https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/files/original/7ad96f263a6969a8e45e3840ad0f87ef.jpg 9b5a0448b3b8eabea641f4bbae27fe7d https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/files/original/8cc6dd425c97a86027a32c0d378021ea.pdf db578a5e5e76f928ab6cf4a271fe860c PDF Text Text Balassa-Gyarmat, 1895. Julius 14. 28. szám. XXIII. évfolyam. NÓGRÁDI LAPOK és HONTI HIRADÓ POLITIKAI, TÁRSADALMI S KÖZGAZDÁSZATI HETILAP. EláBaetéai árt Elitiatial piaiak, reclamétiók ia hirdetések a kiadó­ Kfténz ívre 5 frt. Fél érre 9 frt 50 kr. N«gy®<l évre 1 Irt 26 kr. hivatalhoz intúendók. ~W<y Ai*i XO InraJcaXx. Elüfixrtni csupán x klaMéhlvatalbu leket B.-Uy*rmaton. Október 1. (A—d) A hivatalos közlöny egymásután tette közzé ama minister! rendeleteket, melye­ ket a házassági jogról szóló s azzal kapcsolatos törvények életbeléptetése érdekében kibocsátani kellett, s melyek szerint e törvények ez év október elsején lépnek hatályba. Bizonyára nem túlozunk, midón azt állítjuk, hogy e nap Magyarország állami és betéteié­ ben egy új korszaknak megnyíltát jelenti. A közelmúltnak áldatlan s már-már veszedelmessé vált harczai egy csapással véget érnek; a fel­ zaklatott kedélyek lecsillapulnak s az egész vonalon érvényesül az államnak akarata: a törvény. Az egyházpolitikai harcz tüzpróbája volt Magyarországon a szabadelvűségnek, a haladás­ nak, s a mily bizonyos az, hogy ily irányú politikának sikertelensége kiszámithatlan időre vetette volna vissza Magyarország állami bet­ éteiének fejlődését, ép oly kétségtelen, hogy az idevágó törvények hatályba léptetése a fejlődést megmentette, szilárd alapokra fektette s lefoglalta számára a jövendőt. ., Az életbeléptetett törvényekben jelentkező nagyfontosságú elvek az igazság erejével hat­ nak s épen azért kellett győzniük. Az igazság­ nak útja nem sietős, várhat, mert mindig ifjú marad s biztosra veheti, hogy elismerést nyerend egy napon. Hosszú éjszakai menetelés közben a katonák el-elszunnyadnak, anélkül, hogy azért megállapodnának s folytatják utjokal álomtól nehéz szemekkel s csupán a tett helyén ébrednek fel, hogy megütközzenek. Így haladnak előre szunyadva az igazság eszméi is; olykor a mozdulatlanságig dermednek meg; erejüket és éleiben létöket csupán a bejárt útszakasz tárja fel előttünk; de itne meghasad a hajnal, a nap előtör, az eszmék világítani kezdenek, felismerik őket s győzelmet aratnak az egész vonalon. így volt ez nálunk is, s október elseje jelzi azt a napot, melyen e győzelem teljessé válik, s a mely nap nemzetünket amaz ösvényre tereli, melynek irányát a szabadelvűség s az ezzel kapcsolatos haladás törvényei szabják meg, módot és alkalmat nyújtva nekünk arra, hogy állami életünket, intézményeinket — a nemzet ezredéves múltjához híven — minden ponton előre vigyük. Reánk nézve azonban e törvények nemcsak ily általános szempontokból fontosak. A magyar nemzet érvényesülését jelentik azok itt e négy folyam által áztatott földön. - Ha figyelembe vesszük azt, hogy a hatályba léptetett törvények s kormányrendeletek értel­ mében a házasság megkötésekor, tehát oly pillanatban, mely mindenkire nézve a legben­ sőbb s legszentebb köteléket van hivatva egy egész élettartamra megállapítani, a nem magyar ajkú összes nemzetiségek között is az állam akarata magyar nyelven nyilvánul s e nyelven adja meg a kötelékre a szentesítést: tehetetlen nem éreznünk, hogy az a törvény, az a rendelet, mely ekként intézkedik, egyfelől százados múltnak könnyelmű mulasztásait üti helyre, másfelől széles e hazában lakó összes nemze­ tiségeket azzá fűzi össze, a mivé lenniük kell s mássá lenniök nem tehet, a családi kötelék­ kel kapcsolatos összes intézményeikben is — valóban és igazán munyarrA. A milyen mélyen elszomorító van abban, hogy apáink könnyelmű mulasztása folytán csupán most juthattunk ahhoz, hogy e hazának minden fiára — sze­ mély- és nemzeti jelleg válogatása nélkül — A lap szellemi részire » a Nyílt-térre vonatkozó minden közlemények a szerkesztőhöz küldendők. Hirdetések ániabály szerint számitUtnak. — Nagyobb él többszöri hirdetések jutányosán eszközöltetnek. Bélyeg minden egyes belgáiéinál külön 80 kr. Nyllttér petit sori: 20 kr. az egyenjogositást a családi étet terén is ki- iránt, a jelenvolt úri és nőközönség lelkesülten terjeszszük s minden gyermekéi magunkhoz tapsolta meg.' A formailag*és tartalmilag szép emeljük, ép oly örvendetes tényt kell látnunk jelentést egész terjedelmében közöljük. Aninger László, a társulat pénztámoka leszá­ abban, hogy ez immár megtörtént; megtörtént pedig épen akkor, midőn a magyar állam molván a társulat bevételeiről és kiadásairól, — fenállásának ezredik évét éli s tiz százados miután számadása teljesen rendben találtatott, múltját készül megünnepelni. Ez az ezredik év neki a felmentvény megadatott s akadályozta­ nem egy nemzetiségekké szakgatott államot tása esetére a pénztárnoki teendőkben helyette­ talál itt, hanem egy minden izében és minden séül CséfTalvay Géza, b.-gyarmati takarékpénz­ intézményében egységes, egészszé tömörült tári könyvelő választatott meg. nemzetet, mely nem akar tenni s nem tehet A közgyűlés Melicher Ferencz és Simko Fri­ gyes elhunyt választmányi tagok emlékét jegyző­ más, csakis magyar. A magyar nemzetnek újjá születése ez az könyvben foglalja s helyeikre az elnök javaslata egész vonalon. Ez az, a mit reánk nézve e folytán dr. Pulszky Ágost és Nagy Mihály urakat törvények jelentenek. Egyikét azon alap s választja meg. A társulat disztagjául megválasz­ kidönthetlen köveknek, melyeken állami életünk tatlak : Vaszary Kolos herczegpn, dr. Schuszter Konstantin váczi püspök, gr. Károlyi Tibor, épülete nyugszik. Wlassies Gyula, Zsilinszky Mihály, Pulszky A lángra gyúlt öröm cltitkolhatatlan érzeté­ vel tekintünk október elsejére, mint a magyar Ferencz, Szontagh Pál, Knauz Nándor, Csávolszky nemzet újjászületésének napjára, melylyel az József és Hampl József urak. A közgyűlés hálás köszönetét szavaz Nógrádezredik esztendő ajándékozott meg minket. Hosszú, küzdelemteljes idő; ám — valamint vármegyének azon nagylelkű (10 ezer frtos) általában — úgy a nemzetek életében is nem 'adományért, melyet a millennium alkalmából a rohamos, hanem a progresszív haladás van a társulat javára adományoznod, mely alapít­ vány nemcsak hogy felszabadítja az egyletet hivatva arra, hogy megoldjon mindent. az anyagi gondok súlya alól, hanem a mely megszilárdi(ja az egyletet, s fenmaradását, sőt fokozatos fejlődését biztosítani fogja. Huszárzendülés. A intrfl napokban a lapokat Az alapszabályok némely pontjainak módo­ bejárta a hir, mintha 13 magyar huszár agyon­ lövetett volna. Újabban ismét az állittatott: sítása után már alig várta a közönség Pintér hogy a 26 huszár nincs elitélve, de vizsgálat Sándor régészünk felolvasását, melynek tárgyát alatt áll. Szerencse, hogy ez utóbbi hir felel az ipolyvidéki bronzkorból merítette. A felolva­ sást mindvégig nagy figyelemmel' hallgatták s meg az igazságnak. A szécsényi járást e zendülés közelről érinti, a felolvasót, aki egy óra hosszat nem kimerü­ mert három szécsényi s egy endrefalusi fiú van léssel, de hova-tovább érczesebb hangon emelte közöttük, s bár érthető o járás izgalma, mégis ki a dolányi major-hegy bronzkorbeli emlékeit A felolvasót megtapsolták és a jelenlevők me­ oktalanság a hadsereget szidni. Magyar altiszt kegyetlenkedett velők, s habár legen Üdvözölték. Az érdekes tanulmányt lapunk más helyén hozzuk. az nem volt beszámítható állapotban, mert úgy A tanulságos és felette érdekes közgyűlést halljuk, hogy elméjében megzavarodott, mégis bűnhődniük kell, csak az Ítélet legyen okos és gr. Degenfeld Lajos elnök buzdító és lelkesítő ne túlszigorú. Bűnhődjenek azonban a kötelesség­ szavakkal déli 12 órakor fejezte be. mulasztó tisztek is. ügy halljuk, hogy a hadügy­ miniszter gondoskodott a vizsgálat és eljárás, Nagy Ivánnak, a N. V. M.-társulat helyes voltáról. Ez ügyre még visszatérünk. titkárának évi jelentése. A N. V. Museum-Társulat közgyűlése. Lélekemelő módon folyt te ma egy hete, júl. hó 7-én a N. V. M.-Társuhit közgyűlése B.Gyarmaton a vármegyeház kistermében. Nem a tagok nagy száma, de a megjelent kevesek intelligenliája és értelmi súlya emelte a köz­ gyűlés ünnepi hangulatát. A vármegyeház kis­ terme, melynek falait a köznapi étet ügyes­ bajos dolgai száz és száz alakban körülzsong­ ják, most a Músák csarnokává vált Valóban ritka élvezőiben részesültek mindazok, akik a közgyűlésen megjelentek. A közgyűlést gróf Degenfeld Lajos főispánunk a társulat elnöke, d.-e. 10 órakor a társulat tagjainak szívélyes üdvözlése után megnyitván, a jegyzőkönyv hite­ lesítésére Vannn.y Ignácz és Horváth Danó urakat kérte fel. Ezután jeles tudósunk: Nagy Iván, a társulat fáradhatlan ügybuzgó titkára s a tár­ sulat megalkotója olvasta fel tartalmas évi jelentését, mely nemcsak a társulat szellemi és anyagi ügyeire, hanem egyszersmind a B.-Gyarmaton létesítendő főgymnasiumra is kiterjedt, mert a Museum fentartása és további fejlesz­ tése értelmi erőket és a nagy fáradsággal össze­ gyűjtött emléktárgyak, nagybecsű régiségek biz­ tos azillumot igényelnek. A jelentés felolvasása után az ősz tudóst, aki telke egész melegével érdeklődik vármegyénk ezen kultur-intézménye Méltóságos Elnök úri __ Mélyen tisztelt Társulat és Közönség! Társulatunknak a múlt nagygyűlés óta lefolyt életéről kell hivatalosan beszámolnom. Mielőtt ezt röviden megtenném, szükséges előzményül némely átalános — mindazáltal Intézetünk léteiével szo­ ros viszonyban álló főbb mozzanatoknak hatásait méltatnom, és ezekre nézve a Mélyen tisztelt köz­ gyűlés becses figyelmét kikérnem. Gondolkodó hazafiak valamint már a vezeklés szomorú napjaiban, úgy még inkább az alkotmá­ nyosságnak újra felderülése korszakában felismer­ ték azt, és meggyőződtek arról, hogy a nemzeti fennállásnak, az állami létnek legbiztosabb alapja az öntudatos kimivelt önérzetnek és Önismeretnek kifejtésében áll, — és hogy a Nemzet a közmű­ veltség és tudományos haladás által szerzett fö­ lénynek ápolásában és gyarapításában bírhatja fenmaradásának legerősebb tényezőit és biztosíté­ kait. E nézetnek, e meggyőződésnek szülöttjei a hazai közművelődési társulatok is, és ezek között a nemzet történelmének nem csak elméleti, de szemlélet útján is még fogékonyabban ható tör­ ténelmi múzeumok és könyvtárak alapításával összekapcsolt cultur-egyesületek. így támadtak az országban egymás után a vi­ déki, t. i. megyei és városi Múzeumok és ezekkel kapcsolatosan a történelmi és régészeti társulatok azon hivatással, hogy az önismeret tudatát a múl- �2 Nógrádi Lapok és Honti Hiradó. tak iránti kegyeletül összefűzve, a neműt társa­ dalmában meggyökereztessék. Nógrád vármegye • téren nem tartozott az él­ tük köti. Már fényes sora állt előttünk a hasonló intézményeknek. 1890. évi november 9-én hang­ zott fel az inditványszó helyi lapunk hasábjain, 4a oly kedvelő eredménynyel, hogy a következő évi márcxius 15-én a társulat már megalakulha­ tott, és ugyanazon 1891. évi novemer 29-én egv ünnepélyes közgyűlés keretében a kath. iskolaszék által három évre felajánlott egy kisebb teremben Múzeumát megnyithatta. Még fenségesebb moz­ zanat volt társulatunk életében az, midőn (1894. sxept 4-én) az igazgató választmány magas hevü­ letében, de egyszersmind a hazafias társadalom áldozatkészsége iránt táplált mély hitében a Mú­ zeumnak tulajdon ház- és telekvételére határozván magát, azt régre is hajtotta. Az első egy pár ér fényes korszakát képezi megyei társadalmunk hazafiúi áldozat-készségének. Már a megnyitás alkalmára! érem-gyüjteményünk meghaladta a két ezer darab számot Régiségtárunk kőkori, broncxkori és egyiptomi tárgyakban többet számlált 360 darabnál. A római régiségek száma 25, a fegyverek száma 48, pecsét­ nyomók és gyűrűk 73, — edény-gyűjteményünk 20 darabnál többet számlált Középkori ezüst réz, broncz és rutárgyakban mintegy 278 darabot; ásvány és kövület* tárlatunk 400 darabot tüntettek föl. Olaj festésű, többniyre arczképekből álló gyűj­ teményünk 17 darabot mutatott Mind ezeket egyes hazafiak ajándékozták, a mint annak idejében hirlapilag is köszönettel hirleltettek, és neveik nem csak az adományok könyvében, de többnyire az ajándékozott tárgyakon is kitüntetvók. Könyvtárunk Egyeseknek kiscbb-nagyobb számú adománya mellett nagyobb könyvgyűjtemények hozzájárulásával becses és tekintélyes szellemi kincstárrá alakúit Érték és belbecs tekintetében a könyv-adományzók között első helyen áll Szontagh Pál ur tagtársunk ö nagyméltóságáé, kinek darab számra két ezeret meghaladó könyvtára a hazain fölül a külföldi remek-irodalomra is kiterjed, és valamint ezek classikusait, úgy főleg a jog-böl­ csészet és államtudományok legbecsesebb kiad­ mányait is tartalmazza; — utánna a Kacskovicb családnak régibb könyvekből, Tomesko Nándor­ nak vegyes, — és Majtliényi Imrének újabb magyar irodalmi művekből álló és számos mások ajándékai következnek. A legutóbbi időben pedig Balás Antal ur, országgyűlési képviselőnek bálát érdemlő buzgó gondoskodása eredményeként a néhai Ghyczy Ignácz hagyatékából az országgyűlési képviselőház 3536 darabot juttatván társulatunk­ nak, könyvtárunk darabszámra mintegy hat ezer­ nyire emelkedett Ez oly tekintélyes tömeg, mely TÁRCZA. Egykor ás most. Mikor gyermek voltam, Gondtalan, kis gyerek: Bejártam a mezőt, Zöldellő hegyeket. Szerettem az erdőt Dalos madarával; Nem törődtem mit se A világ bajával. Mikor ifjú lettem, Iflú, bánatos, Néha napján kissé Szerelmes, kapatos: Akkor is eljártam, De csak egy kis házig, BogárszeinO lányka Kertje kapujáig. Az idő elszámyalt. Sok szép ér mögöttem; Az árnyas temető, A mi még előttem. Most már oda járok Tipegve, tapogva... Helyemet keresem A csöndes sorokba. Kubányi Béla. 1895. július 14. a tudományos művelődésnek már is fényes tanul­ mányozási teret nyújt, és könyvtárunk hasonló társulatokéval magas mérvben versenyezhet Mind ezen eddig gyűjtött kincsünk már a múlt Ősz óta rendezve és nagyobbára felállítva a tár­ sulat saját épületében Őriztetik és ott látható. Hogy mind ez igy van, arra nézve az Igazgató­ választmány inditatva érezte magát nem csak az Adományozóknak, de egvszersmind a társulat két buzgó tisztviselőjének a Múzeum Igazgató Baloghv Dezső — és a Pénztárnok Aninger László uraknak is lelkes és pontos közreműködéseikért méltó elismerését kifejezni. Még egy fényes mozzanat derűje viradt Inté­ zetünk reményeinek felvillanyozására — a múlt ősszel, midőn e vármegye bizottságának hazafias lelkű többsége másod-Elnöküuk Scitovszky János urnák millenáris tervezete alapján méltóságos El­ nökünk istápolása mellett Társulatunk alapjára jelentékeny összeget szavazott meg. A vármegyé­ nek ezen nemes, s ezen nagylelkű tettéért a tár­ sulat igazgató választmánya jegyzőkönyvileg mély háláját nyilvánítván, ezennel arra kéri fel a m. t. közgyűlést, hogy a társulatunk ezen hálanyilat­ kozatát elfogadni, és azt levél utján a Vármegye m. L bizottságához juttatni méltóztassék. Én pedig meg vagyok győződve, hogy a m. L közgyűlés érzelmét Őszintén tolmácsolom, midőn ez Ogybeli nemes eljárásáért a m. Elnökségnek itt nyilvánosan hálás köszönetünket szóval és jegyzőkönyvileg is kifejezzük. Ezek axok, miket társulatunk állapotáról és mű­ ködéséről előadnom örömemre telt De mélyen tisztelt közgyűlés! a fénynek meg van az árny-oldala is, melyet leplezni a jövő el­ leni bűn volna; szükséges tehát a létnek nem csak szellemi, de anyagi oldalát is ösmérnűnk. A kezdet mindig nehéz; de a nemzett jellem egyik kimagasló fénysugara az a fellobbaQÓ lel­ kesülés társulatunk alakulásának első éveiben a szent ügy mellett oly meghatóan nyilatkozott, hogy a legnagyobb akadályokon szerencsésen győzedelmeskedve, már első éveiben az élet­ erő legszükségesebb feltételeit érvényesíthette. Ámde az élet haladást kíván. A pangás, a sinylődés «= halál Az élet föltételei folytonos ápolást, izmositást és végleges megállapítást igényelnek. Ama nemzeti jellemvonás, melyet az imént emlí­ tettem, sajnos, — olyan, mint az éjjeli lidérczlán'j, mely hirtelen felgyűl és ismét nyomtalanul eltűnik. Minden ilyen közintézmény hasonlít a gyermek életéhez. Nem elég annak megszületnie, hanem felnőtt koráig kell, hogy az anya keble, — sze­ retető, — dajkál ás a, ápolása érett koráig gyámolitas írja és nevelje, — különben elsatnyul, el- hervad, elhal, mint a száritó sivatagunk elhagyatott növénye. A hazai intézmények emez édes anyja a társa­ dalom és az állam. A társadalom és az állam — e két hatalom, e két tényező az, melyre minden hazai közhasznú intézmény fenállásának terhe háramlik. Nehéz hi­ vatás! — és a társadalom részéről — nem ta­ gadhatni, — érzékeny áldozattal is jár; de lel­ kesülő* nélkül nem létezhetik bazafiság; — hazafiság pedig nem létezhetik áldozat nélkül. Oda jutottam, mélyen tisztelt közgyűlés és il­ letve m. t. közönség, hogy a szent ezélú intéz­ mények két sarkalatos gyámolitó és fentartó ténye­ zőinek az államnak és társadalomnak hivatását érintvén, első sorban ez utóbbinak vagy is a tár­ sadalomnak kötelességszerú hazafiúi érzelméhez forduljak társulatunk érdekében. A társadalomnak, melyhez az itt jelenlevő m. tisztelt közönséget is teljes joggal és kitüntetőleg kell soroznom, —.ismétlem: a társadalomnak számlájára nagy és nehéz feladatok teljesítései vannak felróva; de a jelenkor és az utódok szent érdeke róvja reánk ezek teljesítésének kötelességét. És bárha nemzeti létünk folyvásti védelmének és küzdelmének szünteleni harczában kisebb-nagyobb őnmegtagadást követel a lerovás teljesítése; még is az önbecs-érzet és a hazafiúi elismerés az ered­ mények mérlegén méltó megnyugvást kelthet az áldozatért és ön megtagadásért, melyet a közérdek javára szentelünk. Mint előbb már emlitém, a vármegye méltó­ képen megfelelt e téren hivatásának. A sor az államon és a társadalmon van. Igen — ez utób­ bin szüntelenül, és állandóan. Van házunk, van telkünk; de van adóssági ter­ hűnk is. A vármegye nemes lelkű alapítványa meg van szavazva, de az folyósítva csak évek múlva lesz. És különben is az inkább fentartási alapnak tekinthető, mintsem épületi teher lero­ vására, vagy épitésre, pedig házunk már is szűk és elégtelen kincsünk befogadására. Ezen bajok orvoslásának, ezen hiányok megszüntetésének aggo­ dalmas gondja terheli a társulatot, mely előmunkálója, úttörője óhajtott és óhajt lenni azon még szükségesebb, tnég magasabb fokban életbevágó eszmének, mely e megye székhelyére egy kor­ szerűbb főiskola létesítését ezrek és ezrek szive sóhajával várja és reméli, és mely e tekintetben az államtór,várja vég megoldását. A társulati igazgató választmány hivatását súlyos gondok, nehéz aggodalmak árnyalják be, midőn azon már emlitett jellemvonás: a hirtelen fel­ Egy látogatás a magyar Chikagóban. ezekhez nem értek. Figyelmemet ugyan érintette kissé, hogy egy vidéki úr a tantestület czéljairn 40 koronát ajánlott fel. Én erre minden mathematikai tudományomat összeszedve, hirtelen kiszámítottam, hogy ha ő e küldeményt 10 krajezárosokban teszi, az az kétszáz darab pénzben, úgy a viruló, gazdag Tarjánban na­ gyobb benyomást tett volna. Vig zeneszó mellett talpra esett tósztokkal fűszerezett közebéd váltotta fel a komoly gyűlést. Tudtak a komoly tanítók és elnökök kellemes, könnyed társalgással is szolgálni. Ebéd után a százhúsz emberre tehető társa­ ság megoszlott, hogy meglátogassa a kőszén­ bányát, a hatalmas vasgyárat, a cognacgyüral és egyéb gyárakat. A nagyszerű palaczkgyárból hoztam is magammal emlékül egy jogar-alakú üvegpálezát, mely útközben eltöri Azt súgta nekem, hogy nagyobb hatalmak jelvényei is eltörnek, ha tulajdonosuk nem óva őrzi őket. Utón, útfélen a mindenütt pezsgő élet, mód jelei. Mint persze ismeretleni minduntalan be­ mutatnak valakinek vagy megfordítva. Kelle­ mesen telik a délután; közéig az est: a zene­ estély, a táncz. Belépünk a nagy kaszinói terembe, hol már díszes közönség gyűlt össze. Egy nemcsak kis, de nagyvárosban is feltűnhető körülmény ra­ gadta meg figyelmemet: Az estólylátogatók úgy a hogy és a mely perezben érkeztek, fog­ laltak helyet, ahol érték. Senki sem tolakodott előre: a milliomos és más vagyonos vagy elő­ kelő ember nem is tudta, hogy ő a harmadik vágy ötödik sorban ül, más derék, tisztességes, de kevésbé vagyonos emberek sorában. Elöltem pisiig ezengazdagok eme Ikedlek ezen körülmény által: úgy véltem, mintha ész, szív és kedélyesség- Hogy is lehetne ez más, mint Salgö-Tarján, a fekete gyémántok hazája. Ezt természetesen eltalálta az első pillanatban a szives olvasó. Olt úgy látszik, minden gyémánt: a kőszén, az emberek, köztük csaknem első helyen a tanítók s nem utolsó helyen a bányászok, kik oly szolidul tudlak sztrájkolni az ideiglenesen zárt korcsmák körül, mint hallom.... Egy legutóbb megtartott tanítói gyűlés adott arra alkalmat, hogy rég táplált vágyamat kielégíthessem e kis darabka Amerikát meglátni. A mellett szerencsés voltam azon igazán ma­ gyaros, szivei melegítő vendégszeretetet élvezni, melyet finom modorú és jószivü lakói a jöve­ vénynek nyújtanak. Megvallom, hogy nem vagyok valami világ-’ látott meg, mit tagadjam, talán ahhoz kissé követelő perszona. (A kis egyének mindig nagyot keresnek.) Kissé szepegve mentein: Ugyan fel fogom-e azt találni amit keresek, óhajtok: néhány napig tartó változatos, kellemes szórakozást ? E gyenge aggodalomtól azonban máris meg­ szabadultam, amint Tarján felé a vonaton igen víg és szellemes társaságban oly érdekesen csevegtünk, hogy az út rövidségén meglepődve szálltunk ki. A vonatnál az ügyes rendezők fogatokkal vártak s bennünket útközben kellemesen mulat­ tatva, esetleg felvilágosítva, mindenkit a szá­ mára rendelt kényelmes úri szállásra vezettek. Röviddel utána bementünk n bányatelepi tij nagy iskola gyűlésiemébe, hol urak és hölgyek is tanácskoztak, a tantestülethez inté­ zett szép leveleket olvastak fel stb. Kérem, én gyűlő, de hirtelen el is lobbanó lelkesedés sötét árny-ként kiséri. Ez a rém, m, t közgyűlés! „az aláírás, de nem fizetés? szokásának �1895. július 14. ilkos nemieü nyavalyája. Ennek orvoslása az Igaz­ gató-választmány teendői közé tartozván, s az erre nézve már hathatósan határozván, erről itt többet mondanom fölösleges. És ezek után bevégezhetem jelentésemet magam részéről azon felhívással: ne higyjük, mintha a terhektől, a kötelességektől, mik reánk, mint egy nemzet polgáraira, mint a hazának fiaira termé­ szetesen háramlónak; tehetségünk, vagyonunk ki­ csiny voltának ürügye alatt magunkat felmenthet­ nék. Kölcsey Ferenci Írja Praenesis-ében, hogy a közczélra munkálás kötelessége alól senki más magát ki nem vonhatja, csak az, ki a természet­ től szellemi és anyagi tehetség nélkül született Ne hagyjuk tehát ezen társulatot sem seny­ vedői, mert azt mint kóseréira közvetlenül a tár­ sadalom érdekében alapított intézetet, tettleg pár­ tolni hazafiúi szent kötelesség. A bronz-korról az Ipoly vidékén. Irta is felolvasta a jtüíus 7-iki museum-tirsulati köz* gyOlés alkalmával Pi»Ur Stato. Az emberiség anyagi és szellemi életének kere­ tén belül kifejlődött tudományágak között, az írott történelem előtti korra vonatkozó régészeti tudo­ mányágat tartjuk a legifjabbnak, minden bizony­ nyal azért; mert dogmaszerú alapelvei még nin­ csenek, — talán nem is lesznek soha; mert e tudomány egyedüli anyagát a régen élt ember tűzhelyének, eszközeinek, csecse-becséinek könnyen nem enyésző egyes darabjai, töredékei és sírjának maradványai képezik. Az ily hajdankori maradványok a legtöbb eset­ ben véletlenül kerülnek elő a föld kebeléből s eszményi értéket képviselnek és mint ilyenek — ritkaságok lévén — kevesek birtokában csopor­ tosulnak össze. Ma már a nép minden rétegében erős áram­ lattal terjed a tudvágy s azzal együttesen a miveltaég is. A szántó-vető tehát éppen úgy, mint a napszámos figyelemmel veszi kezébe az ekéje, ásója alatt fölszinre kerülő emberkéz alakította tárgyakat s ha nálánál élelmesebb üzérkedőnek csekély árért el nem adhass, avagy porban játszó gyermekének játékszerül alkalmasnak nem találja: akkor bizonyára egyik vagy másik kabátos embe­ rének ajándékozza, ki által aztán a legtöbb eset­ ben rendeltetési helyére jut. S hogy ez naprólnapra mind sűrűbben ismétlődik, örvendetes ta­ nulságot tesznek róla a hazánkban alig egy év­ tized alatt alakult megyei és vidéki múzeum-egyesü­ ből font koronát viseltek volna fejükön, mely fé­ nyesen ragyogott, világított és melegített. Sok városban sok embert félni láttam hasonló fej­ éktől No, de hogy a dologra térjek, a művelt bányahivatalnokok rendes zenekara állal szépen előadott zenedarabok után meg is indult a jó kedv. Hördültek a tánezos párok, pirultak az arezok, ragyogtak a szemek. A nem tánezolók meg oly érdekes társalgAst folytattak a többi helyiségekben is ... hogy bizony nekem leg­ alább felért egy, — az az túltett mindenféle tánezon. Hagyjuk a tánezot: pihenjünk a kényelmes ágyakon, melyeket a tarjáni friss gazdasszonyok oly kellemesen tudtak megvetni cse. des szo­ báikban, hogy reggelig meg sem mozdulva 8 óra tájban felugrottunk a Sálgó-telepre tervezett kirándulásra sietve, a fogaskerekű szénszállitó kis vonat három nyílt vaggonkájáról le nem maradva. Vígan felszállt tehát a társaság. A gyönyörű vidéket szemlélve, lassan emelkedtünk ötszáz méternél magasabbra. Megkapó kép a Zagyva pata kát a hasonnevű község mellett tovafutni látni a mély völgyben. .. . Végre megérkeztünk a rendes, ceinos és nem éppen kis bányafaluba, melyet Salgő-telepnek hívnak. Minden ház előtt rózsák özöne virult elénk a csinos kertekből. Közülünk némelyek az aknához mentek, mely kis vonat szénhordó kocsijait tölti meg órán­ ként a fekete gyémántokkal De a társaság nagyobb része a somoskői vár romjai felé, onnét egy óm járásnyira, indult. Séta közben betekintettünk az ngy szólván lábainknál fekvő Somosujfahiba, mely az egész összessel meglepő szép panorámát nyújt. Odaértünk, bementünk, kúsztunk mintegy hetvenen a még most is részben igen erős magas falakkal biró néhai rabló fészekbe. .. Aki látta a meredek sziklahegy nyugati részét elfoglaló gyönyörű bazalt­ 3 __ Nógrádi Lapok és Honti Hiradó._____ letek, melyek közé már némi büszkeséggel sorol­ hatjuk a mi nógrádmegyei uiuseuiu-egyesületünket is. A gondolkozva kutató régiségkedvulő az, kinek a társadalmi élet legtöbb tréfáját és metsző gú­ nyolódását kell eltűnne. No de minden nemesebb kedvtelésnek m«gvau a mag.! svbzö tövise. Helye­ sen van ez így, mert hiszen sokkal többen va­ gyunk, olyanok, kik a mélyebb szellemi munkát nem szeretjük s az anyagi élet pillanatról-pillanatra elröppenő érzéki élvezetét többre becsüljük a tudás maradandó kincsénél is; pedig azon gú­ nyolódva tréfáló embereknek tudniok kellene, hogy a földből kiszedett minden egyes — hajdan em­ ber alkotta — tárgy, vagy annak jelloges töre­ déke, ma már a positiv történettudománynak ki­ egészítő részét képezi. Minden egyes darab egy szem azon lánczból, mely az emberiséget egy egészszé fűzi össze. És ha van Európában nemzet, melynek Őstör­ ténete megvilágítást igényel, akkor bizonyára a magyar az, egyik legszentebb kötelessége tehát minden magyar embernek, hogy ez a haza földjé­ nek kebeléből napfényre kerülő ember készítette s használta tárgy, mint múltját igazoló egy mondat, sokszor egy korszaknak egész története, az enyé­ szettől megóvassék s a tudományok központosító csarnokába jusson. Magam is sok szeszélyes tréfát, metsző gúnyt állottam már ki azért, mert saját szellemi műlattatásomra szeretettel viseltetem az ócsakaságok iránt s a midőn önmagamat megismerni törek­ szem, egyszersmind arra törekszem, hogy nemze­ temnek már eddig is megkétségesitett múltját egy-egy szerény mécsvilághoz hasonló. parányi adattal megvilágosithassam, ámde azért még sem riadtam vissza, hogy itt e helyen, a mi museumegyesületttnk megteremtőjének, a széptudományok fáradhatlan, ifjú lelkű bajnoka nagyságos Nagy Iván úrnak megtisztelő felkérésére megjelenjek s e díszes hallgatóságot rövid időre unalmas fel­ olvasásommal meg ne terheljem. tudja kiállani, de hát én megnyugvást keresek s találni is fogok azou közmondásban, hogy: .mind rossz mesterember ax, ki jobb munkát akar ké­ szíteni, semmint a milyet tud." képződményt, mely Állítólag csak Skócziában találja mását, képzetheti azon benyomást, me­ lyet a természet ezen erős szépsége ránk gya­ korolt. Meg is indult a dal, a hymnus oly egyöntetű szép és teljes accordokban a közel ég felé, mintha csak a jó Isten tanitott volna meg bennünket arra, hogy mily hangon mondjuk meg neki, hogy értjük és érezzük jelenlétét. Fáradtan és éhesen tértünk vissza Salgótelepre. Ott kiváló jóizű ételekkel megrakott, virágokkal szépen ékített hosszú asztal várt bennünket, mely egy arra alkalmas fákkal szegélyezett kellemes helyen állt. Mindenki nevetett, evett és’élvezett. Került sokféle étel, sok és jó bor, sok jó kedv, mely élezés tósztok és tánezba olvadva talán a végtelenig tartott volna. Hisz nem éktelenitette el a mértékletlenség, mely oly sok kedvesnek, jónak és nemesnek a megölője. Annyi sok ember közül egyetlen egy sem akadt, ki legcsekélyebb mér­ tékben tűrte volna, hogy ő rajta a bor ural­ kodjék. Ez pedig úgy Magyar- mint Angolor­ szágban nagy szó! (Most már gyanítom, hogy a fekete gyémántok áldása miért nem siklik ki boldog tulajdonosaik újjai közül.) Múlt az idő Snlgó-telepen. Nehéz szívvel mondogattuk, hogy induljunk már, menjünk hát vissza kis vnsutunkon, melyet az előzékeny társulat fel­ ajánlott. Menjünk vissza Turjánba, hogy ki-ki hazatérhessen kedves emlékkel megtelve. A fogaskerekűn egy szellemes fiatal ember n középső kocsin állva felcsapott komikusnak, ö a társaság minden tagját megtisztelte holmi talpraesett nevettető megszólítással, s kérem, egyetlen egyszer sem sült bele.... Mondják, hogy komoly, lelkiismeretes tanító.... Hosszas marasztalás, búcsúzán, szedkelődés: végre lovak és mozdonyok indulata. Most SalgóTarján újból folytathatja, — de vendég nélkül nem soká, — átható észszel, vidáman és hangyaszorgalommal azt, amin eddig oly fényes sikerrel működött. Nem nagyítottam, ha magyar Chikágónak neveztem m&r előre. •« Tisztelt hallgatóság! Az Európa területen talált praehistorikus tár­ gyakból ma már meg van állapítva, hogy hazánk azou vidékét is, melynek kiegészítő részét vár­ megyénk képezi, egy egész periódust felölelő kor­ szakban oly népek lakták, kik a csiszolt kőesz­ közök használata mellett, a nemesebb érczeszkőközők hasznosabb voltára is tudatosan reáju­ tottak. Az Írott feljegyzésekből már tudjuk, hogy a tenikieiket homokba rakott tűz vezette reá as üveg készítésének keidetllegesaégére, így történhetett ez bizonyára a réz és ón-ércz alkalmazhatóságá­ nál is, de hogy mily kezdetlegességeken kellett átküzdenie magát a bronz-kor emberének, arról élénk meggyőződést meríthetünk azon gazdag gyűjteményből, mely nemzeti museumunk kincs­ tárában a fejlődés törvényeinek megfelelően, ezakszerüleg elhelyezve létezik s melyre nemzetünk, más miveit nemzetek mellett is, büszke lehet Magyarország nemcsak gazdag bronz-kori lele­ tekben, de oly tárgyak és eszközök is találhatók itt, a milyek más országok területén vagy éppen nem, vagy csak szórványosan fordulnak elő. Ámde a bronz-tárgyak tüzetesebb ismertetése ma nem lehet czélom; mert arra sem idővel, sem a hallga­ tóság türelmével nem rendelkezem, hanem igenis föllebbentem a régen múltat takaró sűrű fátyol egyik szárnyát, hogy egy futó pillanatra megmu­ tassam a képzelet láthatárán vármegyénk hajdan­ kori azon gyönyörű részét melyet ma úgy isme­ rünk, hogy .Ipolyvölgye". Küldjék le tehát mélyen tisztelt hallgatóim lelkűkről a mai nap szürkeségét 8 a tudvágy lelkesítő melegével tekintsenek vissza velem együtt azon messze múlt időbe, a mikor még hazánk éjszaki bérczeit alig hagyta el a jégkéreg, alföldi rónánkon aranykalász helyett Herodotos szerint a ♦♦ azarmáta-tenger fodrozta hullámait s a Hortobá­ A tudományilag már meghatározott paleolit- 8 gyon még nem született meg a délibáb. Igen, neolit-kökorszakot ezúttal mellőzve, sőt az úgy­ akkor még itt az illatos fű tenger helyén lomhán nevezett .rézkort* sem véve figyelembe, a bronz­ hömpölygő viz töltötte meg az Ipoly mélv völ­ korszak embere által vármegyénk területére leirt gyét s e völgy két oldalán húzódó bérezek, hegyek százados történetének egyik lapját törekszem le­ 8 magaslatokat dús lombozató puhafa-erdőség betűzni ; könnyen megeshetik, hogy ezen tudomány.-., borította, művelés alatti földek pedig helylyelágnak már eddig megállapítva lövő törvénye ellen közzel valónak, de az emberek már akkor is elég vétek, az is lehetséges, hogy egyben-másban föl­ sűrűn tanyáztak egymás mellett s itt-ott czölöállítandó hypothesisem a hallgató ész Ítéletét nem pökkel megerősített földváraik is valónak. Az idő­ Tollforgató. Jeruzsálem! út. A Mljb. fönbbl «jrwnl» Urlli DwUch Jmí. II. A világ csak hangulat. Ezek a szép költői szavak mintha éppen Jeruzsálemre volnának szabva. Aludni tért ottan minden nemes s nemtelen tusa, végsőt lehelt minden kis s nagy szenvedély, most csak hangulat — a halál hangulata. De nem, inég az sem, a halálban is van még élet, n catastrophábau is van még emóczió: egy pusztuló város, egy megrázó tragédia, a végzet hatalmas szava orkánszerűen hangzik vissza rezgő lelkűnkben; a keblet a részvét tüze lobbantja föl, az agyat az általános megsemmisülés rettentő gondolata czikkázza át — ebben legalább van mozgás; de egy pusztult város, a tragédia 6 felvonása után, már csak egy múmia, mely a képzelet röptét megállítja, dermeszt; kevesebb, sokkal kevesebb mint a halál. Rég mondott búcsút e helynek a természet. Ott csak Isten él, — csak Isten! milyen sok, s mégis milyen kevés. Talán kíméletből a holt oroszlán iránt, zárja be csapjait a dúsan folyó természet. Megható volna, ha egy egyetlen eső virágokkal hintené meg a mezőt, s egy egész nemzet köny-oceánja Isten hajlékát nem tudná a porból kiemelni. Pedig ha a természet olt megszólalna, hangja nem volna bánatos, szomorú. Ha fakadna virág, virulása nem volna múló, bimbóit dér nem csipnó meg, jég nem bántaná, szellő nem érin- �1895. jáliua 14. Nógrádi Lapok és Honti Hiradó. baa itt U embernek fő élelmi ezerét a hal és vad képezte, ámde kereekedéeének is élénknek, jövedelmezőnek kellett lenni, bizonyítják est azon tárgyak, melyeket legtöbb esetben siijukban hagy­ tak reánk hagyatékként Vannak följegyzosek, melyekből azt lehet következtetnünk, hogy az Ipoly völgyét betöltő vizen, a mivetség magasabb fokán álló egyes néptörzsek már akkor hajóztak s vizen kereskedést űztek. Hiszen az ember már akkor is önző volt, mint ax ma, a kényelem, a jobblét és vagyon utáni vágy akkor is éppen ú^y ösztönözte, mint életveszélybe kergeti és lelkesíti ma Afrika belsejébe vagy ax éjszaki sark felé. Ámde a vix feneke akkor sem volt teljesen isme­ retes, a veszély éppen ágy fenforgott, mint fenforog ma. Bátorság, elszántság s némi tapaszta­ lati tájékozottság mellett az Ipoly-völgyén evező hajósnak is szüksége volt alkalmas kikötő helyre, a ha ax Ipoly völgyének geológiai alakulását fi­ gyelmes vizsgálat alá vesszük, úgy fogjuk találni, hogy kikötő helyül legalkalmasabb volt adolányi medencze, melyet úgy éjszakról, keletről mint, délről magas hegyhát védett a szél áramlatai ellen a a fensikkal is oly czélirányos lejtősen érintke­ zett, hogy a kikötött hajók könnyen megközelít­ hetők lehettek. Dolányban azon magas domb, melyen ma a Darvas—Kun-féle kastély áll, foldnyelvként beszögellett ax öbölbe, éjszaki oldalon pedig kelet­ nek kanyarodó irányban a viz összefüggött a Karpe völgyével, hol a hegy magaslatain ma is látsza­ nak a hajdankomak bizonyos folderőditvényei. Ha most már elképzeljük a Karancs és Mátra hegységéből kisugárzó hegységek tágas fensikján s emelxedettebb völgyeleteiben egymás mellett elhelyezkedő tanyákat, mintegy megelevenedni látjuk magunk előtt azon nyüzsgő bronz-kori né­ pek sokaságát, kik az Ipoly völgyének e legal­ kalmasabb öblöseiénél mindannyiszor összecsopor­ tosultak, valahányszor hire futott, hogy a Duna völgyéből a sik viz láthatárán idegen hajó cúnt fel. Dv alkalom adtán a fensik s hegyi lakók saját termelvényeikkel, melyek bizonyára jól kikészített állatbőrök, ügyesen faragott faeszközök s talán nyers érez is valának, siettek az idegen néptől ér­ kezett csikkekkel, melyek földolgozott bronz-esz­ közök, ékszerek, üveggyöngyök s talán élelmi csikkek is lehettek — kicserélni. A jelen korban is azt tapasztaljuk, hogy hajóz­ ható viz közelében, mint legolcsóbb közlekedhetési út mentén, hol a szárazföld és viz közötti közlekedés már a természet által kedvezővé ala­ kíttatott, az emberek sűrű érintkezése nemcsak tené, s a nap se fonynyasztaná. De az élet szomszédságában mily szánandó volna a sze­ rencsétlen Jeruzsálem! így legalább nem indul egyedül, ax enyészet szomorúan hosszú utján, elkísérik a kiszáradt források, az elátkozott mezők, s a bánat megosztva, csak fél bánat. Igen, a természet ezer bájával elköltözött a szentföldről s a természettel elköltözött a «természetes- is. A jeruzsálemi ember a leg­ csekélyebb mozgást, egy termésxetfölötti lökés­ nek tulajdonítja. A hol a természet egy ártatlan ibolyácskát nem tud kifakasztani, ott nem fogják elismerni az események urának. Nem tudja a világot mozgatni az, ki önmaga dermedt. A vak, öntudatlan erő kételye se kísérti szelle­ müket, ők nem ismernek se vak, se nem vak erőt, ők csak az enyészetet ismerik, az impotencziát. A csodák seholsem virágzanak annyira, mint Jeruzsálem virágtalan mezőin, a remények seholsem úgy, mint a csalatkozások e hazájá­ ban. S a megsemmisülés honában, a feledés partján, a Nirvána előszobájában, tizennyolez évszázad óta várakozik egy szerencsétlen nép — talán a megsemmisülésre, a Nirvánára ? — nem, hanem arra az imádott fuvalomszerü láthatlan lényre, a kit úgy hinak Messiás! a ki Jeruzsálemet megifjítja, halottad foltámasztja, a szétszórtakat összegyűjti, s Istent visszahozza régi elhagyott lakába, s jaj annak, aki azt mondaná neki: «hiába vársz>!. A közös szen­ vedés kötötte lánczok a legerősebbek, s a zsidóságot hitével évszázados sanyargatások kötik össze — a nyomorral nőtt e hit, megnedvesitvén a fájdalom vérző sebeit. Arra a prob­ lémára, hogy a pusztulásnak s elhagyottságnak folytonos újra s újra való átélése, mely máshol kétségbeesést, reménytelenséget szül, náluk a hit, a bizalom éltető forrásává vált? A lélekbúvár csak egy feleletet adhat ma­ gának : a hol az egyéni törekvés érvényesülhet, folytonossá válik, de sőt állandóságot nyer s a jólét és gazdagság csomópontjává lesz. Ilyenné vált Dolány is a bronz-korban, ámde, hol jólét és gazdagság üti fel tanyáját, ott nem­ csak a társadalmi rendnek, hanem a vallási érzü­ let külső formájának is szilárd alakot kell öltenie, mert a társadalmi rend lényegét képező vagyoni jog- és igazságnak zománczát és lüktető erejét a valláserkölcsi érzülete képezheti csak, — és aztán hosszú századokon át az ily csomópontok mintegy szent helylyé alakulnak át Dolányban a .Major­ hegy" is jgyen alakulhatott át egy oly misztikus temetkezési helylyé, mint a milyen manap is lé­ tezik a szárazföldnek sok helyén. Ha most már azon számos bronz-tárgyat te­ szem megfigyelésem tárgyává, melyeket én a dolánvi Major-hegyről 25 év alatt összegyűjtöttem, más következtetésre nem juthatok, mint arra, hogy itt gazdag s az akkori viszonyoknak megfelelőleg miveit nép temetkezési helye volt, még pedig oly temetkező hely, hová távol eső vidékről is elhozták a megholtnak hamvait Következtetnem kell ezt a hely nagy terjedelműségéből és viszo­ nyaiból, továbbá a lelt tárgyak különbféleségéből és értékes voltából. A M^jor-hegy azon felülete, melyen az urna­ temetkezés észlelhető, mintegy 100 holdnyi terü­ letet képez, de van e területből oly térség is a hegy nyergén, mely temetkezési helyül nem szol­ gált, ha erre s a hegy délre fekvő gerinezén hú­ zódó bazalt-eruptióra 30 holdat levonunk, még mindig 80 hold terület mutatkozik temetkezési helyül a ha most már egy Q-öl térségre csak egy urnát számítunk, még akkor is 90 ezer em­ ber hamvának kellett itt a földdel vegyülni s ez cly nagy szám, hogy ezt a dolányi Major-hegy közel fekvő viszonyaival csak úgy lehet össze­ egyeztetni, ha itt egy nagy néptörzs vallásos te­ metkezési helyét tételezzük fel; mert az elföldelt kegyeleti tárgyak alakszerűségre is lényegesen el­ térnek egymástól s a mivellség különböző fokát jellemzik s mert vegyesen fordulnak elő, követ­ keztetnünk kell tehát, hogy távol lakó, fejletle­ nebb miveltségú családok is id hozták kedveseik vagy talán kiválóbb jeleseik hamvait. (Folyt, köveik.) a Értesités 100 koronás pályadij tárgyában. A Pesti Napló f. é. janiin 5-iki számában, Ovidius egy Elégiájának magyarra lefordítása végett általam kitúzött 100 korona díjra pályázni kívánók érdekében a hol a létföltétel eszközeit önerőnkből merít­ hetjük, csak főnlartással hiszünk, magunkon kivül levő, ködbe burkolt fantomokban. De a kereskedelem s ipar híján, keresetforrás nélkül levő szerencsésebb európai testvéreik könyöradományaira szorult paliislinai zsidó, ki inár úgyis inagúnkivül levő elvont tényezőkkel kénytelen ólmait megtölteni, minek saturálja képzeletét második kézből jövő illúziókkal? reményével minek kopogjon gyönge emberek ajtaján? — odafordul mindjárt az eredeti forráshoz, Isten­ hez, a Messiáshoz. S most egy pár vonást, gondolkozásuk mód­ járól. A jeruzsáletni zsidó sohasem egyén ő az egész zsidó nemzet szenvedéseivel s önérzeté­ vel A milyen kitartó a reményeiben, oly szí­ vóssággal tűri a szenvedéseket. Az élvezet, hogy Ő Messiásáról álmodhatik, a gondolat, hogy Messiás, a nagy, a dicső, neki az igénytelennek ép úgy fog megjelenni, mint az egész zsidó nemzetnek — az egész világnak, kárpótolja a fájdalmakért. Illúziói, álmai oly mélyen gyökerezők, hogy egy csöppet sem lepné meg, ha egy szép reggel ott látná ragyogni Jeruzsále­ met régi pompájában s a szent templom vakító kupolái fölött ott találná a hétszerte megna­ gyobbodott napot, — aureolat fonva Isten hajlékára.*) A Jeruzsálemtől távol lakó hivő készen tartja batyuját s vándorbotját, hogyha fölliarsog a szabadulás trombitája, ne kelljen késnie. S nem is késne, tüzet kapna az agg, férfiéről a csecsemő — do annál inkább késik ő — ő, a várva várt dicső Messiás. (Folyt, köv) •) A rahlnikn* anthologia szerint: II* * Messiás megjő, • hold íSm olyan loot, mint • nap*, a nap4 mag hétaserte káprázatosabb. tisztelettel tudatom, bogy a M. Tud. Akadémia nagymlgú elnöke, junius 28-áról 359. az. a. hozzám közvetlenül intézett Icrelében kegyet volt értesíteni, mikén az Aka­ démia főtitkári hivatalában a netán érkezendő pályaibávek f. é. október 1-jéig átvétetni, és azután nekem jegyzék mellett megküldetni fognak. Minthogy azonban az Akadémia, a fennálló szokás­ hoz képest, a bírálatot csak a tőle hirdetett pályáza­ tokra nézve végeztetheti, ennélfogva, ugyancsak a nmlgú elnök úr kegyes jelzése fonalán alnlirt a bírálói tiszt elvállalására: nmlgú Zichy Antal akadémiai tiszteleti, továbbá ngos Ponori Emil rendes és Csengcry János levelező-tag urakat kéri fel mielőtt annak biztos re­ ményében. hogy a mély tisztelettel felhívottak, alulirt eme kérelmét a hazai irodalom iránti tekintetből is, teljesíteni hajlandók lesznek, s ehhez képest a pálya­ művek beküldésére nézve semmi akadály fen nem forog. Kelt B. -gyarmaton, 1895. julius hó. Pajor Irtván. (Losoncai hírek.) Loaoncz, 1895. jnlioa 4. Losonci r. í. város juliushavi kOxgyülése. E gyűlésen a város ügyésze Bachler Ferencz jelen nem lévén, annak helyettesítésére Zelenka Gyula ügyvéd kéretett fel, aki mikor elfoglaló ay ügyész helyét, a polgármester az ülést megnyitottnak nyilvánító. A tárgyalást megelőzőleg jelenté, hogy a múlt gyűlés óta a képviselő testület egy virilista-tagja Herei Adolf elhalálozván, helyébe az első póttag Schwartz Tóbiás fog bebivatni. Ezután a tanács jegyzőkönyvei olvastattak fel, melyek alapján ör­ vendetes tudomásul vétetett a megyei közgyű­ lésnek városunk iránti jóindulatáról tanúskodó azon ténye, mely szerint a szeptember havában itt gyülésező felső-magyarországi közművelődési egyesület tagjainak méltó fogadtatására 500 frtnyi segélyt volt szives megszavazni. Majd olvastatott a városi orvosnak havi jelentése, a melyből ki­ tűnik, hogy a múlt évnegyedben 59 gyermek született s ugyanannyi lakos halt meg s bár e számok létszámnövekvést nem jeleznek, ám apa­ dást sem. Egészségügyünk tűrhető, habár ki van emelve, hogy a gyermekek között nagymérvű bökburut uralkodik, de ennek következtében ha­ láleset nem fordult elő. Az állatorvosi jelentés azonban annál szomorúbb, mert annak tartalma szerint sajnos tudomást szeneit a képviselő tes­ tület arról, hogy 1439 sertés közül minden óvszabály alkalmazása mellett már 569 a dögvész áldozata lett. Naponként 30—40 hull el. A vészt egyik hentesünk importálta a Kőbányáról vett sertésekkel. Rendőrkapitányunk jó előre intézke­ dett a vész becsempészése ellen, ám az illetékes miniszteri rendeletnek nem lévén képes ellentállani, mely az orvosilag egészségeseknek konsta­ tált 8 útlevéllel ellátott sertések vételét és vite­ lét megengedte: így jutott hozzánk a pusztító és máris nagy kárt okozó szerencsétlenség. A már meg nem akadályoztatható veszedelemben mégis az szolgál megnyugtatásunkra, hogy a dög­ vészes hullák a rendszabályoknak megfelelőleg a városon kivül kellő mélységű gödrökben, oltat­ lan mészszel fertőztelonittetnek s elföldeltetnek; továbbá, hogy a fogyasztásra vett sertések úgy a vételkor, mint azok felbonczolásánál orvosilag megvizsgáltatnak; végre, hogy a dögvész tovahurczolása ellen szigorú intézkedés tartatik fenn. (Ennek folytán történi két czigánynak olfogatása, a kik dögvészes hullát czipeltek éppen *a határ felé.) A szappanosoknak is el lett tiltva az ily hullák megvétele s felhasználása. Szóval megtör­ tént minden a vész teijedésének megakadályozá­ sára, ám azért még nem lehet szólnunk egyked­ vűen a czigánynyal, hogy : „megsünt a deg.* Olvastatott többi közt az állami elemi iskolák ügyében szerkesztett 8 a közoktatásügyi ministeriumhot intézendő kérvény. Ebben el van mondva, hogy a jelenleg két helyen, egymástól távol, ma­ gán házaknál elhelyezett iskolák állapota neveléstiiui szempontból is tűrhetetlen, arra kéretik a kormány, hogy ezeknek megfelelő épületet emel­ tessen. Mivel pedig a polgári leányiskolánál a kézimunka-tanítónő mellé a női ruhavarróuöre iv van szükség, kívánatos, hogy ily tanítónő évi 500 frt fizetés mellett alkalmaztassák. Habár adóhi­ vatalunk a belpiacira néző épületben van elhe­ lyezve, és amennyiben a ház udvarán és kertjén túl már házak nincsennek, csupán rétek követ­ keznek: égető szükséget képezett e hivatalnak biztosabb helyre való áttétele. Minthogy uj város­ házánk helyiségek tekintetében annyira bővelke­ dik, hogy abban még 4 felesleges szoba van, az említett czálra e szobák lettek a pénzügyministeriumnak felajánlva, a mely azokat 400 frtnyi �Nógrádi Lapok és Honti Hiradó. 1896. július 14. évi bérösszegért ki is vette. A volt tugári korcs­ ma eladása, valamint a losoncii fürdő bérbeadása hozatván sióba, ennek eszközlésével a polgármes­ ter bízatott meg. Sugár-utunk szabályozása czéljából a hetek előtt elhalt Hámoraik tulajdonát képező hátnak megvétele"s azután annak lebontása ismertetvén, czélszerünek találtatván, — mindezek foganatosí­ tása határozatilag kimondatott Tanügy. A nógrádmegyei tanítótestület közgyűlése. Az érczet ha hevitik, olvasztják, mindinkább fogy, leválik salakja. Így történik ez az emberi éleiben is: a ma­ radi nem barátja, a távol álló nem mindent lát azon színben, mint a beavatottak. S ha tekintjük a rossz akarókat, kik valamely intéz­ ményt nem a tömeg sima tükréből kiemelkedő világitó toronyként, s a közjó előmozdítására létesült társulatokat nem az elért eredmény szerint mérlegelik, sőt legtöbbször a legjobb s egészen más indilő okból származtatják, mint a miből keletkezett csodálatos, ha a közjó előmozdításában fáradok akadnak. A törvény a tanítótestület létesítését elren­ deli s a tanitókat ennek kötelékébe lépni kényszeríti egyrészt, másrészt a törekvő laniló szükségét érzi a társulásnak, hol ismereteit gyarapíthatja^ eszmét cserélhet, s másokat is a haladásra buzdíthatja s egyúttal jótékonyságot gyakoroltat. Természetes, hogy a tanítóság valamint jog­ államban mások sem képezhetnek kasztokat, s igy tanítók is törekszenek körükbe vonni a társadalom jobbjait s valljuk meg évenként egyszer találkozván, a viszont látás örömeinek is áldoznak. A társadalomhoz való simulás, a jótékonyság gyakorlása, a tanítótestületen kívül állók, de a tanítótestülettel együtt érzők szórakoztatása szempontjából, de meg a művészet pártolása érdekében is köti össze a tanítótestület köz­ gyűléseit hangversenyekkel, tánczmulatságokkal. S ez az, mi az avatatlanoknál sokszor szeget szúr, ez az, mi a komoly munkából haza érkező tanitókat: «Mint mulattál?* kérdésekkel ostro­ molja. Nincs testület, nincs kar, nincs hivatal, hol a társulok a karhoz tartozók, vagy hivatalnokok közöli salak nem volna, de ennek szigorú elbírálásától a társadalom már elállóit, a taní­ tót pedig még sok esetben egy olyan médium­ nak tekintek, kin bárki is próbálgatja hipno­ tizáló erejét Tagadhatatlan, hogy a lanitói karban is van sok nem oda való, a szögletesség is ilt-olt kikandikál, de tehet-e erről a képzett és müveit tanítóság nagy zöme, ha az iskola-fentartók szegénysége a nem arra hivatottakat is közé­ jük sorolja s a társadalom nem tekinti benne az aranyai, hanem salakjával együtt mérlegeli. A nógrádyármegyei tanítóság segélyalapjait, árvaházi alapítványát eddig legnagyobb részt a közgyűlések alkalmával tartott tánczinulatságok, hangversenyek, adományok révén szerezte meg, zömében pedig a közgyűlések által mű­ velődött s gyarapította ismereteit. Haladt-e testület minden téren s ha vaunak kebelében, kik a mérlékvt meg nem ütik, kik ifjú hevüktől elragadtatva szögletes modoruk tanüjelét is adják, a kor szelleme majd elseprendt azokat, még ezek művelődésük által ki­ öltöznek abból, mi a néptanító hivatásához, kellékéhez nem való. A tanítótestület összeségében a társadalom számot tevő intézménye, mely megérdemli, hogy vele bővebben is foglalkozzunk. A nógrádvármegyei tanítótestület közgyűléseit évenként s különböző helyeken tartja, ez évben Salgó-Tarjánban, a jövő millennárls évben pe­ dig a vármegye székhelyén fogja tartani. A saIgó-tarjáni közgyűlést is választmányi ülés, majd előérlekezlet s ismerkedési estély előzte meg a bánya-társaság kaszinójának helyiségeiben. A tanítóság műveltségének, reá termetségének már az ismerkedési estélyen is tanújelét adta s nem egyszer volt halható, hogy vigalmi helyen is ily példás komolyság tanítóink mű­ veltségének kétségtelen tanúsága. Az ismerkedési estélyen dr. Jankovich György kir. taufelügyelő is résztvett, kit a tanítóság igen szívélyesen fogadott, s köréje csoportosult. A julius hó 4-én tartott közgyűlést Druga József testületi elnök betegeskedése miatt Porázik György alelnök nyitotta meg s vezette a kir. tanfelügyelő, a papság s egyéb még a szép nemhez is tartozó érdeklődők jelenlé­ tében. Druga József testületi elnök magvas évi jelentésének felolvasása után, a közgyűlés Plachy József j. főszolgabíróhoz nagyreményekre jogosí­ tott s ma a hantok alatt pihenő fia elhunyta alkalmából Gönczöl János vezetése alatt rész­ vét küldöttséget menesztett, ezután Borbás Károly olvasta fel közlelszéssel fogadott érte­ kezését a népoktatási törvény módosítása felett. A testületnek van 25 disz-, illetve tiszteletbeli, 1 alapitó, Öl pártoló és 281 rendes tagja, A testület vagyona 2400 frtra tehető, nem számítva uz orsz. tanitó-árvaliázi 3000 frlot meghaladó alapot. A köröknél u bevétel 216 frt volt. A könyvtár 353 műből áll. A számadások s a körök jelentései után következett Mayer Béla értekezése tapasztala­ tairól az irva-olvasás és külön az olvasás és írás tanítása körül, majd felolvastatott Kosztka Mihály nógrádvártnegyei volt királyi tanfelügyelő meleg hangú üdvözlő levele a tanítótestülethez, mit a közgyűlés táviratilag köszönt meg. A folyó Qgyek során a tanítótestület dr. Jankovich György kir. tanfelügyelőt, ki tapintatosságával, széles körű ismereteivel, szeretőire méltó mo­ dorával, s mind e mellett erélyével s a tanügy emelésére cz/dzott munkásságával a tanítóság ragaszkodását, szeretőiét vívta ki: lelkesedéssel díszelnökeül választotta. Pajor István kir. tan., jubiláns iró, b.-gyarmati áll. iskolai gondnok­ sági elnöknek tiszteletbeli tagul való megválasz­ tatását költői hangon megköszönő levelét jólesőleg vette nevezett életének rövid ismerte­ tése után a közgyűlés azon reményének adott kifejezést, hogy Pajor Istvánt az eddigiek után még rnagasb kitüntetés is érni fogja. A tanitótestület elkészítteti a vármegye janisainak dom­ ború térképeién vármegye tanügyi monographiájának kiad hatása szempontjából a törvényható­ sági közgyűlés által megszavazott 500 frlot a közgyűlés köszönettel fogadta, « a monographin megíró bizottság kijelölését és felkérését a vá­ lasztmányra bízta. Komjáthy Jenő, egykor tes­ tületi tag s országhirü költő síremlékének fel­ állításához a hozzájárulási összeg megszavazá­ sát s annak idején az emlék megkoszorúzását a választmányra bízta. Dinlér Sándort, a lelkes tanitóbarálot s Peres S. volt tevékeny tagját tiszteletbeli taggá választotta, majd táviratilag üdvözölték Oruga József betegeskedő testületi elnököt s Komjáthy Anzelm kir. tanácsos, nyug, tanfelügyelő üdvözlő s éljenzéssel fogadott sür­ gönyének felolvasása után dr. Jankovich György kir. tanfelügyelőnek, a salgó-tarjáni iskola fentartó társulatoknak, Druga József elnöknek, Hábor jegyzőnek köszönetét szavaztak s ezzel a tulajdonképeni közgyűlés d.-u. 1 */, órakor véget ért. A róm. kath. néptanítók szécsényi köre fötivztelendő Boda Gábor esperes-plébános véd­ nöksége s bölcs vezetése alatt e hó 4-én tartotta meg évi rendes kör-közgyfilését, melyen jelen voltak a járás összes római katbolikus tanítói, a papság nagy része. A gyűlés a legszebb rendben folyt le; gyűlés után az „Újvilág" szállóban társas ebéd volt, mely ebédet kiválóan fűszerezték Boda Gábor, Kuszinkó Antal, Árva Ferencz és Bertha István szellemes és tanulságos pohárköszöntői. Hirek és különfélék Gróf Degen féld Lf\joM főinpán Szontagh Antal titkára kíséretében folyó hó 6-án Szécsényben időzött 8 ott a főszolgabírói hivatalt vizsgálta meg, hol is a pontos és szabályos ügykezelés és példás rend fölött legnagyobb megelégedését fe­ jezte ki. Az elöljáróság Kuszinkó Antal városbiró vezetése alatt tisztelgett ö méltóságánál, a midőn városbiránk hódolatteljes tisztelettel üdvözölte itteni megjelenése alkalmából, s igen szép beszéd­ ben mondott köszönetét ö méltóságának Szécsény város irányában eddig tapasztalt kegyességéért, felemlitrén, a többi között Szécsény kulturális és 5 közgazdászat! előmenetelét, felsorolván a Szécsénybeu felállított adóhivatal jótékony hatását, a já­ rási állatorvosi állomás létesítését, s az építés alatt lévő aszód—b.-gyarmat—szécsény—losouczi vasút létrejövetelét,mely hasznos intézmények megalko­ tásánál gróf főispán ur ő méltósága áldásos köz­ reműködése és páratlan buzgalmának tulajdonítja és köszönheti Szécsény mezőváros közönsége fel­ virágoztatását biztositó nagyszabású eredményt. Főispán ur ö méltósága megszokott leereszkedés­ sel, s szeretetre méltósággal adott válaszában örömét fejezte ki a város fejlődése és felvirág­ zása fölött, különösen kiemelte, hogy milyen kel­ lemes benyomftt tesz az újonnan eszközölt fásí­ tás. ó méltósága a délutáni órákban Baross Ár­ pád jár. főszolgabíró ur kíséretében városunk érdemes bíróját: Kuszinkó Antalt tüntette ki látogatásával. Főispán ur ő méltósága Szécsényben tartózkodása idején dr. Pulszky Ágost ur ö méltóságának volt szívesen látott vendége, honnan ugyanaznap esti 10 órakor távozottvissza a szék­ városba. Megyénk szülöttjének ünneplése. Báró Hos­ ner Ervin márainnrosmegyni főispán és neje Forgách Klotild grófnő e hó 7-án érkeztek vissza núszutjuk után Mármarosbo. A megye határánál Királyházánál Kutka alispán fogadta az uj párt, az egyes községek iudóházainál pedig a szolgabirák üdvözölték őket. Leginkább Máramaros-Szigel közönsége tett ki magáért. Mikor az uj házasok beérkeztek a pályaházba, a több ezerre menő tömeg zugó éljenzésbe tört ki. Egy fehérbe öltözött szép úri kisasszony, Huber Margit remek virágcsokrot nyújtott ál az uj asszonynak, a kit aztán szép beszédben dr. Pap Tibor polgármester üdvözölt. Az uj pár a felvirágozotl házsorok közt és a felállí­ tott diadalkapuk alatt a megyeházban lévő lakására hajtatott. A várost este kivilágították. Ki len ez órakor pedig a környékbeli egyesült dalárdák fáklyás zenével tisztelték meg. A meg­ érkezés alkalmából Szépfaludy Ö. Ferencz, a • Máramarosi Lapok* szerkesztője ünnepi számpadotl ki, melyben báró Ilosner tábornokról, a főispán hős és győztes atyjáról is megemléke­ zett. Szabó Sándor a lap tárcsájában kis vers­ sel emlékszik meg az ünnep alkalmából. Az ünnepélyen Nógrádból ott volt gróf Forgách Antal, a főispán sógora, ki elragadtatással magasztalta a máramarosi vendégszeretetet A balassa-gyarmati róm. kath. parochiális épület felemeléséről mint közóhajról sokszor volt már szó e lapokban; nem csoda, hiszen ennek megvalósulása esetén, úgy szólván egy csapással megszépülne Balassa-Gyarmat föutczájának arezuluta; hát még ezzel kapcsolatosan az úgynevezett Nemzeti Iskola széles frontját is emeletessé ten­ nék. A parochiális épület fölemelése a kegyártól, természetes, hogy nem követelhető, sőt nem is várható; mert az épület kitűzött czéljának az évi rendes tatarozás és gondozás mellett megfelel. Alkalmunk volt azonban beszélni e tárgyról a kcgyúrral: gróf Zichy Ferencz senior ö nmlgával, aki készséggel kijelentette, hogy nincs az ellen semmi kifogása, ha a patronátusi épületen a ter­ vezett átalakítást, t. i, az emeletessé tételt esetleg a hitközség saját költségén eszközli, mely esetben, igen természetes, hogy a nagyobb haszonvétel a teherviselőjéé lenne. És volna e tekintetben a már előadott tervezeten kívül, t i. hogy az át­ alakított parochiális épület földszintjén bolthelyiségek legyenek, — volna egy íjabb, még pedig az említettnél biztosabb számítási básis. Tudjuk ugyanis, hogy a posta-igazgatóság ez évben már tárgyalásokat kezdett meg az iránt, hol lenne Balassa-Gyarmaton a jelenleginél is alkalmasabb házban, illetőleg forgalmi ponton elhelyezhető a postahivatal? Megjegyzendő, hogy e hivatal és a hivatali főnök lakásáért a kincstár, ha jól vagyunk értesülve, 1200 frtot fizet Ily bér mellett amely hosszá évekre szokott biztosíttatni, nemcsak a tervezett emelet de sokkal nagyobb díszes ház is (amortisationális kölcsönnel) könnyen fölépíthető lenne. Hogy pedig a főtisztelendő parochus, kinek ilykép a jövedelme is gyarapítható lenne, lelkészi hivatalát zavaitalanul gyakorolhatná a postahivatal fölött bizonyításra nem szorul; avagy hogy számtalan más város példáját mellőzzük, nem tudja-e mindenki, hogy Budapest belváros róm. kath. parochiája földszinti helyiségében a fővárosi önkénytes tűzoltó-egylet irodája, szertárai, sőt a pincze egy részében ez egylet lovai vannak elhe­ lyezve már évtizedek óta és azért az apát-plébá­ nos olyan vagy .nagyobb ár, mint annakelőtte volt Tehát meg kellene elvégre ragadni �6 a hívők közönségének a kezdeményezést, hogy mi­ dőn a kir. posta jelen házbérlete (1897-ben) lejár, addig nyélbe süttessék, megvalósittassék ez eszme. A ozőcséayi műkedvelők e hó 6-4n szé­ pen sikerült apróságokat mutattak be, nem nagy, de fényes közönségnek. Előadták Csiky Gergely „Anna* czimü egy felvonásos drámáját, s Luun N. .Apró félreértések* czimü I felvonásos vigÍátékáL Annában a nehéz női szerepeket kitünően átszőtték meg Beringer Hona (Anna), Nádaskay Margit (Janka) és Bercelly Anna (szobalány), a férfiszareplők szintén elég jól állták meg helyei­ ket — Az • Apró félreértések* egyes sikerült alak­ jain hatalmasan mulatta magát a* közönség, s a jól eltöltött vig estélyért szívesen elfeledte a bosszú várakozást, míg a játék technikai akadá­ lyok miatt megkezdhető volt Az előadás után táncmulatság volt, a mely reggel 'Ifi óráig meg­ szakítás nélkül pezsgő jó kedvvel tartott Jelen­ voltak: Hunyady Lajosné, Krúdy Pálné, Pick Lajosné, Szabó Károlyná, Szerémy Béláné, Szerémy Jenőné, Szilassy Kálmánná, Szigyártó Pálné, Simoniden Jánosáé, Turnay Jánosáé, Berczelly Anna, Beringer Ilona, Hunyady Margit, Kandó Teréz, Nádaskay Margit, Podhorszky Ilona, Bozgonyi Vilma, Simonidesz Berta, Szigyártó Lenke, TJuráay Kató. Eljegyzés. Mayer Béla, cs. és kir. főhadnagy a 16-ik huszárezredben e napokban jegyezte el P.-Szántón Rosenbach Clotild kisasszonyt, Rosenbach Sándor köztiszteletben álló megye­ bizottsági tag s p.-szántói nagybirtokos művelt lelkületű kedves szép leányát. Boldogságot kívánunk a szép frigyhez! A pálfalvai üveggyári áll. eL iskola első évzáró vizsgálata a kir. tanfelügyelő, Schwarz Imre gondnoksági elnök s a szülők jelenlétében tekintettel bár az iskolánál a tanév rövid szorgalmi idején, jól sikerült Ez iskolát dr. Jankovich György kir. tanfelügyelő fáradságot nem ismerő utánjá­ rására létesítette a magas kormány s április havá­ ban Gellér Kálmán tanító vezetése alatt nyílott meg. E tanító váratlan elhunytéval a tanítással Stangl István losonczi áll. tanitóképezdei IV. éves növendék s ma már okleveles tanító bízatott meg, ki nemcsak jeles sikerrel állotta ki a képesítőt, hanem növendékeivel különösen a magyar nyelv elsajátításában eredménynyel fáradozott. A Cseh-, Morva-, Német-, Francia- sőt Finnországból ide te­ lepedett munkások gyermekei ma-holnap jól fog­ ják beszélni hazánk szép nyelvét A gondnokság, főleg annak elnöke Schwarz Imre gyárigazgató az iskola niveaujának emelésében is érdemeket szer­ zett A akarabeuszok estélye. A skarabeusz asz­ taltársaság julius 6-án Bárth fürdőkertjében meg­ tartott' — lapunkban előlegesen már jelzett es­ télye minden tekintetben sikerült Volt ugyanis szép nagy közönsége s hozzá igen kedvezett az időjárás; úgy, hogy a szabad ég alatt, lombos fák között rendezett mulatság vendégei legnagyobb­ részt hajnalig legkisebb baj és kényelmetlenség nélkül kitarthattak. De mondjuk el, bár röviden, hogy az estély alkalmából a kert minden zuga, nálunk ritka fénynyel volt dekorálva; atáneztérre vezető lugas-folyosó elején trsnsparentes portálé köszöntött barátságosan. A góthikus alakú, azon­ ban (s ezt mint kedves kuriózumot Írjuk ide,) magyar motívumokkal cirádázott portálé egyik homlokzatán e föliratot olvastuk: A Skarabeusz Asztaltársaság* — a másik oldatán pedig ezt: .Áldás a jótéteményekért*. Majd szemünkbe öt­ lött az oldalt fekvő zöldfák közötti buja pázsiton az a sok mécs, mintha mindmegannyi szentjános bogárka lennel 3 a fentiekkel szép összhangban a tánctér lampion- s a királylátogatás idejére emlékeztető egyéb fénygolyókkal volt ki világítva; ngy, hogy akadt jóhumoró ember, aki „velenczei éj*-ről kezdett csevegni, a ringó gondola helyett, persze, a tánc mámora hozhatta az illetőt varázs­ latba. A táncról pedig — illetve annak dimen­ ziójáról legjobb fogalmat nyújthat, ha elmondjuk, hogy az első francia négyest két colonne-ban, 44 pár táncolta. By szép látogatottság követketetni enged arra is, hogy a jótékony célra L i.: a szegény gyermekek felruházására jut n bruttó bevételből s hogy ezt főleg annak a művelt közép­ osztálynak köszönhetjük, mely a .Skarabeusz*-ok estélyeit látogatja, melytől azonban ezúttal s ezt őrömmel konstatáljuk, n magasabb állású köz­ igazgatási tisztviselők sem tartották magukat távol. Az est sikeresitése körül az érdem ifj. Hummer Ferencet, Molnár József, Aninger Gyula, Pokomy Gusztáv, Ballon József és Torbicza János urakat illeti meg; — .követhetnék a jó példát Önkény­ Nógrádi Lapok és Honti Hiradó. tea tűzoltóink is;* mert az .Ipartestület*, mint halljuk, a. maga évi rendes nyári mulatságát ugyancsak Bárth fürdökvrtjébcn már legközelebb szintén megtartja. A köszén-vasuL Budapesten az aszód— b.-gyarmat—losonczi vasútnak találó novet ad­ tak, elnevezték ugyanis k&uén-vasutnak. Mert hál töméntelen a kőszén Nógrádban, s való­ színű, hogy legközelebb részvény-társaság log alakulni az itteni kőszéntelepek kiaknázására. A vasul állomásai Ja Budapesti Közlöny sze­ rint) a következők lesznek: 1. Aszód, csati, állomás. 2. Iklad-Doinony, rak. megállóhely 3. Mácsa, vizái lomás. 4. Tóth-Györk, rakodó állomás. 5. Püspök-Hatvan, megállóhely. 6. Acsa-Kürth, vizállomás. 7. Guta, rakodó állo­ más. 8. Nógrád-Kövesd, vizállomás. 9. Becske, kitérő állomás. 10. Nándor, vizállomás. 11. Mohóra, rakodó állomás. 12. Szügy, rakodó állomás. 13. Balossa-Gyarmat, csati, állomás. 14. Trázs, rakodó állomás. 15. Szécsény, vizállo­ más. 16. Ludány, rakodó állomás. 17. Szakai, kitérő állomás. 18. Litke, vizállomás. 19. Tarnócz, rakodó állomás. 20. Rapp, kitérő állomás. 21. Losoncz, csati, állomás. Jenes Zoltán lapunk 26-ik száma vezércikké­ ben foglalt azon állítást: hogy Ecseg község há­ zában pálinkaszó mellett kötik a biztosítási ügyle­ teket, tévesnek mondja. Mert úgymond, ott nincs községháza, az ő lakában pedig ily üzelmeknek helyt nem enged. — E helyreigazítást készséggel vesszük tudomásul. Nyári mulatság. A ,vadkerti közkórház* ja­ vára hétfőn, f. hó 8-án rendezett mulatság elég fényesen sikerült és az ez alkalommal befolyt tiszta haszon a meglevő kórházi- alapot újból gyarapította. A mulatság jó sikere, mint Vadkert­ ről Írják, 8 kórház eszméje megpenditőjének és keresztülvivőjének, Schneider Györgyné a kórház­ egylet elnöknöjének, nemkülönben Dracsay Lajosnépénztárosnönek köszönhető, kik helyes taktikával minden lehetőt meglőttek a nemes czél érde­ kében. Többek közt jelen voltak: Lányok: Dracsay Gizella és Erzsébet, Trautwein Irén és Vilma, Krausz Gizella és Belén, Steinmetz Czeczilia és Jolánka (Bpest,) Birs eh féld Etel, stb. Asszonyok: Schneider Györgyné, Dracsay Lajosné, Fischer Józsefaé, dr. Weisz Sándorné, Trautwein Gyutáné, Hirschfeld Adolfné, Krausz Mómé, Dracsay Imréné, Grauer Adolfné, Schweiczer Lászlóné stb. stb. Felülfizettek: Főtiszt. Neymon Károly (Patak), dr. Kürtössy József, Fischer Józsefné, Schneider György, Trautwein Gyula, dr. Weisz Sándor 1 — 1 frtot; Schweiczer László, Grauer Adolf, Gréger Imre, Lengyel Dá­ vid, Pergő József, N. romhányi gyógyszerész, Bicskey Károly 50—50 krt. A befolyt tiszta jövede­ lem 25 frt 11 kr. A rendező bizottság külön köszönetét fejezi ki ez utón is dr. Weisz Sándornénak azon nagylelkűségéért, melylyel egy telje­ sen fölszerelt vaságyat ajándékozott a kórháznak. Kályhagyártás Balassa-Gyarmaton. Mióta Barza Nándor elhunyt, városunknak nem volt ta­ núit kályhása: a mi már magában véve is baj; mert nem minden szobába való a vaskályha és sokak ízlésével, de meg nz egészségi tekintetekkel sem egyez meg az efféle kályhaberendezés. Buda­ pest, Losoncz és ’Esztergom városokra voltunk tehát utalva, ha cserépkályhát akartunk, ez pedig nemcsak gondjainkat szaporító, de költséges is volt. Őrömmel jelezzük tehát, hogy az esztergomi, messze vidéken hires kályhásnak Magyary László­ nak üzletvezetője: Pentsch Fercncz városunkba telepedett le, 8 kályhaégető kemencéjére, mely a régi posta-uteza Radványi-fóle házban épül, a telepengedélyt már megnyerte. Elveszett női köpenyke. Több mint két hét előtt a Csesztve felőli utón Balossa-Gyarmat ha­ tárában egy női köpeny-gallér találtatott s mivel tulajdonosa a dobszó által való hirdetés daczára sem jelentkezett a városbirónál, ime e helyütt is közzétesszük azt. Szinészet. Az idei színészet! szezonban az imént lefolyt hél volt n legkiválóbb és legtartalmasabb, mert ennek sikereit egy Náday szerezte, aki finom művészi játékával a közönséget elragadta. Ka­ pott is érte elég tapsot és egyéb hangos elis­ merést, sőt tisztelői búcsúfellépte alkalmával egy szép babérkoszorúval lepték meg, mely figyelmesség a művészt láthatólag meghatotta. Kár, hogy a művészi sikerrel nem párosult az 1895. julius 14. anyagi siker is, mi leginkább a társulatot súj­ totta legérzékenyebben. Vájjon a Náday-esték közül, melyik volt a legsikerültebb, melyik tetszett leginkább ? nehéz volna megállapitani, mert a kitűnő vendég mindegyikben más-más oldalról mutatta be pompás humorát, más-más irányban juttatta érvényre sokoldalú művészi tudását. Ezen kér­ désre talán az volna a leghelyesebb felelet, hogy ezen előadások közül azok voltak a si­ kerültebbek, a melyekben a környezet, a többi szereplők összjátéka volt megfelelőbb. Minden­ esetre konstatálnunk kell, hogy a társulat tagjai valamennyi előadásban arra iparkodtak, hogy a művész mellett helyöket kellőleg betöltsék s egyeseknek ez teljesen sikerült is, úgy, hogy Náday mellett is képesek voltak érvényesülni és a közönség tetszését kinyerni. A heti műsor a következő volt Vasárnap délután a < Próbaházasság, > este Sardou vigjátéka a • Csapod ár», hétfőn Herczeg vigjátéka a • Három testőr», kedden Terrier vigjátéka <231. czikk>, szerdán a «Suhancz» operetté, csütör­ tökön a <Primadonna* énekes bohózat, szom­ baton a <Kis alamuszi* operette. E három utóbbi színdarab kerekded elő­ adásban lett bemutatva, az énekrészek csinosan adattak elő és a közönség jól mulatott s elé­ gedetten távozott A hölgyek közül Hegyi Janka, Gyurmán Aliz, Nagyfalussy Julia, Várnay Zseni és Vertán Anna; a férfiak közül pedig Bessenyei, Leővey, Kaposi és Katri járultak a sikerhez. D. Zs. Nyilttér. (E rovatban kSxlötlokért nem villa! felelősiíget a Szerit) Nyilatkozat. Itthon nem lévőn, csak most vehettem tudomást az ,1. H.* 26. számában egy hírhedt firms név­ aláírásával közzétett nyilatkozatról. E nyilatkozat legfőbb jellemvonásaiban mutatja be azt a korcs­ mái bohóczalakot, a ki az igazságot férfiatlan ha­ zugságnak képes minősíteni; a ki továbbá oly-ha­ zugságot is kohol, a melyről maga is tudja, hogy azt senki cl nem hiszi, és a ki végre, szokásához hiven, itt éppen úgy, mint az ő otthonában, a korcsmában, minden illemtudásról megfeledkezve, pórias gorombáskodással és sértegetéssel legjobban győzi. Valóban a négyen és röstellkedés bizonyos neme fog el, hogy egy oly emberrel kerültem össze, a ki szerinte sértegetéseivel már is elég­ tételt vett magának tőlem, de a kitől én, az ál­ talános társadalmi és erkölcsi szabályok szerint — viszont elégtételt semmiféle módon sohasem vehetek. F—i. Felelős szerkesztő: Vannay IgnáCZ. ALT ADOLF vaskereskedésében B.-Gyarmaton (Kossuthutcza), mindenkor kaphatók: gőzcséplőgépekhez való consis­ tent elsőrendű Tovot-féle ke­ nőcs, klgr. L o. 48 kr., II. o. 35 kr., ni. o. 26 kr., továbbá ezen kenőcshöz czélszérűen, takarékossági szempontból is alkalmazható legújabb talál­ mányéi légnyomásos, az egyes csapágyon könnyen elhelyez­ hető kenő készülékek (Schmirwasen) darabonként 4. sz. 2 frt 20 kr., 5. sz. 2 frt 80 krért, nemkülönben kátrány-fedőlemezpapirok tekercsenként (15 méter) 3 sz. 1 frt 60 kr., 4. sz. 1 frt 80 krjával. 171. 2—1 �7 Nógrádi Lapok és Honti Hiradó. 1895. július 14. Az 1896>íki ezredéves országos kíáliitAsl Igazgatóság pártfogása alatt*) lévé „M E N T O R IV " Ellátási vállalat E pártfogást dJkiel erkö Elszállásolás: saját uj szállóhelyeinken Étkezés fíudapent, Kerepeai-ut 22. szám. magy. kir. keresk mm. ur O nagymell. 1512115. sz az ezredéves országú* kiállítást látogatók siáutára kiboctájt 12 írt értékben 1 frt heti, vagy f írt 20 kr. havi be­ leiratában biztosított z fizetés mellett . a főváros és a kiállítás előkelőbb éttermeiben. „ Ellátási könyvecskéket" "fií tdan^^pra^iT' szoba-, étkezés-, közlekedés-, kiállítás és szórakoztatási szelvényeket* I. kiállítási tombolajegyet, végal egy 2000 koronás baleset biztosítási bárcrát tartalmaznak. Egy áy könyvecskét .2 személy is használhat, l--t napra, ha <> irt 50 krral pótolva lesi). — Előfizetéseket csakis korlátolt fiámban (az cl só részlet beküldése mellett) már most elfogadnak, valamint bővebb fclviligositássl szolgálnak; ------ A BudapeMt-Erzsébetvárosi Bank — A „Mentor*4 Ellátási vállalat. —— i(W(st» Hegedűs Dániel, tilkir Takács Zsiginond, Stadler Károly, az EI.4 min kit bl«t Úri. kuip. fSÍtsIün- tó». biz. Uf biz- T ih a n yi, Elismert legjobb szerkezetű gyűrű- ős sima- hántó ekéket, „Austria" sorvető gépeket, Blont-féle ensilage zöldtakarmány sajtókat, gyümölcs- és főzolékaszáló készülékeket, bor- és gyümölcs-Hí\|lókat, szölB nuókat is bogyónxorzsolókat, önműködő „SYPHONIA** növény- és szőlő­ vessző permetezőket 10485 — 95. szám. ' Pályázati hirdetmény. ACZÉLLEMEZ HENGEREKET, különféle lánczboronákat, száll.- bdajö. Wpgyib. Rúzsa Lajos, 3 —2 Ehrlich Gusztáv, tár bn Uf, (rSexa, mint elnök 156. orsz-n-képv. mint l elnök Főispán ur 6 méltóságának megbízásából, a gácsi és nógrádi járás főszolgabírói hiva­ talánál rendszeresítendő két, egyenként évi 400 (négyszáz) írt fizetés és 100 (száz) frt lakbérilletménynyel javadalmazott közigazgatási gyakornoki állomásra pályázatot hirdetek és felhívom az azokra pályázni kívánókkal, hogy az 1883. 1 . 1. csikkben előirt minősítésüket igazoló okmányokkal és keresztlevéllel felszerelt kérvényeiket, hivatalom utján, a vármegye főispánja Ő méltóságához f. évi julius hava 31-ik napjáig adják be. B.-Gyarmat, 1895. junius 22-én. Az alispán helyett: Dr. Morzsányi Károly, �dijakra. bíkszAo bvógyfürdö. szelektál magas he­ gyek álul sédéit erdei fenstkon fekszik; SzinérVáralja állomástól (szat- Bikszádi gyógyforrások ásványvizeinek kútkezelösége. *ár—nagybányai vasút) X Téeső állomástál ímagy. északkeleti vasút) lárisnvir* Az alispán helyett: főjegyző. T ih an yi, CURORT BIKSZÁD Szatmármcgye keleti szé­ lén, 1895. július 14. Pályázat hirdettetik a Nógrád vármegye által a buda­ pesti állami ipariskolában alapított 200 írt azaz kettő­ száz frtos ösztöndíjra. Pályázhatnak ezen ösztöndíjra ezen törvényhatóság illetékességi kötelékeibe tartozó mindazon lő . életerőket betöltött tanulók : a) A kik a budapesti állami iparisko­ lának már rendes tanulói; b) Azok, akik az iparos.tanu­ lók számára szervezett iskola három éri tanfolyamát be­ végezték s legalább is jó osztályzatú bizonyítványuk- van. c) Azok, a kik a polgári iskola, gymnasium, vagy . reál­ iskola négy alsó osztályából jó osztályzatú bizonyítványt nyertek, d) Iparos segédek és mindazok, a kik a b) vagy c) pontban kívánt készűltségöket felvételi vizsgálat utján bizonyitják. Általában megkivántatik, hogy a belépni kivátjó nö­ vendék az általa választott szakcsoportbeli iparágba^ már előző gyakorlatot szerzett, s legalább is azon két; havi nyári szünidő alatt, a mely után a közép-ipariskolába akar lépni, a gyakorlatban foglalkozott legyen és ezt hatósági­ lag hitelesített bizonyitványnya! igazolja. Az iskolai és gyakorlati bizonyítványokkal felszerelt folyamodványok f. évi augusztus hó 15-ig Nógrádvár]negye alispáni hivatalának nyújtandók be. Az intézet végbizonyítványa a gépészeti, vegyészeti, fémvasipari és faipari szakosztályok tanulóinak egy évi gyakorlat igazolása mellett jogot ad a szakjuk körébe tartozó s képesítéshez kötött iparágak (ízesére ; az építé ­ szeti szakosztály tanulói pedig e végbizonyítvány alapján három évi gyakorlati működés igazolása mellett jogosítva vannak a kőműves, kőfaragó és az ácsmesterség gyakor­ lására. Azon tanulók, kik valamely középiskola négy alsó osztályának sikeres elvégzése után lépnek az intézetbe s itt a három évi taofolyamot szintén sikeresen végzik el, a katonai szolgálatnál az egyéves önkéntesség kedvezmé­ nyében részesülnek. B.-Gyarmat, 1895. junius 17-én. Pályázati hirdetmény a budapesti Miami ipariskolMiM alapított ösitűn- U H ja Pontos is gyors ea:ped itu.órt nevezett ezóg jó hír ­ neve kezeskedik. p * p lv > iM r« « M o 4 L 4 » 4 b * n Ik ö u jt v rendolendók meg, ahol a táriaaág n yu m U tvin yraktárít SERTÉSVÉSZ-KIMUTATÁSOK DARVAI ÁRMIN nyomtatványok a j«Ual«g nralkodó é» m e z M fri aeakaW eben a hivatalos é» inagdnnyomta.tvdn.yok, most elMsziM gok figyelmébe. A ré»x»ényUr»Máff kiadásiban megjelenő Öttres Körjegyző urak és községi elöljárósá­ Nógrádi Lapok és Honti Hiradó. 1W 8 —3 8 4 óra Ajánlja c vidéken még nem ismert, az al­ földön már legnagyobb Egvényes konyhasós vize kitűnő hatásúnak a követ­ kező kóraemekuél bizo­ nyult be; Idáit tüdihurut, tudóié odeg és a kezdődd Cmókára ál idllt gyomorrútnál a naponkénti hány­ ingert, fej fájásokat, fej­ szédüléseket szünteti, az egész vérkeringést jóté­ konyan emeli s Így az emésztést és a jó étvágyat teljesen helyre hozta Az epe-elválasztást a májban sietteti, as epeelválasztó utakat jó karban tartja; ugyancsak oldó hatásánál fogva az egész bélcsator­ nát tisztán tartja. Ez ok­ nál fogva kitűnő az arany­ ér, sárgaság, máj- és lépdagaaat elles. kelendőségnek ör­ vendő, az ásvány vi :ck között legkellemesebb ízű s kitűnő gyógyhatású savanyú vizet. Főraktárak: B.-Gyarmaton: Vilim Gyilln, Szécsényben : Popovlcs János, Losonczon: Blllyl JátlOS, Fűleken: BRolller Pál, S.-Tarjánban: Mamii Gábor uraknál. au dér östlichen Grcnze ties Szatwárer Comitates, anf riner waldigen, vor Wiudcn durch liohe Gebirge gescbatzlen Hoeliebene gelcgen; von SzinérVáraljn (Szatmár-Nagybányaer Bálin) 2, von Tecali (Unj. Nordostbahn) 4 Stan­ dén ent fern t. Ilié alkalisch-inuriatiscbe Keilqtttllc Bikszád ist von snsgezeichncter Wirkung bei: chronlschen Lungencalarrii, Emphysem und beginnender Tuberculose. l»ai Wasser stilltbei ohron. Magencatarrh dru hanti gén Brechreiz, Kopfschmerz und Schwindel, ist von wolthitigem Einfltiss anf die allgemeine Blutclrculation und förder. somit den Appctit und die Verdauung, und trágt in Folge soiner Irtscnden Wirkung zűr Reinhaltung dér Oallenwege unddessesainmten Verdantingskanels bei. fis­ her unübertreftiich bei Hesmorrhelden (goldene Ader), Gelbsuoht, sowie bei Leber- und Mllzanschwel• lung. Vendéglíí- és korcsma-üzlet bérbeadás. Ralawni-Gyarmaton a volt Kőnig-féle fent jelzett, általánosan jó hírnévnek örvendő ftzlet, melynek helyisége a ta Hatni szokott országos vásárok alkalmával a vásár telepével közeli összeköttetésben ran és a város legélénkebb helyén fekszik, f. é. október hó 1-től ha­ szonbérbe adó, azonban előnyös ajánlat mellett a házzal együtt örök áron is eladó. Özv. KÖMIG ADOLFNÉ. H OMLOKZAT-FESTÉK-GYÁR Kronsteiner Károly Wien, III. Hauptstr. 120. sz., saját házában. Főherczpgi is herczegi uradalmak, cs; és kir. katonai raktárak, vasút-, ipar-, bánya- óh hániortAranlatok, ópítkczéri vállalatok, VÁLLALKOZÓK és Et’lTÖMESTEIlEK, valamint gyártulajdonosok szállítója. — Ezen homlokzat rétlékek, melyek mésxben oldhatók, száraz, porított állapotban 10 különféle színmintában kilónkint 16 krtól feljebb szállíttatnak és a fcstékszinek tisztaságát illetőleg teljesen hasonló az olajmázoláshoz — Mintalapok és liasználatí-ntasitások ingyen- óh bér­ mentve küldetnek NYOMATOTT A KIAIMJTHLAJIMIXOH B.-GYARMATI ItÖNYVlfVüMDA RÉRZVÉNYTÁRSULAT GYORRSAJTÓIN. l(Xi 20—9. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Nógrádi Lapok és Honti Hiradó Szöveg Főként olvasásra szánt szöveget tartalmaz. Ilyenek például a könyvek, levelek, disszertációk, versek, novellák, újságok, cikkek, archivált levelezési listák. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/kdsfiles/idx/Nogradi_Lapok_es_Honti_Hirado_1892-1896_00837.jpg https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/kdsfiles/pdf/Nogradi_Lapok_es_Honti_Hirado_1895_07_14.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource _ Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant _ Creator An entity primarily responsible for making the resource _ Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1895-07-14 Description An account of the resource hetilap Digitalizálva és betöltve a KDS-K projekt keretében. Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource image/tiff mikrofilm Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context <a href="http://corvina.bbmk.hu/WebPac.bbmkdb/CorvinaWeb?action=onelong&amp;showtype=longlong&amp;recnum=168900" title="A bibBBM00390745 azonosítójú rekord a BBMK katalógusában" target="_blank" rel="noreferrer noopener">bibBBM00390745</a> Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Kék László Balassagyarmat Relation A related resource _ Rights Information about rights held in and over the resource <a href="https://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/2.5/hu/" title="CC-BY-NC-SA" target="_blank" rel="noreferrer noopener">Creative Commons 2.5 Nevezd meg! Ne add el! Így add tovább!</a> Source A related resource from which the described resource is derived _ Subject The topic of the resource Társadalom Politika Közgazdaságtan Title A name given to the resource Nógrádi Lapok és Honti Híradó 23. évfolyam 28. szám (1895. július 14.) Type The nature or genre of the resource periodika Balassagyarmat Kék László Közgazdaságtan periodika Politika Társadalom