https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/files/original/3ae2fbaee2267495f4248733533e4d45.jpg c9471d263bfa5f2866216c567b3122d2 https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/files/original/77346418de26b250ce93461095ad0a46.pdf 70fc170c05b5d64fb277951175e023ae PDF Text Text B.-Gyarmat. — Hetedik évfolyam 43-ik szám Vasárnap, 1879. november 2. NÓGRÁDI LAPOK és HONTI Politikai, társadalmi s Előfizetési feltételek: Egész évre 6 frt. Fél évre 3 frt. Évnegyedre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 krajczár. Előfizetni csupán a kiadóhivatalnál lehet B.Gyarmaton. Előfizetési felhívás a „Nógrádi Lapok” 1879-ik év utolsó negyedére. Előfizetési feltételek: Egész évre .... 6 frt. Fél évre...................................... Évnegyedre3. . .frt . 1 , 50 kr. Egy hónapra .... — „ 50 kr. As előfizetési pénzek egyedül a kiadóhoz czi-mezve, — legegyszerűbben póstautalványnyal —a nyomatandó példányok a pontos szétküldés tekin­ tetéből, mielőbb beküldendők. Kék László, kiadó a laptulajdonos. B.-Gyarmat, október 30. Azon mozgalmak, melyek legutóbbi időben a nemzet ipar emelésére megindultak s azon szorgalom és buzgóság, melylyel nemzetünk legkiválóbb fórfiai törekednek a már csaknem végsülyedésro jutott magyar iparost ismét talpra állitani: sokkal fontosabb mozzanatát képezi a művelődés terén rohamosan haladó nemzeti életnek, minthogy ne tartanók mi is köteles­ ségünknek észleletéinknek kifejezést adni, s rá­ mutatni a hibákra, melyek elhárítása okvetlen szükséges. A legnagyobb, készséggel elismerjük, hogy az ipar fejlesztésére irányult törekvések a leg­ nemesebb szándékból eredtek, s hogy az ipar védegyletek életbeléptetésének eszméje is ipa­ rosaink ügyét minden áron előmozdítani kí­ vánó hazafias kebelből származott. Elismerjük mind ezt és hálásak is vagyunk érte, mert a jóakaratú törekvés, a szándék, meglevő bajokon segíteni, már magában rejti az üdvös reformok életbelépésének csiráját, s ha a jószándék a nép TÁRCZA. HIRADÓ. közgazdászati Hirdetések díja: Öt hasábos petitsor 5 kr. Bélyeg minden beiktatásnál 30 kr. Nyílttér garmond sora 20 kr. - Nagyobb és többszöri hirdetések jutányosan eszközöltetnek. - Bel. és külföldi hírlapok számára hirdetményeket elfogad Háy Károly hirdetmény-közvetítő irodája Budapesten, Nagykereszt-utcza, 8. szám. kebelében kellő viszbangrn talál, némileg biz­ tosit is a sikerről. Ámde ezen intéző körök vezértérfiai, kik belátták, hogy hazánk és nemzetünk felvirág­ zása megköveteli legelső sorban az ipar fejlő­ dését, nem ismerik tökéletesen iparosáink helyzetét,'s raját maga szempontjukból indulva ki, oly intézkedésekkel iparkodnak a bajokan segíteni, melyek ezólravczetök lehetnék más nemzetéknél, hol az általános műveltség sok­ kal magasanb fokon áll mint nálunk, hol az iparososztály nemcsak hogy nincs tudatában magas hivatásának, hanem meg — sajnos de való — nagyon is kezdetleges fogalommal bir arról. Mert tekintsünk csak körül iparosaink közt s azonnal látni fogjuk, hogy ezek iránt a nálunk úgy nevezett „intelligens osztály" igen elfogult nézetekkel viseltetik. Először is nálunk mindenki született dip­ lomatának, vagy legalább is kitűnő politikus­ nak véli magát és ezen nézet ép oly elterje­ dést nyert a legmagasabb mint a legalsóbb körökben. Mindenki kiváló szeretettel foglalkozik a magas politikával és erre magát hivatva is érzi. A különféle politikai nézetek pedig nem szorítkoznak nálunk csupán csak az eszmék kicserélésére, hanem át vitetitek ezek a magán­ életbe, és épen iparosaink körében szüli meg ez káros következményeit, mert azok kiknek egyedüli hivatásuk volna az iparnak gyümöl­ csöző terén válvetvo törekedni a tökéletesedésre, politikai nézctkülömbségük egymás ellen előbb ellenszenvet később pedig szakadást idéz elő. Nem is akarjuk azt különösen hangsúlyozni, hogy legtöbb esetben a vitás kérdéseket sem egyik s másik fél nem fogja fel helyesen, — játékot a mit mi ketten, azaz, hogy tulajdonképen csak ón magam kifejtettem. Mariska sokkal ártatlanabb volt a szentem, semhogy válaszolni tudott volna; ollyan volt mint egy tükör, mely a sugarakat mohón elnyeli, Halottak napján. de vissza nem veri, hanem átbocsiljz a sötét kamrába. (Oiln.) • Mariskának szemei épen szive tájékán vetették a su­ Tedd a mjoi rendit tnttlaukn, garakat, s a mint már nagyon meggyűltek odabent, A píroi űxii rónát hord elír; kivertek az arezra. — S mint egykor májaiban. szóljunk mi újra Nyilván valami ökör fuvalkodbatott fel, vagy a Szivünk felül. vemhes kanczának volt szüksége bábasszonyra, Samu NyajUd kit. kezed', add meguorilni lopva, bácsi alig várta az ebéd végit, s mi csak kettecskón 3 ha látnák i« — nem bánom azt aem én; maradtunk szemtől szembe. Mint egykor májúban, tekinti moiolygva, * Tekint felém. Mikor a diák jóllakott, akkor sokat nem beszél, az én nyelvem is egyszerre ón nehézségű lett, de ke­ Minden airon úgy caillog. úgy ragyog ma zem annál serényebb. Élet gynl molt a holtn-k ú nemén ; Mint egykor májúiban, oh jöjj aaivemre » újra. A megmaradt keuyérbéliböl apró golyócskákat Légy az enyém! gyúrtam, isten bocsássa meg bűnömet, háborút üzen­ Lubij Sándor. tem velők Mariskának. lesütötte galambom a fejét, majd mind gazdag bajával fogta fel; ő a jogtain bántalmazást egy ideig szótlanul a megadással türlo, de nagyfokára asztán Emlék. kitűzte a baja közó dugott felodező bimbót, s azzal Irta : Farkas Gésa. dobott meg a jobb karomon. Most is érzem még a helyét; soha megtorlás igaz­ 7. folytatás. ságosabb, soha büntetés édesebb nem volt. Samu bátyám dfclodto megkérdezni mit is tlzeut Bókét is hagytam galambomnak, és a rózsát el­ az édes anyám. Szoroncsc, mert hazndni sohasem sze­ tettem emlékül. EuilókUl annak, hogy a szeretet is tud rettem, nem is volt szokásomban, kénytelen lettem volna büntetni. hát azt felelni „semmit scm.u Do Samu bácsi nagyon Mennyit lehetett e kéztől várni, mit remélni oly el volt gondolkodva, s az ebédet nagy szótlanul töltöt­ tük, hacsak nem veszem beszédnek azt a furcsa szem­ szemektől ? S most ex a kéz mint az elszárad faág — Az én kedvesem. hetilap. A lap szellemi részére s a nyílttérre vonatkozó minden közlemények a szerkesztőhöz küldendők. Előfizetési pénzek, reclamatiók és hirdetések a kiadóhoz intézendők. sót többet tnonduk — nem képesek felfogni helyesen, mert nincs meg bennük az ily kér­ dések alapos megvitatásához okvetlen szüksé­ ges előképzettség. De honnan is vették volna ezen előképzettséget? Az valóban intelligens osztálybeli ember gyermekét, ha ez nem ta­ nul elég szorgalommal, azzal ijeszti, hogy mesterségre adja. A mesterember gyermeke előtt mindig azt hangoztatja; „tanulj, légy mesterember, s légy külömb ember apádnál." Tehát az úri osztály (értve a kabátos embe­ reket) a legnagyobb büntetésnek tartja azt, hogy gyermeke mesterember legyen a ez okból ezzel ijesztgeti öt. A mesterember pedig csupa urhatnámságból nincs megelégedve társadalmi állásával; gyermekéből ,,urat“ akar csinálni s nem gon­ dolja meg, hogy az úri külcsín igen gyakran a legnagyobb nyomort takarja a hogy egy tisztességes mesterembernek mindenkor van legalább is annyi jövedelme, — mint a tiszt­ viselőknek. Végre a parasztember marad még hátra, kiben ha meg van a törekvés gyermekéből embert nevelni, ki a társadalmi életben vala­ mivel magasabban álljon atyjánál, — oda adja gyermekét 12—14 éves korában inasnak, mert belátja, hogy a libapásztorkodás és ürgefogdozásból gyermeke jövőjét meg nem Alapíthatja. A fiú legjobb esetben meg tanult egy keveset írni és olvasni, ez pedig ma az általános téves nézet szerint elegendő arra, hogy valaki mes­ terember legyen. Ki is tölti a fiú 4 — 5 évi ta­ nulási idejét és meg is tanulta ezen idő alatt a majszter ur gyermekeit ringatni, fát vágni, a gazdasszonynak a konyhában segédkezni atb. csak éppen arról nincs fogalma, mit legjobban tudnia kellene: a mesterségről. és a szem mint a kiapadt tó, oly bágyadt, ollyan szín­ telen. Ha belétek éltet lehelhetnék — ha ti onnan a föld alól, mint az elültetett fa kihajtanátok! Vagy tán a te kezet hajtása — sirbalmodon a csipke rózsa, mely ha fejfádhoz térdelek, olyan szor­ galmasan veregeti jobb kezemet? És én nsm dobhatlak meg a kenyér golyóval. Akkor én, most meg te jogtalankodol felettem, kelj fel, hadd toroljam vissza báutalmadat! Óh ha boldog­ ságod attól függne bányász lennék és kiásnám az irigy föld gyomrából kincseit, hogy koronát készítsek belő­ lük. S mégis! Te lennél a legszebb gyöngy kedvesem *. Ilona néni is megjött a vásárból, s hozta magá­ val a vásárfiát. Kinek hoxta volna? Mariskának! Úgy sietett lélekszaladva, hogy láthassa szeretett gyermekét; reggel óta egész végtelenség! Sehol sem volt boldog, sehol sem nyugodt, csak saját házának tűzhelyénél, — a kék karton szoknyában, kordován csizma, csipkéé fejköti és festett kötővel, s a maga körül érezte leá­ nyát, mint a galamb fiának, a kit tiszta nemen sze­ dett búza szemmsl nevelt fel, ngy örül neki, — akkor boldog. Azért mégis szívesen ment a vásárba, maga ki­ válogatni a vásárfiát. — Mariskának vette, de mint a madár sebes szárnyakon repült haza, Mariskának hozta. Ó édes Ilon néni! Mikor asztán kibontotta ax antalon, a sifon, sirting, perkál, és az jó Isten tudja micsoda csomagokat, úgy eldicsérte, nézd cs k * miilyen nép, fogd meg eeak mi Ilyen erős, hogy annál nagyobb örömet szeressen �N Ó G R Á D I L A P O K csak a uépnevelés, s czélszerú képző intézetek adhatóak. ** Íme! a nagy páiboeutal kezdett óráczió oda lyu kadki, a miről ma már a verebek is csiripelnek, hogy *. népneveiéi, jöjjön el a te oiszágod! De nem addig vau! Végén csattan az ostor. Hátba ez mind csak pruoludium ahhoz, a miben a csikk befejezését és Igy tető pontját éri. Nem holmi elmélkedés ez, csak a czime vau szerényen megvá­ lasztva: hanem valóságos. b>"»jti prédikáció — persze farsang előtt. És e prédikáció azoknak szol, kiknek a prédikálás mesterségök. Papok, ide hallgassatok! íme B. 1. úr igy gerjedex nagy buzgalmában: .Hogy komolyan kellene a közigargatásnak fel­ ügyelni azon lelkészekre is, kik a ptrbérbcszcdésén és a lakmározáson kívül más foglalkozást alig ismernek: az kétséget sem szenved; mert a nép erkölcsisége na ponta sülyed, s ezért első sorban a papságot kell fe­ lelősségre vonni Mi nemes egy pap hivatása, s mi kevesen töltik azt be csak félig meddig is! Többnyire a papok okai az iskolák elhanyagoltságának; mert ők volnának hivatalos ellenőrei a tanítóknak; s bizony ráérnének nemes kötelességből a tanításra, ha ezen szent ügyet szeretnék; miután a vullásalapitó is a ta­ nítást jelezte olsö kötelességnek; és mégis hányadik pap foglalkozik az iskolával; pedig hát még a köz ségi iskolákban is beavatkozási joggal bir a közerkölcsiség őre, a vallás tanitója." Nesztck! A kinek nem inge, ne vegye magára *. Kétségkívül ily közmondással kész fogadni nzt, ki ily durva meg­ támadásra válaszolni merészel. Pedig hát B. I. úr alig­ hanem első volna a megtorlásban, ha valaki hasonló módon az ügyvédi kart megtámadná, s körülbelül reá fogná, hogy a mai megvesztegeti: tőségnek, kapzsiság­ nak, uzsorának, fényűzésnek, a jogrend iránti bizalmat­ lanságnak, osztály gyűlöletnek, valláatalanságnak, ni­ hilizmusnak, szóval a társadalmi romlottságnak a sok mibaszua pörvesztő az oka, kik az. uzsorának főtá­ maszai s magok a legkcgyetlenebb uzsorások; a kik a szegény tudatlan népet pókmódra hálóba kerítik, piőcza módra kiszívják s hiéna módra fölfalják. . . ’. Hogy tetszik? Pedig higyje el, hogy ily beszéd mellett sem hiányoznék a tapsoló közönség. Ámde van o baszna az ily reeriminatiőnak? Az Böjti prédikáció farsang előtt. ily beszéd lehet tán alkalmas az osztály-gyűlölet szitá' Nem 4a, túliéit olvasd közönség, nem in szán­ . Uras do hogy ily gyűlölet épen a beteg társadalom dékozom bOjU prédikációt Írni most, s e lapok hasáb­ gyógyítására szolgálna, absurdumnak találom. jain, hanem megírta azt Bodnár láván ár a 41-ik Aztán okos ember mily balgaságot képes össze­ számban ily felírása csikkében: .Elmélkedések a tár hadarni, ha az előtte ismeretlen térre lép. Elég szomorú sadalom legfontosabb kérdése fölött." dolog pedig, hogy nálunk Magyarországon, még az A bevezetésben hajmeresztő borzadálytyal festi a intelligentia előtt is oly ismeretlen régió a religio. társadalom hanyatlását** „Ugy_ vágynak, miot Róma,, •Ugyan minek-ie-nézi B. I. úr az egyházat és pusztulása előtt" mondja ö, s mint vészterhes fellcget annak képviselőjét a papot? Hát az egyház — felfo­ látja immár közeledni a katasztrófát, s ez a társadalmi gása szerint — szegény tudatlan falusi s részben városi forradalom, a nihilizmus. nép egyesülete, moly még nem emancipálta magát a Ds azért ne tessék megijedni! A baj nagy, de bitnézetek befolyása alól. A pap csupán ezeknek kell, még van segítség. S nem is szükséges valami rendkí­ mint a kik nem elég mivcltek arra, hogy vallás nél­ vüli rendszabályhoz nyúlni, hogy e borzasztó bajnak kül el no vaduljanak, orkölciilog alá no sülyedjenek. elejét, vehesstlk nem kell ahhoz sem bűbánal sem imád- Ámde a pap ezen kötelességét, melynek gyakorlása Sőt még várhatunk is, még az uj nemzedék fel- fejében az államban nemcsak megtüretik, hanem állami növekedik. Mert .gyökeres orvoslást — úgymond — közeg gyanánt tekintetik, nem teljesíti. „A nép erköl­ csisége naponta süljed.11 (Persze az „urak ** csupa au gyalok.) Ezért, kell a papokat uegreudszabályuzui, rájuk .a közigazgatásnak (végre vaúháraj komolyan ; * felügjelui, s őket a uép erkölcslslenségeért .első sor­ ban felelősségre vonni. ** Hogy miként? az nem is kér dia. Ott van a körjegyző, szulgabiró, viciapán. No meg ad nurwam: iskolalátogató, mért ne lehetne .egyház ** látogató (de az ég szerelmére, nem: „tcmplomlátogatú ) ** uj közeg, uj hivatal busás fizetéssel, melyre terwcszetcsou a bagateil Ügyekből, csirke processusukból kiesett prókátorok pályáznának. Ezek aztán vigyáznának arra is, mit főznek a parocbián? Nincs-o olt néha napján ** .lakwározás ? teszem azt vig szüret, vagy névnap. Merészkedik e a nap a párbért beszedni a szegény néptől. (A „nemestől , ** persze úgy se merészkedik,) Nem esett e a faluban verekedés vagy más kihágás? mert ez esetben „első sorban“ a papot kell felelőségre vonni. Végre doldozik-e a pap? Mert a prédikálás é* egyéb functió úgysem munka ; hogy pedig a falusi pap a községi ügyekbe avatkozzék, a híveinek ingyenes ügyvédje, békebirája, orvosa legyen, megengedhető setumiképou nem lévén: gondoskodni kell, hogy hasz­ nos mezei munkával legyen elfoglalva, amire, mintán a párbér megszüntetése csak idő kérdése, úgyis rászoruland. Ds legjobb, ha mindjárt beáll elemi tanilónak: akkor az a sok szegéuy tanító nagyrészt felesle­ gessé válik. Azokból lehetnek a hazai ipar díszei, fol­ tozó czizmadiák; vagy a hazai kereskedelem magasra lenditői, alkuszok vagy kupeczck. Eddig van. Ezzel kész a társadalmi rcconstructió nagy munkája: csak a pap az, mely útját állja. Papi fegyelmi, egyház felügyeleti, vallásreudőrí közigazgatási hatalom jöjjön cl a te országod! De szóljunk immár a magunk nyelvén ! — Te bolond — to bobó gyerek'. s megerősödve elmosolyodott Ilona néni. Nem értesz engem Te mir megnőtt leinka vagy, s még eddig keveset tudsz, mert keveset tanultál, cl kell bit menned az intézetbe, hogy ott, miut a többi 'leánykák láss, és tanuld a világot ismerni, s ezt a holmit oda készítjük el neked. Mariska meglepetve hallgatta anyja szavait, és bír hozzá volt szokva mindenben szót fogadni szülé­ jének, mégis miután egy pcrczig merőn nézett anyjára, mintha kémlelte volna valóban s komolyan beszél e, aztán nagy nagy zokogva anyjának karjaira borult. Ilona néni átölelte őt. Tovább ő sem tarthatta ki, 6 is airt, zokogot'. Én néma tanqja voltam a jelenetnek, s mint komoly férfié és jövendőbeli Dcinostbcucs, kinek az érzelmeken sőt a szenvedélyeken is uralkodni kell, igyekeztem megmaradni közönyös álláspontomban, an­ nál is inkább, hogy az egész semmiből jött, aztán bijába minden siris-jajgalis, 1 nem is egyéb az egész asszony érzékeskcdésnél, csak mikor, a bői én is amúgy Isten igaziban rágyújtottam. Szerencse hogy nem vet­ ték észre, kinéztem az ablakou, s láttam valami vá ■ott fickót a gjepen, a ki bclecsimpsjkodott a lónak a farkába, már másodszor bitrateritette a ló, azon elkezdtem nevetni. Mért nem hagy a lónak legelni? De Ilona néni szavait nem feledém soha. A gyümölcsnek el kell szakadni fájától. Én legalább nem hittem akkor, hogy e példázgxtis mennyire be fog teljesülni! lúm azóta a fa is kiszáradt, meg a gyümölcse ie elvált, s most mindketten egy közös édes anyában tanúk nélkül ölelhetik egymást. Sírtatok a földön, hogy cl kell válnotok, jobb-e must hogy oda lent egyesülve vagytok? Egy fának tövében egy emlékkő alatt, egy bánt takarja poraitokat. Mégis koporsótokfala, egy véghetetlen erős fal, mit nem fogtok ledön­ teni soha! Felszabadul tehát. Mesterségéből legjobb esetben keveset tud, Írás és olvasási ismereteit, melyek még is valmi csekélyek voltak, elfe­ ledte, mint legény pedig szégyen volna vala­ mit tanulni, mert hisz már most szabad ám a leánykáknak is udvarolni. Pár év múlva, — hu ugyan vár az illető annyi ideig, — iparjogot vált magának, meg­ nősül, mesterségét alig érti, egyéb tudománya pedig soha sem volt, tehát kénytelen nyomo­ rogni. Az ilyenek aztán tele torokkal kárhoz­ tatják az ipart mint olyasmit, miből ineg élni teljesen lehetetlen. Pedig hát a dolog nem igy áll, mert né­ zetünk szerint csak az ostobaság tarthat szé­ gyennek oly foglalkozást, melyből munka által tartja fenn magát becsülettel az ember. Az ipar pedig, ha az kellő szakértelemmel kezel­ tetik, nemcsak hogy tisztességes életmód, ha­ nem sokkal jövedelmezőbb mint bármily hivatalnokoskodás sőt mondhatnék szabadabb és és öntudatosabb is. Azonban, hogy oly iparosaink' legyenek, kik hivatásukat és állásukat felfogni képesek, nem a védegyleteknél kell kezdenünk. Kezd­ jük meg magukat az iparosokat reformálni, s öntsük beléjök az öntudatot, hogy éppenséggel nem szégyen mesterembernek lenni, hogy a mesterember ma már ép oly hasznos és előkelő polgára lehet hazánknak mint bármely földesur. Nevelni kell tehát az iparost, hogy képes legyen hivatásának minden tekintetben megfe­ lelni, s csak akkor léptethetünk más intézke­ déseket életbe, ha már iparosainkba belő ol­ tottuk az életrevalóságot. B. K. Mariskának vele. S mikor elfordult két nagy könycacp lopódzott nemébe, meg nem álhalta, hogy kendével ki ne térülje a hívatlan vendégeket, valami a íremé­ be esett mondja; pedig bit csak ászt akarta, hogy Marilka énre ne vegye, hogy sir. Miriska meg ciak ágy imáit a tok mindenfele 1 szertől egy rakáson, a tok kézéit választani habozván, ülve hideg maradt valamennyi irint. — Kinek lesz az édes anyim? — Neked, kedvei fiam. — Bit ez? — Az in! — Él minik lesz az nekem édes anyim? Van mir nekem elég mindenféle, édes apim meg mindig azt mondja, hogy semmi fölöslegest nem kell vonni. Ilon néni nagyon gyönge síivé volt, régen forral­ hatott a szivében valamit, de oem tudta kitalálni, ha­ logatta mint bűnös a megtérésit, most egyszerre nagyon bűne volt, Istenem a sxivo is megszakad tin, ba meg mondja. Hogy kezdje el? hogy mondja meg? — Látod édei fiam mir te nagy lyinka vagy, mir a ruháid is kicsinyek lesznek ... kezdett példixgatni Ilon néni. — Tndod édes anyim hogy bevan hajtva a rózsa­ szín is, meg a pettyei is, majd kierisztjük. — De édes fiam tndod a gyümölcsnek egyszer el kel szakadni ttjától; s mir mir közöl volt az dérrékényedéihez. — Igen édes anyim, nem is mondtam meg édes atyámnak, hogy a Sejtir Pista mind leverte a kerítés mellett a ranetto almákat, pedig nemit volt még érett aDe Mm akartam megharsgitani. Rémitő igazság, s ő nagyon érezte ennek fájdal­ mas oldalát. Vagy csak a sora szaván fogta, hogy olyan ke gyetlenül megtréfilta? . . . Nem mondom ón, hogy B. I. úr ezeket szóról szóra igy tervezi: de a papokra kiterjesztendő közigaz­ gatási felügyelet x a papoknak a nép erkölcsi sülyedéséért közigazgatásilag eszközlcodö feleletre vonása vagy üres szóbeszéd, vagy absurdnm. Ám mondja el B. I. úr hogyan képzeli ezt más­ kép; én pedig addig is tájékozása végett elmondom mi az egyház, s kicsoda annak képviselője, a pap. I^gelsőbbcn is szívlelje meg azt az igazságot, hogy az egyház a legszabadabb, legmodernebb, de nem nihillisták által felállított definitió szerint: a hívők vallás"erkölcsi életközössége, tehát nem állami intéz­ mény, a minthogy a bit és erkölcs a maga snbtilitásában nem is lehet állami intézkedés tárgyi. Ez ellen tiltakozik a lelkiismeret szabadsága. Ellenkezőleg! a keresztyénség, mintáz eszményi emberről (istenember) és eszményi társadalomról (Isten országa) szóló tan és "hitélet, joggal * vallja magától, bogyó a szabad állami és társadalmi lét alapja; hogy oly isteni intézmény, mely térben és időben mem ha­ tárolható, és mint ilyen, minden állatnálak ulást, poli­ tikai rendszert, társadalmi bonyodalmat fölülmúlni s a földi élet és emberi viszonyok válságaiban az em­ beriséget magas rendeltetése felé előre vinni képes. Ezcu tau hirdetője, s igy a felnőtteknek (nem elemi iskolásoknak) ily értelemben tanítója, oktatója a lelkész. 1 S ha mégis lehetne óhajtásom, arra kérlek, fogad­ jatok be engem is harmadiknak, hogy mint akkor együtt airtam, most örömötökben segítselek! • • • Hova tovább, mindinkább otthonos lettem én Geszkcnyén; Samu bácsi, hogy egészen hasztalanul az időt no tőltsem, hébekorba alkalmazott a gazdaságnál. S én szívesen áldoztam egy egy fél napot életemből, csakhogy aztán annál biztosabb ArJgyek az ogy óra élvezetében, mit Mariska közelében tölthettem. Most talán egy- kis haszonra is gondolnék; de akkor eszembe se jutott. Tekintetes Samu bátyámat felette tiszteltem, s szavát szegni a világ minden kin csőért nem mertem volna, de csak rá se gondoltam. Pedig hát a csiz.ua is kopott, meg a nadrág is sza­ kadt, s én sosem tudtam semmit felelni anyám fag­ gatásaira mikor kérdezett, bát ezt hol vesződ, bát ezt miitől winálladod. hát amazt meg ki ád neked? . . • Épen arattak. Samu bátyámhoz meg valami ga bont knpecz jött, előre le akarta foglalni o búzát, már tudni illik jó pénzért. Samu bAosi azonban az az �NÓGRÁDI Elismerem Honban, hogy ax éremnek van más lapja ii. Hogy ax egyház mint külső ttlucuiény, mint társaság, ax államban él * külső viszonyaira nézve a testület, az u n. erkölcsi azémely jogait ét kötelességoit gyakorolja. Mégis soha som tekintetett az valami részvénytársaságnak, s történelmi fejlemények ered­ ményeként hazánkban a legfelsőbb ellenőrzés u római katbolikuiok ellenében a placetum, s a protestánsuk ellenében a suprema inspcctió jogában korlátozódott. Azért mondjuk, hogy az egyház autonóm, a uz állam * nak egyedüli joga csak az állami lét ellen netán irányzott törekvést meggátolni: no quid rcapudlica detrimenti capiat! LAPOK. ajándékozd: mert az ördög, melyet oly nagy előszó vetettel főztetek a papirosra, végre csakugyan meg jelenik, s lészcu akkor sirás és fogaknak csikorgatása. ) * Gaál Mihály Nyomor és Ínség! „Nyomor és Ínség jutott osztályrészül a nép nagy részének!** Ex a panasz hangzik a hazai sajtóban. Nem általános ugyan, do igen sok közegében. Ki tagadhatná, hogy ez az év seiu teljesitó romé nyoiukot, hogy a gazdák u termés sikeres erediuényó be vetett hitüket romokba összedőlve látják, s a nép, Ismétlem tehát, hogy az egyház nem állami intéz­ melyre a kötelezettségek bosszú sora ónsulylyal nehe­ mény, s igy természetesen a pap sem állami tisztvi­ zedik, nem fog aranjuexi szép napokat élni jó darab selő, a minthogy fizetését som az államtól kapja. ideig. Igaz ugyan, hogy az állam rászorul, minthogy Ez tény. Az a szomorú vigasztalásunk sincsen, erre nincs más megbízható embere, a pap anyaköny­ hogy változtatni lehetnek rajta. Nincs, nem létezhetik vére, naplójára, bizonyitványára. És a pap néha he­ olyan valaki, a ki segítséget tudna nyújtani. Meg kell teken át dolgozik az államnak ingyen, bazafiságból. nyugodnunk a történtek fölött, h a teendőnk ucm az, S mi a bála? Az hogy némelyek készséges szolgából hogy a rl)o proluudis ** szomorú dallamát hangoztassuk most rabszolgát akarnának faragni, öt holmi politikai u bűvös őszi idő elöl a barátságos szoba hosszú asz­ agyrémok szolgálatába kívánnák szegődtetni, reá rend­ tala mellé menekülve, s ott a szűz ó dohány bodor őri teendőket bízni, s nyakára a vármegyét küldeni, füstje, * az újbor élvezése közben szidjuk a kormányt, hogy vizsgálja meg, miből él, mit főzet, mire fordítja mely sokunk hite szerint egyebet se lesz, mint préseli szabad idejét stb. 0 tempóra, o morca I az odót, s koldusbotot ad sok becsületes családapa Most kezdem hinni, hogy nagy a baj, mert koz kezébe! douok az emberek a pap reverendájába kapaszkodni, Egészen más a tűi teendőink. talán eljö az idő, midőn majd megemlékeznek arról Hanem ez már a mi kedves magyar népünknek a galileai prófétáról is, a ki mondá: „szükség nektek régi búne, s úgy látszik szeret benne lélegzcni boszújjá születnetek * 1. szasau. Hát hiszen mi ucm kifogásoljuk senki paszA mi pedig a népnevelési illeti, kimondom bát­ szijóját, csakhogy akkor aztán ne lessék olyan nagyon ran, hogy önök annak legnagyobb ellenségei, kik aról kiabálni. Nem az a teher sok, a'mit ránk uz állam mint folytonosan prédikálnak. Ellenségei azért, mert csak kötelékébe tartozó polgárokra róv, hanem igenis az beszélnek, de nem tesznek semmit, legtölebb a fele kezeti tanintézetek ellen izgatnak. Maga a czikkiró teher, az az elviselhetetlen adó, melyet magunk ro igy kiált fel: „Megdöbbentő dolog uz, hogy még a vünk magunkra. Mennyit adunk ki évenként nélkülözhető fényűközponton is nagy az iskolaköteles, de iskolázatlan gyermekek száma; hát még a falukon mi nem törté­ zéaiczikkukrc, selyemre, bársonyra, ékszerre! Mennyit nik?4 Hát, uram, a falukon, hol tanfelügyelőt sőt pazarlunk a korcsmák füstös légkörében, a játék asz­ njabb módi iskolalátogatót soha sem láttak, történik taloknál, s a simára vixolt báltermekben, hol a pazar az, hogy ott — nagyon kevés kivétellel — minden fényűzés kiáltó ellentétet képez nagynak keresztelt iskolaköteles iskolába jár: még a központban, hol nyomorunkkal! Angliában volt idő, midőn egy bibornokot pazar­ van városbiró, szolgabirő alispán, tanfelügyelő s szám­ talan ezikkezó. és nomezikkozö tanügybarát, ucm-tud­ lással vádoltak at miatt, mert szobáját szőnyeg helyett nak rendet csinálni. Megmondom miért! Azért, mert naponta fris szalmával hintette be. Tessék elképzelni kinek-kinok, minő nyomor le­ ott a pap erélyét igyekeznek megbénítani. Ez a fele hetett akkor a nép között?!... kezeti iskolába szólítja a tanonezokat. Inkább marad­ És Anglia mégis nagy maradt Az nem is csuda. janak otthon. Tényt említek; meg is nevezem az egyént. Nem halt meg még a világon olyan ember éhen, a ki Oláh József, szlráki szolgabiró, visszautasította a .teró- dolgozni szeretett . . nyi tanító kérelmét, hajtatná be a tanonezokat, azzal - Hanem mi nem szeretünk dolgozni, a nem becsül­ a mentséggel, hogy a felekezeti iskola nem tartozik reá. Hová vezet ez? Oda, hogy nagy nehezen össze­ gyűjtött ismétlő iskolázásaink is szétszivárognak, lát­ jük a munkát. Szeretünk puffra jól élűi, adósságot csinálni, s azt meg nem fizetni, demagogizálni, a fennálló rendet ván, begy ezt némely urak megelégedéssel nézik. Igen! sztlkség nektek njjá születnetek! Szükség nektek megbecsülnötök azt a vallást, mely titokét a barbár állapotból kiemolt, s mely nektek az iskolát ember volt, aki mindenben bizonyos akart lenni, rá­ szedni meg a világért se tudott senkit Gyönyörű forró nyári nap volt, minden ember dologba, a tábla meg jó egy órányira volt. Samu bác-i addig nem fogadott cl ajánlatott a kupecztől, mig vele a búzát meg nem nézette, hiába mondta az neki, hogy a búzát jól ismeri, hogy meg­ van győződve becsületességéről, Samu bácsi ilyen ki­ csiségeknél a becsületét szóba se engedte hozni, s akarva nem akarva, a kereskedőnek a búzát látnia kell, ha venni akar. Minthogy azonban senkié som volt otthon, kit bamarjába egy kis mustráért küldött volna, már már elutasította a gabona vevőt. Hiszen ráér, jöjjön holnap, jöjjön egy bét múlva! . . . Hanem a vevő nem tágított, csak rimánkodott, és erőnek erejével ott akarta hagyni a foglalót ax asztalon. Azt hiszem, Samu bácsival még nem lehetett a vevőnek dolga, mit onnan gondolok, hogy Samu bácsi nagyon furcsán nézett rá, mikor az még mielőtt meg­ kötötték volna az alkut, ott hányta vetette előtte a nyitott tárczát és a pénzt. Az ilyet ő csak egyszer szokta megengedni, sakkor is megadja az illető ax árát. Samu bácsi mikor már nem tudta lerázni a vevőt a nyakáról, nem tett úgy mint máskor szokta, hogy lehordta volna; hanem gondolt egyet, s megbízott engem, hogy lóra ülve hozzak be gyorsan a tábláról egy marék gabonát, azt itthon kimorzsoljuk, s a vevő legalább kOrtlll>elől fogalmat szerezhet magának a minőségről. *) Bodnár őr cxikke tok ktorrü ifauágot UrUlmuott. Mi eitn — mi(> nemébenJelea — étikkel oly ctukornak vsaetük, mely ama késért igauájok kőiül néhányat mrgédeeit. Sserk. En egész mohósággal láttam feladatom meg­ oldásához. S csak mikor u ló mellett megálltam, akkor vet­ tem észre, hogy bolt! hisz én még nem ültem lovon soha. Pedig hát még meg is kéne tán nyergeim, aztán kifogja meg ha ráülök, ki vezeti ki? Most meg már csak ucm mehetek vissza megmondani, hogy eszembe jutott, hogy nem tudok lovon ülni. De hisz ax egész nem lehet boszorkányság. Min den szerszám, mint a milyenek nyereg, kantár, izzasztó ott voltak készen s én egészen elszántan kezdtem cgyenkint felrakni a lóra. Az látni való dolog volt, hogy a nyereg a hátára, a kantár meg a szájába való, csak az izzasztót tettem fel megfordítva, úgy, hogym kivart betű, meg a korona a lónak első lábát verte. Ez már csak meg lett volna. De most! Szeren­ csére az állat igen szelíd lehetett, s én mindinkább megbarátkoztam vele, s ahogy már felvolt nyergeivé, kantározva, oda fordítottam oldalt a jászolhoz s nép csöndesen fclhágtam előbb n jászolba, innen a ken­ gyelbe. S az egész comédia tetszett is volna, ha nem lett volna olyan félelmes. Igaza volt Samu bácsinak mikor azt mondta, hogy nem lesz belőlem mfnister. Mert ministernek lenni, hasonlít a Jovon üléshez; a kűlömbség legfeljebb az, hogy n nyereg sárga is fekete is, a miniszteri szék pedig mindig veres. Annyi tény, hogy nem a legegyoncsebben Ülhet­ tem rajta, s bár minden lépésnél egy bokáétól tartot­ tam, mégis szerettem volna ha repült volna a ló, csak mig nem látnak az ablakon. Aztán meg is jártam szerencsésen, hozva egy marék búzát, kard helyett oldalamhoz kötve, a kél és kormányt fitymálni és szidni azért, a miért az, az állampolgárok járára irányzott széljsi kivitelére szük­ ségelt pénzt mint adót szigorúan megköveteli.... Ezek a ml bűneink. Ezektől kell megszabadulni. Túrni szenvedni kell a jobb j'hA hitében, r munkál­ kodni becsületesem Hidjék cl in,k, kik mozi az Ínsé­ get hirdetik nagy gsrral, hogy luuukaltépr * nemzet ucm vész el ében, s ha míudaunyian szorgalmas buzgóságzal dolgozunk, akkor nem Imi panasz, akkor uem bal meg közülünk senki sem ében Buzdítsunk jó példával munkára mindenkit, mert ucm Eldorádóban élünk, a hol a galamb sülre repül a sybarita nép szájába. [) N ti. Levelezés. Alsó Eszlergály okL U. Tekintetes HurkosztA úr! A „Nógrádi Lapok11 f. évi 41-ik számában, tekin­ tetes Bodnár István úr álul, „Elmélkedések a társada­ lom legfontosabb kérdése fölött11 cxim alatt közzétett és valóban nagyou érdekes czikkre, kegyes legyen kő­ vetkező szerény észrevételeimet becses lapjába fölvenni. Ez észrevételeim főleg uz«n pontokra vonatkoxnsk, melyek a jegyzői hivatalt érintik. A czikk többi részére, nevezetesen: „a törvény­ hatósági tisztvisolóségre a bukott arislocratia iskolako­ rúié sarjadéka előnnyel bírjon4 és „a kik a párbér beszedésén s a lakmározáson kívül más foglalkozást alig ismernek , ** mondotakkal kikerekitett elmélkedésre talán fognak felelni mások. Uzsorásukért és pálinka­ ivókért, a mint a tekintetes Szerkesztő úr sem, úgy én sem válalok felelőséget; azok tudják, hogy hallgatni arany. Az én észrevételeim, mondom, csupán a 6-ik pontra terjednek ki, kijelentvén; miszerint hs nem is u csikkben mondott „Két elemi osztályt végzett agyiuek“ — (ilyen körjegyző talán nincs is:) — de 6—8 gymnáziumi osztályt végzettek, mindenesetre képesek a jegyzői hivatalt tisztességesen betölteni; a nélkül, hogy a „fölös számú ügyvédi osztály nemes ambitiójá11nak, „e nagyon szép pálya felé4 való kacsintgatása, szükségeltetnék. Ügyvéd nem köznépnek való. — Népünk már annyira van az ügyvéddel, hogy a mikor a jámbor imája közben elmondja, hogy: „de szabadíts meg a gonosztól * akkoron az ügyvéd is eszébe jut .) * A jegyzői kar igen, de a közönség nem nyerne, ■őt sokat veszítene vele. A közönség nyerne — meglehet, — de csak ak­ kor, ha az illető jegvző-Ugxyéd •Vszw.jegj udomAajir szögre akasztaná, és miveltsége csiszolta természetes eszével, tanácsadója lenne a népnek. Hiszen — hogy *) lUn Bodnár úr nem rabollitákat írt Kt, a nana SryTÚdtk fajit, kik az emberi méltólijról mcgfeledkerve hytanákká fajultok; <!• oly ügyvedeket, kik a nép vilóúgoe JólUvűi, Uuicudói, rei*tői lenniack. Jnnon raztbe cUkkirvaak az ia, bogy • jegyxőkil a nép ráluitji, a Így az bizonyára nem lóg olyakat viluiti&l za Sgyvidek kőiül, kik n nip bizalmát .őgyvHI fogúinkkal* "alJátazották. — ><yébkiat a mit a t. jegyző úr mond, az nem mlad valótlan. Szerk. kezemre szükségem volt: egyikkel a gyeplőt, mással a ló sörényét Urtottam. A búzát megnézték, s a vevő igen szépnek találta. — No ha olyan nagyon szép, akkor én el nem adom. A vevő kezdett büledezni, hogy miért, mi lehat oka, nem jó Art Ígért? . . — Azért, hogy aki azt gondolja rólam, hogy megcsalom, az engem is megcsalhat— Mit, én csaló? Én sóba sem csalltam meg senkit. — Hát a foglalót miért akarta letenni? hogy szavamnak nem hitt, s a búzát mindenáron birni akarja. Váltig szabadkozott a verő, bőgj- az szokás, hogy engedőimet kér, ő nem hitte, hogy olyan ember is van a világon, a ki akkor mikor pénzt kínálnak neki megsértve érzi magát. Hiába, Samu bácsi nem engedett nehezteléséből. Végre azt mondta, hogy ha hajlandó a foglaló­ nak szűnt összeget nekem adni, akkor Övé a basa. A vevő nem értette. — Kinek adni? kérdi egész nyugtalansággal. — Ennek az ifiúrnak ! — Ennek az ifiúrnak? Hogyan, be tetszik szá­ molni. Szívesen! — De én nem fogom beszámolni, azt vevő ár neki * .adj - Neki adom, miért? Csak úgy ajándékba? — Nem is ajándékba, 0 azt megérdemelte a miért a búzát behozta. (Folyt kov.) �NÓGRÁDI * mikor a cxikkiró ár axt mondja csikkében: „minek ai oly tudatlan jegyző, a ki seakinek so tud jó tanáciot * adni, — bivonyoeau valami nagyszerűen bonyolódott perekre gondolt, a mikben ilyen laicus ember u«m konyit. — Pedig a milyen nagyszerű lehet is az u por, nem adhat a jegyző jobb tanácsot emberének annál: barátságosan egyes ki ellenfeleddel, ba károddal la, — mert ha peruion nyernél is valamit, - még ia vesziteái. Roez tanács, est mondhatják többen, mi pedig ta­ pasztalatból tndjuk, hogy a népnek baunára válik. — Köznépről beszélek. Tapasztalati tanács bix ex, — tudjuk pedig, hogy a tapasztalat ax ólet legfőbb iskolája, — fölér a buda * pesti egyetemmel, pláne ba vidéken látogatjuk axt. A mi többi tanácsolni való van, kereken tagadom, hogy axt csak Ügyvéd képes lenne megtenni. — Tes­ sék elhinni, hogy ex mind oly tboma, mellyel nem bíbelődnek, egy egyelem tudós profeaorai sem. Képes axt megtenni egy 6—8 osxtályt véglett egyén is, sxttkséges azonban, hogy vagy két évet segéd est edjen. Különben micsoda is ax a körjegyzői hivatal? nem egyéb ax, mint ax összes hivatalok intézkedéMinek végrehajtója. — önállóan — kivéve ax adó execntiót és haláleset felvételeket — nem intézkedik. Mindig csak rendelések szerint jár el. — Nem dero­ gálna^ ez, a nemes ambitióknak? Mind e mellett tagadhatta — a kOrjegyxói hi­ vatal egyes ágazatai melleit oly intézmény, mely ax országnak egyik főbb sarkkövét képexi. — Ex tény. Kell is ax orsxágnak nagy gondot fordítani reá, és nem subád oly emberek késébe adni axt, kikre a czikkiró úr exen mondata: „A ki a népet nem szereti, nem érdemli meg a kenyeret1* — passol. Feltevésem ellenére 10-ik pontra ex alkalommal nem ésxrevételexek. Banulajf Jánoj. Irodalom. A „Képes Családi Naptárat, mely Mehner Vilmos kiadásában a szokott Ízléses kiállítással jelent mag 1880-ik évre, gazdag és változatos tartalmánál fogva méltán ajánlhatjuk a közönségnek. Ára 60 kr. Madách Imre Ossxes művei 7 frt 50 krjával szerezhető meg B.-Gyarmaton, Spitzer Mór könyv­ kereskedésében. A „Jogász Naptár ** 1880-ik évre megjelent Tettey Nándor és társa kiadásában és Szántó József kös- és váltóügyvéd szerkesztése alatt. Több Ügyvéd urak kivánálára a uerieáztdség lóbiT pei'diftyszániui „Ügyvédi Zsebnaptár 1880-ra * étimmel látta el s most már a t. jogi közönség választhat a „Jogász Naptár * éa „Ügyvédi Zsebnaptár ** között Bővítés az idén a bécsi ügyvédek, közjegyzők és tolmácsok fölvétele, továbbá as Oeses budapesti birák lakásainak meg jelölése. Ára angolvászonba kötve 1 frt 20 kr., sodro­ nyos csontsával 1 frt 40 kr. Bérmentes elküldés 15 kr Erek. Felkérjük azon t olvasóinkat, kik lapunkért úgy a uralt, mint ez évre hátrálékban vannak, sziveskedjenok a bátrálékot e lapok kiadójának minél előbb beküldeni A megyeház nagy termének fölep munkálatai most folynak javában. A Seblik gyárából Pestről kirendelt gyárimunkások kalapácsa éjjel nappal zörög a vaslemezek összekovácsolásánál. A régi alapgeren­ dákat most öntött vasból készült vas lemezek helyet­ tesítik, akkép, hogy négy lemez összekovácsolva egyegy gerendát pótol. Ilyen vasgerenda 6 less; a vas­ gerendák alap lemeze mindkét oldalon .mintegy 10 centiméterrel kifelé áll, úgy, hogy ezen alaplemezckre fognak a fölepszsrufák csavaroltatni (sróf). A vaslo mezek 11 *5 centiméter távolságban igen sűrűn vannak összekötve. Egy ilyen vasgerenda 800 mázsa súly alatt csak I centimétert hajlik meg. A fölep igy elké­ szítve, körülbelül 350 méter mázsa súlyt fog képviselni, mi as előbbi súlynál sokkal több, azonban ezen súlyt a még egészen ép oldalfalak megbirják sok időre. Szakértők nyilatkozata szerint oly munkálat ez, mely évsxásxadokra szól. Sokan látogatják most a megye­ házat, el-el nézve axt a roppant erőt, mely egy vas­ lemez felhúzásánál kifejtendő, persze, a kellő emeltyű csiga és hengerkerék gépezetekkel. Szép hölgyeink közül is többén be-be tekintenek a nagyterembe, s elmerengenek, hogy hát mi jó lesz ott tánczolni majd a farsang alatt LAPOK Mint olvassuk a Los. li.-bau, Károlyi János fülski kér. orsx. képviselő, felhívást intézett kerületé­ ben minden községhez, hogy adja elő a közvég, iniuú termése volt ls79-bcn? képesek-e öutcrméslkből el­ vetői, avagy vett magot vetnek? » ha elvetették, nut rád o annyi, amiből az új termésig megélhetnek? ké­ pesek leszuek-o az adót kifizetni? Ml> Ez igen szép Károlji úrtól s általában minden képviselő csak dicsé­ retet érdemel, a ki a választási időszakot kivéve, ke­ rületével többször foglalkozik. Lehet, hogy Károlyi urat ezen adatok gyűjtésében a legtisztább szándék vezérli; mindaz által mi az adatgyűjtés ezen módját nőm tartjuk olyannak, mely czélhoz vezetne. A nép ily kérdésekre nem fogja megmondani a valót, s Ká­ rolyi úr csakis oly adutok birtokába jut, melyek az országgyűlésen ax „óh nép * féle oxpectorátiókut egygyei szaporítani fogják. A kcgjelet legncebb adójú o nap fog nyilvá­ nulni a temetőben. Szép és lélekemelő Ünnep ez, mely még ax elfásult kebelben is a hamvadó érzelmeket fel­ támasztja. Ezen érzelmek közölt lelki szeműnk vissza­ tekint a múltba, majdt eszünkbe jut a „memento móri * titkos jövendője. B.-Gyarmaton kiválóan szép ilyenkor a temető. Minden eirhant meg van világítva és megko­ szorúzva. Ezen koszorúk a legutolsók a természet Fló­ rájából, de a legszebbeck; utoljára ók is clbervaduak, mint az élet. A b.gjariuati dnlegylet mint halljuk, légköré lebb dalcstélyt rendez. Vácion, okt, hó 26 áu Liedl Fercucz és Góczy Rudolf, az első hegedű, a másik zongora művész élve­ zetes baugverse.iyt adtak a „szarvas‘"fogadó sziutermében Több szőlőnek abbeli panaszát hallottuk, hogy a polgári iskolában B. Gyarmaton az előadások még most sem tartatnak meg rendcseu. Reméljük, hogy ezen ügyben úgy az iskolaszék, mint a tanári kar, melyről semmi roszat feltenni nincs okunk, meg­ nyugtatóiig fog intézkedni. A honvéd axemle B.-Gyarmaton okt. 19 én tar­ tatott meg. A hadkötelesek igen csekély szám kivéte léve), megjelentek. PÓHtarablús. A műit bélen a rétsági póslát ki­ rabolták s csak azért nem vittek el többet 170 írtnál, mert több pénz akkor nem volt expeditió alatt. A tét tesek valószínűleg oláh czigányok, kik közül többen gyanúba esvén, elfogattak s vizsgálat alá vétettek. — A b.-gyarmati póstabivatalnál T. A. póstagyakornok a kezelése alatt levő fiókpénztárból többrendbeli pénzt elköltvén, nehogy ezen tette a skontróná) napfényre kerüljön, úgy segített baján, hogy a mull hó elején, a vele szomszédos póstatiszt asztalát, reggel korán, midőn .még a póstaszemélyzet nem volt jelen, felnyi­ totta s abból egy 175 frtal terhelt levelet csebre tett. A tett azonual feltűnést okozott, és az egész póstabivatal személyzetét a legkellemetlenebb zavarba ejtette, végre sok Birkózás után a tettes nyomára jöttek, azt feljelentették, s a póstabivatal által tett nyomozás következtében az egész kidoritctclt. A tettes hivatalá­ tól azonnal felfüggesztetett, s mint halljuk a királyi póstaigazgatóság ez Ügyet az itteni kir. ügyészséghez tette át Pohár községének pecsétjén még most is ott díszeleg a „gemeinde Poltár * német körirat; akár csak a b. gyarmati izr. hitközség pecsétjén. Aztán beszéljünk bazafiságról. Tűs. B. Gyarmaton okt. hó 29 én este 9 órakor a szécsényi utcza végén. Kacskovics Károly úr házának tőszomszédságában egy ház égett le. A tűzoltók, daczára a nagy távolságnak csakhamar ott termettek, s vízhi­ ányában sokan pusztakézzel s csákányaikkal oltották el a tüzet. A fertálymesterek is kifejtették erélyöket. Egyik fertálymester egy tekintélyes városi polgárnak ellenszegülő fiát bekisértette a „dutyiba . * Még az a baj is megesett, hogy ifj. Nagy Gábor a nagy orsó még nagyobb kerekei alá fordult, azonban semmi baja se történt. Halálosán. Az ipolysági kir. járásbiró nagy­ anyja Verebélyi I’álné szül. Gaál Apollónia, éhe 86-ik óvében Ipolyságon elbuuyt, s nagyszámú roko nők és közönség részvéte mellett f. hó 23 áu ültemehetett. — Holczer János németi i földbirtokos és megyebizottsági tag neje L y p t á k Ida múlt napokban 36 éves korában elhalt. Béke poraikra. fogva april bó 1-ig 8 óra helyett 9 órától kezdődjék a tanítás Felhívjuk helybeli tanítóinkat, hogy szive * kedjenek ők i« e tekintetben bölcs lépteket tenni, hogy kic«i tanulóink egészsége ne legyen veszélyez tetve Elvárjuk a sürgős intézkedést. Különfélék. Váltójogi kérdés. a kir. tábla váltó osztályában ismét egy érdekes váltójogi kérdés nyert elintézést. A kérdés az ugyanis, hogy: vájjon egy saját rendelet­ re szóló váltóuak kibocsátója mint ilyen, viszkereac tileg elmarasztalható e akkor, ha a váltót kötelezettség nélkül forgatta intézményi minőségben egy harmadik személyre - A kir. tábla o kérdést úgy oldotta meg, hogy fólpöröat a kibocsátó elleni keresetével elutasitóttá A legfőbb itélőszék a minap a kir. táblának egy hasonló ügyben hasonló értelemben hozott határozatát megváltoztatta, anná I érdekesebb hát, mint fog ez Ügy­ ben intézkedni ? Mi nz ember? Az cgytomiak beszélő állatnak nevezik az embert, Mózes lsen hasonmásának, Aescbilos föld fiának, Sopbocíes képnek, Plotins minden javak urának, Socratcs kis Istennek, Pindar egy árnyék ál­ mának, liomer és Ossián egy lehulló falevélnek, fiiob a por fiának, Herodot nyomornak, Cicero okos állatnak, Plátó Isten közreható eszközének, Jean Paul fél-isten­ nek, Schiller a természet uránok, Goethe a világ kis Istenének uevezi Mivel oltják el a petröleun ot. Tata kevesen tudják, hogy a petróleum égése eben mi a legsikere­ sebb eljárás, s azért helyénvaló lesz fölemlíteni egy nemrég történt esetet. Egy m.-ezigeü családnál a cse léd vigyázatlanságból az asztalra ejté az égj petróle­ um lámpát. Sehogyscm tudták eloltani, s ekkor az egyik cseléd előkapta a tűzhelyről a tejet és avval leöntő a petróleumot, mely abban a perezben utolsót lángolt és rögtön elaludt. Piaczi árak B.-Gyarmaton. 1879. évi október 27-én. Tisztabuza R»zs . . Árpa . . Zab . . Kukoricza Ery aitiraiisi: 13 frt—kr.------ frt—kr. 9 frt 50 kr. — frt — kr. 8 frt 50 kr. — frt — kr. 7 frt 20 kr. — frt — kr. 9 frt — kr. — frt — kr. : Szksksa lássa FilaUi uwrkesztS Uox-v/itli Dnnó. Haszonbéri árverési hirdetés. Ezennel közhírré tétetik, miszerint Csécse községben a közbirtokosság! egész évi korcs­ ra ál tatás! jog 1880-ik évi január hé l-ső napjától három egymásutáni évre nyilvános árverés utján folyó év november íiT-éiii délelőtt 0 óiulcor Csécse község hivatalos helyiségében haszonbérbe fog adatni. Bor óv pálinkamérési jog mellett birja a közbirtokosság! korcsmahelyiség épületét és külön egy másik lakházat bolttal. Bánatpénz 100 frt. A feltételek ulólirtnál, mint több közbirtokosság! tag megbízottjánál, bármikor megtekinthetők. Gyermekeinkről. Dr. l’atrubányi Gergely, Bu­ dapest fővárosának tiszti főorvossá jelentést tett, hogy ő azon tapasztalatra jött, hogy a téli időben az alsó elemi osztály növendékei, minthogy korán, alig kelnek ki az ágyból, már is az utczai hideg levegőre kényszerittetoek menni, a mi a gyermekek egészségére felette ártalmas, különösen a légző szervekre káros ha­ tással van, miért is azon indítványt tette, hogy az 1és második osztály elemi iskolákban november hó l-töl Nyomatott a kiadő-ttlajdonos Kék Lászlónál B.-Gyarmaton 1879. Kelt Csécsón, 1879. október 22-én. Alázatos szolgája Reiner Salamon, csécsei közbirtokos. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Nógrádi Lapok és Honti Hiradó Szöveg Főként olvasásra szánt szöveget tartalmaz. Ilyenek például a könyvek, levelek, disszertációk, versek, novellák, újságok, cikkek, archivált levelezési listák. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/kdsfiles/idx/Nogradi_Lapok_es_Honti_Hirado_1876-1882_00736.jpg https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/kdsfiles/pdf/Nogradi_Lapok_es_Honti_Hirado_1879_11_02.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource _ Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant _ Creator An entity primarily responsible for making the resource _ Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1879-11-02 Description An account of the resource hetilap Digitalizálva és betöltve a KDS-K projekt keretében. Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource image/tiff mikrofilm (35 mm) Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context <a href="http://corvina.bbmk.hu/WebPac.bbmkdb/CorvinaWeb?action=onelong&amp;showtype=marc&amp;recnum=168900&amp;showtype=marc" title="A bibBBM00390745 azonosítójú rekord a BBMK katalógusában" target="_blank" rel="noreferrer noopener">bibBBM00390745</a> Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Kék László Balassagyarmat Relation A related resource _ Rights Information about rights held in and over the resource <a href="https://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/2.5/hu/" title="CC-BY-NC-SA" target="_blank" rel="noreferrer noopener">Creative Commons 2.5 Nevezd meg! Ne add el! Így add tovább!</a> Source A related resource from which the described resource is derived _ Subject The topic of the resource Társadalom Politika Közgazdaságtan Helytörténet Title A name given to the resource Nógrádi Lapok és Honti Hiradó 7. évfolyam 43. szám (1879. november 2.) Politikai, társadalmi s közgazdászati hetilap Type The nature or genre of the resource periodika Balassagyarmat Helytörténet Kék László Közgazdaságtan periodika Politika Társadalom