<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<item xmlns="http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5" itemId="38" public="1" featured="0" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:schemaLocation="http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5 http://omeka.org/schemas/omeka-xml/v5/omeka-xml-5-0.xsd" uri="https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/items/show/38?output=omeka-xml" accessDate="2026-05-02T16:40:04+02:00">
  <fileContainer>
    <file fileId="75">
      <src>https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/files/original/61adc9d5692a2da8e0d0d7fe040d87ef.jpg</src>
      <authentication>fe6e10422081fc841d12bbf41ff86e91</authentication>
    </file>
    <file fileId="76">
      <src>https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/files/original/14e7609f21c18f01f113a447c1508ecf.pdf</src>
      <authentication>1b4ee671268388424ae785980c985893</authentication>
      <elementSetContainer>
        <elementSet elementSetId="4">
          <name>PDF Text</name>
          <description/>
          <elementContainer>
            <element elementId="92">
              <name>Text</name>
              <description/>
              <elementTextContainer>
                <elementText elementTextId="114379">
                  <text>Szécsény. 1912. szeptember 13.

IV-ik évfolyam.

37-ik szám.

Szécsényí Hirlap
SZÉPIRODALMI, TARSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP.
,

■

•

MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN .
ELŐFIZETÉSI ÁR:

Szerkesztőség és kildóhlvatal Rákóci-út 565.

Egész évre 8 koron* — Fél évre 4 korona.
Negyed évre 2 korona.
Egyes szám ára 16 fillér.

Kiaditdkjddnos:

Előfizetések a kiadóhivatalhoz

küldendők.

ELŐFIZETÉSI PÉNZEK.

reklamációk és hirdetések a kiadóhivatalhoz

f
Nyílttéri

GLATTSTEIN ADOLF.

Szdmoru

Intézendők.
közlemények soronként 50 fillér.
Hirdetések egyezség szerint.

perspektíva

ger mondta hasonló pénzügyi válság idején,

gyüle­

S tehetünk-e ellene? Nem tehetünk sem­

keznek elöljáróiul a brkövelkéző viharnak. —
úgy mulatja a mostani nagy pénzügyi feszült­
ség azt, hogy nehéz, súlyos esztendő vár a
magyarra. Máskor ebben az időtájban, learat­
ván áz ég áldását, — a. bankók betétjei úgy
megszaporodnak, hogy kínálva-kínálják a

mit, legfelebb csak enyhüljelek a nehéz idő­

hogy nemzetek és egyesek ki tudnak hever­
ni pénzügyi bajokat, de csak úgy, taa a leg­
szigorúbb takarékosság elvét gyakorolják.

ivel fognak megtelni.

Nehéz esztendő.
(V) Mint mikor az égen felhők

ez nagyon I . . .

péntt; most pedig, még a nagy bankok vas­
szekrényei is zárva vannak a hitelt kereső
felek előtt, és majdnem mindenütt olt van a
figyelmestető tábla; Nincs pénz! , . . Ezzel
aztán egész közgazdasági életünk sorvadása
következik be, mert hogy pénz nincs, munka

sincs és már is elhangzott a riasztó szakér­
tői felyilágqsitás, hogy az építőipar csődbe
jut Egy nagy bank vezetőembere jelenti ki,

hogy a pesti bankok kivétel nélkül kénytele­
nek megvonni az építőipartól a hitelt. Ebből
pedig az következik, hogy a szinte ijesztően
lassúbb tempót venni? A

szakértő

kijelenti,

hogy a hitel megvonásával 70.000, az építési
iparban munkát találó* ember veszti el ke­
nyerét. S vegyük ehez mindazok existenciáját/ akik az ipari munkások élelmezése-ruházkodásából élnek. Akárhogy nézzük a ránk
következő súlyos helyzetet, perspektívája csak
egy: hogy a kivándorló hajók az otthon ke­

nyerét vesztett az elcsüggedt emberek ezre­

i .

t

ket, hogy egészen katastrophal!* jellegűvé ne
váljék. A helyzetet, a pénzügyi feszültséget

nem mi okoztuk. Vllágkonjunkturák szülték
ezeket. A pénz az egész Világon megdrágult
annyira, hogy a . külföldön elhelyezőit zálog­
leveleink a külföldi tőkésítek nem kedvező
tőkebefektetés. Ma a külföldi tőkésnek is a
mi garantált ólunknál többet kamatoz pén­
zé; azért özönlöttek haza zálogleveleink, mert
a külföldi töke ennél jobb tőkebefektetést
találván, bankjaink a záloglevelek visszavál­

tásával annyira kimerültek, hogy kénytelenek;
á prima váltókat ís elutasítani, és allig köt­

nek üzletet
ßz ä helyzet a fővárosban. És talármi,
itt a vidéken másképen állunk? Hiszen mi
niég a jobb időben is a pesti bankok Jár-

hniivr tidwlr U
hogyne függnénk most e súlyos napokban a
pesti bankoktól? Országos péznügyi depres-

síó ez, és mindenki • épugy érzi
mint a levegőbeli depressiónak.

nyomását,

Használ-e a köznek, ha a ránk váró ba­

jokat, mielőtt még azok egészen le nem terí­
tenek, — öreg asszonyok módjára elkesered­
jünk? Azt hisszük, igen.rAz osztrák-magyar
bank vezértitkára, a magyar születésű Pran­

Mindenkor, de különösen Ilyen nehéz idők­
ben el kell hárítani minden oly kiadási, mely
nélkülözhető. Nagyon keserű orvosság ez, és

éppen ezért kevesen fognak vele élni szép
hazánkban, ahol rpég a péidaszó is azt tart­
ja : Búsuljon a ló, elég nagy a feje. S mivel
a hióbhirek terjesztőit is a népszerűtlenség
Mtjtja, csak azokhoz szólunk, akik a komoly
intelmeket is megfogadják olykor-olykor:
nyújtózzunk a takarónk végéig, ha e zordon
nem akarunk megfázni

Levélszekrény.
Édesebbnél-édesebb problémák

megol­

dására nyújtanak alkalmat otv a sóink levele.
Hitttük, tagy nagy érdeklődést fog tetten i

és súlyos vádja egy fiatal leánynak a sors de
még inkább talán az előítélet ellen.
Kiszakítjuk és adjuk a levélből a követ­
kező részletei:
• . . . Bárhová megyek, bármit* teszek,
mindig észre kell vennem, hogy nagyon,
de nagyon szerencsétlen vagyok. És ami

súlyosabbá teszi sorsomat az az a gondo­
lái, hogy szerencsétlenségemért sem ma-

TÁRCZA.

mikor a térj egyéilen zokszó nélkül zárja el
. szivébe a fájdalmát. Én közelről ismertem azt

log: filiszterként végig tengődni az életen..K

Nemesség.

az embert, aki egy borzasztó éjszakán még­
tudta, hogy a felesége évek óta csalja, s bár
• minden tekintetben korrekt és egész férfi volt,
semmit se telt, hogy a maga mondhatatlan

hogy az asszony egy napon megbetegedett
és ágynak dőlt
A férj csak annyit látott, hogy tíz éven

Nemessé senkit nem tehet más.
Csak életével Önmaga.
Se mélységek, se magasságok.
Se fOtdi más hatalmasságok,
Vagy királyok parancsszava 1
Az ősöd érdeme ereklyéd.

De nemessé ez sem tehet. . .
Egy nemesség van a világon:
' Mely tetteidből kisugárzón

Befényll egész éltedet I
Légy egész ember, s dobj a tűzre
Minden pecsétes lim-lomot,
S áldalak a nemességedben.
Ha azt nem Írott levelekben,
■ Saját szivedben hordozod!

Szabolcska Mihály.

A kialudt lámpa.
Irta: Szomaházy István.

Afcármit beszélnek önök, mondta a hall­
gatag kriminalista, lehetnek olyan esetek is,

szenvedéséért bosszút álljon.*
A történet hőse egy csöndes hivatalnok
ember, égy-' nyugodt és álmodozó ’ filfszier,
aki azt képzelte, hogy minden vihar nélkül
fog eljutni-ahhoz * hatlábnvl gödörhöz, ahol
minden emberi törekvésnek vége szakad.
; Nappal az aktáit bújta, este pedig odahaza
gubbaszkodott a nagy petróleumlámpa alatt,

Történt egyszer, tíz éves stikkelés után,

át hűséges társa mindjobban sápad és el­
gyöngül, egykori gömbölyüsége mesévé és
álommá lesz, s hogy a hálószobában immár
hajnalig se alszik ki a sárgafényG petróleum­
lámpa. És a pamutok, a selymek, a sokszí­
nű ez érnék bábon liánul pihennek a kicsike
munkakosárban, ahol máskor egy fehér kéz

babrált közöttük.
— Mi lesz mindebből? — gondolta a

ahol a felesége tíz* éven át csupa asztalkent döt slikkelt, a kicsike leánya pedig hangosan
sillabizálva, olvasta a gyermekujság meséit.

csöndes ember és a hátán jéghideg nyilalás
futott végig.
Egy éjjel furcsa dolog történt: a beteg

A ház asszonya tíz éven át . csupa lullpántos asztalkendőt &gt; stikkelt, csak egyszer

halkan megszólalt. Ext mondta:
— Tamás, gyere ide "Z ágyamhoz. . .
— Nem alszol? kérdezte a férj, és az

térve el megszokott kedvtelésétől: akkor, mi­
kor a hosszúlábú góiyf ott keringett k töm­
zsi kis kémény, körűi. Változatosság okából
ekkor csipkés főkötócskék s egyébb fölötte
nevetséges holmik öltöttek alakot a családi
lámpa alatt. A férj házisipka alatt szótlanul
pipázva, ő nem egyszer sunyi hallgatással ezt
gondolhatta:
•'
*
— Teremluccse, az se éppen utolsó do­

újságot, mely fölött bóbiskolt, gyorsan letette
a kezéből.
* — Tamás, -- susogta az asszony

be

bolondig, tudom, hogy meghalok .. . Lehet,
hogy még elélek a jövő vasárnapig, de az is
lehet, bogy holnap reggelre már mindörökre
néma és süket leszek . . Nincs sok időm,
Tamás, nincs, nincs, — azért kérlek, hogy

�„Szécsényi Hírlap“

37. szám.

szeptember 13

gamat nem okozhatom, sem máit nem
vádolhatok. Mindennek az oka a ión ki­
számíthatatlan szeszélye. *

tett levele alá, f miből fŕrra vélünk köyetkez-.
telui,hogy nem Szánta a nyilvánosságnak pa­
naszát Mi úgy neveznők cl; „Egy szegény

Gyermekkoromban súlyos betegségen
mentem keresztül. A betegségem elcsúfí­

képzelődő leányt, Les? alkalmunk fejtegeté­

totta az arcomat

Az ember
étibben a tekintetben nincs,
kivétel férfi és nő közölt h—leginkább a kül­

úgy,

sünk során elnevezésünket megokolni

hogy ma — húsz

éves koromban —- legnagyobb ellenségem
a tükör.
A tükör és . . . mindenkinek az arca,
aki szóba áll velem. Ez fáj a legjobban.

ső után ítél

Csak egy pillantást kall vetnem* a vetem

szemben álló arcára, szemére és azonnal
észreveszem, hogy a| most jut gondolja:
»Csúnya, csúnya!* mV ófr’
Én nem tudom, Qiilyeti ax a boldogság,
amit a férfi szerelme nyújt; énekem nem
mondta soha senki: «Te édes&gt;
drága,

nekem mindenki hidegen,

szellemi fölény, a tudás nagyobb hatalom —
hu nem is nagyobb vonzó erő. — mint a csinu» külső; az ész fegyverei az egész yiíágot

arczu", ami alatt aztán érteni kell olyan em­
bert, aki okos, műyelt, sokat tanult és mindez
az arcára'van irv^. Hiszen mi. is valljuk azt

műveltnek és — ne legyen ez szerényte­
lenség — okosnak, aki társaságban szel­

bogy a léjek intelligenciája visszatükröződik*

az arcon, de azerf kizárólag az arc szépsé­
géből avagy rútságából nem szabad és nemi

lemes, kedves és mulattitó tudna tenni,
ha . ... ha oda nem lenne írva minden­

kinek az arcára:

lehet másra következtetni, mint amit maguufc
előtt látunk.
A■
.
•
. ***l
Ezután a hosszú észrevtel úján,, amely
a levélíró pesszimisálikus eietftiíogásái .iga­

»Te ne avatkozz a mi

mulatságunkba; te nagyon'csúnya vagy.*
Ilyen körülmények közt nem csoda az­
tán, ha embcrgyülölő, mogorva, zárkozott
természetű leltem, holott alapjában. véve
vigkedélyü vagyok. Azonban igazi
szelemet el kellett rejtenem szemberek elől

zolni és helyeselni Játszi«, rá kell mutatnunk
arra a |apa^zUií&lt;^i .tényre, hogy minden nő-,
nek minden .gondolatát és.tettét a. hiúság'
diktálja, helyesebbek irányítja.'— A tyúság.

gyan merek én örülni ílyén ciuny arccal.
Ezeket akartam Önnek megjnil nem

azért, mintha ön segíthetne rajtam, hánem

talán inkább azért, hogy keserűségeimet
szavakba öntsem. Hiszen a betegnek is

minden sorából kiárad. — Tudnunk fölhozni
számúján példát, 4 ma élő és vpzérszerepet

me menetét, haucm azt .mondjuk, jlklve gon­
doljuk: „Ez az eiyber gyönge jellemű. mert

beszélt
. Miért ? Mert csúnya, vagyok. .&gt; *
Pedig jogosan nevezhetem magamat

hivatalos

amely levelének

zel akarta kissé megcsiklandaiii bip^ágát.
j |&lt;a-ezt* várta, helyesen gondolkozol^ A

egyúttal a legelterjedtebb szokás is. Igen, sok-,
szór halljuk azt a mondást: •Intelligens

szinte

műveltsége, iniclligpnciája,

úgy. igyekezünk ^tcgismepti, hogy befér kö­
zünk gondolkozásába, lapul mányozzuk esz­

komolysággal

kimérten,

telkébe fog nézni. Dp ha*még olyan csúnya
lenne is az arcz. önt széppé teszi, tudása,

játszó nők.közül: is aktk szintén csunyák és

hatna". így — az ember külseje után -r- iíéletet mondani a tegkouiótosabb valami, ide

ják hogy elfogja a 4eáuyV ha. kezét érinti

mégis fog találni majd o|yan yalakit, aki a

arra-az álulánus Jiuteságra^prfyhüdhégre,
amely a nw kor‘emberét mindenben jellcqixi.
A kényelmei szerijük és jvások jellemet neqi*.

ruhája nem a legújabb d^vat szeriül szabott;
ez az ifjú nem vfjl tehetségre, iuertraróa
Darwin elméletének bebizonyítására szolgál­

tt széP f* én nem éreztem soha azt az édes
borzongást, amelyről; a költők, azt moodférfikéz érinti;

Ezt a tényt le leh«Mne vezetni

nem jelenti azt, hogy csúnya; 4jehetséges
ugyan, hogy On.nagyon csúnya, de ezért

a férfiak szinte megkövetelnek a nőktől. ~
És igy rájövünk arra/hogy mi késztette á pti‘
elkeseredett IcvéífFónkat — saját szavai sze­
rint —' a „kipanaszkodásra*. A hiúság. És

mégis a liódolók százai veszik.;ő|cet körül.*
Ezt várta tőlünk az ismeretlen levéli/^ és ez­

megtudják rendíteni, a szépség cyá.k egy sző­
kébb körben hat;. az agy munkái*, századok

rpulya (s élnek, a csinos arcot a* koporsóra
hulló rögek elfelejtetik az eirberfel. \ '
Ha ez igy van,'akkor önnek sincs oka

úgy gondolkozni,

amint gondolkozik.- Igen

helytelenül teszi hogy annyira hajlik a peszszinizmus félé. Sajnáljuk önt, mért hiszen
saját hibáján kívül kell szenvednie, de szen­
vedéseinek nagy részét saját helytelen emberismereienek köszönheti. — Pesszimisztikus
világnézete azt követeli öntől, hogy minden
emberben ellenségét lássa és iiittídenkivel

igy bánjon el.,Így aztáW szinte ternteszéteá is*
hogy-* saját kifejezését használjuk — hiva­
talos komolysággal beszélnek önnel. — Az
ön'magaviseletében rejlik tehát tiagy részben
á hiba.'Próbálja meg egyszer mindeneit jó­

barátnak tekinteni és meglátja, hogy ' az is
lekz. öúiieK kett megtennie a kezdő képéit
Ä hisszókj hogy — mint a csec&amp;mŐnél
'
csáí^T kézífó’ lépésedíeizhék ifehtódf?cf‘:,n-

ön mint beteg panaszkodott'és az orvos
mindig azt mondja ápoltjának: •Ne goftdöl-

jon so ha. a betegségére!*, mi is azt mondjuk
Önnek: Felejtse el azt, hogy csúnya, cH sem

kipanaszolhatja

ez nem ellentmondás. A levélíró annak da-*
cára, hogy bevallja magáról, hogy csúnya,

A levél írója még álnevet um bigyesz-

azt akarja tőlünk hallani: .Lehetséges ugyan,
bogy az On arcra nem szép, ami azonban'.

hisszük Csiptya líő nincs és ha van^ olyan
nincs, akinél még csúnyább ne lenne./
,
,,
tiolygó.

még legutoljára megtégy nekem valamit..
A csöndes ember arca görcsösen vonáglott, az asszony pedig balotthalváiiyan foly­

Az asszony felnyitotta a szemét s álmo­
dozva odaforditoita A meiiyezet felé.
— Mert szeretem. 01 szeretem egyedül

kínosan zihált, majd forró könnyek peregtek
végig lázban égő arcián.
.— Édes kis babám, r— susogta —.édes

tatta:
Egy kérést akarok hozzád intézni; egy

és\a kis leányomat . . ;

kis csöppségem, hát egyedül maradsz. . .
A kis leány most is a, mesekönyvé vei
játszotta nagy havas képekkel, melyeken

megnyugvást
magát* —

szerez,

ha

nagy kérést, — olyat, melyért még az em­
lékemet is megátkozod De mindegy, akárrnr
vár is ram azután, — a földben sem lennek
boldog, ha most őszintén nem beszelnék veTamás, arról van szó,- arról van ttó . . y -

— Miről ? — kérdezte a férj, es a szíve
oly borzasztóan* dobogott, hogy kénytelen
volt leülni az ágy. szélére.
'*
*
.
— Arról, — pihegte az asszony, a sze-’
mét lehunyva'— hogy még halálom előtt el­
akarok búcsúzni valakitől .*
— És ki az a valaki ?

.
—

mondta

a

.

— Tamás kísérletet tett,, hogy felugor­
jék, de egy borzasztó erő — úgy érezte —
fogva tartja.
íj
•.
.
.
■ *— E» mióta szereted? —mondta resz­
ketve.

.

i.

. ■

• — Mindig,-a? mióta csak ismertem. Mar
akkor szerettem, a mikor te a kezemet meg­
kérted. De apa nem akarta, hogy az övé

legyek és* ô is «rábeszélt, hogy a szüleim
akaratának engedelmeskedjem. Éppen tizévé

annak,.Tamás, hogy vele egész a sírig
jegyeztem /nagam^i. . . 7
— Ésí megcsaltál vde?.

el­

férj, de a hangja oly. furcsa és szokatlan
volt, hogy még a saját fülének is idegenül

Az asszony szelídén elmosolyodott.
— Megcsaltalak? ót csaltam meg teve­

csengett
Az asszony, végigsirailőtte kezével a pap-*
lant, kiaJvó szemébe bágyadt mosoly költö­
zött, és halkan, mintegy magának rebegte:
— Soókytól. . .
— Miért akarsz elbúcsúzni Soókytól?—
kérdezte a férj, aki úgy érezte, mintha egy­
szerre valami mérhetetlen óczeán alá merült
volna s a hullámok fenyegetőleg föléje tor-

led, Tamás/ mert' léged Öleltelek, mikor min­
den idegszálam csak ő reá gondolt. De nem
panaszkodom/hogy boldogtalan voltam, mert

lódnának.

őt csókoltam, a inig te. a dolgaid után jár­
tál . . .’Mindennap boldog voltam egy féló­
ráig, — és most nyugodtan halok meg, mert
nem éítem hiába.,. .

— És ... a . . .'gyermek? — dadog­
ta 9 férj.
s
A asszony elfordította

szemét,

melle

piros fnkötös farkasok,

nagysrákállu

hegyi

manók, csillogó homloku tündérkisasszonyok
társalogtak egymással.
(
j. A férj, odanézeit a lámpa alá és pillan­
tásában undor és gyűlölet szikrázott. .
.— .kicsi kis angyalom, ki fog téged

szeretni ezután? — rebegle párnái között a
bűnös asszony.,
Ďe hirtelen elfordította a szemét és for­
ró kezével megragadta a férje kéjét .. ’
. — Hivassa el Soókyt, ha :,a jó Istent
ismeri. . . látni akarom, csak egyszer aka­
rom még látni, hogy nyugodtan meghalhas­
sák.•
./ .r”
A csöndes ember ekkor fölkelt az ágy
széléről és a czeruzájával. ezt írta, egy szelet
papirosra: „A kedvese haldoklik . és látni
kívánja* És a ezédulát elküldte a mindenes
leánynyal, aki odakűnn a konyhában sirán­
kozott ...

• • •

— Eljött Soóky ? — kérdezte valaki az
elcsöhdesült kompánia tagjai közül. *.

�„Szécsényi Hírlap“

37. szám.
Afeg/egyzés. .Ks.” barátom gyönyörű
reflexiókat fűzött egyik levélre adott vála­

szomhoz. —Amily. élvezettel olvastam a cikk­
nek mindet? egyes sorát, épp oly erősen és
csattanósan cáfolta azt meg egészen váratla­
nul az élet... a sors. A levélirója, a tizen­
hét éves .boldogtalan teremtés” Virág Józsa,

szegedi leányka volt. Virág Józsa folyó hó
5-én, — amint szomorú szülei értesítenek —
hirtelen és minden szenvedés nélkül meghalt.
.Behúnýta gyönyörű szép kék szemeit és el­

aludt örökre” — írja a megtört szivü apa.
Tartozom a szegény kis leány emlékének az­
zal, hogy ezeket a sorokat megírjam róla, a
kinek élete szenvedés volt és aki oly meg­
hatóan tudta leinti ezeket a szenvedéseket

A .boldogtalan teremtés” most már bol­
dog. — Nyugodjék békével!
’

Bolygó.-

'

Heti posta.
Igen tisztelt Bolygó barátomI
Az én toliamra most már nincs szükség,

rámczáfqlt, nagyon rámczáfojt a halál, amely
V/rtfg Józsát elvitte magával a szenvedések
országából, a béke birodalmába.
. Olyan lelkiismeretfurdalás léiét érzek, a

melynek leljelete csak most csapolt meg, a
mikor olvasom, hogy azt »» boldogtalan tizen­
hét éves leányt a sírba tették, akinek én tiem
tudtam hinni osak azért, mert nem akartam«.
De azért még most is valami pogány

hitetlenség bolyong bennem, hogy az a le­
ány nem is.szenvedett annyit, amennyit Ön­

HIREK.
JTínevojiée. A közoktatásügyi minis­

ter Bertha Teréz polgári isk. tanítónőt, —
Bertha István helybeli tántortanitó kedves
leányát — Bgyarmatról Adonyba nevezte ki
segédtanitónővé.
r
•

• JfaJÄlosAo. Vettük a következő gyász­
jelentési: özv. Id/’Tokay Lajosné és gyer­

szeptember 13.
azonban praktikus bankember léiére ügy vé­

lekedett, hogy valami .tisztességes” ember
jöbban megfelelne. A mama pedig, kinek a
két lány szemefénye volt, természetesen az ő
pártjukra állott. így történt aztán, hogy egy
szép napon sikerült a papát meggyőzni arról,

hogy a huszártiszt] állás is a .tisztességes*
foglalkozások közé tartozik és Gitta harmad­
napra jegyet váltott a snajdig huszártiszttel.

mekei megtört szivkel Jelentik, hogy Id. To­

A menyegzői lakomára Adél a költőnek
is juttatót) meghívót. Mikor a tánc megkez­

kay Lajos tiszaföldvári földbirtokos, munkás
életének 78-ik évében folyó hó 6-án reggel
1 órakor hosszas szenvedés után jobb tétre
szenderült. Az örökkévalótág honába költö­

dődött, a lyra embere meghúzódott egy cso­
port pálma mögött, és mivel tánczolni nem
tudott, igyekezett minél biazirtabb szemmel
nézni a mulató társaságot. Egyszerre egy

zött emberbarát holttestét a református egy­
ház szertartása mellett folyó hó 7-én délután
4 órakor Balassagyarmaton a templom-utcai
Reisz-féle házban felállított ravatalról sráliiU
juk ki a balassagyarmati temetőbe és adjuk

gyengéd kéz érintette vállát. Hátrafordult Adél
állott mögötte.
t
— No, maga nem tánczol? kérdezte a
költőtől.
— Csak nem enndnl|a, bogy liven pro­

vissza az anyaföldnek. Az igaz emberek elete
szenvedés, halála nyugalom I Balassagyarmat,
1912. szeptember líó 6-án. özv. Id. Tokay

fán dologra vetemedem! De jó, hogy itt van;

Lajosné. Tokay Lajos és neje Boczkó Eszter,
Tokay Ilona és férje Fejes Arpád, gyermekei.

— Meg! rebegte szendén Adél és egv
sokatigérő pillantásai hagyta ott Sapphn di­
cső utódát, aki szentül meg volt győződve,
hogy Gráber úr nem fog akadályt gördíteni

Fejes Endre, Tokay Piroska és legír). Tokay
Lajos, unokái. — Az elhunytban Tokay La­
jos lapszerkesztő, a Felvidéki Magyar írók és
Hírlapírók szövetségének főtitkára édes aty­
ját gyászolja.

Kiállítás. A Nóg^fidvármegyei Gaz­
dasági Egyesület folyó hó 28. 30 és október
1-én a Komzsik-féle fürdőkertben tartja meg
kiállítással kapcsolatosan ll-ik tenyészbaromfi

éppen azon gondolkozom, hogy a napokban
beszélni fogok a papájával. Megtehetem?

.két szerető szív egyesülése” elé.
Pedig pár nap múlva kisült, hogy Gráber

papának határozottan ez a szándéka Mikor
a költő úr bús hangulatokkal lelkében hagyta
el .képzelt boldogságának havát” (mint egy
későbbi versében irta.) nyomban összeült a
családi tanács, melyből azonban Adél kisatzsžonýt kirekesztették.
Gráber Albert, a nagy bankember egész
férfiú méltóságáról megfeledkezve, szinte haját

nek Bolygó Uram leirt, hanem még inkább
fokozta azfj’ mert lelkében már szinte nélkü­

és házinyúl vásárját. Bejelentési idő szep­
tember 15. Beküldési idő szeptember 28. —
Až-éWď napot! délitón 4'ómkor előadás lesz

lözhetetlen zenéje volt az a fájdalom, melyet
ô teremtett magának s amely elvitte ót.
Nyugodjon békében, de tudja Isten, nem

a baromfitenyésztésről és bemutatják a keltétögép kezelését. A megnyitás napján dél­
előtt belépti-dij: 1 korona, a többi időben

tudom elhinni; hogy egy tizenhét éves leány,
ne üsse fel fejét akkor, a mikor a fák zizzegö susogása berepül a leányszoba fehér bú­

40 fillér.
Állami tanítók es tanítónők eskütétele. A
vallás és közoktatásügyi. mr kir. Minisztéri­

teletreméltó családot egy .ilyen, házassággal
akarja megbecsteleniteni.
— Nem, ebből nem lesz semmi, mig
én élek; szólt dühhel az érdemes férfiú
-*• De papa, szólt közbe reszketve Grá-

torai közé.

um által, Nógrádvármegye-egyes állami el.
iskoláinál megüresedett tanítói és tanítónői
állásokra kinevezett tanítók és tanítónők fo­

bemé asszonyság, hátha csakugyan nem tud­
nak egymás nélkül élni. Majd meglátod,
hogy ezek még valami kárt tesznek maguk­

lyó évi augusztus hó 31-én d.-e. 10 órakor
Máihé Géza kir. tanfelügyelő előtt tették le

ban. Majd meglátod I
— Ugyan kérlek mama, — szólt közbe

a hivatali esküt Ezen alkalommal a kir. tan­
felügyelő meleg szavakkal üdvözölte a kine­
vezett tanítókat, ecsetelvén előttük a tanító

Gráber úr — hát az én terveim ? Mi lesz az

*

.

Ks.

— Meghalt az asszony?
— És a kicsiny leány kire maradt, hogy
az édes anyját eltemették?

— Az asszony a szeretője karjaiban halt
meg, a kicsiny leány pedig kolostorba került
és onnan is ment férjhez egy vidéki földbir­
tokoshoz. A férj pedig, mikor öt nap múlva
hazajött a temetésről, egy ideig bezárkózott
a házba, de később épp úgy eljárt a hivathlába és a kaszinóba, mint annak előtte,
mikor.még a sárgafényü lámpa alatt töltötte
el a lefekvés előtti órákat... A holt asszony
kedvesétől nem kért elégtételt, sőt' nem is
bántotta, mikor vasárnap délelőttönként a
főutcza kotzóján összetalálkoztak . . . Úgy
rémlelt nfti, hody ' az egész mesét csak
álmvdta: a stikkelő asszonyt, a fehér estéket,
a kályha tüzét. a sillabizáló kis leányt, Néha

úgy tetszett neki, hogy az egész élet csak
egy ködös regény, melyet valami súlyos
betegágyon álmodott végig, s a miből egy­
két édes szív, egy-két drága hang érthetet­

lenül odatapadt az agya velejéhez. . . Szép
meseasszony, susogta néha, .mikor egy-egy
téliéjszakán a* álmából fölriadt pirnsbóbitás
Fillabizátó kicsiség, miért hogy szélfoszlottak
a semmiségbe? . . . ? És a sötétben a má­

sik oldalára fordulva a deresszakállu ember
gyermek módjára sírni kezdett. . .

tépte dühében, hógy Adél a szerinte oly tisz­

én terveimből? Az .én” terveim sem hatják.
A Homer fiú, a Kereskedelmi és Ipartól ha­

ner Győző, Institórisz Mária és Nagy Margit
füleki; Krajcsák Kálmán liptagergei; Magasházy Hilda ecsegi; Márkányi Erzsébet mátranováki és Éhes Camilné. Szilágyi Mária sal­

tározottan érdeklődik Adél iránt, és én egy
ilyen senkihez adjam a lányomat 1
— Jó én nem bánom, de majd meglá­
tod, hogy itt egy borzasztó szerencsétlenség
lesz, majd meglátod, — mondta még egyszer
a mama és sírni kezdett.
A papa erre a nem várt támadó fegy­
verre púbulni kezdett. Azonban Gitta, a fes&lt;

gótarjáni állami cl. risk, tanítók, illetve taní­

és

magasztos hivatását s különösen lelkűkre kö­
tötte azon nemzeti missiót, melyet állomás­
helyeiken teljesíteni kell. Esküt tett tanítók a
következők: Benkó János, Bím Bálint, Dür-

tónők.

» •

újdonsült főhadnagyné erélyesen

szólt

közbe;
— Lári-fári terv, szerencsétlenség! Je­

• !

CSARNOK.
A Gráber leányok.
Gansel Andor.
'A Gráber leányok mindakeften nagyon
szerelmes természetűek voltak. A nagyobbik,
Gitta, egy huszártiszttel udvarollatott magá­
nak; a kisebbik, Adél, már megelégedett egy

kis lyrai költővel. Igaz, hogy e kettő előtt
már sokan voltak mind két részről, de Gitta
is, Adél is határozottan állította, hogy ilyen
szerelmes soha senkibe nem volt. A papa

gyezd meg mama, hogy a mi család presz­
tízsünk nem tűr ilyen házasságot . . .

Szerkesztésért a kiadó felelős.

Szerkesztő üzenet
L M. Írását Köszönjük. A kért lapszá­
mot a maival együtt feladtuk Odv.!
Haragos aéalke Már pedig a nőktől mi
elsősorban elvárjuk a gyöngédséget
Meny asszony. Ha diszpensáltatja magát
felmentik a kihirdetés alól és gyorsabban
tarthatja meg esküvőjét.

�37. szám.

szeptember 13

„Szécsényi Hírlap“

Hirdetések jutányos áron közöltetnek ezen hírlapban!
669—19ÍZ végrh. sz.

Árverési hirdetmény. •
Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi
LX. t-c. 102. §-a értelmében ezennel köz­
hírré teszi, bogy a bgyarmati kir. törvény­
széknek 1910 évi 10.0130 számú végzése
következtében dr, Essösy Béla szécsényi ügy­
véd által képviselt javára 150 korona s jár.

erejéig 1911 évi január hó 7-én foganasitott
kielégítési végrehajtás utjau 1e foglalt és 700
korónára becsült következő ingóságok, u. m.
2 drb. tehén nyilvános árverésen aladatnak.
Mely árverésnek a szécsényi kir. járásbí­
róság 1912-ik évi V 533 9 számú végzése

folytán 150 kor — fill, tőkekövetelés, ennek
1910 évi március hó 3 napjától járó 6' • ka­

összesen 78 korona 38 fillérben biróilag
már megállapított költségek és 2 K. 20 fill,
árverés kitűzési dij erejéig Ludányban leen­
dő megtartására J9I2 évi október hó 5-ik
napjának délutáni 2 órája határidőül kiiűzeés ahhoz a venni , szándékozók ez enne oly
megjegyzéssel hivatnak még, hogy az érintett
ingóságok az 1881. évi LX t.-cz, 107.és 108.
§-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a leg­
többet ígérőnek, szükség esetén txcsaron alul
is elrúgnak adatni
/ ■

levélpapírok
és

képes-lapok
nagy választékban.

Tankönyvek,
Iskola táskák

Amennyiben az elárverezendő ingóságo­
kat mások is le- és felülfugLhaiiak és azok­

jutányos áion kaphatók:

ra kielégítési jogot nyertek vol na,/ezen árve­
rés, az 1881 évi LX.I.-C 102.'^a. értelmé­

GLATTSTEIN ADOLF

ben ezek javára is elrendeltetik.

könyv- és
papirkereskedésében
Szécsény.

,

- Szécsény, 1912. évi szept hó 8-án.

matai, egyharmad százalék váltódij és eddig

TVs fry, kir, bír végrehajtó.

GOTTLIEB ARMIN

„Újvilág” szállodája és vendéglője
SZÉCSÉNYBEN.
Pontos es figyelmes kiszolgálás.
Szolid, arak.

Kényelmesen és elegánsan
berendezett szobák

Abonánsoknak reggeli, ebód- és vacsora havonként 54 K. Ebéd os vacsora havi 48 K.
melynél naponként kétszer-sült és tészta van étrenden.

Aki
olcsó pénzért
kitűnő gyógy- és borvizet

akar inni, az
igyék gyűgyi gyógy- és
borvizet,
mely kitűnő hatásúnak bizonyult az emész­

tési zavarok,

gyomorsavanyúság, bélrenyhe­

ség, gyomorégés, gyomor- hólyaghurut, elhizottság, cukorbetegség és reumatikus bán-

A nagyérdemű közönség szives pártfogását kéri

talmaknál.

kiváló tisztelettel

Egyedüli elárusítás:

Gottlieb Armin,
az .Újvilág” szálló bérlője.

Váradi Rezső kereskedésében
Szécsény.

GLATTSTEI
N
AD
OLF
könyvnyomdája, könyv- es papirkereskedese.
M. kir. dohánv- es szivararuda.
RÄKÓCZI-ÚT 565. SZÁM.

szecseNy.

RAKÓCZI-ÚT 565. SZÁM.

Ksézit minden a könyvnyomdászat! szakmába vágó
munkákat modern- és szakszerű kivitelben, jutányos árak mellett.

Mindennemű iskolaszerekből, _ irodai* és ügyvédi felszerelésekből
a ^legolcsóbb' bevásárlási forrás!
Nyrattat: Glittstda M«lf klByv»yft*dAjábai— Sk esélybe«.

�</text>
                </elementText>
              </elementTextContainer>
            </element>
          </elementContainer>
        </elementSet>
      </elementSetContainer>
    </file>
  </fileContainer>
  <collection collectionId="6">
    <elementSetContainer>
      <elementSet elementSetId="1">
        <name>Dublin Core</name>
        <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
        <elementContainer>
          <element elementId="50">
            <name>Title</name>
            <description>A name given to the resource</description>
            <elementTextContainer>
              <elementText elementTextId="617">
                <text>Szécsényi Hirlap</text>
              </elementText>
            </elementTextContainer>
          </element>
        </elementContainer>
      </elementSet>
    </elementSetContainer>
  </collection>
  <itemType itemTypeId="1">
    <name>Szöveg</name>
    <description>Főként olvasásra szánt szöveget tartalmaz. Ilyenek például a könyvek, levelek, disszertációk, versek, novellák, újságok, cikkek, archivált levelezési listák. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text.</description>
    <elementContainer>
      <element elementId="1">
        <name>Text</name>
        <description>Any textual data included in the document</description>
        <elementTextContainer>
          <elementText elementTextId="813">
            <text>https://dkvt.bbmk.hu/kdsfiles/idx/Szecsenyi_Hirlap_1911-1915_00466.jpg</text>
          </elementText>
          <elementText elementTextId="814">
            <text>https://dkvt.bbmk.hu/kdsfiles/pdf/Szecsenyi_Hirlap_1912_09_13.pdf</text>
          </elementText>
        </elementTextContainer>
      </element>
    </elementContainer>
  </itemType>
  <elementSetContainer>
    <elementSet elementSetId="1">
      <name>Dublin Core</name>
      <description>The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/.</description>
      <elementContainer>
        <element elementId="40">
          <name>Date</name>
          <description>A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="794">
              <text>1912-09-13</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="41">
          <name>Description</name>
          <description>An account of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="795">
              <text>hetilap</text>
            </elementText>
            <elementText elementTextId="796">
              <text>Digitalizálva és betöltve a KDS-K projekt keretében.</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="42">
          <name>Format</name>
          <description>The file format, physical medium, or dimensions of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="797">
              <text>image/tiff</text>
            </elementText>
            <elementText elementTextId="798">
              <text>mikrofilm (35 mm)</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="43">
          <name>Identifier</name>
          <description>An unambiguous reference to the resource within a given context</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="799">
              <text>bibBBM00390787</text>
            </elementText>
            <elementText elementTextId="800">
              <text>http://corvina.bbmk.hu/WebPac.bbmkdb/CorvinaWeb?action=onelong&amp;amp;showtype=marc&amp;amp;recnum=168905&amp;amp;showtype=marc</text>
            </elementText>
            <elementText elementTextId="801">
              <text>Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="44">
          <name>Language</name>
          <description>A language of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="802">
              <text>hun</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="45">
          <name>Publisher</name>
          <description>An entity responsible for making the resource available</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="803">
              <text>Szécsényi Választókerület 48-as és Függetlenségi Pártja</text>
            </elementText>
            <elementText elementTextId="804">
              <text>Szécsény</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="47">
          <name>Rights</name>
          <description>Information about rights held in and over the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="805">
              <text>Creative Commons 2.5 Nevezd meg! Ne add el! Így add tovább!</text>
            </elementText>
            <elementText elementTextId="806">
              <text>https://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/2.5/hu/</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="49">
          <name>Subject</name>
          <description>The topic of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="807">
              <text>Társadalom</text>
            </elementText>
            <elementText elementTextId="808">
              <text>Közgazdaságtan</text>
            </elementText>
            <elementText elementTextId="809">
              <text>Magyar irodalom</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="50">
          <name>Title</name>
          <description>A name given to the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="810">
              <text>Szécsényi Hirlap 4. évfolyam 37. szám (1912. szeptember 13.)</text>
            </elementText>
            <elementText elementTextId="811">
              <text>szépirodalmi, társadalmi és közgazdasági hetilap</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
        <element elementId="51">
          <name>Type</name>
          <description>The nature or genre of the resource</description>
          <elementTextContainer>
            <elementText elementTextId="812">
              <text>periodika</text>
            </elementText>
          </elementTextContainer>
        </element>
      </elementContainer>
    </elementSet>
  </elementSetContainer>
  <tagContainer>
    <tag tagId="12">
      <name>Közgazdaságtan</name>
    </tag>
    <tag tagId="11">
      <name>Magyar irodalom</name>
    </tag>
    <tag tagId="15">
      <name>periodika</name>
    </tag>
    <tag tagId="14">
      <name>Szécsény</name>
    </tag>
    <tag tagId="13">
      <name>Szécsényi Választókerület 48-as és Függetlenségi Pártja</name>
    </tag>
    <tag tagId="2">
      <name>Társadalom</name>
    </tag>
  </tagContainer>
</item>
