https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/files/original/357b4c652c989ce3631ac50963237e0b.jpg 8e1cf4b7875d501de08f55bf3b9ab3cd https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/files/original/58e029d8aecbf59cd0c279908efd9a52.pdf b873e673bad184916b7085b6c8e26b6f PDF Text Text II. évfolyam. 9. szám. Salgótarján. 1909. március 3. Salgótarján és Vidéke. Szépirodalmi és közgazdasági hetilap. — A Polgári Kör hivatalos lapja. ElAflzatAsI ár: _ . . Kféu évre Föl évre , Ni<y«ó övro Egym isim A Polgári Kör Ugjzi öl . . 10.unitók réMére: , . 5.— Égési érr« . , . 6— . . 5.50 Fél érre .... X— éra 20 fill. Negyedévre . . . 1.50 Minden a lap iiellemi réaiöt illető köaleméayak Felelős szerkesztő: ralamint hirdetőiek ét alfifiaeUaak a »8a)gé- Dr. CZIGLER JAKAB. tarján él Víd*ke“ ucrkeutóiágíhu, vagy a nem elég az nekünk, Lugy van inftwC-1 középosztályunk, amidőn a község lakosai­ nak */« része munkás, akik életük legnagyobb részét nehéz munka mellett töltik Amidőn lapunkat megindítottuk, e- el és igy természetesen nincs alkalmuk gyik legfőbb programmpontunk az volt, arra, hogy maguk-maguktól művelődjenek hogy minden lehetőt elkövetünk arra néz­ és az ő eszközeik nem elégségesek e célra. ve, hogy a művelődésnek, az előrehala­ Mert a vasgyáriaknak és a bányakolónidásnak segítségére legyünk, vagy pedig­ aiaknak van ugyan könyvtáruk, tartanak len, mint a köz szolgálatára önzetlenül szinielőadásokat, amelyek mind a műve­ hivatott közeg, magunk is megindítunk lődést előmozditani hivatottak. Ezek azon­ tőlünk telhetőleg mozgalmakat, amelyek ban a művelődésre törekvésnek csak emb­ a művelődés érdekében állanak. riói és mint ilyenek teljesen célra nem Nézzük csak meg, hogy tőrtént-e vezethetnek. Nem vezethetnek pedig azért, ez irányban valami? Történt-e oly moz­ mert arra nem oktatja őket senki, hogy galom, amafy kizárólag minden helyi, tulajdonképen miért is olvassanak, miért minden politikai vonatkozástól mentesen , is törekedjenek legalább a műveltség alap­ tisztán a művelődést szolgálta? Valljuk elemeit megszerezni és ha akarnának is meg az igazat minden szégyenkozés nél­ valami ily irányút tenni, hogyan cseleked­ kül, hogy nem. Szégyenkeznünk sem kell jék azt. De mondom, hogy ezek még aezért, mert bizony eddig nem igen értünk ránylag jó helyzetben vannak, de hol rá, a sok herce-hurca, lokális mizériák — vannak a többiek, akik szintén munkások, amelyek most is megvannak, — és tudja de még ilyen helyzetben sincsenek, és a latén, hogy mi minden miatt, hogy elő- kiknek szintén nem vnlna szabad abszolút álljunk egy tisztán a művelődést előmoz­ tudatlanoknak lenni. dítani célzó javaslattal. De most egy kissé Az a mondás pedig, hogy legjobb a csendesebb az idő, lecsillapodtak a kedé­ munkásnak semmit sem tudni, már régen lyek, talán ebben a szélcsendben nyitott elavult. Elavult, mert ez a mondás a leg­ fülekre találunk. nagyobb hazugságot tartalmazza és mert Művelődésről beszélünk, nézzük hát egyesek ezzel a mondással nagyon is viszmeg, hogy hogyan állunk itt Tarjánban szaéltek. Ezzel ellenkezően tehát szüksé­ általános műveltség tekintetében ? Kieme­ ges a munkást nekünk felvilágosítani, ad­ lem azt, hogy általános műveltség, mert dig, amig nem késő, amig mások meg Művelődés. TARCZA. Az ideál. - Erdődi Mihály. — Pardon. — Ugyan kérem . . . — Mondom, nem akartam ezzel semmi tapintatosságot elkövetni. — De kérem . . . — Mert csak most utólag ötlött az eszembe, hogy maga tulajdonképen a nagy­ bátyja ennek a Komáinak. Sokszor csinálok ilyen baklövést. Azonban nem hiszem, hogy Olyasmit mondtam volna . . . — Csekélység flam. Kár a mentegető­ zésért Különben is én szeretem az őszinte embereket — Ami azt illeti . . . — Mert maga most őszinte volt Meg­ felejtkezett a rokoni kötelékről, mely engem Komáihoz fűz és minden tartózkodás nélkül közölte velem azt a hatást, amit magában az unokaöcsém eljegyzése keltett. Szóval maga nincs elragadtatva a menyasszonytól és fel­ tételezi, hogy Kornai gtiazlju nem lehet valami elsőrangú. Ez az egész. Ugyan mi az ördögöt lehetne ezen haragudni? ....... —, .Csak azét mondom .. . .. — Ne mondjon semmit. Amit most mopdana, az dgyia, csak jempüi/Má"* volna annak aá élnek, amit előbbi kijélWttésflvel unokaöcsém Ízlése ellen irányozott. Borét nyomdába inttaendök. nem előznek és olyan szempontból nem világosítják fel a munkásságot, amely szempont nekünk, polgári társadalomnak, kárunkra lesz, és amely szempontból! fel­ világosítás nekünk még sok bajt szerez­ het. Különben is Istennek tetsző dolgot cselekszik az, aki a tudatlannal megosztja az ő tudományát és nem hagy senkit a butaság sötétjében elveszni. Szervezzük meg e célból nálunk is, az országszerte felállított munkásakadé­ miák mintájára, a tarjáni munkásakadé­ miát. Az oktatáshoz szükséges minden eszköz meg van most már nálunk: Van­ nak tanáraink, tanítóink, papjaink, ügy­ védeink, orvosaink, mérnökeink, sőt ami eddig minden ilyen dolgot már csirájában elfojtott: a hely kérdése, az újonnan épülő állami-polgári iskolával az is m:g volna oldva, őszre felépül a polgári iskola, melynek . díszterme szinte hivatva lesz, hogy az érdeklődők esetleges tömegét ma­ gába fogadja. És azt hiszem, hogy a coltuszminisxter erre a célra, nemcsak hogy átengedi a termet, hanem még évi segélyt is fog adni, amint ezt eddig másutt is megtette. Mert az is belátja, miként min­ den gondolkozó ember, hogy erre szük­ ség van. Fel kell ezt a nagyon sok te­ kintetlen tudatlan elemet világosítani leg­ először őt legközelebbről érdeklő dolgok­ ról. Vagy nem volna-e üdvös mai napság, amidőn müveit egyetemi hallgatók 75— vés barátom, hogy ez az óriási különbség — Azt úgy értettem . . . — Ne kerteljünk fiam. Az elébb kiej­ egymásra talált. Szöget üt fejébe, hogy ezek mint férj és feleség elválaszthatatlan szövet­ tett szó soh’se győzheti le az utána követ­ kezőt. Erre a tapasztalatra, a maga 25 éves ségre léptek. Honnan ez a megalkuvás, mely kora dacára is már megjöhetett volna. Maga ezt a megtestesült férfiszépséget ahhoz a be­ húzott válla lánykához köti? Az érdek bo­ Kornai menyasszonyát egyszerűen a csúnya jelzővel látta el és kifejezést adott ama ész­ gozta tán őket össze? De hiszen a lánynak revételének, miszerint a vőlegény összeha­ hozománya sincs. Minek kellett hát itt köz­ sonlíthatatlanul szebb a Micikénél. Mert Mi­ rejátszani, hogy ez a férfi, ki a világ leg­ szebb asszonyát is megkaphatta volna, egy cike egy sápadt, vézna lány, aki magában a legnagyobb megerőltetéssel sem tudna ér­ igénytelen leányt választott mégis élettársul ? zéki impressziókat támasztani. — Sejtem már . . . — Nem éppen ezekkel a szavakkal — Semmit se sejt. Mert az a viszony, mondtam . . . moly unokaöcsémet Micikéhez kötötte, fölötte — Meg kell engednie, hogy most ón áll minden maguk által elképzelhető szerelhaszonIjak egy kicsit erősebb kifejezést. Nem meskedésnek. Maguk, örökölt ösztöneikkel mintha revanclie-ot óhajtanék venni a maga kizárólag a terhet akarják a nőkben és igy előbbi nyilatkozatáért. Eszembe sincs. De a másik nemmel való ismerkedésüket csak mórt lélektani alapon akarom bebizonyítani, a lestrevágyás ingere köti meg, inig csak miszerint unokaöcsém Ízlése nem támadható a megunás hamar kopogtató érzése azét nem meg abban, amiért a közömbös szemlélő előtt bontja. Unokaöcsém azonban felülkerült ezen menyasszonya a jelentéktelen, sőt csúf nő | az olcsó érzelmeskedéaen és a lelki megér­ benyomását kelti. tés örök életre kamatozó színvonalára emel­ — Hiszen ... kedett. ő Micikében először a lelket látta meg. Azt a művészileg finom agyizgató lelket, — Igen barátom, én psichologiailag akarom megérlelni önben azt a meggyőződést, ami csak ax életet komolyan vevő férfiaknak amit magam is táplálok unokaöcsém eljárá­ imponál. Miciko egy intelligens és önállóan sával szemben. Hát hogy is vagyunk? Micike gondolkozó leány szellemi készletével hódi­ ugy e bár egy szürke nő, akin keresztül tojna meg Komáit, akit már nem izgatott szoktunk nézni, ha a korzon véletlenül meg­ annyira a testnő, hogy Micike finom előkelő jelen. Azonban unokaöcsém, a Kornai egy lelkét nem vette volna észre. Eleinte caak Apollóba öltotf elegancia, akiben tb'ég'ftjrfl* eQudQlHt8ik»ArvrráU6k.kv Mtám luindinfU^h* szemei* gyönyörűséget tatai. ö*«s*ö<mnlt a lelkűk, hangulataik egymásba . .; — Ügy van- , a . • . I fonódtak, ugyanazon-melegség bujkált a mel — fcs nagy a csodálkozás, ugy-e ked- | lök alatt, anélkül, hogy ezt a lobogó tűzd �SALGÓTARJÁN és VIDÉKE 2 80’/.-aneini bajos, a munkásságot,' amely­ nél csak rosszabbak lehetnek-e tekintetben a viszonyok, a nemi bajokról, az n.okkal összefüggő dolgokról egy-két előailih, fel­ olvasás keretében felvilágosítani. Majd máskor ipari, technikai, irodain.i dolgok­ ról lehetne tartani népszerű felolvasást olyan egyéneknek, akik természetesen ehhez értenek, és akik hála 1-tennek bő­ ven vannak nálunk. És az a munkás be­ látná, hogy itt csak az ő javáról van szó, csak az ö érdekében történik az egé<z mozgalom, kész örömmel menne ezekre az előadásokra. De az emlitettek csak nagyon parányi részét teszik annak a ha­ talmaz anyagnak, amelyet a li'-ti, vagy esetleg két heti előadások keretében elő lehetne adni. Nem foghatná aztán reánk senki, hogy szánt-szándékkal n» :n oktat­ juk a munkásságot, hogy sokkal butábbak legyenek és azt lehessen velük lenni, ami nekünk tetszik. Kevesebben vesztenék el kártyán az egész keresményüket, kevesebb dülüngö emberben gyönyötködheljiénk az utcán és kevesebb mosdatlan beszéli miatt kellene fő-utcánkon sétálva pirulnunk. Egyszóval sok minden előnye volna •z intézménynek, nemcsak a munkásságra, hanem mindenki másra is. Hogy az öszszes előnyöket, az összes indító okokat felsoroljam, arra e kis cikk kerete nagyon szűk. De most abban a reményben teszem le a tollat, hogy ezután minden müveit, a művelődést a lelkén viselő egyén leg­ alább olyan kövecskét hoz tollával, vagy eszméivel a létesítendő intézmény alapjához, hogy csakhamar a homlokza­ ton ragyogjon a büszke felírás: SALGÓ­ TARJÁNI NÉPAKADÉ.MIA. Szí. Farsangi tanulságok. (Böjti hangulatok.) II. Tudja az ördög mi az oka, de tény hogy Tarjánban majd minden második em bernek veleszületett társadalmi baja van örökösen panaszkodnak nálunk a társadat érzékiségtől kérték volna kölcsön. Csodálko­ zik ezen? Pedig ez igy vau. A kultnrember lelki közeledése volt ez a kapocs, mely o két^ testileg oly különböző, de lelkileg rokon embert a szétválaszthatatlanság örök erejével egymáshoz fűzte. — Ez mind sz» p, amit ön mo<t elmon­ dott nekem, de hát köztük csupán lelki von­ zódás állt fönn, mért léptek a testi jogokat kivánó házasság kötelékébe? — Ezt is meg fogom magyarázni. Most téved, ha azt hiszi, hogy unokaöcsém ben a magnk értelmében vett szerelmi ösztön hi­ ányzik. Meg van benne, csakhogy uralkodni tud felette. Az emberben sohse látszik az, amin uralkodni tnd. Komái megr-ndszabályozni tndta vérét és mindig zsilipen kívül hagyta, mikor lelki közeledést óhajtott a leánnyal. Kornai a testet is értékeli Midben. Csakhogy az ő szemében ideálisabbnn tűnik fel, mint például a maga szemében, aki a leányt még nem ismeri. Nagy poéták, kik az örök ideákról zengtek jambusokat, a történelem szerint közlilök sokan csúnya nőt szerettek. Mert, tudja kedves barátom sohse az a fontos, hogy milyen külsővel rendelke­ zik az, akit mi férfink kiszemelünk, hanem a lényeges csak az, hogy az a nő belőlünk milyen impressziót képes kiváltani. Ez az én unokaöcsém esete is. Remélem ezzel tel­ jesen megváltoztattam róla alkotott vélemé- • -oyét . ... . . ... ■ ’ ' ' — Kérem, megvallom, magam is erre • 'gondoltam, csakhogy'. : ; ‘ — Most már ezekután igazán fe’eslegea kivágnia magát. Jön ma este a kaszinóba? 1909. március 3. murikra, egy nagy csomó zordon színekben dót adhatták, oda ügy mentők el, bogy „no látja a világot, a másik másik már kompakt elmegyek az iparotok báljára", a József asz- társadalmat fedez fel e hazában. taltárwaság mulatságán ellenben már nem e- Én nem kere.-<*m kinek van igaza, lehet, hogy azoknak, kik zordou szinünek látják a mert világot, kalikó*** elvégre az „acélgyári ötven No de talán akaratlannl it nagyon bo- képez társadalmat, kü­ lemá>ztam a kérdésbe, akaratlannl is talán nem még lönben is az, hogy meg a reszkedhettek le, ott már ő bozzájak kellett volna leereszkedni. testvéreivel a papájával, mamájával kompaktén áll valaki, az még nem társadalmi élet, mert az, hogy talán túlságosan vettem igénybe az olvasd közönség türelmét. Épen ezért nem folyta­ tom, pedig nagyon érdekes eredményre jntna 14000 az ember, ba azt vizsgálná, hogy milyen for­ ember lakik, azt tényleg nem társadalmi élet- galmat csináltak a farsangban a „38 korca- nyilvánulásnak tekinteni. De azért lehet, hogy márosok**, igen érdekes volna azt vizsgálni, hogy kik pez góztek és pusziszkodtak a ci­ akad néhány a kalikó* ott, ahol puszipijtás társadalomé a babér! Mondom én nem foglalkozom vele, mert egyrészt nagyon jó gyomor kell hozzá, mászrészt meg uem ér­ tek a rébuszokhoz. Már pedig, aki itt tisztán akar látni annak egy bennszülött rébusz gánnyal, kik szokták a legnagyobb lármát csap i a mulatságok utáni „ivászat** alkal­ mával, melyik „társadalmi oszlopok** maka­ óztak, ferbliztek a szezonban. No de hagyjuk ezt, hisz száz szónak is talemlnmnak kell lenni egy leleményes- élesen megfigyelő, helyesen* következtető, minden az a vége: „valami nagyon kicsiséget kellően értékelni tudó és mindenek Dániában — de Salgótarjánban! bűzlik — nem Myop. felett jó gyomrü Seriok Holmesnek kell lenni. Annak ép olyan otthonosnak kell lenni csirke­ piacon, mint a járásbíróságnál, annak ép úgy kell ismerni a pletyka mestereket a kihordokat, a zsúrozókat, a háttérben büjká- saját tenyerét. Nagyon kitanult embernek kell lenni annak, lókat, a sugdosókat, mint a aki itt tisztán akar látni, hát még annak aki segíteni akar! Kéthetes öszejövetel, táncmulatságok, ka­ barék, egyesületek nem segíthetnek ott,ahol a sársadalmat évtizedes szemet zárja el a külvilágtól, amely szcmet-lepel alól csak a csirkepiacon elcsattanó nyaklevesek, leját­ szódó összeridTeuések, sűrűn ismétlődő plety­ kák és nyelvelések, no meg néhány farsangi ricsaj jut h messziről szemlélődő elé. Ugyan mi'segíthet olyan embereknél, akiknél a tár­ sadalmi élet aszerint alakni ki, hogy kicsoda kinél vásárol, kicsoda kinek jnttat valami hasznot ? Nagyon bajos dolog ezeket igy kikurálni! Hanem férfi-estélyek, szemen sze­ dett ronda ságok már képesek összehozni a „züllött** társadalmat; egy kis disznóság már azt hiszem — biztos remedial így volt ez a héten is, nagy suzdolódzás, titkos plakát-ki­ hordás mellett szörnyű buzgósággal gyűltek a falu „férfi“-jei. -soha sem látott alakok dugták össze fejeiket, hogy a rfinom gyü­ mölcsöt" élvezzék. így farsang idején mégis emberségesebb képet vesz a mi társadalmunk, ilyenkor ta­ lán a rongyrázás, talán a jótékonyság égisze alatt mégis összejönnek a családok, ilyenkor mégis szeretik egymást, barátságosak egy­ máshoz, mintha m*m is tudnának haragudni és bizony a boldog idegeu — azért boldog, mert idegen — egy kedves társaságnak gon­ dolja ez alapon egész Tarjám. Pedig de nagyot téved, aki ezt hiszi! Hiszen a régi kenyéririgység, még ilyenkor ii meg van, csakhogy ilyenkor ünneplőbe bujtatják, mérsékelik, a: űri gőg, a „hogy jönnek ők mi hozzánk" érzés még most ise>, csakhogy ilyenkor divat a leereszkedés. Tessék csak elmélkedni egy kicsit a le­ tűnt farsang felett, csak egy kicsit és már is sokra jut az ember. Már is megfelelhet arra, hogy miért volt a farrang legsikerül­ tebb mulatsága az. iparos bál és hogr miért voltak ott az iparos bálon azok, akik a Jó­ zsef asztaltársaság mulatságán nem voltak jelen. Nem azért, mert nem .hozzánk való* t rsaság volt jelen — hiszen thind a kettőn > y vdftj' az égylíeír mégis ott' voltak r m azért, mert nem telik erre ja arra is —». ' szén nálunk minden ilyesmire telik.— bar m, mert az iparos bálon ezek • leereszke- IV. Levél. Modern leány. A modern leánytól elvárjuk, hogy mű­ velje Istentől nyert tehetségeit, hogy képezze magát körülményeihez képost, hogy mindón időt és alkalmat felhasználjon, ami módot nyújt neki ismeretek szerzésére. Az életben minden tudását érvényesít­ heti. Mentői többet tanult, annál nagyobb lesz látóköre, annál inkább megérti az élet voltaképeui célját. Aki lelkének gazdaságiban találja fel gyönyörűségét, az nem keres fék­ telen vággyal aranyat, gyémántot, selymet Az mese, hogy a tanult nő nem érti a házi munkákat! Sőt sokkal ügyesebben és főleg tudatosabban végzi azokat S ha egyik, másik gyakorlatilag — szorgos tanulmányai miatt — el nem sajátította a főzést, sütést stb. Bizonyára, ha arra kerül a sor, hamaro­ san megtanulja, hiszen elméletileg már tndja mindazt, amit a tudatlan nő, csak sok-sok évi gyakorlat után vesz észre. Mindazonáltal nagy tudás nélkül is le­ het valaki modora. Legyen csak természetes esze, józan Ítélő képessége, helyes világnézete. Értse meg a kor fejlődését, haladását. Mert a nőnek, ha nem is hivatása a fejlődés har­ cában részt venni, illő, hogy legalább távolról nézve megértse a történteket. Legtöbb leányra az örök hivatás vár, az hógy, feleség és anya legyen. A testedzésnek tehát nagy fontossága vau a leányiskolákban. Ideje, hogy utánozzuk a göiögö'.et, s erős, edzett leányokat nevel­ jünk. Amié hányszor megdönti iparkodásun­ kat, a lányok hiúsága! Csodálatos, hogy olyan nagyon rajonganak a karcsúságért! Aki már kissé molett, képes soványitó kúrát tar­ tani, a a legmodernebb kinzó eszközt, a fű­ zőt alkalmazni. Ha tudnák ezek, milyen csúnya az összepréselt nő, ha tudnák meny­ nyit ártanak maguknak, különösen a serdülő korukban, mikor egyenesen a fejlődést aka­ dályozzák meg, legalább otthon éa mnnka közben nem préselnék össze derékukaL Testedzésre igen alkalmasak munkák, séta, hosszabb gyaloglások, főleg szabadban, korcsolyázás, úszás ki tehetsége szerint válogathat. Ülő a házi éneklés stb. ki­ munkát ifiozgással váltjuk fel s nehéz munka után kellő pihenést tartsak: * ..... Da nincs károsabb testre, délekre nézve .egyaránt, a tétlenségnél. A nőnek mindig kell foglalkozást találnia. Hiú annyi mindent �kell. tanulnia, hogy *t .életben megAJIha.-sa helyet és ha valamely hivatalt, vagy munka­ kört tolt be, akkor meg éppen nem juthat ideje henyélésre. Nagyon helyes, ha a leányok olvasnak, de nem szabad ám napszámba könyvet bajniokl Ez az egészségnek is Art. Különösen gonddal kell az olvasmányokat megválogatni. Itt is az egyéniség legyen irányadó — mert hisz némelyek az elbeszéléseket, novellákat, regényeket szeretik, mások a költeményeket, vannak, akik a remekművek eszmevilágába fel tudnak emelkedni s abban elmélyedni. Jó mindenből felváltva olvasni, keveset, de azt a keveset, hogy agy mondjam, megemészteni, magunkévá tenni. Sok regényt nem ajánlok, inkább néha egy útleírást, ami ismeretkörün­ ket szélesíti. Az újabb müvek mellett hazánk halhatatlan Íróiról el ne feledkezzünk! Anynyi a remekmű, hogy sem időnk, sem ked­ vünk nem lehet pornografikus dolgok olva­ sására. Nagyon ajánlatos a leányoknak nevelési mbveket olvasni. Hisz ők — kik hivatva vannak anyákká lenni, — lesznek első ne­ velői gyermekeiknek. Igen a modern leány nem álszenteskedik s szorgalmasan tanaimé nyozza a gyermeknevelést, mert az nem a bölcsőnél kezdődik, hanem a leendő anyának már előre Önmagát kell nevelnie edzenie leendő gyermeke érdekében. Jó ha a betegápolást lehetőleg gyakor­ latilag elsajátitják. Legalkalmasabb e célból valamely kórházban Önkéntes ápolónőnék je­ lentkezni. Budapesten vannak is tanfolyamok félévenkint. — így képzelem el a modern leányt. Bár­ amit tanait, bármily munkakört toltott be, de megmaradt nőnek. Tudása nem kérkedésre okossága nem araikodásra, világnézete nem a közügyekben való feltétlen részvétre való, hanem arra, hogy mind azt amit tanult, a mellett, hogy maga is-gyönyörűségét találta benne; családjának is hasznára tudja for­ dítani. Alom. Egy önzetlen disznó. (Interju.) A minap értesültem arról, hogy Csőién Berti hazánkfia le szándékozik ölni azt a gyönyörű 150 kilós disznót, amit az őszön vett. Tekintve azt az általános közkedvelt­ séget, aminek őeminenciája örvend, tekintve továbbá azt a jelentős szerepet, amit disznó­ ink a közéletben játszanak, elhatároztam, hogy meginterjúvolom őt. A hozzáférhetéshez semmi riporteri bravuntikli sem kellett, mert csak séta kOzben kellett meglesuem és meg­ szólítanom. Így caiptem meg őt e héten. Én: Bocsánat, hogy az úton alkalmat­ lankodom, de az „S. V.“ kiküldött tudósítója vagyok. ő: Kérem, örvendek. szolgálatára ? Én: Csekélység Miben az egész. lehetnék Hallottam, hogy Disznóságod elhagyja községünket és Jobblétre szándékozik költözni, szeretném ez alkalommal lefesteni igazán érdeklődő kö­ zönségünknek azt a hangulatot, melyben Disznóságod körünkből távozik. ó: Hja úgyl Nagyon szívesenl írja meg kérem, hogy nagyon nehezemre esik a válás. Nem azt sok kolbászt,. msIoiiM.*,, zhnrk4t sajnálom, amit távozásommal itt hagyok, ha­ nem azt a'kényelmes életet, * amit'csak ittTarjánban találhat meg ilyen magamfajta magánzó disznó. 3. SALGÓTARJÁN És VIDÉKE. 1909. márcsiu 3. Ént Ebben-igaza van! ■ ' • • ’ ő: 1 >e mennyire igazam van! Tudja én már sok világot bejártam, de olyan jól, olyan otthonosan sehol sem éreztem magamat, mint az Ouök körében, annyira, hogy szinte túlzás nélkül mondhatom, hogy egész Tarján egy jó, moslékos disznóól. Éh. De kérem legyen tekintettel, bogy ez az én szülőfalumi ó: Bocsásson meg, nem akartam meg­ bántani, de érzékenység ide, érzékenység oda, nekem most is igazam van! Hál kérem, nem joggal mondom én ezt egy olyan vá­ rosra, ahol a di-znók az urakkal együtt kor­ zóznak, ahol az álcákon állandóan terített asztal, a fürdőszezonban pedig kitűnő für­ dők álluak a disznók rendelkezésére, ahol a disznók különb társadalmi életet élnek mint a gazdáik, mert kétszer naponkint társas összejöveteleket, hangversenyeket rendeznek. Éh: Fájdalom önnek mégis igaza van! ó: H’uyje meg, már mi magánk resteljük az átjárók előtt neháayuor sápjában kotorfassék. várjuk be egyes szerencsétleaaégek bekövetkezéséi, mert akkor már késő lenne. . ezeket az állapotokat! Do mi nem segíthe­ tünk a bajon! Mi nagyon szivesen átenged­ jük az iszapfürdőket, használják ók, mi na­ gyon szivesen lemondunk a „terített aszta­ lokról**, fogyasszák el ők az utca moslékját, de mi csak nem lehetünk rendesebbek a gaz­ dáinknál? Én Hogy őszinte legyek az itt a baj, hogy bár magok is elég disznók, de a tar­ jáéi polgárok még maguknál is nagyobb ... Ó: Nekem mondja? Hanem Isten vele! Sietek a közjegyzőház végrendelkezni! Én: Isten vele! (Sajnos mindjárt kezet is fogtunk, mert hiszen én tarjani polgár vagyok, ő meg tarjáni disznó.) Gr. HireK. Eljegyzés. Klein Oszkár Budapestről február hó 28-án eljegyezte Földiák Berluskát, Földiák Lipót helybeli kereskedő leányát. Esküvő. Lámer Gyula, helybeli kerék­ gyártó leányát Ilonkát február hó 21-én Herczeg Pál budapesti kerékgyártó a helybeli róm. katb. templomban oltárhoz vezette. Hangverseny. A március 6-án tartandó diák-hangverseny utolsó számában szerepvál­ tozás állott be, amennyiben Jakob szerepét nem Gálusz Ferencz III. oszt növendék, ha­ nem Cirbcsz István IV. oszt, növendék látja el. Egyébként a hangversenyre szóló jegyek nagyrészben eladatlak. Iskolai hirek. Vármegyénk derék tan­ felügyelője a mull héten községünkben idő­ zött s különösen a bányatársulati és az acél­ gyári iskolákat látogatta, mindenütt teljes megelégedését nyilvánította. Tanfelügyelőnk már több ízben tanujelét adta községünk iránti szeleteiének, mit eltekintve a szép eredményektől, melyeket működésének kö­ szönhetünk, gyakori örömteljes ittléte eléggé bizonyit. E helyütt emlitjük, hogy községünk össztantestülete múlt hó 25 én ünnepelte tan­ felügyelőnk névnapját a leitető legegyszerűb­ ben, do a legbensóbb es a legigazabbb ér­ zéssel. A községi elöljáróság szives figyelni* ébe ajánljuk, miszerint nagyon is kívánatos völnaegy kevés gondol fordítani a járdáit és az átjárók rendhentariására. A járdák ezen át­ meneti időben oly lucskosak és piszkosak, hogy az embernek az élete forog kockán, ha az utcára teszi lábát. Alkalmunk volt meg­ figyelni, hogy a Kainer korcsma és a Rakó-, patika között levő fahíd átjáróján egy órán belül négy ember esett el s szerencsére egyeb baj nem történt, mint az, hogy ruházata hasz­ navehetetlenné vált. A föld ugyanis vékony sirreleggel tan' boiTlvá, alatta jléflig a JV-’* 40 cm. vastagsága síkos jég, mit a mit sem . sejtő* járó-kelőnek e»zébe Muoe> -kikerülni. Tessék tehát árra ügyelni, hogy a jég minél előbb eltiratittassék, a sár pedig különösen Közgyűlés. A Salgótarjáni Takarék­ pénztár r.-L 1208. febr. 26-án megtartót közgyűlésén újólag meg választattak igazga­ tósági taggá: Herczog Gyula, Bankos Imre és Szalay István, felttgyelóbizoltaági taggá pedig dr. Kovács Jenő ügyvéd választatott. Rendőreink és a dzsiu-dzsicu. Hát­ döngető jelenetnek voltak tanúi farsang hét­ főjén a főutca járó-kelői. Valamelyik túlsá­ gosan befarsangolt atyafi valahogy ösazezördült a helybeli rend egyik. őrével, leazidta, vagy talán meg is ütötte Ó .szent és sértbetellenségét**, annyi azonban tény, hogy csúfosan elbántak vele, a derék bajtársak, Vlamidir mester dicső tanítványai, hárman is neki estek és alaposan megdzaiudzaicuzták. Azt hisszük, helyén való felemlíteni ez al­ kalommal, hogy rendőrlegények sohasem ala­ kulhatnak rögtön ítélő bírósággá, no meg hogy tán a humanizmus is valami. A helybeli ipartestületnek f. évi febr. hó 13-án séta hangversennyel egybekötött táncmulatsága alkalmával részint feittlfizotéseikkel, részint belépő és tisztelet jegyeik megváltása áltol testületünket a következők voltok szívesek erkölcsi és anyagi tekintetben részeltetni és pedi: Salgótarján nagyközség, mint erkölcsi testület, Jónás Antal, Gerő Nándor, Módén és Breylner .Budapest, Sonneusebetu Károly 10 kon, Dr. Kovács Jenő, Weisz M. Dávid, Dr. Lőwinger Rezső, Eck­ stein Jakab 8 kon, Friedler Ármin, Simon Miksa Budapest, Rósenberg Barna, Dr. Bellák Gyula, Weinberger Soma, Dr. Frank Dezső, Paraszty Gusztáv 6 kor, Pap János, Hanku Imre, Szalay Mór Budapest, Bodó Janos, Beer és Rósenberg Bpest, Tisinszky Antal, Rákos Gyuia, Dr. Cigier Jakab, Szalay István, Dr Pollaisek Armin, Szalay József, Róth József, Kőim Lipót szesz ti így kereskedő 5 kor., Schwarcz Lajos, Weisz es Teacher Budapest, Kohn Lipót fakereskedő, Katarinké Antal, Beucsik László és Lajos, Dr. Winter Simon, Lámer Gyula, Polk Ferenc, Schneller József, Cirbesz Samu, Messinger H. és fia Budapest, Kis Gyula 4 kon, Hoffmann Aladár, Kovács Márton, Koritkó János, Egry Gyula, Ágoston István, Kádár Péter, Simon Jenő, Kainer Mór, Tisch Gyula, Lőwy Izidor 3 kon, Benkó Pál, Fridrich Gyula, Krietbner Jakab Becs, Szikszay Janos, Buchwalder Zsigmond, ,Dokupil Vilmos, Kábn Mihály, Kohn Mór, Patay István, özv. Groszberger Barnáné, Pollatsek Vilmos, Holub József, Baumann Adolf, Ursutz József, Sípos Ferenc, Hercog Gyula, Gábriel Aulai, Auerhammer János, Grószberger József, Gruber Ferenc, Ratkovszky Pál, Hricsovszky András, Mikler Samu, Dr.Erdődy Kálmán 2 kor., Kémény Samu, Rusznyák József, Pap Sandor, Grosz Marton, Thill Jó­ zsef, Facouay Pál Losonca, Groszberger Jenő, Uj István, Keszler Berci, Gittlár József Grün Gábor, Trellay Gusztáv, Klein Márk, Kamogyay Andrásáé, Hocbauser Károly, Fehér Gyula, özv. Farkas Karolyué, Hortobágyi Karoly, Friedmann József, Pala János, Ró­ senberg Iguac órás, Keresztényi Ödön, Bicskey Miksa, Szaniszló Samu, Laufer Gábor, S mou István, Bicskey Andor, Oláh István, Weisz József, Szántó Sandor, Krátschmár József, Guttmann Mátyás, Galbaca István, Haás J. Armin, Göndör Zsigmond, Weisz Herman, Csics Antal, ifjú Kohn Mór, ifjú Scliuyer Ferenc, Souneuschein Sándor, és Borbas József 1 koronával. A salgótarjáni önkéntes tűzoltó-egylet parancsnoksága pedig 20 koronái küldött testületi mulatságunk céljaira, mivel a tűzoltó egyletet majdnem teljes egészében iparosok képezik. A nyilvá­ nosság előtt törtem jelen hírlapi nyugtázás alkalmából, mindazoknak, kik uiveaek vol­ tak testületi mulatságunkat személyes jelen­ létük által megtisztelni, azoknak pedig, kik közbejött elfoglaltságuknál fogva ugyan, de kénylelenek voltok távol maradni, azonban -aujűgr érdeklődésükkel-., tesiüleiünk iránt táplált rokouerzesükuek mégis kifejezést adni szive.ek voltak, legőszlntebb kttaóneiéi nyil­ vánítja az zpariesiülai elöljárósága nevében Kovács József jegyző, Sinágel József elnök �SALGÓTARJÁN ÉS VIDÉKR 4. MÁRCIUS 15-EN THILL JÓZSEF RÁKÓCZI nagyvendéglőjében ünnepélyes társas vacsora. EZtla^p: Bélszín makarónival, vegyes szárnyas, pulyka, kappan, liba és malacpecsenye, hortobágyi túrós csusza, giardinetto 1|2 liter rizlingbor, 1 üveg viz. Az tstelp Hódi Rudi Első zsíieBara hf iilsai. Előjegyezhetni Thill Józsefnél a vendglőhen. Nyomatott a. Boron nyomd óban, Salgótarjánban. 1909. mírciiu I. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Salgótarján és Vidéke Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource Szépirodalmi és közgazdasági hetilap Szöveg Főként olvasásra szánt szöveget tartalmaz. Ilyenek például a könyvek, levelek, disszertációk, versek, novellák, újságok, cikkek, archivált levelezési listák. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/kdsfiles/idx/SALGOTARJAN_ES_VIDEKE_1908-191000165.jpg https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/kdsfiles/pdf/Salgotarjan_es_Videke_1909_03_03.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource _ Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant _ Creator An entity primarily responsible for making the resource _ Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1909-03-03 Description An account of the resource hetilap Digitalizálva és betöltve a KDS-K projekt keretében. Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource image/tiff mikrofilm (35 mm) Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context <a href="http://corvina.bbmk.hu/WebPac.bbmkdb/CorvinaWeb?action=onelong&amp;showtype=marc&amp;recnum=168902&amp;showtype=marc" title="A bibBBM00390747 azonosítójú rekord a BBMK katalógusában" target="_blank" rel="noreferrer noopener">bibBBM00390747</a> Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Móhar Endre Salgótarján Relation A related resource _ Rights Information about rights held in and over the resource <a href="https://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/2.5/hu/" title="CC-BY-NC-SA" target="_blank" rel="noreferrer noopener">Creative Commons 2.5 Nevezd meg! Ne add el! Így add tovább!</a> Source A related resource from which the described resource is derived _ Subject The topic of the resource Helytörténet Közgazdaságtan Title A name given to the resource Salgótarján és Vidéke 2. évfolyam 9. szám (1909. március 03.) Type The nature or genre of the resource periodika Helytörténet Közgazdaságtan Móhar Endre periodika Salgótarján