https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/files/original/2f1d71bd42c9f652a64878953096990b.jpg 4eff7b153385e915ae7c1b744c9d483e https://dkvt.bbmk.hu/ujsag/files/original/5acc1cb7d95ddbf3b0ebe7112becfdc2.pdf 11b2d50e213404e741e23593d719e755 PDF Text Text VI. ÉVFOLYAM SZÉCSÉNY, 1914. MÁJUS I. 18 SZÁM. Szécsényi Hírlap SZÉPIRODALMI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ELŐFIZETÉSI Ak: Egész évre 8 korona — Fél évre 4 korona Negyed évre 2 korona Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetések a kiadóhivatalhoz küldendők. Dr. Scitovszky Béla, kerületűnk országgyűlési képviselőjének a parlamentben tartott beszéde. T. házi (HalljukI Halljuk!) Az egész képviselőháznak, valamennyi képviselőnek egy kötelességünk van és ezen kötelességün­ ket legjobban a költségvetési vita során ér­ vényesíthetjük. Ennek során tehetjük higgadt Felelősszerkesztő és Kiadótulajdonos: Glattstein Adolf Fömunkalárs: KARDOS ISTVÁN ÉS IFj. SZÁDER GYULA. — Szerkesztőség és kiadóhivatal Rákóci-út 565. tősen tájékozatlan. EJyről van tájékozva a nagyközönség ésta közvélemény, s ez meg­ nyilvánul egy sóhajban, amely kimerül ab­ ban a panaszban, hofcy túlságos magasmérvünek tartja a községi pótadói. De méltóztassanik megengedni, ez a községi háztartásoknak csak egyetlen egy szímptomája, azonban .semmi esetre sem le­ het az a kizárólagos ,klap, amelyből a köz­ ségi háztartások kritikai bírálatánál kiindulni és komoly megfontolás tárgyává az ország­ , kell és lehet. j . Az ál|aianos közigazgatási reformon kí­ nak közállapotait és jelölhetjük meg az or­ szág közállapotainak javítására, fejlesztésére, vül bizonyos aktualitást ad e kérdés felveté­ előbbrevitelére és igen sok esetben taláh nr- sének a statisztikai , hivatalnak 1913-ban . voslására is a helyes utat A magam részéről megjelent egy adatgyűjteménye az 1908. évi ezen kötelességemnek a költségvetés** általá­ községi háztartásokról* Ez igen érdekes érté­ nos vitája során kívánok eleget lenni. Itt egy kes munkálat, amely a téren hézagpótló. oly témát kívánok felhozni, mely ebben az Magam is jóformán niajdnem kizárólagosan országgy ütésben tatán még érintve sem lelt ezen statisztikai adatok tanulságaira kivártok és a mull országgyűléseken sem hallottunk felszólalásom során Szorítkozni és ezek adjak ezen téma felelt érdekesebb és nagyobb vi­ a kiindulópontokat, amelyek fettétieuül ízüktát (Ljalljpk! Halljuk I) . Ma olt állunk a nagy közigazgatási re­ 'háztartásunk reformját alaposan akarjuk és b * ,< formnak küszöbén. Ennek az. országg)ülés­ óhajtjuk megvalósítani. De mielőtt magára a szorosan vett köz­ nek valószínűleg kizárólagosán a törvényha­ tóságok reformjavai lesz csak alkalma fog­ ségi háztartás rendjére áttérnek, méltóztassék lalkozhatni és igy Heti, lerjrszktdhetík majd megengedni, hogy egy igen rövid történelmi ki az általános közigazgatásnak miidc.ii egyes visszapillantást tehessek. Ne méltőztapsanak megijedni attól, hogy a XII. és XIII. száza­ terrénumának másik nagy részével, a közsé­ gek ügyének reformjával, ez országgyűlésnek dig kivártok visszanyúlni, de igyekezni fogok minden valászinüség szerint mar c>ak azon atl a korszakot, amely a jelenlegi időt az okból is, imri az időből kifogy, nrhezen lesz akkori időtől elválasztja, gyorsan . áthidalni alkalma bővebben^/ogialkozni. Nem is tarta­ A teljesség okáért azonban szükséges, hogy nain helyesnek, tatán tapintatosnak sem, ha én a közigazgatási reformnak a (Örvényható- ösme'jük, miféle fázisokon ment tulajdonké­ pen keresztül a községek háztartása, és mi­ sigokra vonatkozó részével kívánnék a jelen pillanatban foglalkozni, de helyénvalónak tar­ tom, hogy a községek reformjavai foglalkoz­ lyen időszaktól kezdve lehet tulajdonképen községi háztartásról beszélni. A középkorban az önkormányzati jognak bizonyos fokú gyakorlatával kizárólagosan zam. Hiszen lehetetlen a községi icfoimol egy beszéd keretében kimeríteni; hiszen maga az anyag oly hatalmas, oly nagy, hogy a vele való kísérletezés egy beszéd keretében * majdnem a lehetetlenséggel volna határos. Ezért témámul a községi reformnak legfon­ tosabb részét, választottam ki. a mely alapja uilajdonké^ii a megoldandó reformnak és ez a községek háztattasanak az ügye. (Hdijuk! Halljuk!) Előre kell boc>álanom, hogy az az anyag, csak a városokban találkozunk. A falusi köz­ ségek legtöbbjében a fejlődést a földesül tói való függés jellemzi. A Jalusi községekkel és azoknak csirájával tulajdonképen a XII. és ELŐFIZETÉSI PÉNZEK, reklamációk és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. Nyílttéri közlemények soronként 50 fillér. Hirdetések egyezség szerint. A szükségletek fedezése teljesítve látszott a közös birtokoknak előbb röviden vázolt hiva­ tásával. Ez időben a községi feladatok csak igen csekély részben állottak a helyi érdekek gondozásából, mert túlnyomó nagy részben magasabb érdekek kielégítésében és felsőbb ■ parancsok teljesítésében állottak. A fejlődést első ízben a tatárjárás zavarta meg. Az Anjou-ház alatt egy kis fellendülés tapasztalható, de a török hódoltság ezen a téren ismét csak pangást okozott. A községi élet fejlődésének első komolyabb lendületet Mária Teréziának 1767-ben kiadott Urbáriu­ ma adott; leglüzetesebben foglalkozik azon­ ban a községi élettel általában az 1839. évi IX. L-cikk. Itt már oly rendelkezésekkel ta­ lálkozunk, amelyek költségvetésekről, száma­ dásokról szólnak, sőt már az adózás módjai­ ról in. Teljesen uj helyzetet teremtett, jobban mondva teremtett volna a községi éleiben az 1848rik. évi DL L~c_. a. mely a jobbágysággá felszabaífiVín. az u(, modernebb Magyaror­ szágot é téren is megakarta alapozni. A köz­ ségi önkormányzat mindenesetre nagyobb önállóságot és helyi szervei révén nagyobb hozzáfüződést nyert volna a törvényhatósá­ gokhoz, hogyha mindjárt 1848-baii a törvény­ hatóságok ellenőrzése alá helyeztetett volna. A természetes fejlődésnek ez az útja azonban a: igen jól ismert események következtében ne nem következhetett és a megindult szép fejlődés lehetőségében nagy zökkenés állott be. Az alakulás nehézségein egységes veze­ tés nélkül kellett átesni és bizonyára innen vannak azok a szélsőségek, amelyek a köz­ ségi háztartások viszonyain és állapotain ma is észlelhetők, a 40 éves egységesítő törvény­ hozási munka és joggyakorlat dacára is. Az 1848-as törvényhozásra következett tényleges rólagos közös földhasználat mellett, az egyé­ ni tulajdon és az ősfogtalas címen birtoko t kormányzat 1849-ben megalkotta az u| köz­ ségi törvényt, amely azonban életbe léptetve sohasem lett. 1851-ben a községi szervezet újabb szabályozást nyert, de ez niég az álta­ lános elvi megállapodásig sem juthatott. A részleteket végre az 1859. évi április 24-iki földek melleit az adománybirtok lép eiőterbe. Ekkor keletkeznek a királyi és egyházi ura­ pátens hozta ítteg és ez képezi — bár mó­ dosult alakban — alapját községi háztartá­ dalmak mellett földesúri községek, jobbágy­ ős nemesi népességgel, kik évről-evre a kö­ zös földeken sorshúzás utján osztozkodnak. sunknak ma is. XIII. százaookban találkozunk, amidőn kizá­ Különös a pátensnél, hogy Jellemző mar itt, hogy ami községi közszük­ a háztartás külső keretet meg vannak ugyan állapítva, de nincs megjelölve annak tartalma, nincs megszabva, hogy az iskotaügy, a köz­ háztartásnak ; talán kevesebb tekintetben él­ séglet volt, azt is itt ezekből a közös földek­ ből .ugyancsak sorshúzás ujtán juttatták a köz­ egészségügy, a közlekedésügy. a szegény *el ­ látás terén mely leendők azok, amelyeknek vezői. de minden körülmények között e ház­ tartás anyagi részének viselői. Sok tekintet­ szükségletek fedezésére. Ez a rendszer alig változott a századok­ elintézése a községekre háramlik és melyek azon az ügyek, amelyek a község gondozá­ ben, amit előadanbó vagyok, az újság hatá­ sával birhaL Nem keresem benne a szenzá­ ra kiterjedő folyamat alatt és tárlóit addig, a sát igényelhetik. Az 1871-iki XVIII. L-cikk jórészt a pá­ ciót és igy az újság annyival is inkább hal­ hat, mert ezzel a kérdéssel — Őszintén szól­ nem melyet felöfélni kívánok, meglehetősen szá­ raz. de semmi körülmények közt sem érdek­ telen. Hogyan lehetne érdektelen reánk, kik jóformán mindnyáján tagjai vagyunk egy ilyen va — igen kevesen foglalkoztak és maga a nagyközönség és a közvélemény is meglehe­ mig a töldesúri birtok a jobbágybirtoktól el választatott és mig a jobbágybirtokok fle nem oszlattak. Régi törvényeink községi feladatokról, községi szükségletekről nem emlékeznek meg. tens intézkedéseit vette át a változott viszo­ nyok közé. Az 1887-lki XXII. t-cikk a köz­ ségi életnek napjainkban is érvényben lévő jogszabályait alkotta meg. �18. SZÁM. SZÉCSÉNYI HÍRLAP Ez, t. ház, 700 évnek története a községi háztartás körére való vonatkozásban; ez a hiányos hangú skala, amely évszázadok le­ folyása alatt mai réndjéhez juttatta községi háztartásunkat. 1886 óta a mai napig 28 év telt el. Ez a 28 év Magyarország fejlődésé­ nek és felviragozásának talán legszebb kora. Nézzük meg, hogy Magyarország fejlődé*! korában e törvényünk miképen felelt meg azon várakozásnak, amelyet a törvényhozás annak idején hozzáfűzött; nézzük meg, mi­ képen illeszkedett bele a praktikus és fejlődő élet korlátái közé (Halljuk I Halljuk I) A Községeknek a háztartásra vonatkozó jogait és teendőit illetőleg az 1886. évi XXII. i.-cz. a következőket tartalmazza. A község rendelkezik a község vagyona felett; községi adót vet ki és hajt be; gondoskodik a köz­ ségi utakról és egyéb közlekedési eszközök­ ről; kezeli a mezei, tűz- és közrendészefet es a szegény ügyet; gondoskodik községi is­ kolákról és más rokonintézetekröl és általá­ ban mindazokról, amiket a törvények akár mint passzív, akár mint tényleges leendőt, feladott illetékességi hatáskörébe utaltak. Ezen teendők szempontjából a jelzett törvény a községeket két csoportba osztja. Az első cso­ portba tartoznak a nagyközségek, amelyek a jelzeit feladatokat saját erejükből képesek végrehajtani, a második csoportba pedig a kisközségek, amelyek csak más községekkel szövetkezve, társulva, képesek a törvény ál­ tal rajuk rótt kötelességeket teljesíteni. _ .— A gyakorlatban ez nem történt a tör­ vény szavai szerint, mert az igazgatás külön­ böző ágaiban a törvény áltat rájuk rótt teen­ dőket a községek kategóriájukra való tekin­ tet nélkül mind a saját költségükre teljesí­ tették, nagyközségek ezenfelül azonban az ahalauos közigazgatási leendők végzésére tartanak fenn külön személyzetet Ma felvetődött az interkommunális köz­ ségek ideája, és hallottam azt a felhangzó panaszt is, hogy a jelenlegi törvény nem adott arra módot, hogy ezek keresztűlvihetők legyenek a községek egyesítése, szövetkezése, szervezése utján. A ma életben levő törvény I. § a megadta ennek a lehetőségét, de az elmúlt 28 esztendő, úgy látszik, ennek nem kedvezett, mert hiszen az élet eltért a tör­ vény intencziójatól és a községek csoporto­ sítását nem a hatáskörükbe utalt valamennyi kötelezettség teljesítésére vonatkoztatta, ha­ nem specziálisan csak az általános közigaz­ gatási teendők ellátását tette a megkülöm- böztetés alapjáva. Talán felesleges is említenem, hogy a * törvény kötelezi a községeket, hogy évenkint leltárt állítsanak össze, költségvetést, száma­ dásokat készitsenek. Mindezek elkészítésére az elöljáróság, elfogadására a képviselőtes­ tületek hívatottrk, az ellenőrzés és ezek vég­ leges jóváhagyása pedig a törvényhjtósagi közgyűléseknek van feutanva. Első kardinális kötelessége a községek­ nek, hogy tartoznak vagyonukat jövcdelmejöleg kezelni és községi szükségleteiket en­ nek jövedelméből fedezni. Jól tudjuk azon­ ban, hogy nagyon kevés község van Magyar­ országon, amely meg tud élni törzsvagyonából, és igy törzsvagyonának jövedelmezősé­ gén kívül más anyagi erőkre is kell támasz­ kodnia. A törvény a községeknek háromfelé kategóriájú adóztatást enged meg. Megadóz­ tathatok az összes községi lakosok, megadóz­ tathatok a földbirtokkal bíró községi lakosok megadóztathatok a földbirtokosokat és a bá- nyalulajdonosokat leszámítva, a többi köz­ ségi lakosok. ' Nem érdektelen, |. ház. hogy az 1886 után következő törvény hozások milyen fela­ datokat állítottak még, a községek elé, nem­ csak amiket nekik teljesíteniük kell, hanem a felmerült szükségletek fedezéséről is a köz­ MÁJUS 1. a községeknek. Ennek a községek számára államilag az í rend, amelyet felügyeleti, el­ lenőrzési áttekinthetőség!' szempontokból va­ ló előnyeire részletesen talán felesleges is kiterjeszkednem. Az az egy bizonyos, hogy csak egységes rendezéssel nyerhet a kor­ mányzat a községi háztartások felett olyan siknak túltág az a keret, amely l»e bek én yszeritették. Ez a hiba mindig fenn fog állani, amíg* országosan, egységesen nrm fog ren­ deztem! e kérdés es kötelezőleg nem fog áttekintést, amelynek tanulságait levonva* azokat értékesítheti, de mindez csak akkor lesz lehetséges, hogyha ez az egységes ren­ dezés országszerte keresztül lesz vive. Igen sok községnél a haladó kor, sőt év­ tizedek alig hagynak nyomot a háztartás költ­ ségeinek összeállításában; csak a végössze­ gek jellemzik a kort és a fejlődő igényeket, a részletek mindig távolabb és távolabb ál­ lanak a való állapottól, az igaz éleitől, a való­ ságtól. Ezt, ha nem is teljesen az ellenőrzés hiányának, de mindenesetre az ellenőrzés la­ zaságának kell tulajdonítanunk. A törvény­ hozás, vagy a törvényhatósági közgyűlés kép­ telen mélyebben beletekinteni a községi ház­ tartások rendjébe és az a hosszadalmasság, a mely ezzel a procedúrával jár, csak hátrányára szolgál a községi háztartásnak (Ugyvan I) Egy két érdekes statisztikai adatot leszek bátor felemlíteni, amelyeknél — bár ez bi­ zonyos ellentétnek latszik, mert hiszen a mi statisztikai hivatalunk, amely annyira kiemel­ kedik a maga jártasságával, Ogyességévél és szaktudásával, a rendelkezésére álló adatokat és az anyagot mindenkor a legrövidebb ídőu belül szokta feldolgozni — amelyeknél, mon­ dom, azt látjuk, hogy az 1908. évi községi háztartások rendjét és számadásait a statisz­ tikai hivatal csak 1913-ban adta közre, szó­ val körülbelül öt évre volt szüksége, amig ezt42 óriási nagy anyaghalmazt össze tudta áliitaní. Meg vagyok róla győződve, t ház. hogy itt sem a statisztikai hivatalban kell a hibát keresni, .hanem a községek számadá­ sában. Erre bátor vagyok néhány példát is felhozni, amelyek állításomat kétségen felül igazolni, bizonyítani fogják. (Halijuk I) Az 1908. évi községi számadások közűi az 1910. év végéig még mindig törvényható­ sági felülvizsgálat alatt állott 1219, egyálta­ lán nem készült el 18; az 1911. «év végéig még törnényhatósági felülvizsgálat alatt állott 248 és nem készüli el 2. A számadások több évre visszamenőleg nem voltak meg 33 köz­ ségben, a legújabbak elveszlek 77 községben, a régiek pedig 105 községben. Ezekből is méltóztatnak tehát látni, hogy a hibákat a felügyeletnek és az ellenőrzésnek lazasága okozta, s ilyen körülmények között valóban csak a legmelegebben üdvözölhetjük a kormánynyilatkozatból megtudott azt a re­ formtervezetét a mélyen tisztelt belűgyminister urnák, amely a községi háztartások felül­ vizsgálatának rendjét és ellenőrzését a tör­ vény liatósági közgyűlés hatásköréből kivéve, egy újonnan alkotandó fórum, nevezetesen a járási bizottságok, vagy járási tanácsok elé kivánja utalni. T. Ház ! Hiányossága ennek a törvény­ nek, amelyet kritikám tárgyává teszek, hogy a felsorolt Ogyágazatokat a községi ügy ke­ reteibe utalja ugyan, de annak a minimális határnak megállapítása nélkül, ameddig min­ den köz-ég egy bizonyos telje»itményre kö­ telezendő. Súlyos hátrányként nehezedik a községi háztartásra az is, hogy a községek kötelessé­ gei. amint bátor voltam már fölsorolni, a tör­ megállapiltatni nem külön vármegénként, ha­ nem országosan, átlagosan kell alkalmazniok vénytárban nem egy törvényben, hanem kü­ lönböző helyeken, szétszórtan vannak részle- ségeknek kellett gondoskodtok. Itt van mindjárt az 1886: XXXVIIL t.-c., amely kö­ telességévé teszi a községeknek, hogy ahol más iskola nincs, községi iskolát kell léte­ síteni és e címen 5 százalék pótadót, mint uj adót enged. Az 1884* XVII. l.-c iparostaiionci»kulai célra 2 százalék pótadót enge­ délyez. Az 1891: XV. l-c. a kisdedóvodák részére 3 százalék pótadót engedélyez; az 1894: t.-c. a mezőőrök tartása és a kötelező faiskolák részére ugyancsak tetemesen meg­ terhelte a községeket. Az 1890: 1. l.-cz. a közmunka terheinek bcállitásával, azonkívül az u. n. vicinális csoportok létesítésével me­ gint tetemes költségeket tolt a községek vállaira. Az 1888. XXXI. l -c. a helyiérdekű vas­ utak építésénél is nagymérvű anyagi támo­ gatást engedélyezett a községek terhére, s ezen anyagi támogatás lehétőségét a közsé­ gek eleg alaposan ki is használtak. A sze­ gényügy ellátása köluégeiqrk szaporítására az 1898. XXIV. t.-c.-nek különösen 8. §-a óriási terheket rakott a kö;ségek vállaira,— hogy egyebet ne emlijsek, a hét éven felüli, elhagyottnak nyilvánítóit gyermekek tartás­ dija címén. Végre a község egyetemét vagy a községi lakosok bizonyos csoportját érdeklő kiadások fedezésére számos község, a köz­ ségeknek körülbelül 56 százaléka a községi pótadón kívül w*g ina^ele ciiílen .is meg­ adóztatja a lakosságát. Végűi regi szokásjog alapján, ehhez sorolhatü különleges megter­ helése a községnek a hiifelekezetcknek támo­ gatásában nyilvánul meg. Hozzájárulnák az 1908-ban bizonyos tekintetben megenyhült és megkönnyebbitelt terhei a községeknek, amelyek vonatkoznak a közegészségügyre. Bar a közegészségügy állami feladatnak volt minősítve már az 1876. XIV. t.-cikkben is, mégis az egész közegészségügy ellátásának költségeit a községeknek kellett viselmök. 1908-ban a körorvosok fizetését az állam ár­ vállalta ugyan saját budgetjének terhére, de még ma sincs keresztűlvive az a gondolat, az az elhatározás, amely a törvényhozás azon kijelentésében nyilvánul meg, hogy a köz­ egészségügy állami feladat, mert még ma is meglehetősen súlyos költségek terhelik a köz légeket ezen a címen ; hogy egyebet ne em­ lítsek, a bábák, halotlkémek fizetése, a himlő elleni védekezés, részben a fertőző betegsé­ gek terjedését megakadályozó intézkedések költségeinek a viselése, a községi és köror­ vosok személyi pótlékai stb, stb. T. ház! Mit állapíthatunk meg az itt elő­ adottakból ? Az első, ami szembeötlő; mindenesetre az. hogy az előirányzatok «s s/ám. dá:ok öftszeallitásának rendje és módja varmegyén­ ként igen küknböző. A község szó nagyon heterogén egységeket foglal magában, a kul­ turális, gazdasági és a vagyoni erők legelté­ rőbb fokozatait. Az egyiknek tú szűk,*a má­ �SZÉCSÉNYI HÍRLAP 18 SZÁM. telve, holott az egységesítésre nagy szükség voln i ott, ahol a háztartás rendje szabályoz­ va van s hol a községek által igénybevehelő segédeszközök maximális mértéke is megvan jelölve. A községi jogok és kötelességek, a jövedelmek és terhek szembeállításának hiá­ nya, oka a községi háztartás nem egy fogya­ tékosságának. Bizonyos következetlenségek épen abból erednek, hogy a községekkel szemben tá­ masztott kívánalmak s-a község rendelkezé­ sére bocsátott anyagi erők nem együtt s nem egyszerre mérlegeltettek. A községi reform­ nak a jelenlégi törvény ezen hiányait feltét* lenül pótolnia kell. tízek után az általános kifogásaim után méltóztassanak megengedni, hogy mo<t a cmlitettem volt, három főkategőriája lehetsé­ ges a pótadózásnak; ők mégis olyan lele­ ményesek és találékonyak voltak, hogy nagy­ jában tízféle módon vetettek ki községi pót­ adót. Nem akarom ezt a variációt és kom­ binációk a t- báz előtt részletezni, de mond­ hatom. hogy az ígeu érdekes és tanulságos jelensége háztartásunk rendjének. De az is tény, hogy községeinknek túlnyomó nagy része — 92 százaléka — a pótlékodra ki­ jelölt összes adóalapjainkat megadóztatta, azon' községek pedig, amelyek ezt igénybe nem vették, 8 százalékot képviselnek. A pótlekolásuak ezenfelüli többi különböző mód­ ját a községeknek 52 százaléka vette igénybe. Az egyes állami adók érdekeltség szerinti póllékolása igen szórványos, j— mint az előbb ténylegesen, szorosan vett községi háztartá­ sokkal foglalkozzam. (Halljuk I Halljuk I) Be­ szédem további folyamán kiterjeszkedni kí­ vánok a községi pótadódásra, a Icözségi be-’ említett adatokból is kitűnik — úgy, hogy a gyakorlat, az ' élet túlemelkedett a törvény korlátain. 1 vételekre és kiadásokra, ’a községi alapokra és ezzel kapcsolatosan a községeknek külö­ pontok is irányitolták a községek elöljárósá­ gait, de az tagadhatatlan, hogy az egységes kivetési mód a köz érdekének is jobban megfelel és ezt a tanulságos tapasztalatot is mindeneseire érdemes lesz a községek re­ formjánál figyelembe venni. De térjünk moh át, t. ház, a községi nösen közjótékonysági működésére, a községi* vagyonba és adósságokra és legvégül csak érinteni kívánom a közbirtokossági vagyon kérdését (Halljuk I) Mielölt azonban ezekre rátérnék, tájékoztatásul egy-két rövid szám­ adatot kell előre.', hocsájtanom arról, hogy Magyarországon hány kis- és hány nagyköz­ Lehet, hogy itt bizonyos kényelmi szem­ pótadózásnak egy 'igen érdekes témájára, amely a nagyközöniéget leginkább érdekli ség van és hogy ezek a községek lélekszám-. kategória szerint mikepep csoportosulnak. (Halljuk I) és talán az egész községi háztartás rendjé­ ben az egyedüli^ anielyet ismerünk és ez a községi póUdókülcs1 magassága. E részben Magyarországon van 2100 nagyközség és 10 318 kisközség. A nagyközségek 80 szá­ zalékának I—5000-ig terjed a lakossága, egyhirmadaiiak pedig 1—2000-ig. Ezen or­ szágos átlagok a kővetkező szélsőségesei ta­ élég megnyugtatók volnának az adatok. Ha az országos átlagba^ tekintjük azokat, akkor karják. A ininimun a nagyközségeknél a lélekszamot* illetőleg 3—5000-ig, a maximum, amelyet Békéscsaba képvisel, 42.000 lakoson felül van. Kisközségeink egyharmad részének 500 nál kevesebb lakossága van, háromne­ gyed részének pedig jOOO-nél kevesebb a lakossága. A minimum in százon alul van, a maximum 10.000-en felül. Szükséges volt ez adatokat megemlíte­ nem az^rt, mert beszédem további folyamán az átlagokat országosan fogom felemlíteni és némely ^vonathozásban különbséget kívánok tenni a nagy- és kisközségek között, úgy hogy ezen adatok említésénél a t. háznak megle­ gyen a kellő tájékozása; ezért tartottam szük­ ségesnek e számadatokat bevezetőleg meg­ említeni Áttérek most, t. képviselőház, a községi lékot leltek ki a községi pótadók; 1908-ban a községi pótadók országos atlaga 46 4 szá­ zalékot lett, tehát maga a pótadó kulcsa ezen pótadózásokra. A községek, ha vagyonuk jövedelme szükségleteik fedezésére nem elegendő,-^ tör­ vény szerint pótadót vethetnek ki. Tatáit nem érdektelen, ho^y mixépen alakul községeink­ ben a pótudózás rendje abból a szempontból, hogy hány, jeözségünk volt kény telén pótadór szedni és községeink közül melyek vannak' abban az igazán irigylésre méltó helykelben,’J hogy községi pótadót nem szednek. 188kbg(v 1658 község rjem szedett pót­ adói, 1898-ban 859 és 19QB.-ban már csak 610. Nem > szedett tehát községi pótadót 1881-ben a községeknek 13 százaléka, 1908ban pedig, sajnos, a községeknek már csak 5 százaléka volt abban a szerencsés helyzet­ ben, hogy községi pótadót kivetnie nem volt szüksége. Ami a pótadózás módját illeti, a közsé­ gek elöljárósága a számadásoknak egész variáczióját és kombinációt állította be. Mint azt tapasztaljuk —''eltekintve az emelkedés­ től — hogy 1881 -Úeh órszágos átlagban 168 százalékot; 1898-^án pKftg íbáF 34*4 száza­ jelzett időszakban 16 8 százalékról 46 4 szá­ zalékra emelkedett. Ha a szélsőségeket te­ kintjük, a vármegyékre osztván fel az átlagot, az takarja Nagy-Küköliö vmegyének 9 1 szá­ zalékos községi pótadókulcsát, de viszont ta­ karja Máramaros vármegyének 83*4 százalé­ kos átlago* községi ‘pótadókulcsát is. Tovább boncolgatva a községi pótadó­ kulcs magasságát, rájövünk arra, hogy 1881ben a községeknek 86 5 százaléka 80 pn alul, 3 százaléka pedig 80-on felül adózott. 1908ban a községek 74*7 százaléka 80-on alul, 17 5 százaléka pedig 80-on fölül adó/otl. Ha az ember így né/iaz átlagokat, akkor, amint jeleztem, elég megnyugtatók volnának ezek. Azonban ha még jobban boncoljuk azokat, sokkal szemléltetöbben fejezik ki a tényleges állapotot a következő. adatok. A 30 százalékon aluli kivetéssel biveléssel bíró kö/ségrk aránya a már. jelzett időszakban 718 százalékról 17.4 százalékra szállt le, és a 30 százalékon fölüli, adózók számaránya 15 százalékról 74 8 százalékra emelkedett. Tanulságos és frdekes ,.a pófadóra vo­ natkozó adatokat a községek léfekszámával összehasonlítani. Figyelemreméltó jelenség, MÁJUS 1. natkoztatva már sokkal szembcszököbbek és sokkal rikítóbbak Nem szeretek szélsőségek­ ben mozogni, de * lehetetten elhallgatnom azokat a maximális pótadókat, amelyeket köz légeinknek nem tulnagy, de azért mégis elég nagy száma kénytelen fizetni. Ez abban a kis összeállításban amelyet szerkesztettem és abban a statisztikai műben, amelyre hivat­ koztam, bennfoglaltatik. Ez 1386 oly község­ ről emlékezik meg, amely 100—500 száza­ lékon felüli községi pótadóval van megróva Ezen községekből 100—150 százalékig adó­ zik 1012 község, 150—200 százalékig adó­ zik 252 község és hogy a végső adatot ve­ gyem 500 százalékon fölül adózik két község. Ez a két község: Krassó-Szörény megyében Ujasszonyrét, amely 540*4 százalékos pótadét fizet, Ungmegyében pedig Mezőhuta községe, amely 594 és fél százalékos pótadóval exceilál. Bár már ez Is igen magas százalék, mégis egy másik adatot is fogok állítani e mellé, s ez az, hogy 19O5*ben volt egy köz­ ség, amely ma már nem létezik, mert pusz­ tává változott át, amely 756 százalékos pót- adót fizetett. Tehát mégis három év alatt a szélsőségek is majdnem 200 százalékos dif­ ferenciát mutatnak. Népességi kategóriákra osztva ezeket az aoatokai, 1061 község, amely 100 százalékon f±101 fizet községi pótadót, bir 1000 lakossal, 317 községnek lakossága 1000-től 5000-ig terjed, hét község lakossága pedig 5 és 10.000 között van és egy oly község, amely 100 százalékon felül fizet pótadót, bir 10.000nél több lakossal. Ha szemügyre vesszük, hogy a pótadó­ kivetés ezen folytonos növekedésének mi az oka, árt találjuk, hogy az abnormrsan ma­ gas községi4 pótadónak nem mindig az az oka, hogy a község lakossága túl van ter­ helve, vagy hogy szegény, hanem hogy egy­ részt a községi és az állami teher körött nincs meg a helyes egyensúly, ami értendő akképen, hogy maga az államr adómegterhelietés iggn kicsi, tehát ha erre az alapra bizonyos pótlékolást kell alkalmazni, ez meg­ lehetősen nagy percentben jelentkezik, holott a reális életben a nagy percentben jelentke­ ző összegek gyakran meglehetősen minimális ’ összegeket is takarnak; másrészt hogy nin­ csen okosan vezetett községi gazdálkodásunk — és tulajdonképen ez a lényeges hidája a községek a szükségletek fedezésének kiegé­ szítéséről nem kellő időben gondoskodtak, úgy hogy a megosztható terheket is egyszerre varrták a községek nyakába és beruházási szükségleteiket is nem kölcsön utján kíván­ ták fedezni. Ez mindenesetre egy hiányossága gazdálkodási módunknak. Ezek a körülmé­ nyek bizonyos tekintetben enyhítik azt a sö­ tét képet, amelyet a felületes szemlélő talán a nagy pótadó-százalékokban felíCmemi vél. Ha tekintjük most a községi pótadózás effektiv, pénzügyi eredményeit, úgy azt látjuk, hogy a inig az állami adók 1881-től 1908-ig 24 százalékkal emelkedtek, addig a kivetett községi pótadő ugyanezen időközben 244 3 százalékkal emelkedett, 1908-barr a pótadó* hogy a nagyobb népességű községek csodá­ latos módon alacsonyabb községi pótadót « kivetés 53 millió koronát eredményezett, ami kénytelenek viselni, mint a kisközségek. Erre az állami adóknak körülbelül 55 százaléká­ nak felel meg. Kuriőzumkép azt is felemlítem, nézve jellemzők a következő adatok: 80 szá­ zalékon fölüli a pótadó a kisközségek 22 2 százalékában és a nagyközségek 11*3 száza­ lékában, 100-on fölüli pótadót fizet a kis­ községek 12*5 százaléka, a nagyközségeknek azonban csak 4*5 százaléka. Ezek az átlagolt* egyes községekre vo­ .hogy ebből a községi pótadóbői egy-egy-főre mennyi esik Magyarországon. 1881-ben a szélsőségek ezek voltak: 10 fillér és 3 koro­ na 50 fillér; 1908-ban pedig 50 fillér és 5 korona 30 fillér. Természetesen ezek a szá­ mok is nagy szélsőségeket takarnak. �SZÉCSÉNYI HÍRLAP 18. SZÁM A községi háztartás méreteinek növeke­ désére jellemző a községi bevételek és kia­ dások mérve. De itt természetesen a szük­ ségletek és a kiadások egyformán kellett, hogy növekedjenek, mert* községi háztar­ tásoknak költségvetés^ rendje azt kívánja, hogy csak annyit szabad kivetni, a mennyi épen szükséges, tehát ez á két adat egymás­ hoz viszonyítva körülbelül egyforma magas­ ságot mutat. J88l-ben a bevétel volt 34 mil­ lió, a ktadas 33 millió;' 1908-ban a bevétel volt 117 millió, a kiadás pedig 109 millió, tehat 27 ev alatt a bevételek 241 százalékkal emelkedtek. A kiadásoknak majdnem 50 szá­ zalékát községi pótadókkal fedezték községe­ ink és ezenfelül 12 százalékot más községi kivetésekből. T. ház! Eddig láttuk, természeteién csak vázlatosan, milyen módon és formában és menyit adóztak községeink. Nem lész tálán hiábavaló fáradozásom, lia rátétek uii tulajdonképen leglényegesess és érdekel mindnyájunkat, hogy az anyagi áldozatok mellett miért és arra is, a leginkább ily nagy mire ál­ dozták községeink. T. ház! 108 milljó kiadásból 40 száza­ lék e*eii Közjogi és közigazgatási kiadár okra, közjogi kiada>ok az adók, a közigazgaiasi kiadásokat bővebbén részletezni fölösleges, mindnyáján ismerjük őket. 11.6 százalék — sorrendben a inásedikt -r- a kjzségi kölcsö­ nök törlesztésére és az adósságok kamataira esik, 10 százalék esik közművelődési kiadá­ sokra, 8 6 százalék mezőgazdasági kiadások­ ra, 6 százalék bclrendőn kiadásokra, 5.6 szá­ zalék közegézsrgOgyi kiadásokra és 2 2 szá­ zalék közjoiékonységi kiadásokra. Ezek az adatok mutatják legélénkebben községeink háztartásának sivárságát és mono­ hatom, szegénységét Kiadásaik túlnyomó ré­ szét az adminisztráció emészti fel és itt is­ mét látunk egy kuriózus számot: 145346 főnyi alkalmazott és díjazott községi személy­ zet van nálunk. Ebben benne vannak a jegy­ zők, segedjegyzók, aljegyzők, birak pénzUrnokok stb, stb. és szolgaszcmelyzet Bármily minimális javadalmazásokban részesülnek is, mégis csak díjazott tisztviselői a községek­ nek es ez a horribilis szám igazán elrettentő. Ezzel szemben a kulturális es gazdasági, szociális és humanisztikus célokra bizony aránytalanul keveset áldoznak a községek. Jellemző, hogy a szorosan vett két állami feladatra, beirendészeti és közegészségügyi feladatokra még meglehetősen magas kvótá­ val adóznák a községek. , Hogy mennyire sivár ez a kép, azt leg­ jobban jellemezte és átérezte maga a tör­ vényhozás akkor, amikor a legutóbbi évti­ zedben három Ízben sietett a községi ház­ tartások segítségére. Két ízben azáltal, hogy a községi jegyzőknek fizetését emelte és ren­ dezte, egy ízben pedig, az 1908. évben, a közegészségügy reudexéséveli Az első két esetben magának a községi háztartásnak könnyebbitesét nem idézte elő az aliainnak áldozatkészsége, mert hiszen a törvényhozás által teremteti uj terheket magara ’ vállalta, azonban a közegészségügyi törvény revíziója során enyhített a községek háztartásán, mert az eddig általuk viselt kiadásoknak túlnyomó nagy részét az államháztartás magára vállalta. Hogy az állami támogatás mennyit tesz ki körülbelül e szakmákban, amelyek a köz­ ségi számadásokon, a községi pénztárokon nem vonulnak át, mert mint állami pénzek szerepelnek, erre nézve megjegyzem, hogy MÁJUS 1 ez nagyon minimális, alig egy negyed mil­ ?. típust. De feaenfelűl itt egy nagy hiány van, t. i.^áélkOlöküak egy oly típust, mdyét áalán liót meghaladó összeg. De amellett a 'kö­ zegészségügy ellátására, amely 1908-ban még a\mezővárosok kinevezése alatt lehelne? benem egész terjedelemben érvényesülhetett^, állifaót^ rendezet tanácsú várótok és nagyközségi háztartásban, a Jegyzők fizetésére, , községék közé, az utóbbiaknál kokkal nagyobb nemkülönben az iskolák támogatására 1908 . hatáskörit; mert hiszen lehetetlen egy 500 léléAcüfco bíró “nagyközségre ugyanazt-a sza­ bán az állam a községek rendelkezésére bo­ csátott körülbelül 10, majdnem 11 jnilliót, bályt felállítani mintegy 42QQ01akossalbiróra. * Az igények, melyeket egy ily én nagyobb vagyis a községi összes kiadásoknak körűi­ népességgel biró községgel szemben már ma­ déiül 10 százalékát. ' 4 ' ga 0 a közönség táblái, mindenesetre azt hoz-, Oda kellene törekednünk, I. ház, hogy nemcsak a belrendészeli és egészségügyi zák magukkal, hogy kevesebb korlátol kell kiadásokat vállalja magara teljes összegében az ilyeM község működése elé állítani. Ezt az állam, de az idők folyamán és a fejlődés mai törvényünk nem teszi lehetővé, tehát a reform során gondoskodnunk kell olyan tirendjén Ulan az volna kielégilő és helyes, hogy az összes közigazgatási költségeket idő­ K*»l, mely nem egészen határozott városi ű, de fejlöoöltcbb községi tipusnek fevel az állam vállalja magára. így felszaba­ 'Sím*.** dulna a község eddigi* kiadáséinak legna­ J lehetetlen mellpzriöm ezek után egy kűgyobb százaléka alól és. módja és alkalma ipfilégességét a községi háztartásoknak: azt nyílnék azon szintén elsőrendű közgazdasá­ gi, mezőgazdasági, humanisztikus és szociá- líiondhalnápr, rajongó széretelet* mellyel köz­ h» költségeknek viselésére, melyekre ma iga­ zan csak morzsákat juttathat háztartásának feleslegeiből. Ez különben a legsúlyosabb problémája az egész községi reformnak, mert ha ezt sikerül helyesen es okosan megolda­ nunk, akkor megoldottnak tekinthetjük az egesz községi reformot ; de ha ennek kellő alapját nem kikerül megtalálnunk, akkor tá­ lán csak rövid átmenetet tudunk tcrepitem községi eleiünk fejlődésében, de állandó es biztos alapokat, melyekre egy szebb jövrft ségeink az alapok kezelése iránt viseltetnek. Községeinkben körülbelül 38.249 alapot ke­ zelnek és nem tudok olyhn czéli, amelyre a községek még ne létesítettek volna alapot. A áegleleményesebb es legtatálékonyabb eszköz kél sem lelhetne már Magyarországon uj ala­ pokat létesíteni. És ha nézzük, I ogy milye­ nek ezek az alapok, akkor igazán azt mond­ hatjuk, hogy felesleges volt az a fáradozás, ámelyet elpazaroltak ez alapok létesítésére. Országos t átlagban egy-egy alapra 1470 K. építeni lehel, nem. 'esik; ha azonban a vármegyei adagot veszEgy-ké< adattal igazoltam már eddig i^, sZOk, akkor a szélsőség még szembetűnőbb, mert 77 K-től, 19000 K-ig terjed a várme­ hogy kisközségeinek aránylag súlyosabb ter­ heket viselnék, mint nagyközségeink. De gyei alapok átlaga. Ha n alapok tőkeerős­ legeklatánsabban bizonyítja ezt azon tsatiazségét vizsgáljuk. — ez már aztán jellemző — tikai adat, meiybőUkAthiHk hogy, mennyit' Ilijük, llflgy ai aUpok41^8«zázaiekawK,IÖ.k<?visel a község közigazgatási * kiadásaiból a nagyközség es mennyit a kisközség. Azt lat­ juk, hogy mig a nagyközség közigazgatási kiadásait csak 28 2 százalékot tesznek ki,-' addig a kisközségre ezgn a czirnen 35 5 százalék esik. t Áttekintvén és összehasonlítván a köz­ erőssége 1 K-tól, 100 K-ig terjed. Tehát egy * koronás alap is van. Hogy mennyit költenek az egyes alapok rendeltetésszerű czéljrikra, erre vonatkozóan 'egy r két jellemző példát kell még felemlíte­ nem. A munkassegély-alap például, melynek létesítését, ha jól tudom, ministeri rendelet rendeli el, országos átlagban 2 K. 10 fillért fordított rendeltetésszerű célokra, az egész országban pedig mindössze 17.000 K-at. A tűzollo-alapok 24 K-át fordítottak rendelte­ tésszerű célokra, a faiskolaalapok 48 K-át fordítottak, a szegény-alapok 70 százaléka ség bevételeinek és kiapásainak alakulatát* a kis- és nagyközségekben, konstatálhatjuk, hogy a községek szervgzen foka és jellege, a népességnek sűrűsége liataro/ott befolyást gyakorolnak az arányok hullámzására. Ezzel sokszor paralell, de igen gyakran ellenfeles irányban hat egy harmadik és azt lehet mon­ pedig semmit sem forditott rendeltetésszerű célokra. Ez jellemzi legjobban az alapok dani legkellemetlenebb tényező, melyen vál­ toztatni oem tudunk és. nem lehet, ez a ge­ kezdetleges voltát, vérszegénységét, életkép­ ográfiái fekvése egyes liözsegeinknek, melyek telenségét. Hogy hány tespedő, életképtelen ótomsullyal nehezednek ezen súlyos problé­ alap van, felesleges tovább fejtegetnem. Egy mának különben is nehéa megoldására, mert • azonban bizonyos. Ha ebben a gazdálkodás­ majdnem lehetetlenné teszik az abszulut he­ ban rendszer és egyöntetűség volna, akkor lyes és általános szabályok szerint való sza­ ez talán a községi háztartásokat támogathatná bályozást. különben is túlterhelt kötelezettségeinek tel­ Egy bizonyos, hogy a magasahbrendű jesítésében. Ameddig ezt nem teszik, addig szervezet gyorsabb és intenzivebb közigaz­ az alapok létesítésében nem lehet mást látni, gatást biztosit, de tagadhatatlanul nem ol­ mint a községek alap alapítási mániáját óriási hátránya továbbá a községeknek csóbbat; a magasabb népességű kategória csak kedvez a jobb ktyigazgata»nak és fo­ a krónikusan fellepő, minden évben,különö­ kozza a előnyöket A többi tényező, t. ház, sen annak első negyedében jelentkező pénz­ a népesség vagyonossága, a község vagyotári hiány, amely a községi háztartásnál ta­ no»sága, a földrajzi fekvés, stb., a legkülön­ pasztalható. Ezen pénzhiányon községeink bözőbb módon járulhatnak hozzá a községi különböző elnevezésű alapok létesítésével háztartás helyzetének javításához vagy súlyos jgyekeztek segíteni, ezekből az alapokból bitásához. vették kölcsön azokat az összegeket, amelyek Ezekből is láthatjuk, t. ház, hogy jelen­ a községi háztartásokban hiány gyanánt sze­ legi községi kategóriánk nem is felelnek meg repeltek. Ezt talán lehetne eliminálni azzal a a fejlődő élet szükségleteinek. Biztositani helyes és célszerű újítással, ha az országos kellene a reform során annak lehetőségét, hogy a kisközségek községi háztartásainak egyesitésével megközelítsék a nagyközségi költségvetés évzárlatának junius 30-ikában történt megállapítása a községi háztartásokra is terjesztetnék. �SZÉCSÉNYI HÍRLAP 18. SZÁM. MÁJUS 1 ként is sanyarú helyzetűknél fogva meglehe­ tős mérvben sínylődnek a községi terhek alatt Itt az a sajnos, hogy a hét éven felüli a községi pótadót Biharvármegye. Ezek kö­ zött a vármegyék között vannak még Csanád-, Moson-, Szatmármegye stb. Azonkívül módjában van reform előtt is volna szükséges a elhagyottá nyilvánitott gyermekek száma ma is még mindig növekedőben van és a kor­ osztályok még ma sem telitvék. Rettenetesek kérdés rendezéséről gondoskodni és ezért rá­ fogunk arra is térni, hogy a törvényhatósági reform során K találnának módot és alkal­ azok a számok, amelyek itt százalékokban kifejezésre juttatják az összes elhagyottá nyil­ vánított gyermekek -szaporodását. 1903-tól geknek ezen célra való fordítása, de amint a statisztikai aoatokból kivettem, ez alig ha­ mat, hogy ezt a kérdést ott beillesszük és bizonyos tekintetben ezt is a rendezés stá­ diumába juttathassuk. A községek közjotékonyság címén köz­ pénztáraikból és e célra rendelt alapjaikból Összesen 2,014000 koronát áldoztak; közpéhetárakból 1,200.000 koronát, szegény és elhagyottnak nyilvánított gyermekek alapjá­ ból 797 ezer koronát. A szegényügyi alap tőkeállománya kitelt 12 és félmillió koronát. 1912-ig 220 százalék volt az emelkedés és ez alatt az idő al itt épen azoknál a kategó­ Az elhagyottnak nyilvánitott gyermekek alapja községekre hárult olyan uj teher, a melyről az 1886 XXII. t.-c megalkotásánál még szó sem volt. t De szomorú az; hogy a hét éven felüli A községek szegényalapjának kérdésével kívánok még részletesebben foglalkozni s en­ nek kapcsán ki akarok terjeszkedni a köz­ ségek közjótékonysági tevékenységére. Ez az a terrénum, ahol talán még a bekövetkezendő községi 507 ezer koronát A községek költöttek sze­ gényekre 927 ezer koronát, elhagyottnak nyilvánított gyermekekre és pedig a 7 és 15 év közöttiekre 900 ezer koronát. Ezen öszszegből segélyezve lelt 17.000 elhagyottnak nyilvánitott gyerek, 1200 gyógyithatatlan sze­ gény beteg és 2283 testi és szellemi fogyat­ kozásban szenvedő szegény. Ezek szerint az ellátottak 46 százaléka szegény. 44 százaléka ra 7 éven fölüli elhagyottnak nyilvánitott gyermek és 9*8 százalék egyéb kategorikákra esik. Érdekes szembeállítani a nagyközsége­ ket a kisközségekkel. Nagyközségekben ezen kiadásokból a szegényekre áldoztak 51 szá­ zalékot elhagyottnak nyilvánitott gyermekekre 36 százalékot, Kisközségekben az arány megfordítva áll: a szegényekre költöttek 32 százalékot, elhegyotlnak nyilvánitott gyerme­ kekre 61 százalékot. Ha azt vesszük, hogy egy eltartottnak országos átlagos költsége mennyit tesz ; 65 koronát kapunk ; ha pe­ dig részletezzük kategóriák szerint, akkor a szegényekre 54, elhagyottnak nyilvánított gyermekekre 86 korona esik. Nagyközségek­ ben 10000 főre szegény 20, elhagyottnak nyilvánított gyermek 9 esik, kisközségekben aepény 6, elhagyottnak nyilvánitott gyermek 6 esik. Ezek az adatok mutatják, hogy a kisközségek mennyire nagyobb mérvben van­ nak aránylag megterhelve, mint a nagyköz­ ségek. A társadalom jótékonyságának igénybe riáknál, amelyeknek ellátása a községek tér­ tiére esik, tehát a 7*—15. év közölt levő elhegyotlá nyilvánított! gyermekeknél a száza­ lékemelkedés 2264 százalék volt. Ez mutatja, hogy községeinknek, ezen a címen mily ter­ heket kell viselniök.iTehát már 1902-ben az elhagyottá nyilvánított összes gyermekeknek 50 százaléka a községek terhére .esett. Ez a elhagyottá nyilvánitott gyermekekkel a köz­ ségekre rótt tartozások özönével zudittatnak a községek háztartására a nélkül, hogy bár­ mely irányban megkérdeznek, vajion közsé­ geink elbirják-e viselni ezeket a terheket? A nélkül hogy előre tájékozódnának ez irányban egyszerűen csak jönnek a felsőbb hatóságok­ tól az intézkedések és rendelelek, hogy ezért és ezért az elhagyott gyermekért ennyit és ennyit kell fizetniük és igy igen gyakran elő­ fordul, hogy akár cwk egy ilyen elhagyottá nyilvánitott gyermek költségeinek fedezése az egész községi háztartást egyenesen felborítja. (Úgy vanl) Nekem az idén tavasszal* alkalmam volt saját községem háztartásába betekinteni, — ez egy nagyközség, amelynek évi budgetje körűl-belül 40—45000 koronát képvisel — és ott szomorúén tapasztaltam, hogy e köz­ ség köllségv.tésének- töhb mint 11*5 száza­ léka esik elhagyottá nyilvánitott gyermekek eltartására és ezenkívül jönnek még a többi szegenyügyi ellátásnak költségei. Szóval, egy három tanerős ovoda^ építésének amortizációs költségei, fenlartási‘költségei, az utcák vilá­ gítása és tisztántartása nem okozott annyi költséget ennek a háztartásnak, mint amenynyi költséget okoztak az elhagyottá nyilvánitolt gyermekek eltartásának terhei. Elismerem, hogy az államra ezen a cí­ vétele a szegény Ügy terén meglehetősen si­ vár és gyenge. Zárt szegényügyről Magyar­ men igen nagy terhek hárulnak, de míg ma­ gának az állam háztartás nik módjában volt országon alig lehet beszélni. Sokban meg­ rontotta a mérleget az utolsó liz évben a fokozatosan emelkedő kivándorlás. Hogy gondoskodni az itt lavinaszerűn emelkedő költségek fedezéséről, — hiszen a mélyen t. községeink nem szenvednek súlyosabban a szegényügy terhe alatt, ennek az a biztos magyarázata, hogy a szegényügy szenved - hiányos ellátásban. Mi sem bizonyítja jobban, hogy községeink milyen gondot fordítanak a szegényügy ellatásárá, mint az, hogy szegény­ alapjaik tőkeereje ugyanabban az évben ugyanannyival gyarapodott, mint amennyivel a szegényügy ellátlaiott, már pedig nem lé­ nyegesebb feladata és hivatása a községnek az oly nagy mérvű tőkegyűjtés és alapgyarapitás, mint amilyen elsőrendű szükség, hogy a szegényügyel kellőleg lássa el. De annál aggodalmasabbak azok a magas átla­ gok, melyek a 7 éven felüli elhagyottnak nyilvánitott gyermekek számánál és ellátási költségeinél mutatkoznak, mert ezek terhe egyenlőtlenül oszlik el és a legerősebben épen azokat a vidékeket sújtja, amelyek egyéb­ pénzügyminiszter úr'az országos betegápo­ lási pótadót 3 százalékról már 10 százalékra akarta volt felemelni, most azonban az eme­ lés csak 5 százalékig történt meg — addig a községeknek nincá semmi néven nevezendő forrásuk, amellyel a megkérdeztetésük nélkül kellemes meglepetésszerűen ajándékképpen Teájuk-rótt ezen terhek fedezésére szükséges uj jövedelmek előteremtéséről gondoskodhat­ nának, mert az állami költségvetésbe beállí­ tott az a 400000 ‘korona, amelyből csak a vármegyéknek az árvaszé­ kek által gyámhatóságilag kezelt tartalékalap­ ból a költség vetések ben fen maradó felesle­ ladja meg a 200.000 K-át. T. ház ! Az a meggyőződésem, hogy a mélyen tisztelt belügyminiszter úr ezekkel a kérdésekkel foglalkozott és tudomásom van arról is, hogy ő a szegény ügy kérdését rövid időn belül megoldani kívánja. Nekem e kér­ dés megoldására az az ideám, hogy talán he­ lyesből na az egész szegény ügy ellátását, szó­ val a községnek közjótékonysági ügykezelé­ sét a törvényhatóságok reformja keretében megoldani akképen. hogy az egész kérdés intézése a járási bizottságokhoz utaltassák. . A szegényügy ellátása ugyanis bizonyos helyi vonatkozásokat igényel, nehogy kijátszások történjenek és nehogy indokolatlan terhek ro­ vassanak a községek nyakába. Viszont egy járásban már fel lehet tételezni annyi anyagi erőt, amely egy központban összpontosulva, a tőke kellő kamatoztatása révén, az előálló szükségleteket fedezni tudja. Bárhogyan vet­ tessenek ki is, bármilyen kulcs szerint e ter­ hek a községekre, ez úgy az egyes közsé­ gekre, mint a járásokra oly óriási tehertöbbletet jelentene, hogy az államnak kellene se­ gítő kezét nyújtani, mert ezt a kérdést más­ képen, mint az egyenletes elosztás alapján nem is lehet, de nem is szabad megoldani. (Helyeslés.) Még csak röviden kívánok a község) vagyon tée.a községi adósságok ismertetésére áttérni. 1881-ben a községi vagyon 199 mil­ liót tett ki, 1908-ban majdnem 700 milliót; az adósság kitett 1881-ben 15 milliót, 1908ban 128 milliót A tiszta vagyon tehát 1881ben "volt 184 millió, 1908-ban 572 millió. Ennek a vagyonnak 50 2 százalékra földbir­ tokban fekszik. A vagyon tehát emelkedett 264 százalékkal, az adósságok, sajnos, 736 * százalékkal. Ha-részletezzük a községek vagyonát, amint már voltam bátor említeni, ennek a vagyonnak több mint fele községi földbirtok­ ban fekszik.-Körülbelül 153 millió az az ér­ ték, amely értékekben van elhelyezve, ebből 53 millió regále kötvényekben, 30 millió vi­ cinális vasúti törzsrészvényekben, 16 millió — isinél érdekes jelenség — kölcsönben, 48 millió — ez a legegyszerűbb módja az el­ helyezésnek — takarékbetétekben, értékpa­ pírban csupán 6 millió van elhelyezve, ami­ ből 15 millió külföldi czimletekben. Láthatjuk, hogy az elhelyezés igen gyak­ ran nem alapulhatott máson, mint tradíción, szokáson,, ötletszerűben, legritkábban tör­ tént az elhelyezés valamely financiális szem­ pontnak figyelembevételével. T. ház, a taka­ rékbetéteknek jövedelmezősége az akkori vi­ szonyokhoz képest elég kedvezőnek mond­ ható, amennyiben 44 százalékot hoztak, a kölcsönbe adottak azonban 5 6 százalékot. 300000 korona az, amely a községeknek ilyen címen való segélyezésére fordítható, megle­ A községi vagyonnak ezen atavisztikus el­ helyezési módjához, hogy L i. magánfeleknek hetősen minimális. Azt a jogot, amelyet az 1901. XXI t.-c. nyújtanak kölcsönöket, a hitelszervezeteknek, különösen a szövetkezeti alapon álló intéze­ teknek örvendetes terjedését véve figyelembe, megadott a vármegyéknek, hogy egyszázalé­ kos pótadót vessenek ki ily czimen, széles Magyarországon összesen hat vármegye vet­ te igénybe és ezek közül* is legtöbben * csak az utóbbi időben. Legrégebben vetette ki ezt sok sző férhet. Hogy csak egyet említsek, a polgárok a község elöljáróságával szemben függőségi viszonyba kerülnek. Feltűnő, hogy az értékpapírokban elhe- �SZÉCSÉNYI HÍRLAP 18. SZÁM lyezett Összegből 0.2 százalék az, amely ál­ landó kamatozású kötvényekben és 'zálogle­ velek kibotsátásádak fejlesztése és biztosabbá tétele végett nem UÍ állami érdek fűződik ebhez. A községi értékek átlagban 3 2 szá­ zalékot, yalarpénnyi ér/éket összefoglalva 3.6 százalékot jövedelmeznek. v Amíg tehát í lefolyt 27 év alatt a va­ gyon mindért 1000 korogaja 8362 koronára rúg ma. Ezt az óriási' növekedési a fejlődé­ sen és haladáson kivül minden bizonnyal az is okozza, hogy á * községeknek a múltból áthozott vagyontöbbletéré hovatovább mind nagyobb sulylyal nehezedik a jövőre áthárí­ tott (céheknek óriási módon növekedő összege. Községeink e szomorú eladósodása mel­ lett mégis a községek 33 százaléka adósság nélkül prosperál.'A községek 63 százaléká­ nak adóssága 2000 koionau alul marad, 37 százaléké 1000 koronán felül van és 12 szá­ zaléké 10000 koronánál nagyobb. E községek közönséges kölcsönei átlag­ ban 5.7 százatokba kerültek, a törieszteses kölcsönök pedig amortizációval és kamattal egyött 54 százalékba. Az adósságok átlagos kamata így 5 3 százalékot tesz ki, lehat 1.7 százalékkal magasabb, mint ahogy a közse-. gck értékeiket átlagban gyümölcsöztciik. Ha most azt nézzük, hogy a községek adósságaikat mire fordították, úgy azt látjuk, hogy 33 százalékot építkezésre, 17 százalé­ a kölcsönt kereső és az értéket jól elhelyez­ ni kívánó fél sehol sem találná meg jobban, a közös érdeket, amelyek községek, törvény­ hatóságok és városok egyaránt tartoznak- sáfj.1 előtt tartani. A kölcsönadó felek jobban tud­ nák lőkéiket kamatoztatni és viszont splckal olcsóbban jutnának kölcsönhöz a hitelkeresők. Végül, migt beszédem bevezető részébenemlítenem, csak érinteni kívánom a közbtfr tokossági vagyon kérdését. Ez maga is anynyira érdekes léma, hogy elegendő anyagot szolgáltatna egy egész beszéd'számára. Re­ mélem, hogy képviselőtársaim közül talán fog­ lalkozni fog valaki e témával, magam azon­ ban az idő előrehaladott! voltára való tekin­ tettel nem, kivánok erre részletesebben kitér­ ni, csak annyiban kivapom érinteni, hogy milyen óriási vagyon ar. amely ma Csáki szalmájaképeii van az országban olyan keze­ ken, akiknek talán hozzáértésük nincs, hogy e nagy vagyont kellőleg'kezelni. értéke.*iteni és gyümölcsöztetni tudják. Magam is meg­ döbbentem, hogy milyén óriási érték, — pe­ dig alacsonyan van becsülve — van a köz­ birtokosság kezén. 456 juillió értéket képvi­ sel a kö/birtokossági vagyon; ennek Q5 .szá­ zaléka földbirtokban vyui és két és. félmillió katasztráito hóidat képvisel E vagyon termé­ szete és eredete egyazonpsságu a községi va­ gyon termeszeiével es eredetével. A kezelés­ ben eltérések történlek és ez a vagyon ma is kot vasúti törzsrészvények vásárlására es százalékot földvásárlásra fordítónak. Jellvm/Ő a közbirtokosság kezén van. Hogy mennyire helytelenül kezelik, mi'^ént mutatja jobban, adat az is, hogy a kölcsönök 71 százalékát fŐváro»i pénzintézetek nyújtották a községek­ nek; az csak természetes, hogy a kisközsé­ mint ar. hogy a törvény hozás már több íz­ ben kísérletezett nem Olyan irányban, hogy* gyümőictözővé tegye tát a;vagyont, de hogy gek mindig drágább kölcsöut .tudlak felvenni. * * . csak* Ezen, átlagos számok is eléggé élénken mutatják, a községi értékek hasznosítása nem mindenben megfelelő és különösen a közsé­ gek közönséges kölcsönei magas kamat ter­ hekkel járnak, A gyors és olcsó kölcsönök szerzésének akadálya elsősorban a hitelt ke­ reső községeknek a hitelpiacok iránt való tá­ jékozatlansága és a felsőbb hatóságoknak későn érkező tanácsadása. De kölcsönfelvé­ telünknek az a szervezeti hibája is akadályul szolgál, amely ezt alakiságokhoz köti és fel­ sőbb hatósági jóváhagyástól teszi függővé, ami igen hosszadalmas dolog. Egyre szeretném azonban a I. háznak és a mélyen L belügyminiszter urnák a figyel­ mét ezek során felhívni. A községeknek 127 milliónyi módii kamatozó értékei 11 millióval fedezik a községeknek 116 millióra tugó kölcsöncil. önkéntelen is az ember eszébe ötlik, hogy nem-e lehetne a községek értékeit a közsé­ gek adóterheinek megkönyitésére* fordítani. Ne méltóztassek megijedni, nem akarok egy uj pénzintézetet létesíteni. Nagyon jól isme­ rem ezen enékek. alapok természetét s nagyon jól ismerem azoii aligleküzdhető akadályokat, amelyek ilyen pénzintézet létezésének útjá­ ban állanak. , De nincs is erre szükség. Én csak egy hitelszcrvezetre gondolok, amelyet akként kontemplálok és úgy volna helyes lé­ tesíteni. hogy ez nemcsak a községekre ter­ jedne ki Miért ne volna lehetséges, hogy vá­ rosok városoknak, törvényhatóságok törvény­ hatóságoknak, törvényhatóságok saját közsé­ geiknek és törvény hatóság területéhez beke­ belezett (községek egymásnak saját szabad tőkéiket egymásnak rendelkezésére bocsás­ sák? Azt hiszem felesleges ennek előnyeit bővebben fejtegetni, mert |z*bizonyos, hogy MÁJUS 1. Én tudom «azt, t. ház, hogjk a mélyen t. kormányban erre megvan a jóindulat és meg . van a jószándék. Megfogamzott már ez a; koncepció a^ közigazgatás reformjában. ' Dej ennek a helyes korrupciónak ki kell terjed­ nie a községi reformra is '(Helyeslés jobb* felől) ét én csak azl kívánhatom, engedje megr­ áz isfeni gondviselés, hogy ezt a nagy kon­ cepciót a törvényhatóságoknál is alkalma le­ gyen. ennek a kormánynak a községi reform­ mal kapcsolatosan végrehajtom és.érvénye­ síteni. Teljes bizalommal a mélyen t kormány iránt, a költségvetést -magam részéről elfo­ gadom. (Hosszautortó élénk helyeslés, éljen-, zés és taps. A szónokai számosán ü(|yözlik.) Alakuló Patronage Egyesület jegyzőkönyve. Gottl Rezső kir. törvényszéki ehlök, — mint a .Nógrádvártnegyei Patronage Egye-' sülét* elnöke — szivelyetfén üdvözli a szép számmal jelen levő megbízottakat, az ala­ kuló gyűlést megnyitja, a Jegyzőkönyv veze-’ ésére Konrdd Ödön szecsényi * főjegyzőt, an­ nak hitelesítésére tíaro^s nrpdd ér Szenthe Kálmán urakat kéri fel. A •helyi bizottság mi­ kénti szervezéséi, annak megalakulását illető-* lég felkéri Ruszinkó 'Antal kir. tanácsos ural — mint az előkészítő bizottság elnökét,* — hogy tegyen előterjesztést. Ruszinkö Antal, kir. lanacsos, a Patronagc Egyesület jelentőségei és hivatását szép szavakban ismerteti; a szcívezésiól és a meg­ alakulásról teszqeleiuést:* ' Szenthe Kálmán, wlielyvbizutlság tisz­ legalább az. elkallójából megóvja. 3, f*rtmkaa .vagyqijUi^k Aqvalartqpndósága tikarába béválasktandók névsorát felolvassa. szakkörökben már rqrgjeliptőkep luziázójnit. Az alakuló gyűlés a ’NŐgrádvármegyei és ezen körök közvéleményé'oda irányul, hogy Patronage Egyesület szécsényi bizottságának ennék eredetéhez, forrásához kellene vissza­ megalakítását kimondja és'tlszlikarát’ kövel-’ menni. " " . . 6 í. >?’* kezőkep választotta meg :’’ Védnökök: tír.* Velics Lajos, v. b. t. t. Én e kérdéssel neüt [|ivánok . bővebben fogkozni és mindezek pUp, a sok adó, szá­ zalékkulcs és számadat után mégis végkonklu/ióm egy idrál. (Halljuk! Halljuk!) A községi és közbirtukossági vagyont összefoglalva egy milliód az, amit a községi élei fclpe/sdiié.-ére igéidbe venni ^lehetne. Ezt a nagy tőkét, t. ház^ amelyhez annyi er­ kölcsi erő és annyi erkölcsi érték fűződik, Ja mely egymagában annyi energiát képvisel és méhében hord annyi uj erőt és annyi uj le­ hetőségei, kellőképen, a fnodeni kor igényejr nek megfcl löen kezelve;: gyOpiölcsöztetve és használva azt hiszem, eljmmálhatnánk a köz­ ségi háztartások mai nyomorúságos;állapotát. Segithetnék azzal,-ha módot és alkal­ mat adnánk a községeknek helyes rendsze­ rek beállításával arra, hogy a rendelkezésük­ re a!ló anyagi erőket megfelelőleg értékesi-. teni tudják.. Mert t. há^ a mai szélsőséges Magyarországot, ahol a kultúrának fáklyavjvői ma a városok s ennek a nagy* fénynek árnyékában sínylődnek a.községek, c*ak úgy tudjuk átlagos kulturáltammá emelni, ha eb­ ből a nagy energiából 6 tudunk kovácsolni egy szikrát annak a fáklyának meggyújtására, amelyet a községek volnának hivatva a kul­ túra előrevilele céljából lobogtatni. És én azt" rendkívüli követ és meghatalmazott minbter, Dr. VelicsAutal, Vehet' László, Gróf Mailáth Géza, Gróf Keglevich István, Gróf Pejacsevich Mikó Endre, Dr. Scitovszky Béla, Polák István, esperes plébános, Radnay Győző, et- . peres plébános, Ftfragó Fábián, szt.-ferenczrendi zárdaföhöt— Társelnökök: ?rDr. Gross Jenő, Vancsó Béla, Pintér Sándor, Tersztyánszky István, Szepessy - József, Báró Jeszenszky László, Huszágh Gyula,* Baranyai Dömötör,. Müller Salamon. v •' Ügyvezető elnökök: Baross Árpád, fit járásbíróság mindenkori vezető bírája. Alelnökök: Simonyi Lajos, Niedcrmamr Sándor, Nemes Győző, Fejér Lipót. <• ,’ , Titkárok : Borhy Miklós; Dr. Alács Kál­ mán, Fábián Elemér, Dr Petiik Zoltán. » Jegyzők: Dr. Horpáczky Jenő, Konrád Ödön, Rédei Sándor, Bugath Ferenc/. Elnökök: Jogvédő szakosztály: Barcza Kálmán. Fogházlátrgatő: Bolgár Miklós. Párt­ fogó szakosztály: Fertő Ferenc. Segélyzőszakosztály: Sándor Mór. Penztárnok: Friebci»z Zoltán. Ellenőr: Fölkel József. J Választmány: Décsi Alfréd, Dr. Gulfreund Emil, Dr. Essösy Béla, Dr. Kertész Ar- hiszem, t. ház, hogyha ezt a kérdést .helye-t. nőid, Kálmán Sándor, Stéger István, Schück Ferenc, Dr. Kardos Sándor, Dr. Márer József, Mészáros Kálmán, Dr. Strömpel József, Mráz György. Dr. Szigyártó Pál, Zubovics Ferenc. seri oldottuk meg, akkor ezzel egyidejűleg a kulturális, szociális és humanitárius kérdések megoldását is előtérbe tudjuk tolni, mert ezek azok a szimptomák, amelyeknek fejlődése serán Magyarország kulturállami Jellegét meg­ állapíthatjuk. Felhatalmazást ad a gyűlés e választmánynak, hogy magát -a még- jelentkező tagokbó kie­ gészíthesse. �MÁJUS 1. SZÉCSÉNYI HÍRLAP 18 SZÁM. Ruszinkő Antal, kir. tanácsos megköszöni a beléje helyezett bizalmat, azi elnök tisztséget elfogadja és minden igyekezete oda irányul, hogy a Patronage szép intézménye hivatását betöltse. Szenthe Kálmán indítványozza, hogy Ba­ logh Jenő igazságűgyminiszter úr ónagymél(ósága, — mint a Patronage lelkes harcosa vasárnap — ünnepélyesen megnyitja fürdőjét, melyet ismét modernebbül szereltetett fel. A fürdői vendéglő kezelését az idén Kabina Ede (Körmöczbányáról) veszi át, ki azt min­ taszerűen fogja vezetni a fürdői vendégek igényeinek teljes megelégedésére. Nagy szőlőtermés. A Ideérkezett jelen­ tések rzerint ezidén nagy szőlőtermés vár­ s annak legelső hirdetője — az alakuló gyű­ ható. De aki termését még fokozni akarja, lésből kifolyólag táviratilag üdvözöltessék, az. okosan teszi. ha egy kedvező májusi eső mely indítvány lelkesedéssel elfogadtatott. előtt csili-salétrommal felül trágyázza. Hol­ Ruszinkó Antal, kir. tanácsos — elnök danként 60 kilogramm csili-salétrom kell, — bejelenti, hogy Dr. Velics Lajos v. b. t. i.‘ * melyet földdel, vagy 'homokkal vegyítve kell követ úr önagyméhósága München-bői oda­ a tőke körül ebzórni, még pedig két rész­ adással pártolja az indítványt, abba belép és letben három hétre az első fejtrágyázás után. 50 koronát küld az egyesületnek. Tavaly 38 helyen végzett ki sér letet hatalma­ A gyűlés hálás köszönetét fejezi e nemes san felfokozott terméseredményeket mutattak adakozónak és az egyesület alapitó tagjai ki a csili-salétrom májusi alkalmazása kö­ közé felveszi. vetkeztében. i Székely főiksa, kir. tszéki bíró, igen szép és tanulságos felolvasás keretében részletesen ismerteti a Patronage intézményét. Ruszinkó Antal, kir. tanácsos — elnök — a gyűlés nevében köszönetét mond a fel­ olvasónak. nemkülönben Gottl Rezső kir. tör­ vényszéki elnökpek^é* ® megjelent közönség­ nek a megjelenésért, — a gyűlést berekeszti. Nyilt-ter. Alulírott ezennel kinyilatkoztatom, hogy április hó 22-én esté a szécsényi vasutiállo- máson mámoros állapotban Ivitz Géza m. kir, államvasuli állomás1 felvigyázó urat durván megsértettem, a mit őszintén sajnálok s a miért Ivitz Géza űrtől személyesen is, most HÍREK Színészet Rácz Dezső színtársulata vá­ rosunkban április hó 30-án a .Hungária* szálló nagytermében megkezdette előadásait. Első beniuiató előadásul színre került .A kis király* című operett, folyó hó 1-én pedig a .Zöld fr^kk* cimü vígjáték. Mindkét darabot szép számú közönség nézte végig. A társu' lat. jól szervezett, kitűnő színésznők’ és szí­ nészekből áll, kik bármely darabban pom­ pásan megállják helyűket/ Fürdő megnyitás. Svarcz Soma, rárósmulyadi fürdőlujajdonos, folyó hó 10-én — következő ingóságok, u. m: 1 cséplő garni­ túra nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szécsényi kir. járás­ bíróság 1914. évi V. 1491 számú végzése folytán 214 kor. tőkekövetelés, ennek 1912 évi oct. hó 19 napjától járó 5 százalék ka­ mata*, egyharmadszázalék váltódij és eddig összesen 162 kor. 51 fill.-ben biróílag már megállapított költségek és 3 kor. árverés kitűzési di| erejéig Kutason leendő megtar­ tására 1914 évi aujea M 15-lk aapjáaak 4. a. II óraja határidőül kitűzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg. hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c 107 és 108 §-ái értelmében készpénz fizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságo­ kat mások is le- és felűlfoglaItatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. L-c. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Szécsény, 1914. évi május hó 1-én. Nagy, kir. bir. végrehajtó. Gabona-elöleget függőtermésre nagyon előnyös feltételek mellett ajánl Schvarcz Gusztáv banküziet, Budapest, V, Gizella-tér 6. Telefon 63—24. pedig a nyilvánosság előtt bocsánatot kérek. BARTOS JÁNOS. •) E rovatba kadötteMrt a leWóoéf a dcklMM terheli • í Édes tejszínből készült . 268—1914 végrh. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi IX t.-cz: 102. §. értelmében ezennel közhírré teszi, hogy á szécséiftyf kir. jbíróság 1912. évi Sp. II. 411 12 számú végzése következté­ ben Dr. Gu|freund Emil szécsényi ügyvéd által képviselt Lakos Mór bpesti lakos javára 214 kor. s jár. erejéig 1914. évi; április hó 3-án foganatosított kielégítési végrehajtás ut­ ján le-és felül foglalt1 és 3200 kor.-ra becsűit tea-vaj- és fétementfláli sajt (Sxecsényi gyárt znAny) fiapfiató: Schlesinger A. Fia cégnél Szecsányben. H L E SINGER A. FIA FINOM ÚRI-SZABÓSÁGA, ÚRI- ÉS NÓI-DIVATÁRU KERESKEDÉSE ÉS TEMETKEZÉSI VÁLLALATA Szécsény, Nógrádmegye, Telefon 117. Értesítés Van szerencsém szives tudomására hozni, hogy Schwarcz Mór-féle telepen, a vasútállomás közelében, Telefon 117. Balassagyarmaton a Scitovsiky-úton a cementárú*gyárat»,'mész* és építkezési anyag kereskedést nyitottam. Raktáron tartok : elsőrendű portland-, román- és beocsini cementet, elsőrendű darabos- és oltott meszet, a felső gallai- és dorogi telepekről, carbolineum kátránylemez, kátrány bőr- és izoláló lemezt, stukatur-nád, gipsz, tetőcserép, műpalát, továbbá cementlapok, cementcsövek, kútgyűrűk, etetővályuk, csöpögtetők, slb. az építészeti szakba vágó anyagokat nagyben és kicsinyben. Azon kellemes helyzetben vagyok, hogy bármely más céggel felvehetem a versenyt, ennek folytán kérném szives jóindulatával, szükség esetén nagybecsű bizalmával megtisztelni szíveskedjen. Kiviló tiuteletlel I GANSEL MÁRTON. Soproni cserép lerakat „Eternit “-pala árusítás. Dús választékú raktárt tart i érő- és fakoporsókból, . gyászkoszorúkból és az összes temetkezési, cikkekből. �MÁJUS 1. HÍRLAP SZÉCSÉNYI 18. SZÁM. RUSZNYÁK DIVATÁRUHÁZÁBAN BUDAPEST, KIRÁLY-UTCA 21. SZ. Megérkeztek az ujfaconu «• TLEFON 102 — 99. LEG Ú JA BB DIVATLAPOT INGYEN I pongyolák 140. ábra. Igen kedveit szabású pongyola, gyapjú creponból hímzett gallérral, selyem övvel ára _ K. 24- 147. ábra. Sikkes szabású pongyola, finom díva (kőiméből, fehér erén> i hím lett gallérral, és kereszt* K 28 kézelővel, ára _ 14a ábra. Sikkes pongyola, francia mintázott delaihből, sima szövet j.abó X. 149. ábra. Legújabb faconu divatpongyola, divatcrepből, tangó selyem öv?. és divat gombdisszel _ X 25.— 150. ábra. Kedveit szabású divatpongyola, finom divatkelméből, crep flórái és légcsipkével díszítve X 85 — öltés dísszel ára .................. ... Nyomatott: Glattstein Adolf könyvnyomdájában - Szécsényben. ........... _ � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Szécsényi Hirlap Szöveg Főként olvasásra szánt szöveget tartalmaz. Ilyenek például a könyvek, levelek, disszertációk, versek, novellák, újságok, cikkek, archivált levelezési listák. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/kdsfiles/idx/Szecsenyi_Hirlap_1911-1915_00881.jpg https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/kdsfiles/pdf/Szecsenyi_Hirlap_1914_05_01.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource _ Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant _ Creator An entity primarily responsible for making the resource _ Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1914-05-01 Description An account of the resource hetilap Digitalizálva és betöltve a KDS-K projekt keretében. Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource image/tiff mikrofilm Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context <a href="http://corvina.bbmk.hu/WebPac.bbmkdb/CorvinaWeb?action=onelong&amp;showtype=marc&amp;recnum=168905" title="A bibBBM00390787 azonosítójú rekord a BBMK katalógusában" target="_blank" rel="noreferrer noopener">bibBBM00390787</a> Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Szécsényi Választókerület 48-as és Függetlenségi Pártja Szécsény Relation A related resource _ Rights Information about rights held in and over the resource <a href="https://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/2.5/hu/" title="CC-BY-NC-SA" target="_blank" rel="noreferrer noopener">Creative Commons 2.5 Nevezd meg! Ne add el! Így add tovább!</a> Source A related resource from which the described resource is derived _ Subject The topic of the resource Társadalom Magyar irodalom Közgazdaságtan Title A name given to the resource Szécsényi Hírlap 6. évfolyam 18. szám (1914. május 1.) Type The nature or genre of the resource periodika Közgazdaságtan Magyar irodalom periodika Szécsény Szécsényi Választókerület 48-as és Függetlenségi Pártja Társadalom