprés. ha­
bár Paudler Kipótné asszony nagyon í« iparkodott
megfelelni a kivánalmaknak, de a város és nagy to
rületét tekintve, — jó igyekezetét nem énénjusiíbctie
annyira, hogy e kivannímsKat kielégitsr. Azt hi««zOk
tehát, hogy Magasbázy Mihály kéményseprő üzlete
szükséges hiányt pótol

Felelős szerkesztő:

Horváth Danó.

Nemesitett csemeték eladása.
A felső-penczi közbirtokosság! nagyfogadó, ital
mérési joggal, és mészárszék F.-Pencz községében, a jövő
1882. év január 1-től bárom évre árverés utján bérbe adatik.
Erre nézve az árverés t. é. dcczembcr 3-án dél előtti
órákban F.-Penczen a nagy fogadó urasági tanács termében tár­
tátik meg.
Bérlcni szándékozók, az 1200 frt kikiáltásiár 1&lt;&gt; szá­
zalék létété mellet az árveréshez meghivatnak.
Fentebbi feltételek alatt zárt ajánlatok is elfogadtat­
nak.
Kelt Keszegen 1882. November 4-én.
Huszár István

Forgách Antal gróf ő excellenliája
*
kék­
kői kertjéből a 2 3 és 4 éves különféle ne­
mesített csemeték vlárusitása f. 6. november
1-én veszi kezdetét, mi midőn köztudomást a
bozntik, kéretnek a t. ez. megrendelők, hogy
megrendeléseikkel vagy tudakozódásaikkal
forduljanak
Stiitz Antal
főkertészhez Kékkőn.

családi elnök.

5580.—1882. sz.

ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY.
.
.
Ax Ipolysági kir. törvazék területén Alsó Nyék község határában fekvő, év ezen községi Ib9. szánni
tljkvben*.1738, 2054, 2099, 2110 és 2127 hrsz. alatt a végrehajtást szenvedő Pongrácz Samn tulajdonául
felvett ingatlanok, az államkincstár képviseletében, a kir. adófelügyelő mint végrehajtató részéről 75 irt
42 és fél kr. tőke és járnlékainak kiclégilése végett végrehajtás alá vonatván. 1882. évi deczembcr h&lt;
6-ik napján d e 10 órakor Alsó Nyék község házánál tartandó nyilvános árverésen becsiron alul is el

fog

Arn&lt;k, a | 1738 hrsz. alattinál 564 Irt, a f 2054 hrsz. alattinál 46G frt, a t *J099

hrsz a

68 frt, a 2110 hrsz. a 120 frt és a 2127 hrsz. alattinál 476 frt földadó szerint megállapított becsárak szolgálnak.
Bánatpénzül az egyes kikiáltási áraknak 10 száztólija leteendő.
A vételárnak fele 30 napalaltmá&lt;ikfele60napalatt,azárveréBjogcrörecmolkedéaitőlsz.imitvatnctendö.
Ax egyidejűleg megállapított árverési feltételek, hivatalos órák alatt a tkvi hatóságnál és AIimS Nyék

község elöljáróságánál megtekinthetők.
Kir. törv. tkvi hatósága Ipolyságon 1882. aug 23.

Eladó ház.
B.-Gyarmaton a „Klapka41 (kishíd) utcai­
ban a Szabó János tóle ház szabadkéz­
ből eladó. Bővebb értesítéssel szolgál
6 -6

Vannay Ignác b.-gyarmati ügyvéd.

Szokoly tlkvezető.

gép és rostalemez-gyára Budapesten
GYÁR: váoxl-nt, osztrák államvaspilya közelében. RAKTAR: véozl-körut, 68. se. a.
Ajánlja minden gazdasági kiállításon kitüntetett, javított gyártmányát, mint:
TKJÍElTTJRlO BEEJT változó roatö-val,

tisztító-gépeket stelelővel, különiegeiaógek malmok számára;

hármai ekéket, szabadalom szám 28,466.
CMÓplí^öfóp-i’OHtíike lyukasztott

óh

luixitott lemezek,

vas, a őzéi és czinkból, valamint-minden nem ti mezőgazdasági gépek és tárgyak.

'

ArjcKy^ókek kívAimtru ingyen óh bórmentve.

Nyomatott a kiadó-tulajdonos Kék Lászlónál B.-Gyarmaton, 1882.

�</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </file>
  </fileContainer>
  <collection collectionId="5">
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="616">
                <text>Nógrádi Lapok és Honti Hiradó</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
  </collection>
  <itemType itemTypeId="1">
    <name>Szöveg</name>
    <description>Főként olvasásra szánt szöveget tartalmaz. Ilyenek például a könyvek, levelek, disszertációk, versek, novellák, újságok, cikkek, archivált levelezési listák. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
    <elementContainer>
      <element elementId="7">
        <name>Original Format</name>
        <description>The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data</description>
        <elementTextContainer>
          <elementText elementTextId="94096">
            <text>https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/kdsfiles/idx/Nogradi_Lapok_es_Honti_Hirado_1882-1886_00071.jpg</text>
          </elementText>
          <elementText elementTextId="94097">
            <text>https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/kdsfiles/pdf/Nogradi_Lapok_es_Honti_Hirado_1882_11_12.pdf</text>
          </elementText>
        </elementTextContainer>
      </element>
    </elementContainer>
  </itemType>
  <elementSetContainer>
    <elementSet elementSetId="1">
      <name>Dublin Core</name>
      <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="37">
          <name>Contributor</name>
          <description>An entity responsible for making contributions to the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="94073">
              <text>_</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="38">
          <name>Coverage</name>
          <description>The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="94074">
              <text>_</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="39">
          <name>Creator</name>
          <description>An entity primarily responsible for making the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="94075">
              <text>_</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="40">
          <name>Date</name>
          <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="94076">
              <text>1882-11-12</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="41">
          <name>Description</name>
          <description>An account of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="94077">
              <text>hetilap</text>
            </elementText>
            <elementText elementTextId="94078">
              <text>Digitalizálva és betöltve a KDS-K projekt keretében.</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="42">
          <name>Format</name>
          <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="94079">
              <text>image/tiff</text>
            </elementText>
            <elementText elementTextId="94080">
              <text>mikrofilm (35 mm)</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="43">
          <name>Identifier</name>
          <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="94081">
              <text>&lt;a href="http://corvina.bbmk.hu/WebPac.bbmkdb/CorvinaWeb?action=onelong&amp;amp;showtype=marc&amp;amp;recnum=168900&amp;amp;showtype=marc" title="A bibBBM00390745 azonosítójú rekord a BBMK katalógusában" target="_blank" rel="noreferrer noopener"&gt;bibBBM00390745&lt;/a&gt;</text>
            </elementText>
            <elementText elementTextId="94082">
              <text>Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="44">
          <name>Language</name>
          <description>A language of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="94083">
              <text>hun</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="45">
          <name>Publisher</name>
          <description>An entity responsible for making the resource available</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="94084">
              <text>Kék László</text>
            </elementText>
            <elementText elementTextId="94085">
              <text>Balassagyarmat</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="46">
          <name>Relation</name>
          <description>A related resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="94086">
              <text>_</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="47">
          <name>Rights</name>
          <description>Information about rights held in and over the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="94087">
              <text>&lt;a href="https://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/2.5/hu/" title="CC-BY-NC-SA" target="_blank" rel="noreferrer noopener"&gt;Creative Commons 2.5 Nevezd meg! Ne add el! Így add tovább!&lt;/a&gt;</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="48">
          <name>Source</name>
          <description>A related resource from which the described resource is derived</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="94088">
              <text>_</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="49">
          <name>Subject</name>
          <description>The topic of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="94089">
              <text>Társadalom</text>
            </elementText>
            <elementText elementTextId="94090">
              <text>Politika</text>
            </elementText>
            <elementText elementTextId="94091">
              <text>Közgazdaságtan</text>
            </elementText>
            <elementText elementTextId="94092">
              <text>Helytörténet</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="50">
          <name>Title</name>
          <description>A name given to the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="94093">
              <text>Nógrádi Lapok és Honti Hiradó 10. évfolyam 46. szám (1882. november 12.)</text>
            </elementText>
            <elementText elementTextId="94094">
              <text>Politikai, társadalmi s közgazdászati hetilap</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="51">
          <name>Type</name>
          <description>The nature or genre of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="94095">
              <text>periodika</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </elementSet>
  </elementSetContainer>
  <tagContainer>
    <tag tagId="17">
      <name>Balassagyarmat</name>
    </tag>
    <tag tagId="18">
      <name>Helytörténet</name>
    </tag>
    <tag tagId="16">
      <name>Kék László</name>
    </tag>
    <tag tagId="12">
      <name>Közgazdaságtan</name>
    </tag>
    <tag tagId="15">
      <name>periodika</name>
    </tag>
    <tag tagId="3">
      <name>Politika</name>
    </tag>
    <tag tagId="2">
      <name>Társadalom</name>
    </tag>
  </tagContainer>
</item>
